Az ókori egyiptomi Halottak könyvének 125. mondása: A negatív konfesszió

Az ókori egyiptomiak számára fontos túlvilágra (Amduat) nem volt egyszerű feladat bekerülni az elhunyt lelkének. Több próbán is át kellett esnie, hogy bebizonyítsa, méltó erre. Ezek egyike volt a szívmérlegelés aktusa, amely során a „Kettős Igazság” termében az istenek bírósága előtt az elhunyt szívét egy mérlegre helyezik, a mérleg másik serpenyőjébe pedig a Maat, azaz az igazság tollát, illetve az eközben elmondott negatív konfesszió, amelyben az elhunyt azokat a bűnöket sorolja fel, amiket nem követett el földi élete során. Ha valóban sikerült tisztáznia magát a bíróság előtt, akkor a mérleg nem mozdul. Viszont ha a halott szíve könnyebb a tollnál, az bizonyítja bűnösségét, ekkor lép elő a Halottfaló, egy krokodil-oroszlán-víziló keverék szörny, és felfalja a szívét.

A negatív bűnbevallás szövege a Halottak könyvében, az egyiptomi temetkezésben nagy jelentőségre szert tevő, halállal és a túlvilággal kapcsolatos mondások gyűjteményében maradt fenn. Ez a válogatás – ami valójában nem könyv – az óbirodalmi Piramisszövegek (i. e. III. évezred 2. fele), majd a részben ezekből kialakult Koporsószövegek mondásain alapult. A Halottak könyveként ismert formában az Újbirodalom óta használták egészen a római korig. Gyakran papiruszra írva helyezték az elhunyt mellé, de egyes mondásai előfordulnak koporsón, usébtiken vagy szívskarabeuszokon is.

A Halottak könyve alapján nagyjából képet alkothatunk az ókori egyiptomiak értékítéletéről, erkölcseiről. Az általánosnak mondható bűnök tagadása (emberrel nem voltam igazságtalan, állatot nem bántottam, nem tettem rosszat) mellett specifikusabb bűntetteket is megemlít, például blaszfémia, templomi áldozat ellopása, gabona-lemérés vagy földhatár-kimérés eredményének meghamisítása, kapzsiság, lopás, gyilkosság, árvák kifosztása, éhség, fájdalom vagy szomorúság okozása, pletykálás, hazugság, házasságtörés, hallgatózás, ingerlékenység, gőgösség vagy meggondolatlan beszéd.

125. mondás, Nu papirusza (British Museum EA10477,22)

„Amit mondani kell, amikor eléri [t.i. az elhunyt] az Igazság Csarnokát, megtisztulva minden rossztól, amit cselekedett, hogy meglássa az istenek orcáját.

[…]

Az Igazság ura – ez a neved.

Ím, eljöttem hozzád.

Elhoztam néked az Igazat (maat).

Eltávolítottam a hamisságot tőled.

Nem cselekedtem hamisat az emberek ellen…

Nem fosztottam meg az árvát a holmijától.

Nem cselekedtem az isten utálatát.

Nem izgattam a szolgát gazdája ellen.

Nem okoztam fájdalmat.

Nem éheztettem senkit.

Nem ríkattam meg senkit.

Nem öltem.

Nem parancsoltam, hogy öljenek.

Nem cselekedtem úgy, hogy bárki szenvedjen…”[1]

Majd mind a 42 isteni bírát (akik a 42 egyiptomi nomoszt, azaz kerületet személyesítik meg) egyenként megszólítva az elhunyt továbbra is egyes szám első személyben folytatja a negatív bűnbevallást.

125. mondás: A negatív bűnbevallás, Nebseni papirusza (British Museum EA9900,30)

„Ó hosszúlépésű, aki Héliupoliszból jön elő: nem tettem rosszat.

Ó tűzölelő, aki Kherahából jön elő: nem raboltam erőszakkal.

Ó kampós orrú, aki Hermopoliszból jön elő: nem követtem el erőszakot (egy ember ellen sem).
Ó árnyékfaló, aki a barlangból jön elő: nem loptam.

[…]

Ó tűzkő szemű, aki Letopoliszból jön elő: nem cselekedtem hamisan.

Ó lángoló, amely hátrálva jön elő: nem loptam abból, ami az istené.

Ó csonttörő, aki Hérakleopoliszból jön elő: nem mondtam hazugságot.

[…]
Ó fénylő fogú, aki Fajjúmból jön elő: nem támadtam meg egy embert sem.

Ó vérfaló, aki a vágóhídról jön elő: nem öltem meg a marhát, ami az isten tulajdona.

[…]

Ó hátrafelé járó, aki Bubasztiszból jön elő: nem ütöttem bele az orrom más dolgába.

[…]
Ó Uamemti kígyó, aki a kivégzés helyéről jön elő: nem becstelenítettem meg férjes asszonyt.

[…]

Ó Basti, aki a Titkos városból jön elő: nem ríkattam meg senkit.

Ó arcát hátrafelé fordító, aki a lakóhelyéből jön elő: nem követtem el erkölcstelenséget, nem háltam másik férfival.

Ó tűzlábú, aki Akhekhuból jön elő: nem vesztettem el a fejemet mérgemben.

Ó Kenemti, aki Kenemetből jön elő: nem sértegettem senkit.

Ó áldozatát hozó, aki Szaiszból jön elő: nem viselkedtem erőszakosan.

[…]

Ó emberek parancsolója, aki (?)-ból jön elő: nem gyaláztam az istent.

Ó Neheb-nefert, aki Nefer tavából (?) jön elő: nem viselkedtem szemtelenül.

Ó Neheb-kau, aki a városból jön elő: nem hajkurásztam a hírnevet.”[2]


[1] Ford.: Fábián Zoltán In: Kemp, Barry: Az egyiptomi Halottak Könyve. Corvina, Budapest, 2007, 59.

[2] Budge, Wallis E. A.: The Book of the Dead. The chapters of Coming Forth by Day.  London, 1898. 193–196.

Felhasznált irodalom:

Allen, Thomas G.: The Book of the Dead or Going Forth by Day: Ideas of the ancient egyptians concerning the hereafter as expressed in their own terms. (SAOC 37.) The University of Chicago Press, Chicago, 1974.

Budge, Wallis E. A.: The Book of the Dead. The chapters of Coming Forth by Day. London, 1898.

Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris, Budapest, 1998.

Kemp, Barry: Az egyiptomi Halottak Könyve. Corvina, Budapest, 2007.

Lesko, Leonard H.: Book of Going Forth by Day. In: Redford, Donald B. (ed.): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Vol. 1. Oxford University Press, Oxford, 2001. 193–195.

Ockinga, Boyo: Ethics and Morality. In: Redford, Donald B. (ed.): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Vol. 1. Oxford University Press, Oxford, 2001. 484–487.

A nyitóképen: Szívmérlegelés jelenete

Facebook Kommentek

További írásaink