A kapitalizmustól a tervgazdaságig

Az első világháborút követően elemi erővel tört a felszínre az az elképzelés, hogy úgy lehet a lehető legjobban megakadályozni egy hasonló gyilkos pusztítást, ha megértjük a kiváltó okokat. Magyarországnak az 1920-as években azonban nem csak az első világháború okozta sokkal, de az azt lezáró trianoni békével is szembe kellett néznie. Ezt a törekvést természetesen az is kiegészítette, hogy valamilyen választ kellett adni arra, hogy mely pontokon tért el a magyar fejlődés a világ többi részének fejlődéséhez képest, s ez a másság milyen következményekkel járt.[1]

A felrobbantott szolnoki vasúti híd 1919-ben. Magyarország rendkívül nehéz gazdasági helyzetben volt 1920 után. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye 2221

Balla Antal: A legújabb kor gazdaságtörténete című munkájának bemutatása a kötet megjelenése óta eltelt évtizedek miatt bizonyos szempontból nem tekinthető klasszikus recenziónak. Úgy vélem azonban, hogy a tartalmi és formai követelményeinek néminemű módosítása, kiegészítése mellett mégis érdemes elemezni a kötetet, illetve a szerzőt is bemutatni. Balla Antal (1886–1953) történelemből doktorált a Budapesti Tudományegyetemen, az első világháborúban lerokkant. Ezt követően a Nemzet, majd a Pesti Hirlap újságírója lett. 1931-től a Kisgazdapárt tagja, majd 1945-től 1947-ig képviselője volt. 1945 novembere és 1946 novembere között tájékoztatásügyi minisztériumot vezette.[2] Munkássága meglehetősen eklektikus képet mutat, „klasszikus” történeti munkái közül az Életrajzi Lexikon Az Északamerikai Egyesült Államok története (Bp., 1941); Magyarország története (Bp., 1942); II. Rákóczi Ferenc (Bp., 1943). című munkáit emelte ki, de emellett ő jegyezte Buda ostroma és elfoglalása 1686-ban (Budapest, 1936) című kötetet is. Jelen írás szempontjából azonban sokkal inkább az eszme-, a gazdaság-, és társadalomtörténeti munkái emelendőnek ki: Hobbes és az újkori abszolutizmus, (Budapest, 1910); A nemzetközi szocializmus válsága (Budapest, 1920); A liberalizmus történelme. Gazdasági és politikai tanításai (Bp., 1926). Írásaiból meglehetősen markáns módon kiderül – s ez alól a középpontba állított kötet sem kivétel – politikai meggyőződése. Ugyan legtöbb munkája a leíró és elemző attitűdöt ölti magára, de rendkívül kritikusan, s több helyütt leegyszerűsítően jár el például a marxistákkal szemben. Erre talán a legeklatánsabb példákat a fent idézett, 1920-as írásából tudnánk hozni. Antimarxizmusa azonban a legtöbb helyen „nem elégszik” meg annyival, hogy kárhoztatja a névleg marxi alapokon álló rendszereket, hanem közgazdasági alapjait kívánta kritizálni. Ez a törekvés a heves antimarxista, individualista felfogása miatt sokszor meglehetősen felemásra sikeredett:

A proletár miszticizmus legerősebb élesztője Marxnak az a tanítása, hogy a munkás egyszerű munkája az egyetlen és kizárólagos alkotó. Minden ember egyforma és közülük mindegyik egyformán semmi, minden megkülönböztethető különbség nélkül. Az egyik ember egy óra alatt annyi érték, mint a másik ember egy óra alatt, nincs közöttük semmi egyéni különbség, egyformák értelem és munkabírás tekintetében.[3]

A most bemutatni kívánt kötet legnagyobb hiányossága a jegyzetek elhagyása volt. Ugyan a kötet végén megtaláljuk a felhasznált munkák jegyzékét, s ebből kitűnik, hogy alapvetően a legmodernebb műveket használta, de a helyenként elejtett szerzőkre való hivatkozások nem pótolhatják a láb-, vagy végjegyzeteket.

