Milyen festményt rendelt Vác a Millennium tiszteletére?

Milyen festményt rendelt Vác a Millennium tiszteletére?

1896-ban ünnepelte hazánk a honfoglalás ezredik évfordulóját. Eredetileg persze 1895 lett volna a nagyszabású ünnepek esztendeje, de a kormány végül a következő évre tette azokat, nehogy kifusson az időből. A Millenniumra minden település készült. Rendezvények, megemlékezések, köztéri szoboravatások, ünnepi beszédek, épületavatások, városi fejlesztések. Különösen szembetűnő volt ez Budapest esetében. Mindemellett a történelmi bizottság azt is javasolta a települések számára, hogy „multjoknak valamely kiemelkedő mozzanatát festessék meg ez alkalomra”.[1]

Jelen írásban azt vizsgáljuk meg, miként reagált erre a felhívásra Vác város vezetése és döntése miért nem elégítette ki a helyi sajtót. Milyen más, kreatívabb és a helyi sajátosságokat sokkal inkább figyelembe vevő alternatívák jöhettek volna szóba.

Adódik ilyenkor a kérdés, hogy egy-egy település milyen híres történelmi mozzanatot talál, amely alkalmas arra, hogy reprezentálja az ezeréves ország adott településének múltját, vagy legalábbis múltjának egy bizonyos szeletét. Nagy a választék. Egyrészt önmagában a több évszázad, mint kvantitás, másrészt eleve a magyar történelem eseményekben gazdag. Igaz ez Vácra is. A város már a XI. században létezett. A középkorban végig jelentős püspöki székhely, Dunaparti város révvel, átmenő forgalommal, heti és országos vásárokkal. Több esetben országgyűlést (1485) vagy király által összehívott regionális jellegű gyűlést (1255) is rendeztek itt. [2] Önmagában az, hogy országgyűlést rendeztek a középkorban valahol, jelzi azon város jelentőségét. Egy Árpád-házi királyunk, I. Géza, Szent László testvére és elődje a trónon, ide is temetkezett. Volt olyan vélemény (habár nem kellőképpen alátámasztott), mely szerint Géza Vácból szeretett volna fővárost kialakítani.

Vác történetében sok olyan mérföldkő van, ami alkalmas lett volna arra, hogy a kisváros sorsfordulóit reprezentálja. Mégis, a városvezetés Ferenc József portréja mellett döntött. Mik lehettek az okok?

1. A város vezetése nem tudott megegyezni, így egy olyan ötlet nyert, amibe nem lehetett hivatalosan belekötni, hiszen a király személye sérthetetlen.
2. A döntéshozók egyszerűen nem tekintettek prioritásként a kérdésre és nem gondoltak mélyebben bele a lehetséges alternatívákba.
3. A döntéshozók valamely (bizonytalan, kétséges) előny megszerzését tartották szem előtt azzal, hogy a királyt festessék meg.
4. A város lojalitását akarta ezzel kifejezni az uralkodó felé.

Akármelyik lehetséges magyarázatot nézzük, egyik sem tekinthető sem bizonyítottnak, sem kellőképpen meggyőzőnek. Az is lehet, hogy ezen vagy egyéb okok kombinációja okozta azt, hogy egy művészeti-reprezentációs szempontból megkérdőjelezhető döntés született.

Ferenc József megítélése ugyan ambivalens volt a korban és az maradt ma is, viszont a korabeli hivatalos nyilvánosságban értelemszerűen, mint magyar királyt pozitívan kellett ábrázolni. „A hivatalosság kultúrája a nyilvánosságban csak a dicséretet, a lojális hódolat hangját tette lehetővé.”[3] Ugyanígy értelemszerű, hogy ha egy adott településen a Millenniumra az ő képét szavazta meg megfestésre a képviselőtestület, azt a döntést direkt módon nem illett, nem lehetett kritizálni. Ugyanez történt ebben az újságcikkben is. A szerző méltatja Ferenc Józsefet, leszögezi, hogy már jó ideje megillette volna őt egy hivatalos festmény Vácott és ezzel az új festménnyel egy régi mulasztást pótol a város, hiszen azt már uralkodásának 25. évi jubileumára illett volna megrendelni. Az erről szóló rész azonban inkább csak felvezetőnek tekinthető a lényegesebb mondanivaló előtt. A lényeg, hogy a kvázi kötelező udvariassági felvezetés után kiderül: a szerző nem ért egyet azzal, hogy Ferenc József képe reprezentálja Vác ezeréves múltját. Ezt alaposan meg is indokolja. Mik tehát az érvei?

