„Keltsetek ellenséges indulatot, hogy fellázadjanak az ő uruk ellen!”, avagy a hárem-összeesküvés

III. Ramszesz (i. e. 1182-1151) uralkodása alatt több problémával is szembesült. Egyrészt a líbiaiak nyugati irányból, majd pár évvel később a tengeri népek kelet felől több támadást is intéztek Egyiptom ellen. A király ugyan sikeresen visszaverte ezeket, de a közben egyre súlyosabb gazdasági és politikai válságban újabb gondok adódtak, ennek egyik következményeként például a Deir el-Medine-i sírmunkások sztrájkba kezdtek. Ebben a belpolitikai válsághelyzetben egy összeesküvés szerveződött III. Ramszesz ellen, amely a király háreméből indult ki.

 

 

III. Ramszesz feleségei társaságában, relief a Medinet Habu-i templomból (http://edoc3.bibliothek.uni-halle.de Band VII, Seite 208)

Az egyik feleség, Tiy, a saját fiát, Pentawert (ez nem a valódi neve, azonban a forrásokban így szerepel) szerette volna látni a trónon III. Ramszesz helyett, valamint a király megölésével egy időben egy palotán kívüli felkelést is szerettek volna kirobbantani. A jól megszervezett, szerteágazó összeesküvés részleges sikerrel zárult. A puccs idejének környékén III. Ramszesz életét vesztette, legalábbis a bírósági tárgyalás idején már nagy valószínűséggel halott volt. A tárgyalásról fennmaradt Torinói jogi papirusz bevezetőjében az elhunyt király így szól:

„Mindaz, amit elkövettek, a fejükre szálljon! Közben én már védve vagyok, és oltalmat élvezek mindörökre. A megigazult királyok között vagyok, Amon-Ré, az istenek királya előtt és Ozirisz, az öröklét fejedelme előtt.”[1]

A tárgyalás egyes részleteit szintén megőrző Lee-papirusz hasonlóképpen a “nagy istenként” hivatkozik rá, ezt pedig ebben a korban kizárólag a már elhunyt és megistenült királyok jelzőjeként használták. Az ókori szövegek alapján viszont nem lehetett teljes bizonyossággal tudni, hogy a merénylők gyilkolták-e meg vagy természetes halállal hunyt el. III. Ramszesz múmiáján nem voltak olyan külsérelmi nyomok, amik gyilkosságra utaltak volna. Egy pár éve a múmián végzett CT-vizsgálat azonban megállapította, hogy egy, a király torkán található, éles pengével okozott mély vágás eredményezhette a halálát. Mivel a múmia 1886-ban történt kipólyálásakor a nyakán található, vastag vászonkötés sértetlen volt, a vágás a mumifikálás előtt kellett, hogy keletkezzen. A gyilkosságra utaló bizonyíték a mélyen a sebben talált Hórusz szem-amulett is. Ez jelképezte az ókori egyiptomiak számára a védelmet, a királyi hatalmat és a jó egészséget, amelyet a mumifikálás során általában gyógyító szándékkal helyeztek el az elhunyt testén.  Eszerint III. Ramszesz valószínűleg a merénylet során veszthette életét.

III. Ramszesz múmiája (Wikimedia Commons)

Mindenesetre a merénylőknek nem sikerült felkelést kirobbantaniuk, ráadásul letartóztatták őket és bíróság elé kerültek. Az összeesküvés után lezajlott tárgyalássorozat leírása részben a Torinói jogi papiruszon maradt fenn, ez azonban csak utalásszerűen említi a vádlottak tetteit.

„A nagy ellenség Pabakkamen, aki háznagy volt. Elővezették őt az összeesküvés miatt, melyet Tiyvel és a háremhölgyekkel szervezett. Együttműködött velük, ő vitte ki üzeneteiket anyjuknak, nővéreiknek, ahol tartózkodtak: »Szervezzétek meg az embereket! Keltsetek ellenséges indulatot, hogy fellázadjanak az ő uruk ellen!«

A vizsgálóbíróság nagy elöljárói elé állították, megvizsgálták bűneit, úgy találták, hogy (valóban) elkövette azokat. A bűnei elveszejtették őt. Az elöljárók, akik kihallgatták, elrendelték, hogy megkapja büntetését. ”[2] 

A bíróságot többek között néhány hivatalnok és királyi udvaronc, két kincstárnok, két zászlóvivő a hadseregből, egy királyi hírnök és két írnok alkotta. A fennmaradt iratok alapján ekkoriban már sok idegen nemzetiségű (lükiai, líbiai, szír) teljesített szolgálatot az udvarban, közülük páran a bíróság munkájában is részt vettek. Ritkának számított, de a bíróság rendkívüli hatalmat kapott. A halálbüntetés lehetőségét is előrevetítő, komolyabb ügyek esetén általában a mindenkori uralkodó mondta ki a végső ítéletet, azonban talán még III. Ramszesz vagy már utódja, IV. Ramszesz ebben az esetben a hárem-összeesküvés résztvevőit elítélő testületre ruházta ezt a felelősséget.