A kötet felépítése alapján kétszer két részre tagolható. Az előszóban és a címben is ígért téma helyett a kötet valamivel több, mint felét az előzmények taglalása adja. Az az eljárás, hogy a kapitalista gazdaság alapjainak ismertetése és elemzése után a szerző áttér a mű megírása idejében aktuális kérdésekre nem lenne feltétlenül ördögtől való, azonban ebben az esetben ezt a címben is jelezhette volna a szerző. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem pusztán rossz címválasztásról kell ebben az esetben beszélnünk, az előszóban felvetett kérdésekre a könyv közel 60%-ában semmilyen választ nem kapunk, idézem:

A gazdasági kérdések talán sohasem voltak olyan fontosak, mint napjainkban. Az esztendők óta tartó s eddig alig enyhülő válság sokakban megrendítette a hitet a gazdasági életnek az elmúlt század folyamán kialakult rendjében. A békekötések óta nagy gazdasági kísérleteknek vagyunk tanúi. A bolsevista Oroszország megvalósította az államkapitalizmust; a fasiszta Olaszország megrendszabályozta a munkát és termelést; a hitlerista Németország államszocializmus felé halad; az egész művelt világ figyeli Roosevelt amerikai elnök merész kísérletét az állami tervgazdasággal. (…)[4]

A SNIA Viscosa gyár pavilonja a Milánói Vásáron, 1937. Az Autarkia szó jelentése: önellátás. Hegedűs Judit / Fortepan

A helyzetet némileg menti az a körülmény, hogy az első fejezetekben, ahol Balla a 16-19. századokat tárgyalja, nem pusztán a bemutatott országok gazdasági változásait elemezi, hanem a fenti idézetben említett, 20. századi rendszerek politikai-társadalmi-gazdasági előképeit is keresi, több-kevesebb sikerrel vagy tudatossággal:

Az az állapot, amely legkedvezőbb a munkára, egyúttal legkedvezőbb a társadalomra” – írja Saint-Simon. Tanításainak alapgondolata a társadalmi együttműködés; szinte szellemi atyja a mai olasz fasizmusnak, amely egyébként is francia gondolat.[5]

Munkájának tagolását azonban nem csak a bemutatandó korszakok szerint lehet elvégezni, hanem módszerei szerint is. A kötet első felében éppúgy, mint a 20. századdal foglalkozó részben előszertetettel hoz statisztikai adatokat a bemutatandó országok termeléséből, bel-, és külkereskedelmi mérlegeiről, stb. Ez a módszere azon felül, hogy nagyon impozánsan mutat be bizonyos folyamatokat, a mai kor igényével mérve használhatatlan éppen a hivatkozások elhagyása miatt. 2014-2015-ben, amikor a Várkert Bazárban megnyitásra kerülő első világháborús kiállítást terveztem egy történész csapat tagjaként, rendkívül jól tudtam volna használni a kötet adatait a különböző infografikák elkészítéséhez. Itt ugyanis az volt a feladat, hogy a látogató számára érintőképernyős technológiával elérhetővé tegyünk egy adatbázist, amelyben a különböző, az első világháborúban résztvevő országok gazdasági erejét kívántuk bemutatni a változó termelési adatokkal. Balla kötete erre azért vált használhatatlanná, mert nem tüntette fel a forrásait s kénytelenek voltunk olyan szakirodalmat válogatni, amely ezt megtette. Ez természetesen nem volt egyszerű feladat, elsősorban azért, mert a legtöbb olyan szerző, aki Ballához hasonlóan ezekkel az adatokkal dolgozott, csak a saját kutatási területére vonatkozó számsorokat közölt – Ballával ellentétben.[6]

Egy számsor Balla Antal könyvéből, hivatkozások nélkül

Ebből a szempontból ugyan Balla munkája jóval több, s nagyobb áttekintést biztosít, de a hivatkozások hiányában használhatatlan önmagában. Az adatsorok közlése így tehát noha módszerét tekintve a Berend-Ránki[7] féle koncepció előfutára, de annak így nem közvetlen előzménye.

A szöveg felépítése szempontjából „ellenkező” oldalra a folyamatokat magyarázó szövegrészek kerültek, ezek hol néha alapvető fogalmakat magyarázó bekezdéseket jelentenek, hol pedig a Balla által levont következtetések ismertetését. Megállapításait sok helyen meglehetősen bátor kijelentésekkel artikulálta. A 19. század második felében felgyorsuló globalizációt például a következő szavakkal jellemezte:

A [19.] század második felében a gazdasági életnek általános jellemvonása, hogy az egész földkerekség egyetlen nagy gazdasági organizmussá változott. Alig maradt lassanként olyan elszigetelt része a földnek, amely az egyetemes árucsereforgalomból kirekedt volna.[8]

Megállapítását természetesen értékelhetnénk sarkító leegyszerűsítésként is ha két oldallal később a szerző nem a következőképpen fejtené ki bővebben sorait:

A gyarmatok megszerzésének több oka volt: az új piacok meghódítása az ipari terményfeleslegek elhelyezésére, szükség volt ezenkívül új területekre a népfelesleg kitelepítése céljából. Azoknak a kalandos vállalkozásoknak, melyekkel a gyarmatosítás az új kor kezdetén megindult, főleg gazdasági indítóokai voltak.[9]

