Másodpercek alatt dőlt össze a Westend-ház

A Nyugati Pályaudvar és a Váci út között elterülő Westend bevásárlóközpont természetesen nem dőlt össze, ez azonban nem mondható el elődjéről és névadójáról. Negyven éve bontották le a Nyugati/Berlini/Marx téren álló Westend-házat.

A régi épület, a maitól eltérően, a körút és a Vác út kereszteződésében állt. Meglehetősen előkelő fekvése és a telek értéke miatt már felépítése is megérne egy külön történetet. Erről összefoglalóan annyit, hogy az 1920-as évek első felében Magyarország egy kisebbfajta poklot élt át az első világháború elvesztése, a trianoni békediktátum és az ezekből fakadó gazdasági problémák miatt. Budapest lakásállománya finoman fogalmazva sem volt minden szükségletet kielégítő már a háború előtt sem, nemhogy utána. Az elcsatolt területekről elmenekült, de Magyarországon lakást venni/bérelni nem tudó menekültek egy jelentős része a MÁV tulajdonát képező vasúti kocsikban, rendezőpályaudvarok szélső vágányain élt nyomorúságos körülmények között. A vagonlakók jelentékeny része MÁV alkalmazott, tisztviselő volt, akik az utódállamok számára az „elnyomó” rendszer letéteményesei voltak. Ebben a helyzetben a MÁV-nak, érthető okokból kétszeresen is kínos volt a helyzet.

A tornyosuló gazdasági nehézségek miatt végül az a megoldás született, hogy a MÁV az üres ingatlanjainak beépítésével tesz szert tőkére, s az így keletkező haszonból – elviekben – rendezhetővé vált volna a vagonlakók problémája (is). Az Est információ szerint azonban nem teljesen nyilvánosan történt a kiírás:

“A nyugati pályaudvar érkezési oldalán felfedeztek egy telekcsíkot, amelyre épületet lehet húzni. Az igazgatóság már égett a türelmetlenségtől, hogy ezt is bérbe adhassa. Egy másik nyugalmazott tábornok kapta meg a telek bérletét 20 évre s a bérlet kihasználására csakhamar megalakult egy részvénytársaság, amely »Westend üzletház« néven egy négyemeletes palotát von párhuzamosan a pályaudvar érkezési szárnyával, a földszintjén és három emeletén üzletekkel s irodákkal, a negyedik emelet pedig manzárdnak építve, panziónak készül. (…) A régi, bűnös liberális világban a MÁV a legkisebb bakterház építését is nyilvános árlejtésen adta ki. Milyen országos botrány kerekedett volna akkor, ha csak egy négyszögölnyi telket is suba alatt adtak volna bérbe.”[1]

A második világháború pusztításai Budapesten meglehetősen új helyzetet teremtettek: az épületkárok nem csak hatalmas terheket róttak a városra, de egyszersmind lehetőséget is biztosítottak annak átalakítására. Kalmár Miklós a jelenleg még kéziratként, megjelenésére váró tanulmányában kiemeli, hogy

a nagyrészt 19. századi tervezésű főváros nem volt képes megfelelni a 20. század közepén testet öltő igényeknek, és – többek között a gépesített közlekedési eszközök megjelenése, valamint a forgalom gyors növekedése miatt is – komoly változtatásokat igényelt.”[2]

A város infrastruktúrának átalakítása, s kiváltképp a belváros felől észak felé történő kapacitásnövelést célzó beruházások ugyan nem voltak előzmény nélküliek, azonban nagy átalakításokra a 19. század vége óta nem került sor.[3]

A Nyugati tér legnagyobb, 19. századi rendezésének térképe. Pest sz. kir. város kataszteri térképe 1870-1872 között. Mapire.eu

A Nyugati téren jelentősebb forgalmi átalakításokra is csak a 19. században került sor, a Westend-házat pedig éppen egy olyan korszakban emelték, amikor rendkívül lelassultak a városfejlesztések s jelentős forráshiány uralkodott.

