Magyarország újramotorizálása 1945-1948
Négyesi Pál
Magyarországon a második világháború a gépjárműállományban is hatalmas károkat okozott. Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a háború után a KGST autóipar képviselőivel pótolták a hiányt, a valós kép ennél jóval árnyaltabb.
Magyarországon 1938-ban, azaz a második világháború előtti utolsó békeévben 18896 db személygépkocsit, 3803 db teherautót és 1509 db „egyéb” kategóriába sorolt járművet (autóbusz, speciális felépítményű jármű stb.) tartottak nyilván[i]. A második világháború után 1945 végén 3454 db személy- és 3846 tehergépkocsi, illetve 90 darab „személyszállító társasgépkocsiból” azaz autóbuszból állt a hazai állomány. Ez a szám 1947 júliusára 10103 db gépkocsira, 9966 teherautóra növekedett. „ A tényleg üzemben tartott géperejű járművek szám azonban az 1947. év július havában kimutatotthoz képest lényegesen kevesebb, mivel a roncskocsikból újjáépített járóművek egy része időközben megérett a selejtezésre és ennélfogva számos kocsit leállítottak” – írta Rostásy István: A közlekedés újjáépítése című esszéjében[ii]. Ugyanitt olvasható egy visszatekintés is: „az újjáépítés első szakaszában az ország területén talált roncsokból születtek meg a gépkocsik első példányai. A roncsoknak ez az újjáépítése 1945 második felében és az 1946. év első felében nagyobb lendületet kapott. Később azonban már szerep jutott a külföldről behozott használt kocsiknak is. Így különösen az amerikai hadsereg hadianyag-feleslegéből megvásárolt különféle típusú kocsik száma emelte meg jelentősen a járműállományt”[iii].
1946 februárjában a napilapok címlapon hozták a hírt: „Mozdonyt, vagont, teherautót és ruhaneműt kap Magyarország a tízmillió dolláros amerikai kölcsön keretében”[iv]. A Világosság cikkéből kiderül, hogy a „az amerikai kormány nemcsak a Magyarországon, hanem az egész Európában lévő amerikai hadianyagot a szükséget szenvedő országok rendelkezésére bocsátja kölcsön formájában”. A kölcsönt (amelynek összegét később tizenötmillió dollárra növelték) harminc év alatt kellett visszafizetni.
A magyar állam az amerikai áruhitelből különböző élelmiszereket, gyógyszereket nyersanyagokat és közlekedési eszközöket vásárolt. Így került az országba például többszáz levetett amerikai gőzmozdony, amelyeket az 1944-es partraszállásnál használtak. A kiszolgált vasúti járműveket, amelyeket a köznyvelv „Truman mozdonyoknak” becézett Magyarországon évtizedeken át működtették[v]
A Pénzügyminisztérium az ügylet lebonyolítására létrehozta a Magyar Külforgalmi Rt nevű vállalatot.
„Az akkori koalíciós kormány megalapította az első állami külkereskedelmi vállalatot. A Magyar Külforgalmi Rt. székhelye a Harmincad utcában volt. Ma az Angol követség épülete. Operatív vezérigazgatója ennek a vállalatnak Gál András lett. Lendülete magával ragadott mindenkit. Kitűnő kapcsolatot teremtett külföldi partnerekkel. Nagyon sokat dolgozott és mégis volt ideje mindenre. Igen hasznos munkát végzett az ország számára. Említek egy példát. Az ország akkori gépkocsi állományáról nem lehetett beszélni. Roncshalmazokból összetákolt tucat járgány volt például a fővárosi Taxi vállalat parkja. Gál Andrásnak sikerült a Renault gyárral megállapodni 100 darab új kocsi leszállításában, ami babbal lett kifizetve. A 100 autó 1947-ben meg is érkezett. Számos hasonló példát lehetne megemlíteni”[vi]
A hitelkeret ötödéért a magyar állam gépjárműveket vásárolt: „beérkezett összesen 2119 gépjármű, köztük 500 negyedtonnás és 200 háromnegyed tonnás Jeep, 770 teherkocsi, 50 tartálykocsi és 96 gépkocsi”[vii]
A gépjárművek értékesítésére a Külforgalmi Rt kebelében létrejött az „Amerikai árukölcsönből behozott autókat értékesítő munkaközösség”. Ennek oszlopos tagja volt a Mogürt azaz a Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Rt, amely az 1945-ben létrehozott Gépjárómű Roncsgyűjtő és Építő Központ jogutódjaként évtizedeken át intézte a hazai gépjárműimport-export ügyeket. A járműveket a Mogürt telepén tárolták.
Itt kell zárójeles megjegyzésként megemlíteni egy történelmi párhuzamot: az első világháború után a Weiss Manfréd konszern, a Magyar-Olasz Bank és a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt által gründolt Autószindikátus 613 db a francia hadsereg által leselejtezett teherautót és más járművet hozott el Magyarországra. Ezek kijavításával, átalakításával számos cégnek biztosítottak munkalehetőséget.
