A “budaörsi légiháború” – Reptéravató repülőnap

1937. június 20-án adták át a polgári forgalom számára a budaörsi repülőteret, amely a mátyásföldi repülőtér szerepét vette át. Az új nemzetközi légikikötő Európa egyik legkorszerűbb repülőterének számított akkor, így maga a megnyitóünnepség is hasonlóan színvonalas volt. A rendkívül látványos program azonban már magában hordozta a közelgő újabb világégés hangulatát, a civil repülőtér megnyitóján ugyanis német, olasz és osztrák harci repülők mutatták meg, hogy mire képesek háborús körülmények között. Az eseményt most (elsősorban) a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum fotógyűjteményének képei segítségével mutatjuk be az olvasóinknak.

A budaörsi repülőtér forgalmi épülete (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 29166 (Kolbányi Géza gyűjteménye)

Az 1930-as évekre a mátyásföldi repülőtér már nem tudott lépést tartani az egyre növekedő forgalommal, műszaki berendezései már nem számítottak korszerűnek, a fogadóépülete is sokáig csak egy fabarakk volt. Már ekkor megkezdődött a kutatás egy új nemzetközi repülőtér helyének a kijelölésére, amely később aztán Budaörs lett. Bár több szakember is ellenezte, végül 1935. április 11-én megszületett a döntés a kormány részéről, hogy itt létesülhet meg az új közforgalmi repülőtér. A kiválasztott helyszín mellett többek között az szólt, hogy Budapest központjától 6 és fél kilométerre fekszik, könnyen megközelíthető vasúttal és nem utolsó sorban a szép természeti környezete jó benyomást tesz az ide érkező utasokra. A környező dombok és hegyek azonban inkább veszélyt jelentettek repülésbiztonsági szempontból (leginkább rossz látási viszonyok esetén), a talajadottságok pedig szintén kedvezőtlenek voltak.

Reptéri látkép a repülőnap előtt: a felsorakozott német és osztrák gépek előtt egy magyar Bü 131 melegít, míg a kép jobb felső részében látható a papírból készített díszlet, amit majd az olaszok “bombáznak” le a bemutatójuk alatt (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Képeslapgyűjtemény, 2009.9.1.)
Osztrák és olasz CR.32-esek sorakoznak a nagyhangár előtt (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1553)

Már 1935 őszén megindultak a terepegyengetési munkálatok, a következő évben pedig kiírták a pályázatot a repülőtér épületeinek megtervezésére. Két építész, Králik László és Bierbauer Virgil nyerte el a megbízást a forgalmi épület tervezésére. Az impozáns kör alakú épület tetején kapott helyet a parancsnoki torony, illetve a földszinten a csendőrség, rendőrség, vámhivatal, posta, egészségügyi szoba, vendéglő, raktárak, stb., az első emeleten pedig egy négy szobás szálloda. A repülőtérhez tartozott egy kisebb szabványhangár és egy nagyhangár is. Utóbbit Czakó László és Méhes György tervezte, amelyben akár 12 darab Ju-52 utasszállító repülőgép (vagy 40-50 kisebb sportrepülő) is elférhetett így a legnagyobbnak számított Európában. Kb. 4 millió pengő állt a rendelkezésre a repülőtér építéséhez, amely során 300000 m3 földet mozgattak meg, 1,5 millió téglát használtak fel és kb. 5-600 munkás dolgozott állandóan.  A repülőtér végül 1937. június 20-ra el is készült, amikor a látványos megnyitóünnepség keretén belül átadták a forgalomnak. Ennek ellenére Elischer Pál műszaki tanácsos így fogalmaz:

Egy korszerű repülőtérnek átka éppen az, hogy befejezést tulajdonképpen sohasem nyer. A légiforgalom az építés ideje alatt oly ugrásszerű fejlődést mutat, hogy a tegnap még a jövőre tervezett létesítmények ma már gyakorlatilag éppen, hogy megfelelnek és holnap idejüket multák. A budapesti közforgalmi repülőtér s annak fenntartása még igen sok követelményt fog támasztani kezelőivel szemben, mely kérdések megoldása épp oly nehéz feladat, mint amilyen a tér megalkotása volt.”[1]

