Call of Duty WWII – Történész szemmel

A Call of Duty bő tíz év után tért vissza a sorozat gyökereihez, a második világháború hadszíntereihez. Egy egyszerű katona bőrébe bújva élhetjük át a nyugati front utolsó időszakának eseményeit a normandiai partraszállástól a Rajnáért folyó harcig. Nézzük, hogy mennyire sikerült hitelesen megidéznie az Activision játékának ezeket az eseményeket. A Call of Duty első három része (2003; 2005; 2006) mára már klasszikusnak számít. A 2000-es évek első felében nagyban ez a széria határozta meg az FPS-ek, azaz a “lövöldözős játékok” piacát, és – főleg az első két rész – számos nemzetközi díjat és jelölést zsebelt be.

Az új CoD tehát egyrészt nagyban számíthatott azoknak az “idősebb” gamereknek az érdeklődésére, akikben felébredt a nosztalgia az első részek iránt, valamint arra a fiatalabb generációra is, akiket a téma vonz. Ellentétben ugyanis a ’90-es évek végével és a 2000-es évekkel, amikor a második világháború az egyik legnépszerűbb téma volt a videojátékok terén – elég csak a Medal of Honor sorozatra, a Battlefield 1942-re, a Brothers in Arms-ra, a Hidden and Dangerous-re vagy akár a Commandos sorozatra gondolnunk –, mára igencsak megcsappant a világégést némi történelmi hűséggel bemutató játékok száma.

A CoD WWII így nagy feltűnést keltett és gyorsan elég sikeres is lett, elnyerve a legtöbb kritikus és játékokkal foglalkozó oldal tetszését is. Csak néhány példa: a Game Informer 10/8,75-re[1], a Gamespot 10/9-re[2], a Games Radar 5/4-re[3], az IGN 10/8-ra[4], az EGM 10/8,5-re[5] értékelte az alkotást. De vajon történelmileg mennyire is lett hiteles a játék?

A magyar Otherworld élménymagazin bemutatója a játékról

Jelen esetben mi kifejezetten az egyjátékos kampánnyal foglalkozunk, amely – sajnos – mind a feldolgozott időintervallumban, mind a játékidőt tekintve igen rövidre sikeredett. A cselekmény hozzávetőlegesen tíz hónapot ölel fel, amelyet mi 7–8 óra alatt teljesíthetünk. A normandiai partraszállással kezdődik a játék 1944. június 6-án, majd ezt követően részt veszünk a július végi Kobra-hadműveletben, amely során sikerült véglegesen áttörni a német vonalakat Normandiában, részt vehetünk Párizs felszabadításában, az 1944 szeptemberében és októberében Aachenért vívott csatában, majd a Hürtgen erdei harcokban, végül pedig visszaverhetjük a németek offenzíváját az Ardennekben és elfoglalhatjuk a remageni hidat.

 

 

 

A remageni Ludendorff híd a valóságban, 1945. március 8-án
A remageni híd a Call of Duty WWII játékban