„Vácz városa is követte a többi magyar városok példáit, s a millénium emlékéül megfestette – a király arczképét. Valóban alig volna mit csodálni ezen a tényen, sőt a város loyális érzelmei eklatáns kifejezését kellene benne látnunk; ha alkalmasnak találnánk oly emlékünnep alkalmára, mint hazánk megalapítása. A királynak arczképét már régen meg kellett volna a városnak festenie, alkalom is volt rá, ő felségének huszonötéves királyi jubileuma. Úgy látszik ezt a régi mulasztást akarták helyreütni… Midőn ezt a tényt konstatáljuk, ki kell jelentenünk, hogy belenyugodni semmiképpen nem tudunk. A milleniumi történelmi bizottság, mely az ügyet vezette, arra hívta fel a városokat, hogy multjoknak valamely kiemelkedő mozzanatát festessék meg ez alkalomra. Talán Vácz városa multjának nem volna ilyen momentuma?” [4]

A király arcképe tehát nem megfelelő, mert:

1. Nem a Millenniumra, hanem a királyi jubileumra kellett volna azt elkészíteni.
2. A Millenniumra a hivatalos ajánlás egy történelmi mozzanat megfestése volt, nem egy arckép.
3. Vác városnak komoly múltja van, válogatni lehetett volna a különböző eseményekből.

Tehát a városvezetés szegénységi bizonyítványt állított ki magáról abban a tekintetben, hogy fantáziátlanul és lusta módon a kurrens uralkodó portréját rendelte meg ahelyett, hogy a nagy választékból kiragadott volna szavazattöbbség alapján egy történelmi momentumot. Lássuk, a szerző miket javasolt volna:

„Hazánk történetének egyik legnagyobb alakja, Szent László legkedveltebb tárgya volt egy időben a magyar képíróknak, kik az ő életéből vett jelenetekkel ékesítették föl templomaink falait, és a költőknek, kik himnuszokat készítettek róla a jámbor hívők lelki épülésére. Dicső tettei, lovagi erényei, mély vallásossága kedvessé tették őt Isten és ember előtt. Isten csodákkal tüntette ki, az emberek szentnek és nagynak tartották.”[5]

Ezután tér rá a szerző a László és Géza nevéhez fűződő mondakörre. Lászlónak látomása van, mely szerint legyőzik Salamont. Ezért Géza Vácott templomot emeltet később ennek és a győzelemnek emlékére. A mondakör szól egy angyalról, illetve más olvasatban egy, az ősi magyar hitvilágból már ismert csodaszarvasról is. „Nos, nem volna-e alkalmas e monda is a megfestésre középen a szarvassal, mely a pogány hun mondák arany szarvasának megkeresztényesített mása.”[6] A szerző egy helyben általánosan ismert legendára hivatkozva egy akkor csaknem 800 éves történetre utal, mely valóban monumentálisabb és Váchoz sokkal jobban köthető lehetett volna, mint Ferenc József ki tudja hányadik sablonos portréja.

Más alternatívák is szóba jöhettek volna. Mária Terézia a püspök meghívására meglátogatta Vácot és tiszteletére emelték az országban egyedülálló Diadalívet, melyet a váciak Kőkapu néven ismernek.