1937 júniusában több repülős esemény (légi mentőügyi gyakorlat, pilótapiknik) is megrendezésre került, amelyek közül kiemelkedő volt a budaörsi megnyitó. De nem csak ezen rendezvények között volt a legjelentősebb, hanem a két világháború között megrendezett repülőnapok közül is. Nem véletlen, hiszen nagy ünnepe és fontos mérföldköve volt a trianoni békeszerződés következtében betiltott és leépített magyar repülés lassú újrakezdésének, magához térésének. Emellett a programjában is a leglátványosabbnak számított, amellyel már elérte a mai repülőnapok műsorának színvonalát.

Német Ju-52 repülőgép a megnyitó előtt (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1371)

Már hetekkel a Légügyi Hivatal által rendezett megnyitó előtt a Magyar Légiforgalmi Rt. három Ju-52-ese röpcédulákat szórt Budapest felett, de a sajtó is folyamatosan tájékoztatást adott az előkészületekről és a várható programról. A jegyek árai 3, 2 és 1 pengő volt, a gyermekek számára 50 fillér. Nehezítette a szervezők helyzetét, hogy nagy mennyiségű hamisított jegy is a forgalomba került. Ahogy az előző években rendezett repülőnapok során, úgy itt is sor került autóparkoló kialakítására, ahol a saját autóból volt nézhető a műsor. Ide 15 pengőbe került a jegy. A rendőrség a repülőnapra a Hegyaljai utat és a Budaörsi utat egyirányúvá tette, a könnyebb odajutás érdekében a HÉV és MÁV által különvonatok is indultak a Lágymányosi piactérről, illetve a Keleti és Déli pályaudvarokról. Különvonatok indultak Sátoraljaújhelyről, Nyíregyházáról, Szegedről, Pécsről, Gyuláról, Szombathelyről és Győrből is.

A többször eleredő eső ellenére is százezer ember látogatott ki a repülőnapra. A kép baloldalán a magyar Ju-52-esek sorakoznak, mögöttük a három Savoia SM 79 bombázó és egy Caproni Ca 133 kórházgép, a kép jobb oldalán pedig az autós parkoló (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1358)
A repülőnap programja (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Aprónyomtatványok Gyűjteménye, 1518)

A megnyitó napján már kora délután nagy tömegekben indultak meg az emberek a reptér felé a szemerkélő eső ellenére, hogy időben helyet foglalhassanak. A program kezdetéig a cserkészek vitorlázó repüléseiben, illetve divatbemutatóban gyönyörködhetett a közönség, amely végül 100 000 fősre duzzadt. A repülőnapon természetesen az előkelőségek is megjelentek, akik a főépület teraszán foglaltak helyet. Horthy Miklós kormányzó feleségével és fiával vett részt, de Darányi Kálmán miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, Röder Vilmos honvédelmi miniszter, Lázár Andor igazságügyi miniszter, Bornemissza Géza iparügyi miniszter mellett eljött még Erhard Milch német légügyi államtitkár is.

A kormányzó felavatja a repülőteret (8 Órai Újság 1937. június 22. 7. o. arcanum.hu)

Közvetlenül a megnyitó előtt érkeztek meg a IV. Pilótapiknik résztvevőiként az angol, holland és lengyel sportrepülők, akik néhány tiszteletkör után landoltak a repülőtéren. Ahogy a Pesti Hirlap írta:

“…tulajdonképen ők voltak az első polgári utasok, akik az új budapesti polgári repülőtéren megjelentek, mert ami ezután következett, az a hadirepülés legmagasabb iskolája, a vadászgépek és a bombavető gépek munkájának a bemutatása volt.”[2]  

A bemutatón szereplő olasz személyzet csoportképe a CR.32-esek előtt (Forrás)