Ugyanez történt az amerikai árukölcsön járműveivel. Példának okáért a Lehel utca 25. szám alatt működő Steyr-Austro Daimler-Puchművek Rt, amely az ország egyik legnagyobb javítóműhelye volt nem csupán kipofozta a dzsipeket, de készítettek négyüléses és teljesen csukott változatot is.[viii] Ezeket a dzsipeket a többek között magyar államrendőrség és a határrendőrség használta[ix], de a posta is vásárolt néhány darabot. Az akkori viszonyokat szemlélteti, hogy 1946 telén az „amerikai dzsipet vezető alkalmazottak halina-csizmával való ellátása” tárgyban született egy irat, amelyből sejthető, hogy a fűtés nélküli járműveket nem lehetett könnyű vezetni[x]
A dzsipeken kívül nagyobb tétel Dodge WC sorozat is érkezett. A WC azaz Weapons Carrier (Fegyverhordozó) széria az amerikai hadsereg egyik legnagyobb sorozatban legyártott katonai járműve volt. Magyarországon fonetikusan „vipponnak” nevezték, ez a becenév terjedt el. Főleg a Magyar Néphadsereg használta ezeket a járműveket, amelyek a Csepel teherautók elterjedésével kerültek selejtezésre az 1950-es évek második felében.
Külön kategóriát jelentettek a nagy méretű vontatók, amelyről a Külforgalmi Rt által kiadott prospektus így lelkendezett: „egy komplett vasúti vagon tartalmát egyetlen autóval házhoz szállítani egy nagyvárosi szűk mellékutcába: ezt a feladatot oldja meg – a vontatós szállítás”. A Diamond, GMC, Federal, Autocar, Mack márkajelzésű járművek nagy szerepet játszottak az ország újjáépítésében. Hasonló teherbírású jármű híján ezeket a gépkocsikat még az 1960-as években is használták.
Végül, de nem utolsósorban az árukölcsön keretében személygépkocsik is érkeztek Magyarországra. Ugyan nem ez volt az egyetlen módja, hogy egy állami szerv amerikai autóhoz jusson, de nem véletlen, hogy ha széttekintünk az 1945-1948. között keletkezett kimutatásokban, számos példára bukkanunk:
1948-ban a Magyar Köztársoság Elnöki Hivatalának reprezentatív járműveinek sorát az A-1 rendszámú hétszemélyes Chrysler Imperial, illetve az A-2 rendszámú Buick Super vezették[xi]. Az A-3 rendszámot az Igazságügy Minisztérium használta, és 1945-1947 között több különféle amerikai gépkocsira aggatták[xii].
A gazdasági és politikai környezet változásával is megmaradt az amerikai autók iránti lelkesedés, s az 1950-es években is folytatódtak a Chevrolet és Buick vásárlások. Ez azonban már egy másik történet.
Az amerikai árukölcsön nyomán 1947-ben Nagy-Britannia hasonló feltételekkel 55,000 font hitelt nyújtott. Ebből részben filmtekercsek kerültek beszerzésre, de az összeg feléért magánkereskedőkön keresztül rengeteg brit személyautó, Standard, Vauxhall, Humber, Hillman, Daimler érkezett az országba. A történelem furcsa fintora, hogy a politikai és gazdasági rendszer átalakulása után, az 1950-es évek elején ezek a brit autók jó szolgálatot tettek az Államvédelmi Hatóságnak: a sok helyen említett „nagy fekete autók”, amelyekkel lakásukból elhurcolták az embereket a közhiedelemmel ellentétben nem szovjet, hanem brit gyártmányúak voltak.
A Magyar Külforgalmi Rt 1948-ban Nemzeti Vállalattá alakult, s hamarosan megszűnt. Az összegek visszafizetésére nem találtam nyomot.
A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.
[i] Magyarország gépjáróműállományának alakulása az 1938. évben. In: Magyar Statisztikai Közlemények, 1939/2. szám, 121. oldal
[ii] Rostásy István: A közlekedés újjáépítése. In: Dr Tonelli Sándor: Ipari Újjáépítésünk. Budapest: Forum Hungaricom, 1948
[iii] Rostásy,1948: p. 124
[iv] Világosság, 1946. február 24
[v] Romsics Ignác: Magyaroszág története a XX. században. Budapest. Osiris, 2010
[vi] Nyíregyháza zsidóságának kiemelkedõ egyéniségei: Sellei László visszaemlékezései VII. In: Sofár, 2005.12.22, pp. 3-4
[vii] Ocskay Zoltán: Autózás az ötvenes években. Budapest: Oldtimer-Média Kft, p. 46
[viii] http://magyarjarmu.hu/blog/15-millio-dollaros-arukolcson-az-amerikai-egyesult-allamoktol/
[ix] 150 amerikai autót kap a magyar államrendőrség, százat a határrendőrség. In: Világosság, 1946.11.07, p. 3
[x] Hídvégi János-Négyesi Pál: A triciklivel kezdődött. Budapest: Maróti Könyvkiadó, 2016.
[xi] MNL XXIX-H-1-a, 202. doboz
[xii] Gazdasági Főtanács felkérésre adatszolgáltatás 1946 január. MOL XIX-A-10, 52.d. és Ocskay, 2016: p. 53