„S azután, ha azokra a dicsőséges napokra gondolunk, melyeknek egyik legragyogóbb pontja az a csata, melyet határunkban vívtak hős honvédeink, – lehetne-e méltóbb tárgy a megörökítésre, mint a váczi csata?” A szerző ugyan tudja, hogy van már honvéd emlékmű a városban, „mégis érezhetjük mindnyájan, hogy mily lelkesítő volna ez a kép még késő unokáinkra is.” [7]

Érdekes, hogy a szerző a váci csatáról beszél. Holott nem csupán egy váci csata volt 1849-ben. Adódik a kérdés, hogy vajon az április 10-i ütközetre gondol, ami a diadalmas tavaszi hadjárat ekletáns része volt, avagy a július 17-ire, amikor Görgei nagyszerű manőverrel visszavonult a túlerőben lévő ellenség elől? Mint azt már egy korábbi cikkemben megírtam (címe: Július 17: váci csata, Váczi Közlöny, váci honvéd emlékmű; lásd: https://ntf.hu/index.php/2017/11/26/julius-17-vaci-csata-vaczi-kozlony-vaci-honved-emlekmu/ ), hosszú ideig a július 17-i csata dominálta a lokális emlékezettörténetet, így evidens a következtetés, hogy amennyiben a szerző egy csatáról ír, akkor a júliusira gondolt.

Milyen egyéb ötletei voltak a szerzőnek a portré helyett? Ugyancsak 1849-es emlék Zichy Hippolyt kanonok bátor kiállása a város mellett Paskievics orosz tábornok előtt annak érdekében, hogy a katonák ne gyújtsák fel azt. Az újság értesülései szerint egyébként Zichy közbenjárásának megörökítését némelyek támogatták is, érthetetlen a szerző számára, miért ejtették mégis. Nos, mivel a Kiegyezés után ország és királya kibékült, valószínűsíthető, hogy az olyan történelmi mozzanatok, események, sorsfordulók, melyek alkalmasak voltak a régi sebek feltépésére, kerülendőnek voltak minősítve. Természetesen nem hivatalosan, hanem pragmatikus szempontból. Nem tiltotta semmi elvileg, hogy az 1848-49-es szabadságharc legyen megörökítve, de ebben a szabadságharcban Ferenc József a másik oldalon állt. Az ő hívására jöttek be azok az oroszok is, akik Vácot fel akarták égetni. Ennek a jelenetnek a szerepeltetése (vagy akár a váci csata lefestése) érthető okokból ambivalens érzéseket keltett volna. Egy kép egyben szimbólum is. Ebben az esetben nem komplex szimbólumról, van szó, hanem ún. reduktív, direkt szimbólumról. [8] Egy kép a  városházán az oroszok előtt a város megmaradásáért könyörgő papról nem csupán egy önfeláldozó egyén bátor tettét lett volna hivatva reprezentálni, hanem azt is, hogy a város mit köszönhet Zichy Hippolytnak és mit „köszönhet” Ferenc Józsefnek. (Indirekt módon Vác feldúlását szabad rablás formájában. Értsd ezalatt Ferenc József kérését I. Miklóshoz a szabadságharc leverése tárgyában.) Az akár a Zichy-jelenetet, akár a júliusi váci csatát megörökítő festmény esetében egy sűrített jelentéstartománnyal álltunk volna szemben. Valószínűsíthető, hogy ezeknek a festményeknek nagyobb lett volna az ún. „felszólító ereje”.[9] Szimbólumfunkciójuk erősebb, sűrűbb lett volna. Ezek a szimbolikus alkotások túlmutattak volna a sablonos uralkodóportré egyszerű szimbólumán, sőt indirekt módon teljesen más mondanivalót tükröztek volna.

További javaslatok voltak: Migazzi Kristóf személye, akinek a város és a barokk városkép is sokat köszönhet. „Vác volt a neki rendelt nagy laboratórium”. [10] További ötlet volt Berkes András kanonok, aki saját lakását adta a piaristáknak gimnázium céljára. Berkes András egyébként plébániája jövedelméről a piaristák javára lemondott, ezzel is támogatva a rendet.  [11] Ezen két esetben is, ha feltétlenül arckép kellett volna, akkor is jobb döntésnek tartott volna az újság őket, mint a kurrens uralkodót.