Szintén a főműsor előtt emelkedett a magasba Rotter Lajos is, aki Karakán nevű vitorlázógépével egy gyönyörű repülést hajtott végre. Az avatási ceremónia hat órakor vette kezdetét, a polgármester és Bornemissza miniszter nyitóbeszédei után a kormányzó megnyitottnak nyilvánította a repülőteret. Ennek jeléül átvágta azt a nemzeti színű szalagot, amellyel jelképesen az épülethez kötött három magyar iskolagépet indított útnak. Ugyanebben a pillanatban több száz színes léggömb és 300 fehér galamb emelkedett a levegőbe a béke jelképeként. Utóbbi érdekes paradoxont alkot a későbbi programmal, ahol a német és olasz harci repülők dübörögtek a nézők feje fölött alacsonytámadást és bombázást bemutatva.

Magyar Bücker Bü 131 Jungmann, magyar neve “Csíz”, iskolagép – a felvétel valószínűleg nem a megnyitón készült (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatívtár, 1380)

Eközben az elstartolt három Bücker Bü 131 Jungmann típusú repülőgép látványos műrepülésbe kezdett. A magyar pilótáknak nagy sikere volt a közönségnél, amelynek “dörgő tapsa köszöntötte” őket. Ezután következtek a külföldi katonai kötelékek. Elsőként a németek Messerschmitt Bf-109B gépei szálltak fel, amely típusnak ez volt az első nyilvános külföldi bemutatkozása a nagyközönség előtt. A kilencgépes kötelék pilótáit különböző alakulatokból válogatták össze, akik a megnyitóra Bad Aiblingban gyakoroltak. A bemutatócsoport hármas rajokba fejlődve kezdte meg a programot, azonban az egyiknek műszaki okok miatt ki kellett válnia. A repülésük azonban így is rendkívül dinamikus volt, szinte az összes napilap beszámolójában leírták, hogy milyen félelmetes sebességgel és dübörgéssel fordultak rá a repülőtér szélén felállított papírrepülőre, amit a bemutatójuk végén szétlőttek és felgyújtottak.

Messerschmitt Bf 109 vadászok a bemutató előtt (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1552)
Német “Messerek” támadása – itt még a teljes kötelék repül (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1198)

Őket követte az osztrákok köteléke. A kilenc Fiat CR.32 kétfedeles vadászgép színvonalas műrepülést mutatott be. A előző évi mátyásföldi bemutató után ismét óriási sikere volt a szintén CR.32-esekkel repülő olaszoknak is. Lassan esteledni kezdett mire a Goriziából érkezett tíz vadászrepülő egyetlen kötelékbe rendeződve a magasba emelkedett. A bemutatójuk során szinte végig tartották a tíz gépes formációt, de olykor ketté váltak és különböző támadó manővereket hajtottak végre a precíz, nagykötelékben végrehajtott műrepülő elemek mellett. A nem mindennapi látványt csak emelni tudták az alkonyati fényviszonyok:“az ezüstmadarakat felhők mögül előkandikáló alkonyati napsugár aranya feledhetetlenül szép, ragyogó köntösbe öltöztette…”[3]

Az osztrák Fiat Cr.32-esek melegítenek (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1170)
Az osztrákok egyik CR.32-ese, az Anschluss után a németek 36 darabot adtak át a magyar légierőnek ebből a típusból (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1174)

Az olasz harci repülők szereplése azonban ezzel még nem ért véget. Három Savoia SM 79 bombázó következett, amelyek egy imitált légi támadást hajtottak végre a felépített papírmasé épületek ellen. Az eredeti elképzelések szerint éles bombákat használtak volna a gépek, ám a szétrepülő repeszek a közönségre is nagy veszélyt jelentettek volna. Bár a hatóságok korábban többször is terepszemlét tartottak a bombavetés biztosításához, végül a földről gyújtották meg a papírcélpontokat. A 8 órai újság (a legtöbb napilaphoz hasonlóan)“pokolian szép látványnak” [4] írta le bemutatót, ezzel szemben az Autó Motor szerint “illúzió nélküli, sikertelen szám volt” [5] mivel még a közönség felett repültek a bombázók, amikor már meggyújtották a papírvárost fáklyákkal.