Noha röviddel már a háború után felmerült a tér rendezése, s a Westend-ház lebontása is, az 1914 és 1945 közötti beruházások elmaradása és a helyreállítás anyagi terhei elodáztak a kérdést. Az mindenesetre kijelenthető, hogy az 1970-es években realizálódó változások már igen korán, 1948-1949-ben nyilvánosságot kaptak. A Szabad Népből kiderülhetett, hogy a téren több épületet lebontanak, s a föld alá kerül a közlekedés: ekkor még a villamossal számoltak.[4] Az Autóból például már részletesen megtudhatták az olvasók a bontandó épületek listáját.

“Milyen lesz az új Marx-tér?

Különösen közlekedési szempontból történnek döntő és jelentős változások a tér átépítése után. A munkát azzal kezdik, hogy lebontják az úgynevezett Ilkovics-féle épületet, valamint MÁV üzletvezetőségi épületét, hogy ezáltal a tér területét megnagyobbítsák. Ugyan ezt a célt szolgálja a Nyugati pályaudvar érkezési oldalán levő Westend-ház lebontása is. A bontása munkák után körülbelül trapéz formát kap majd az új tér, amelynek közepén hatalmas trapéz alakú járdaszigetet létesítenek.”[5]

Ugyan a kérdés nem került le a napirendről, s folyamatosan jelentek meg cikkek a tér átrendezéséről s a bontásra kerülő épületekről, a Westend-ház ezek ellenére elkerülte a sorsát még éveken keresztül. Az alábbi terv a közlekedés rendjéről például 1951-ből való. Egy 1955-ös tervpályázatból az is kiderül, hogy milyen városkép-átalakítási érveket sorakoztattak fel az épület elbontása mellett.

A Marx tér rendezési terve, 1951. Autó, IV. évf. 17. sz. 1951. szeptember 1. p. 12. (Arcanum Digitális Tudománytár)

“A Marx tér Budapest legnagyobb forgalmú közlekedési csomópontja, egyben a budapesti városközpontnak szerves része. A Calvin tér, Engels tér térsorozatának egyik csuklópántja, a távolsági forgalom lebonyolítására hivatott Nyugati p.u. megérkezésének előtere. Egyidejűleg a Marx tér a második földalatti gyorsvasúti vonal egyik legfontosabb állomása.

A Marx tér jelenlegi állapota jelentőségéhez egyáltalán nem méltó. Eltekintve az ostrom alatt leomlott u.n. „lkovits-ház” földszintes maradványaitól, ott éktelenkedik a Nyugati p.u. érkezési oldalánál az u.n. “Westend-ház” ideglenes épülete, ugyanakkor a Nyugati pályaudvart eltakarja és a tér forgalmi kialakítását akadályozza az elavult, rossz állapotban lévő kétemeletes MÁV épület. A térnek magas épületekkel körülvett térfalai sem adják építészeti szempontból azt a megjelenést, amelyet Budapestnek ez a tán legjelentősebb tere megérdemel.

A tervpályázat feladata a Marx-térnek, szocialista fővárosunk ezen hangsúlyos pontjához méltó építészeti kialakításának megoldása, mind az alkalmazandó beépítési mód, mind az épületek együtteseinek városképi megjelenésű, homlokzatainak összhangja szempontjából.” [6]

Rendőr forgalmat irányít a Marx téren, háttérben az Élmunkás (Lehel) téri templom, jobbra a Westend-ház, 1949. Magyar Rendőr / Fortepan
A Marx tér, 1953. Uvaterv / Fortepan

A szocialista korszak városrendezésére jellemző volt az a tömbrekonstrukciós koncepció, amelynek jegyében városnegyedeket és/vagy kiemelkedőnek ítélt épületek látványát úgy kívántak „megtisztítani”, hogy egyes oda nem illőnek ítélt épületek elbontottak. Egy korábbi írásomban kitértem rá, hogy Egerben egy ilyen tömbrekonstrukció keretén belül bontották le az ottani Zsinagógát. Noha a Westend-ház nem képviselt különösebb műemléki értéket, s kora sem indokolta megtartását, a fenti érv, miszerint azért is kell(ett) lebontani, mert kitakarja a Nyugati Pályaudvart meglehetősen sajátos értelmezést nyer annak a ténynek tükrében, hogy végül a felüljáró nemcsak a pályaudvart takarta ki a körút felől, de meg is törte a teret.

Kapcsolódó cikkünk itt elérhető: Műemlékvédelmi rombolás Eger belvárosában

A Nyugati Pályaudvar, mellette a Westend-ház egy kiszínezett képeslapon. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, KPLGY 2078.