Ebben a mondatban úgy vélem tetten érhető Balla gondolkodásmódjának központi eleme, állítása ugyanis csak a gyarmatok egy részének megszerzését magyarázza, de nélkülözi a geopolitikai magyarázatokat. A gazdasági okokat úgy vélem több, a piac szempontjából értéktelen terület megszerzésénél nem érdemes számon kérni, noha geopolitikai hasznuk természetesen közvetve hat(hat)nak a gyarmatszerző országok gazdaságára. Ez egyfelől visszavezethető Balla markáns kiállására a szabad piac mellett, illetve arra a törekvésre, amit írásom elején vetettem fel, mi szerint az első világháború és a trianoni béke megértésére kívántak magyarázatot adni. A szabad piac melletti határozott állásfoglalás egyfelől arra ragadtatta Ballát, hogy meglehetősen sötét jelzőkkel illesse azokat a politikai szereplőket, akik védővám-rendszerrel, vagy más „ortodox” módszerrel kívánták szabályozni a gazdaságot.[10] Balla legnagyobb érdeme talán abban rejlik, hogy nem dogmatikus, képes volt arra, hogy az általa ideálisnak tekintett rendszer hibát is kiemelje. A kartellek és trösztök kialakulásának és működésének leírásakor részben osztja a marxisták és szocialisták kritikáját. (Következtetéseiket már nem!)[11]

Balla az 1930-as években nem egyedüliként, de sajátos perspektívából ismerte fel a nagybirtok-rendszerek és a kisbirtokok közötti aránytalanságból fakadó problémákat. A népi íróktól eltérően nem szociális, hanem gazdasági oldal felől közelítette meg a kérdést. [12] Véleménye szerint a dualista rendszer erőltetett iparpártolása vezetett oda, hogy az 1930-as években is rendkívül elmaradott volt a magyar birtokrendszer és ebből fakadóan a mezőgazdásági szereplők tőkeereje. S noha Kossuthot a Metternich-rendszerrel szembeni kritikája miatt méltatta, elsősorban Széchenyit tartotta a jobb helyzetfelismerőnek.

Széchenyit nem lehet olyan élesen szembeállítani Kossuthtal, amint azt szokás és ami, sajnos, a köztudatba szinte belerögződött. Ugyanazt akarták mindketten: az ország anyagi felvirágoztatását, az új Magyarország megteremtését, a nyugateurópai új termelési elvek és módszerek szerint. Kossuth kezdetben smithiánus ugyanúgy mint Széchenyi, de míg Széchenyi elsősorban a mezőgazdaság fejlesztését tartotta fontosnak, Kossuth erősebben hangsúlyozza, mint ellenfele az ipar és kereskedelem kifejlesztését.[13]

A magyarországi mezőgazdaság gépesítése már mutatott előremutató jeleket….  (1914) Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotónegatív Gyűjtemény, 29832 (Pölös István Gyűjteménye)
… de még komoly elmaradások voltak jellemzőek. (1929) Fortepan

A mezőgazdaság modernizálását az első világháború utáni Magyarország egyik legfontosabb feladatának tartotta, annál is inkább, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy rossz meglátás a gépesítést kárhoztatni a mezőgazdasági munkaerő-felszívóerejének csökkenéséért kárhoztatni. Úgy vélte, hogy az újabb ipari fejlődés és a gazdaság átállása feltartóztathatatlan folyamat, s a munkaerőpiac átalakulását nem megállítani kéne, hanem alkalmazkodni a változó körülményekhez, hogy így elkerülhetővé váljon a szakképzetlen munkanélküliek számának növekedése.[14] Több, mint 80 évvel ezelőtti meglátása az azóta többször megváltozott körülmények között is helytálló. Ha a szocialista gazdaságszerkezet megváltozását és a magyarországi munkavállalók szakképesítését nézzük, ijesztő hasonlóságot kell, hogy tapasztaljunk. A jelenlegi magyar gazdaság ugyanis nem csak hatalmas tőkehiánnyal, de szakképzett munkaerőhiánnyal is küszködik, úgy, hogy közben a munkanélküliek száma nagy.