Az olasz CR.32 nagykötelék (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1305)
Két ötös rajra oszlott az olasz bemutatócsoport, alattuk a három magyar Ju-52-est lassan előkészítik az ejtőernyős ugráshoz (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1197)

A program zárásaként ismét magyar repülők emelkedtek a magasba. Három Junkers utasszállító szállt fel, amelyből 30 ejtőernyőst dobtak le 1000 méteres magasságból. A szerencsés földet érés után utolsó mozzanatként felsorakoztak a résztvevő pilóták a főépület előtt, akiket Kenese Valdemár, a Légügyi Hivatal vezetője üdvözölt, majd eljátszották a négy nemzet himnuszát. Még ezek után is maradt némi látványosság, mivel sötétedéskor felkapcsolták a jelzőfényeket a környező hegyeken, illetve a vörös neonfényt a repülőtér határait körül rajzolva.

Ez a szétválás ma is igen népszerű eleme a repülőbemutatóknak (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1194)
Bukfencező olasz vadászgépek (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1195)

Míg a látottakra nem volt panasz, addig a rendezést néhol több kritika is érte. Például akik HÉV-vel érkeztek a repülőnapra, azoknak nagyot kellett kerülni, hogy eljuthassanak a repülőtér bejáratához. Maga a megnyitó túl későn kezdődött, néhány órával előbb kellett volna indulnia, hiszen már sötétedéskor lett vége. Sok idő telt el az egyes bemutatók között is, több helyen megfogalmazták, hogy akár egy óra alatt meg lehetett volna tartani a teljes programot.  Az estét valamelyest beárnyékolta egy súlyos baleset is, amikor a program befejezése után a nagy tömeget hazaszállító két HÉV szerelvény egymásba szaladt. A szerencsétlenségben egy ember meghalt és több mint ötvenen megsebesültek.

Olasz “óriáskerék”, a közönség nagy kedvence (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1152)

Összességében mégis sikeres volt a repülőnap, méltó avatóünnepévé lett egy modern repülőtérnek. Szomorú azonban belegondolni, hogy a megnyitón látott gyakorlatok néhány éven belül már élesben játszódtak le. Az itt még spanyol polgárháborús illetve az abesszíniai háború tapasztalataival repülő németek és olaszok hamarosan újabbakkal, komolyabbakkal “gazdagodhattak” a második világháború során. Eközben felkerültek a magyar felségjelek is a Fiat CR.32-re később pedig a Messerschmittekre és a magyar pilóták számára is megkezdődtek az éles bevetések….

A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.14729210_1248966758480430_3213784558583842018_n


Források és Felhasznált irodalom:

[1] Tér és Forma X. évf. 8.sz. p 212

[2] Pesti Hirlap 1937. június 22. p 10

[3] Autó Motor 9. évf. 9.sz. p 195

[4] 8 Órai Ujság 1937. június 22. p 4

[5] Autó Motor 9. évf. 9. sz. p 195

Borhegyi Éva: “80 éves a Budaörsi repülőtér” (https://budaorsinaplo.hu/80-eves-a-budaorsi-repuloter/)

Budapesti Hirlap 1937. június 13. p 10

Budapesti Hirlap 1937. június 22. p 7

ChazBowyer: Hurricane&Messerschmitt. Promotional Reprint Company, London, 1993

Magyarország 1937. június 22. p 7

Pesti Hirlap 1937. június 4. p 17

Pesti Hirlap 1937. június 6. p 11

Pesti Napló 1937. június 22. p 10

Rév Pál: A budaörsi közforgalmú repülőtér létesítésének története. In: A Közlekedési Múzeum Évkönyve VIII. 1985-1987. Budapest, 1988. 503-524.o.

Suhay Imre ny. altábornagy: „Mit mutattak be a vadászrepülők Budaörs felett?” Pesti Hirlap 1937. június 22. p 10.

A borítókép forrása: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 1182

Facebook Kommentek

További írásaink