 

A Nyugati Pályaudvar távlati képe egy képeslapon. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, KPLGY 2081

Az 1960-as évek közepétől, a korábbi merev, ortodox sztálinista gazdasági rendszerrel részben szakító rezsim jelentősen átstrukturálta a kiadásokat.[7] Ennek következtében jelentősen megnőtt az életszínvonal, az 1970-es évek közepére a lakosság fogyasztása átstrukturálódott, s kiváltképpen a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság növekedett jelentősen.[8] Ezzel párhuzamosan lehetőség nyílt az olyan beruházások folytatódására is, amelyek a Rákosi-rendszerben finanszírozási problémák miatt leálltak. A kettes, majd a hármas metró befejezése, illetve megépítése beleillett abba közlekedésszervezési koncepcióba, amely Budapest belvárosára hatalmas, máig érezhető hatással volt. Ennek fényében a belvároson is áthaladó sugárutak, illetve a körút(ak) metszéspontjai kiemelt szerepet kaptak. A Nyugati Pályaudvarnál az 1948-as elképzeléssel szemben nem a villamos, hanem a metró került a Váci út alá. Az 1940-es évek tervei így az 1970-es években hozták el a Westend-ház vesztét is.

A Nyugati felújítása 1977-ben. Uvaterv / Fortepan

 

A Nyugati felújítása 1978-ban. Uvaterv / Fortepan

Tegnap dél körül „elrobbantották” a Westend-ház egy részét. A húszas években emelt épület — utoljára a vasúti munkásoknak volt szálláshelye — négy másodperc alatt omlott össze. Gesztesi István, a Bányászati Kutató Intézet robbantásvezetője elmondta: először mintegy félméteres réssel „vágták ketté” a háromemeletes házat, majd az épület alsó szintjén — három sorban — összesen 728 lyukat fúrtak. Az átlag 45 centiméteres furatokba helyezték el a gyutacsokat, és az összesen 120 kilogramm paxit robbanóanyagot. A közúti forgalom már 12 óra előtt néhány perccel megindult. A Westend-ház meghagyott épületrészét — amely egyelőre nincs útjában az építőknek — 1980-ban bontják el. Budapest legnagyobb metróállomását — két aluljáró- rendszerrel — a Marx téren alakítják ki; alapterülete eléri a tízezer négyzetmétert. A Szent István körút—Váci úti aluljáró szerkezetének építéséhez márciusban fognak hozzá.”[9]

Már 1978-ban. Uvaterv /Fortepan

A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésével jött létre.


Borítókép: Marx tér, 1953. Uvaterv / Fortepan

Jegyzetek

[1] Az Est, 14, évf. 244. sz. 1923. október 28. p. 3.

[2] Kalmár Miklós: Merre tovább, Budapest? Városrendezési tervek 1945-1955. Kézirat. Megjelenése várható a Napi Történelmi Forrás 2018 nyarán kiadásra kerülő tanulmánykötetében. Munkacíme: Társadalom és gazdaság. Kiadja a Gondolat kiadó.

[3] Az egyik legjelentősebb, de elmaradt beruházás az Erzsébet vagy Madách sugárút létesítése lett volna, amely a Dob utcát váltotta volna ki. Lásd bővebben: Román András: Madách Imre, avagy egy sugárút tragédiája. In.: Budapesti Negyed 1997/4-1998/1 18-19. szám

[4] Szabad Nép 6. évf. 150 sz. 1948. július 3. p. 4.

[5] Autó, 2. évf. 3. sz. február 1-15. p. 1.

[6] HU BFL XXIII.102.a.1 Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei. 1955. június 23. ülés jegyzőkönyve. p. 25.

[7] A rossz termelési eredmények miatt 1964-ben döntés született egy reform kidolgozásáról és bevezetéséről. Romsics Ignác: Gazdasági reformok a Kádár-korban. In.: Történelem, történetírás, hagyomány. Tanulmányok és cikkek 2002-2008. Budapest, 2008. Osiris. p. 116.

[8] Háztartásstatisztika 1980. Budapest, 1982. március 3. KSH. p. 12-32.

[9] Magyar Nemzet, 34 évf. 46. sz. 1978. február 23. p. 7.

Facebook Kommentek

További írásaink