Az 1920-as, 1930-as évek kihívásaira adott válaszok értékelésével adós marad a szerző, ez természetesen részben indokolt is. Úgy vélem, hogy a címadásnál és a bevezetőben felvetettettek, illetve a kötetben helyet kapott statisztikák, elemzések és az ezekből fakadó következtetések között húzódó különbségek abból fakadnak, hogy a szerző nem is a new dealről, a kollektivizmusok szovjet vagy olasz formáról akart szólni, hanem az azokhoz vezető útról. Balla ezt jogos óvatossággal így magyarázza meg:

A „new deal” sikeréről vagy sikertelenségéről komolyan beszélni még nem lehet. Az elnöknek sokan vannak ellenfelei, akik vállalkozásának bukását jósolják, de vannak hívei is, akik a kísérletnek történelmi jelentőséget tulajdonítanak. [15]

A Hoover-gát amely a gazdasági világválságból való kilábalás egyik jelképe Amerikában. Library of Congress, HAER NV-27-1

A tervgazdasággal kapcsolatban leírtakról beszédes, hogy az alig tíz oldalas szövegrész gyakorlatilag csak az előzmények lezárásának tekinthető, elemzésnek nem. Felemás értékelést ad, egyfelől saját korábbi kritikái mellett megjegyzi, hogy számos kritika érte a tervgazdaságot, de emellett kijelenti azt is, hogy:

Megbírálni a tervgazdaságot abból a szempontból, hogy életképes eszme-e vagy sem, a szakközgazdászok feladata (…)[16]

Összegzésként elmondható, mint arra a címben is utaltam, hogy a kötet inkább tekinthető egy hosszú esszének, vagy ismeretterjesztő összefoglalónak, mint szakkönyvnek. Annak ellenére ezen az állásponton vagyok, hogy a felhasznált szakirodalom és statisztikai adatbázis alkalmassá tette volna a művet arra, hogy gazdaságtörténeti szakműként tartsuk számon. Balla kötete amellett, hogy olvasmányos összefoglalója a kapitalizmus fejlődésének elsősorban az 1930-as évek jobbközépének, a polgári középosztálynak a gondolkodására, műveltségére vonatkozó forrás. Az általam olvasott példányt néhai dédapám, a Magyar Állatforgalmi Központ későbbi vezérigazgatója, Ebner Jenő vásárolta. Ez a körülményt személyes vonatkozásán felül azért érdemes megemlíteni, mert kötet vásárlásának ténye, illetve a kötet lapszélein ejtett ceruzás bejegyzések betekintést engednek abba, hogy a Horthy-korszak egy felső-középosztálybeli vezetője milyen művekből tájékozódott, s milyen szerzők műviével bővítette tudását.


A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.

Borítóképen: Millenniumi emlékmű fölé épített 1919. május 1-i díszlet a későbbi Hősök terén, előtérben Marx. Marics Zoltán / Fortepan

Jegyzetek

[1] Balla Antal is foglalkozik a kérdéssel. Balla Antal: A legújabb kor gazdaságtörténete. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935. p. 187. (Továbbiakban: BALLA, 1935)

[2] Balla Antal szócikke a Magyar Életrajzi Lexikonban, Budapest, 1967. p 92.

[3] Balla Antal: A nemzetközi szocializmus válsága. In: Magyar nemzeti munkáskönyvtár. 2. évf. 16. füzet. p. 8.

[4] BALLA, 1935. p.: 5.

[5] BALLA, 1935. p.: 99-100.

[6] Lásd például: Travis, A.S., Schröter, H.G., Homburg, E., Morris, (szerk.): Determinants in the Evolution of the European Chemical Industry, 1900–1939. New Technologies, Political Frameworks, Markets and Companies. Springer, 1998

  1. porter: The Lion’s Share: A Short History of British Imperialism, 1850-2004 Pearson, 2004

Mathias Brucker: „Die Kriegswirtschaft Österreich-Ungarns im Ersten Weltkrieg. Rüstungsproduktion, Mannschafts- und Offiziersersatz, Transportsystem, Ernährungs- und Finanzwirtschaft sowie Kriegssozialismus. Universität Wien, 2010.

  1. Hanson: Trade in transition: Exports from the Third World, 1840-1900. Studies in social discontinuity. Academic Press, 1980

Paul Knox. John Agnew, Linda Mccarthy: The Geography of the World Economy. Routledge, 2014.

[7] Berend T. Iván · Ránki György: Európa ​gazdasága a 19. században. Gondolat, Budapest, 1987

[8] BALLA, 1935. p. 117.

[9] BALLA, 1935. p. 119.

[10] Például Metternich rendszerét sötét abszolutista rendszernek nevezni, s nem kívánja mélyebben megérteni Metternich elképzeléseit vagy az általa jónak tartott rendszer működését. BALLA, 1935. 181.

[11] BALLA, 1935. p. 132.

[12] Matolcsy Mátyás egy évvel később, 1936-ban napvilágot látott munkájában más irányból, de hasonló módon közelítette meg a kérdést. Matolcsy Mátyás: Jövedelemeloszlás Magyarországon. Budapest, 1936

[13] BALLA, 1935. p. 194.

[14] BALLA, 1935. p. 282.

[15] BALLA, 1935. p. 289.

[16] BALLA, 1935. p. 290.

Facebook Kommentek

További írásaink