Az elmondható, hogy a készítők nagyon odafigyeltek a részletekre és igyekeztek a lehető leghitelesebb környezetet teremteni az egyes pályákon. Ha összehasonlítjuk a korabeli fotókat és videókat, szinte megdöbbentő, hogy mennyire hitelesen hozták vissza ezeket az állapotokat. Hihetetlennek hangzik, de egyes esetekben még a romokat is éppen olyanra készítették, mint az az archív felvételeken látható, nem is beszélve az egyes épületekről, jellegzetes tereptárgyaktól. Ez mindenképpen dicsérendő, ahogyan az is, ahogy nagy hitelességgel visszahozták a korabeli fegyvereket. Itt nem csak arra figyeltek oda, hogy például a CoD szériában is “klasszikus” német MP-40 jól nézzen ki, hanem, hogy a hangja is olyan legyen, mint az igazinak. Az egyenruhák is hitelesek, talán azt leszámítva, hogy az időjárási körülményektől függetlenül mindig elég tiszták. Amiért viszont hatalmas piros pont jár a fejlesztőknek, az a csaták tömegjeleneteinek ábrázolása. Elvégre a világtörténelem legvéresebb háborújáról van szó, amelynek egyes csatáiban katonák tízezrei, sőt akár százezrei álltak szemben egymással. A CoD WWII talán az első olyan játék, amely vissza tudja adni ezt a tömeget, azt az érzést, hogy valóban seregek csapnak össze. Ez pedig még mozifilmek esetében is igen ritka, például pont az a tavalyi  Dunkirk hasalt el ezen a téren, amely sok más tekintetben utóbbi évek legerősebb háborús filmje. Csak egy példa: az Ardenneki offenzíva során (kicsit tágabb értelemben véve 1944. december 16-tól 1945. január 2-ig) az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának adatai szerint 105.102-re tehető csak az amerikaiak vesztesége, amelyből 19.246 az elesettek száma, 62.489 a sebesülteké, 23.554-en estek hadifogságba és 3.058-an tűntek el.[6] Természetesen a játékban karakterünk szemén keresztül elsősorban a németek veszteségeit látjuk, de ez az adat is jól mutatja, hogy milyen vérfürdő zajlott, mekkora tömegek csaptak össze. Az alábbi videóban pedig az látható, hogyan mutatják be ezt az offenzívát a CoD készítői.

Bár ki nem mondják a játék során, de a harci eseményekből, az egyenruhákból, csapatjelvényekből és egy-egy felvillanó feliratból kikövetkeztethető, hogy az amerikai 1. gyalogos hadosztály (a köznyelvben Big Red One-nak, azaz Nagy Vörös Egyesnek nevezik) 16. gyalogezrede egyik katonájának, Ronald ‘Red’ Danielsnek a bőrébe bújhatunk. A készítők meglepően hitelesen adják vissza az ezred harcait is, elvégre valószínűleg a játékosok 99%-ának soha nem tűnne fel, ha például a Kobra-hadművelet során nem Marigny elfoglalása lenne a fő történetszál (amely a valóságnak megfelel), hanem St. Lo-é.

A 16. gyalogezred harcai a Kobra-hadművelet során térképen ábrázolva az aéalulat hivatalos oldalán

A Kobra-hadművelet a játékban

Bár az alakulat parancsnokát a játékban Davisnek hívják, meglepően hasonlít a valódi parancsnokra, George A. Taylor ezredesre. Összességében tehát elmondható, hogy ezen a téren CoD WWII kivételesen jól teljesít, minden egyes apró részletre odafigyelve.

Mindezek ellenére azért vannak gondok is a játékkal, és pont a legapróbb részletekre is kiterjedő hiteles háttér miatt sajnálatos, hogy a történetszál kidolgozására már közel sem fektettek ekkora hangsúlyt. Illetve nagy hangsúlyt fektettek erre, csak nem feltétlenül a jó értelemben. Az egész történet ugyanis sokkal inkább hasonlít egy hollywoodi filmre, mint egy valós sztorira. De még így tekintve sem túl egyedi, hiszen minden alkalommal ott motoszkálhat a fejünkben a gondolat: “Én ezt már láttam valahol.” A történet ugyanis nem más, mint a legismertebb (amerikai) háborús mozik és sorozatok cselekményéből összeollózott valami, ami összeáll ugyan egy egész, keretes sztorivá, de egyediség nincs benne. A két fő forrás Az elit alakulat, illetve a Ryan közlegény megmentése, de az őrmester és a hadnagy rivalizálásában nehéz nem felfedezni a vietnami háború idején játszódó klasszikus, A szakasz alapkonfliktusát. Sajnos nem is csak egyszerű áthallásokról van szó. A rettegett Pierson őrmester karaktere például szinte egy az egyben Az Elit alakulat Speirs hadnagyával. A játék legelején van egy jelenet, amikor az Angliába tartó szakasz tagjai a szállítóhajón múlatják az időt. Van egy kisebb konfliktus akörül, hogy az egyik közlegény, Zussman, aki főhősünk legjobb haverja, zsidó. Ha még vissza tudunk emlékezni az Elit Alakulat első részében ugyan emiatt tört ki egy verekedés a csapatszállítón, ráadásul mindkét esetben a “zsidózó” katona olasz származású volt…

