Radomér királysága és a sosemvolt grófnő – Hohenlohe Stefi a magyar revízió titkos Jeanne d’Arcja

1891-ben mintegy két tucatnyi fogorvos élt Bécsben. Közülük azonban csak egynek, Johan Sebastian Richternek lánya vált a magyar revízió élharcosává.

Stefi Richter 1891-ben született. Majd bécsi opera balettiskolájába nyert felvételt, azt azonban nem fejezte be. 1914-ben kötött házasságot Friedrich Franz von Hohenlohe Waldenburg-Schillingfürst herceggel – a rossz nyelvek szerint nem is tőle származó terhességével zsarolva őt – A brit titkosszolgálat évtizedekkel később érdemesnek tartotta feljegyezni, hogy Franz von Hohenlohe herceg az I. Világháború alatt Svájcban tartózkodott és a német hírszerzés ottani vezetője volt. [1] A háborút követően a herceg – budapesti születésű lévén Magyarország állampolgárságát választotta, amiben így felesége is részesült. A házasság 1920-ban véget ért. [2] Sfefanie azonban megtartotta a nevet és rangot amit a friggyel kapott, s azt innentől belépőjegy gyanánt használta Európa különböző országainak arisztokrata köreibe. Számos előkelő férfiismerettsége után egy meglehetősen kétes hírű német állampolgár, André Rostin mutatta őt be valamikor 1925 és 1927 között Harold Harmsworth brit sajtómágnásnak, Magyarországon közismertebb nevén Rothermere lordjának, akivel közeli barátságba került. [3]

Stefanie von Hohenlohe 1932-ben, Forrás: gettyimages

A brit titkosszolgálat, az  MI5 részletekbe menő, vastag mappát őrzött Rostinról, [4] aki 1925-ben jelent meg Londonban, hivatalosan újságíróként, gyakorlatilag a német kormány által politikai kémkedéssel megbízva. Az MI5 felfigyelt rá, mivel azonban nem bizonyult túl erős jellemnek alkohollal és nőkkel szemben, leleplezés helyett inkább saját céljaira használta, és adatokat szerzett tőle a német titkosszolgálat működéséről. Indiszkréciójának Rostin megfizette az árát – megbízói 1928 elején elhelyezték a szigetországból az Egyesült Államokba.[5]

A brit titkosszolgálat birtokában lévő fotók André Rostinról, forrás: The National Archives London-Kew, KV 2/348

A történet harmadik főszereplője, Lord Rothermere, egy londoni ügyvéd fia, a tizenegy Harmsworth fivér egyike bátyjával, Alfreddal, Lord Northcliffe-fel az 1890-es évek végén építette ki sajtóbirodalmát, amibe a huszadik század első évtizedére beletartoztak Nagy-Britannia legolvasottabb lapjai, mint a Daily Mirror, a Weekly Dispatch és a Times is.[6] 1910-ben V. György király hazájukért végzett áldozatos munkájukért mind Alfredot, mind Haroldot bárói méltóságra emelte.[7] A családot a brit liberális párthoz fűzte kapcsolat. Öccsük, Cecil Bisshop Harmsworth liberális színekben 1906-ben nyert először mandátumot a Brit Alsóházban, melyet meg is őrzött 1922-ig. 1917 és 1919 között a miniszterelnökségen dolgozott David Lloyd George beosztottjaként, majd 1919 és 1922 között a brit külügyminisztérium második embere, államtitkár helyettese lett. Harold Harmsworthot, Lord Rothermeret szintén Lloyd George nevezte ki a légügyi minisztérium élére az I. világháború idején. A liberális párt az 1922-es választásokon nem tudott kormányerővé válni, a Harmsworth-fivérek pedig elestek az aktív politikai szerepvállalás lehetőségétől. Lord Northcliff 1922-ben elhunyt, az örökségén való viaskodás egyik nagy csajátában öccse, Lord Rothermere elvesztette a családi sajtókonszern zászlóshajójának, a Timesnak a részvényeit. Az I. világháború elvette tőle két fiát is. Talán a sok veszteség tette, hogy a konzervatív kormányzás idején egyre markánsabb jellemvonásává vált a törekvés, hogy kezében lévő sajtót fegyverként használva váratlan akciókkal ismert politikai nevet szerezzen magának. (Lehetőleg a liberális pártot segítve, ellenfeleit gyengítve.)