A Torinói jogi papirusz szerint három bűnvádi eljárást folytattak le, változó létszámú bírósági testülettel. Számos magas rangú tisztviselő, katonai és papi személy is belekeveredett az ügybe, összesen több mint harminc ítélet született. Néhány személyt, főleg a háremben dolgozó írnokokat és felügyelőket pedig azért ítéltek el, mert tudtak ugyan az összeesküvésről, de nem jelentették senkinek. Az első tárgyalás során hat bíró huszonkét személyt talált bűnösnek, köztük Pabakkament és Meszedszurét (msd sw Ra, nevének jelentése „Ré gyűlöli őt”), a két fő össszeesküvőt, Binemweszét, a núbiai íjászok parancsnokát (az ő nevét is megváltoztatták: Byn-m-Wˁs.t, azaz a gonosz Thébában), ő biztosította volna a puccshoz szükséges katonai támogatást, akit a háremben élő nővére szervezett be, és a vád szerint elfogadott és kijuttatott egy felbujtó levelet a háremből. Emellett elítélték Perét, a kincstár felügyelőjét, valamint hat háremtisztviselő feleségét. A dokumentum nem említi az ítéletet, de nagy valószínűséggel halálbüntetést kaptak. Emellett az iratokban egyes esetekben előforduló névváltoztatásokkal is kifejezve az irántuk érzett utálatot, illetve ezzel a bűnös személyének totális megsemmisítését valósítják meg.

A második tárgyalást ismeretlen létszámú bíróság vezette, hat embert ítéltek el, köztük Paiiszt, egy katonai parancsnokot, Messuit és Shedmeszert, a szent iratokat őrző könyvtár írnokait. Ekkor került bíróság elé Szahmet papjainak elöljárója, Jyroy is, mindannyiuknak öngyilkosságot kellett elkövetnie.

A harmadik eljárást három bíró folytatta le, ennek folyamán négy összeesküvő sorsáról döntöttek, köztük a III. Ramszesz ellen szervezkedő királyné fiáéról, Pentaweréről is. Mindegyiküket bűnösnek találták, az ítélet szintén öngyilkosság, melyet a bíróság előtt követtek el.

„Elővezették Pentawert – aki azt a másik nevet is viselte – az összeesküvés miatt, melyet anyjával, Tiyvel szervezett, amikor az kigondolta azokat az ura elleni lázító beszédeket a háremhölgyekkel. A palotafelügyelők elé állították, hogy azok megvizsgálják őt. Bűnösnek találták. Hagyták, hogy ott (maradjon), s itt önmaga által halt meg.”[4]

Ugyanakkor Tiy királyné tárgyalásáról nincs adat a fennmaradt bírósági iratokban, úgyhogy az ő sorsa ismeretlen. Az viszont feljegyzésre került, hogy a tárgyalások ideje alatt néhány ítélethozó

„könnyen engedett a háremhölgyek csábításának, vidáman mulatoztak velük és az egyik összeesküvővel”,[5]

Paiisszal.  Ez újabb bírósági eljárást vont maga után. A bűnösnek talált bírák orrát és fülét levágatták, az összeesküvő katonai parancsnok, Paiisz öngyilkos lett. Ezzel az üggyel kapcsolatban lett elítélve Taynakhte, a gyalogság, illetve Ananay, a rendőrség parancsnoka is. Valószínűleg azért, mert az ő felügyeletük alatt történt meg a találka a nőkkel, még az is lehet, hogy ők is részt vettek a tivornyában. Egy harmadik bíró, Hori is belekeveredett az ügybe, de őt végül ártatlannak találták.