Szent László és Géza legendája; Mária Terézia híres bevonulása a városba; a váci csata dinamizmusa és heroizmusa; Zichy kanonok bátor önfeláldozása; Migazzi Kristóf váci püspök vagy Berkes kanonok arcképe: mind igazolhatóbb döntés lett volna, mint Ferenc József.

A Váczi Közlöny egyházi orientációjú újság volt. Érhető tehát, hogy Zichy, Migazzi, Berkes mind egyházi személyek voltak és őket emelte ki az újság sok más opció közül. Azonban az is tény, hogy az egyház és következésképpen egyes egyházi személyek különösen mély nyomot hagytak a város történetében, vagyis az egyház vagy annak egyes képviselőinek szerepeltetése indokolt. László és Géza ugyan nem papok voltak, azonban a katolikus egyház perspektívájából megkülönböztetett tiszteletnek örvendő személyek (ráadásul László kanonizált uralkodó is). A listáról hiányoznak a civil, az egyházhoz egyáltalán nem köthető történelmi személyek. Például Földváry Károly, az első váci csata hőse, akit a város díszpolgárrá avatott. Földváry viszont, mint említettük, az első váci csata hőse. Az akkori emlékezetpolitikában viszont a júliusi ütközet dominált.

Végül nem tudjuk, legfeljebb gondoljuk, mi okból (vagy mely okokból), győzött az uralkodó iránti lusta, kényelmes lojalitás a kreatívabb, a város nemzeti és lokálpatrióta érzéseit figyelembe vevő alternatívákkal szemben.

---

Jelen kutatásom során a Váci Katona Lajos Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményének és a Váci Egyházmegyei Könyvtárnak anyagát és szíves segítségét is igénybe vettem.

Szakirodalom:

Gerő András: Ferenc József és a magyarok in: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015.

Rusvay Tibor: A váci polgár (1700-1942) Hetes Kiadó, 1996.

Szabó Márton: Diszkurzív politikatudomány (Bevezetés a politika interpretatív szemléletébe és kutatásába) Bp., Osiris, 2016.

szerk. Dr. Sápi Vilmos: Vác története I. Szentendre, Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 1983.

szerk.: Székelyhidi Ferenc: Váci arcképcsarnok Magánkiadás, Vác, 2015.

Források:

Váczi Közlöny, XVII. évf. 18. szám, 1895. máj.5.

Jegyzetek:

[1] Váczi Közlöny, XVII.évf. 18. szám, 1895. máj.5.

[2] szerk.: Dr. Sápi Vilmos Vác története I. Szentendre, Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 1983.p.53.

[3] Gerő András: Ferenc József és a magyarok in: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015. p.180.

[4] Váczi Közlöny, XVII.évf. 18. szám, 1895. máj.5.

[5] Váczi Közlöny, XVII.évf. 18. szám, 1895. máj.5.

[6] Váczi Közlöny, XVII.évf. 18. szám, 1895. máj.5.

[7] Váczi Közlöny, XVII.évf. 18. szám, 1895. máj.5.

[8] Szabó Márton: Diszkurzív politikatudomány (Bevezetés a politika interpretatív szemléletébe és kutatásába) Bp., Osiris, 2016. p.88.

[9] Szabó Márton: Diszkurzív politikatudomány (Bevezetés a politika interpretatív szemléletébe és kutatásába) Bp., Osiris, 2016. p.90.

[10] Rusvay Tibor: A váci polgár (1700-1942) Hetes Kiadó, 1996. p.13.

[11] szerk.: Székelyhidi Ferenc: Váci arcképcsarnok Magánkiadás, Vác, 2015. p.43.

A nyitóképen Ferenc József arcképe (Váci Egyházmegyei Könyvtár, jelzet: 150349; in: Ember Károly: A ker. Magyarország kilenczszázados évfordulójára (A katholikus fiu és leányiskolák növendékei számára; Bp.,1900, Szent István Társulat)