A “zsidózó” jelenet a játékban (2:36-tól)

Az elit alakulat első részének verekedős jelenete

A történetszál narratívája tehát egyrészről nélkülöz szinte minden eredetiséget, másrészt meglehetősen egyoldalú. Szinte teljes mértékben az a fajta amerikai hazaszeretet és önfeláldozás lengi körül, amely a ’60-as és ’70-es évek háborús filmjeire volt igazán jellemző és teljesedett ki a Ryan közlegény megmentésében. A hazafiság előtérbe helyezésével semmi gond nincs, sőt, egy igen bátor, és véleményem szerint hasznos dolog volt ezt beemelni az Activision részéről, mert az olyan konzervatív értékek, mint például a hazáért való önfeláldozás mára lassan nemcsak a háttérbe szorulnak, hanem egyes esetekben még negatív felhangot is kapnak. A baj ott kezdődik, hogy gyakorlatilag csak erről szól az egész történet, nincs semmifajta egyensúly, amely azt mutatná, hogy a háború valójában egy rossz dolog, az ellenfél is csak ember, aki valamiért a rossz oldalra került, gyilkolni bűn, és még sorolhatnám. Itt nem tudott igazán tanulni a CoD WWII a nagy elődtől, Az elit alakulattól, amely tévésorozatként volt képes bemutatni a háború brutalitását és összes velejáróját. Ami pedig még kifejezetten idegesítő történész szemmel, hogy kizárólag a mai túlzott politikai korrektség miatt – és véleményem szerint utólag – beemeltek a történetbe egy afroamerikai altisztet. De a kor maga nem ilyen volt, nem igazán voltak afroamerikai származású altisztek az amerikai seregben, ha tetszik, ha nem. Nem értem, hogy ha az Activision be merte vállalni, hogy egyéb tekintetben szembemegy a mai közbeszédben elfogadottakkal, valamint kiemelt hangsúlyt fektettek a hitelességre, akkor miért épp itt kötöttek kompromisszumot.

A 16. gyalogezred korabeli fotói (Forrás: http://www.16thinfassn.org)

Pillanatképek a játékból (Forrás: AFGiudesHD Youtube csatornája)

Összességében tehát a CoD WWII egy nagyszerű játék, amely kidolgozottsága – persze az adott kereteknek megfelelően – rendkívül részletesre és hitelesre sikerült, talán a legprecízebb játék történelmi szemüvegen keresztül nézve. Ezt nézve szinte hibátlan. Ha a készítők csak feleekkora erőt fektettek volna a történetszál kidolgozottságába is, akkor valószínűleg egy olyan alkotás született volna, amelyre később úgy lehetne hivatkozni, mint egy olyan áttörésre a videojátékok piacán, amely egy új szintre emelte az egész műfajt, kilépve a játék keretből, komoly mögöttes tartalmat kreálva. Sajnos ezt a CoD nem tudta vagy nem merte megugrani.


[1] Call of Duty: WWII. (http://www.gameinformer.com/games/call_of_duty_wwii/b/playstation4/archive/2017/11/02/rallying-the-shooter-on-multiple-fronts.aspx, 2018. február 28.)

[2] Why we fight. (https://www.gamespot.com/reviews/call-of-duty-wwii-review/1900-6416800/, 2018. február 28.)

[3] Call of Duty WWII Review. (https://www.gamesradar.com/call-of-duty-ww2-review/, 2018. február 28.)

[4] Call of Duty: WW2 Review. (http://uk.ign.com/articles/2017/11/08/call-of-duty-ww2-review, 2018. február 28.)

[5] Call of Duty:WWII review. A War to Remember. (http://www.egmnow.com/articles/reviews/call-of-duty-wwii-review, 2018. február 28.)

[6] Army Battle Casaulties and Nonbattle Death in World War II. Final Report. 7 December 1941–31 December 1946. Department of the Army, 1953. 92.  (http://cgsc.cdmhost.com/cdm/compoundobject/collection/p4013coll8/id/130, 2018. február 28.)

Facebook Kommentek

További írásaink