A vád része volt a fekete mágia bevetése is a király megölése érdekében. Az ókori egyiptomi gondolkodásban a ténylegesen elkövetett bűncselekmények nagyon gyakran együtt jártak a varázslat felhasználásával, tehát szinte magától értetődő, hogy ezzel az összeesküvéssel kapcsolatban is előkerült a rontó mágia, bár az ezzel foglalkozó iratok is csak homályos utalásokat tesznek erre. Mindenesetre a Lee-papirusz szövege szerint Penhuibin, az egyik vádlott tisztségviselő, a király könyvtárából szerzett varázskönyv segítségével próbálta elbűvölni a királyi palota őrségét. Emellett viaszból “rontó figurákat” is készítettek – kétségtelenül bénító erejű, halált hozó figurák lehettek –, amiben Pabakkamennek is szerepe volt. A papirusz töredékessége miatt nem tudni, Penhuibin pontosan kitől kapta a varázsszövegeket.

„…Penhuibin pedig, aki a marhanyájak felügyelője volt így szólt hozzá: “Adjanak nekem egy írást, mely félelmetességet és tekintélyt ad nekem. Adott neki egy írást Uszermaatré Meriamon (III. Ramszesz) – élet, üdv, egészség, ő, a nagy isten, az ő ura – élet, üdv, egészség – írásai közül… Elérte a hárem oldalát és egy másik nagy és magas helyet. Viaszból való embereket készített és írásokat, hogy bevigyék őket Idirem felügyelő kezében elbűvölve az (őr)csapatot a varázslattal. Másik (varázs)mondásokat vigyenek be, ismét másokat vigyenek ki [?]. Ezután kivallatták őt ezekről. Minden bűnt és gonoszságot valónak találtak, melyeket a szíve kitalált, hogy megtegye azokat. Igazak voltak. Mindet megtette a többi nagy ellenséggel együtt… A halál nagy büntetését állapították meg számára, amelyről az istenek mondták, hogy szabják ki rá…!”[6]

A Rollin-papirusz pedig ezeknek a viaszfiguráknak a becsempészéséről is beszél. Ez a papirusz is töredékes, úgyhogy a figurák készítőjének kilétét és beosztását itt sem tudni biztosan.

„…Varázsiratokat szerkesztett elbűvölésre és lázadás szítására. Viaszból isteneket is készített és embereket az emberek tagjainak elgyengítésére. Pabakkamen kezébe adták őket, akinek Ré bár ne engedte volna meg, hogy a „háza nagyja” legyen. A többi nagy ellenség így szólt: »Csempésszétek be őket!«, s becsempészték őket.

Ezután megparancsolta, hogy elkövessék a rosszat. Ré bár ne engedte volna, hogy sikere legyen azokban.

Kivallatták, s valónak találták az összes bűnt és gonoszságot, amelyet a szíve kigondolt, hogy elkövesse azokat. Megtette mindezt a többi összes nagy ellenséggel együtt. Nagy halálos vétkek, az ország nagy undorai azok, amiket tett… Ezután, amikor megértette, hogy a vétkek, amiket elkövetett, halált érdemelnek… önmagától halt meg.”[7]


[1] Kákosy 1998, 171.

[2] Kákosy 1998, 171–172.

[3] Kákosy 1998, 172.

[4] Kákosy 1998, 172.

[5] Kákosy 1998, 172.

[6] ÓKTCh 55–56.

[7] ÓKTCh 56.

Felhasznált irodalom:

Breasted, James H.: Ancient Records of Egypt, Vol IV. The University of Chicago Press, Chicago, 1906.

Dodson, A. – Hilton, D.: The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson, London, 2004.

Harmatta János (szerk.): Ókori Keleti Történeti Chrestomathia (ÓKTCh). Tankönyvkiadó, Budapest, 1964.

Hawass, Z. – Ismail, S. – Selim, A. – Saleem, S. – Fathalla, D. – Wasef, S. – Gad, A. – Saad, R. – Fares, S. – Amer, H. – Gostner, P. – Gad, Y. – Pusch, C. – Zink, A.: Revisiting the harem conspiracy and death of Ramesses III: anthropological, forensic, radiological, and genetic study. In: BMJ 2012 (vol 345:e8268)

Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.

Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969.

McDowell, A. G.: Crime and Punishment. In: Redford, Donald B. (ed.): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Vol. 1. Oxford University Press, 2001. 315–320.

Redford, Susan: The Harem Conspiracy: The Murder of Ramesses III. Northern Illinois University Press, DeKalb, 2002.

A nyitóképen III. Ramszesz Medinet Habu-i temploma

Facebook Kommentek

További írásaink