 

Harold Harmsworth, Rothermere lordja. Forrás: Richard Bourne: Lords of the fleet street: Harmsworth Dynasty, London, 1990.90

Ezek közül leghíresebb az 1924-es választások előtti incidens. A választást a brit munkáspárt nagyrészt annak köszönhetően veszítette el, hogy négy nappal a voksolás előtt a Daily Mail közölt egy legkevesebb, hogy kétes hitelességű levelet, Grigorij Jeszejevics Zinovjevnek, a Komintern elnökének tollából származót, aminek a brit munkáspárt volt a címzettje, s amiben a moszkvai kommunista a rendszer aláásására buzdította szigetországi elvtársait.[8]

1927 kora nyara. A Lord kedvenc üdülőhelyére, Monte Carlóba utazott Hohenlohe Stefivel. Tizenkét évvel később, végső szakításukkor, bíróság előtt pénzt követelve a lordtól Stefi úgy emlékezett, itt és ő beszélt először Rothermernek Trianonról, aki akkor még azt sem tudta, mi a különbség Budapest és Bukarest között. Néhány nappal később, 1927. június 20-án levél érkezett a grófnőhöz a Daily Mail szerkesztőségétől, hogy „kívánsága szerint a Magyarország szíve vágyának hangot adó cikk holnap megjelenik.”[9] Köztudott, hogy 1927. június 21-én Rothermere neve alatt jelent meg a Daily Mailben a „Magyarország helye a nap alatt” – címen elhíresült vezércikk, mely a trianoni békeszerződést felülbírálatát sürgette a győztes nagyhatalmaktól.[10] Rothermere titkára az MI5-nak, a brit titkosszolgálatnak elmondta: tudomása szerint a lord innentől évi 5000 fontért alkalmazta a Hohenlohe hercegnőt, hogy segítsen neki a magyar ügyben, és hogy „követe” legyen Európa városainak felső köreiben.

Kérdés, hogy volt-e, s ha igen, milyen szerepe volt mindezek mögött Rostinnak és a német köztársasági kormánynak. Rostin Londonban legfőképp az ottani szovjet követségről és az orosz emigráns világból szerzett híreket.[11] Elképzelhető hogy a Zinovjev-levél, vagy a mögötte sejthető szovjet kapcsolatok miatt szemelte ki magának a Rothermeret, és mutatta be neki a grófnőt.

Elgondolkodtató mozaikdarab, hogy Stefi egykori férje, Franz Hohenlohe-Waldenburg-Schillingfürst szintén szálított orosz híreket a német titkosszolgálatnak az I. világháború előtt, amikor katonai attasséként szolgált Szentpéterváron.[12]

Az MI5 az 1930-as évek második felében már tényként kezelte, hogy Stefanie Hohenlohe maga is német ügynök. A grófnő ekkorra már bejáratos volt a Nemzetiszocialista Párt vezérkarának legfelsőbb köreibe, s Hitler „drága grófnőmnek” szólította.

Egy életszerű magyarázat tehát, hogy a német titkosszolgálat célzottan szemelte ki Rothermere lordot szovjet információkért, s a tűzhöz közel kerülve aztán Stefanie ráadásként megsütötte a saját pecsenyéjét is. Hogy maga a magyar akció lett volna a német cél, arra nemhogy bizonyíték, de indok sincs, a harcos revíziókövetelés a legmesszebb állt az épp regnáló német külügyminiszter, Otto Streeseman politikájától.

Hohenlohe Stefi kettejük végső szakításakor, 1928 tavaszára tette azt a pillanatot, amikor együttműködésük gépezetébe az első porszem került. Úgy emlékezett: Rothemere ekkor kijelentette neki, itt az ideje Magyarországon a monarchia helyreállításának, s hozzátette azt is hogy saját – ekkora egyetlen – fiára, Esmond Harmsworthre gondolt, mint a budai vár leendő koronás lakójára.[13] A per folyamán Stefi hol azt állította ő ezt az ötletet konzekvensen visszautasította[14], hol azt, hogy a lord követeként Budapestre utazott, s találkozott Magyarország kormányzójával.[15] Talán nem véletlen, hogy a brit királyi ítélőtábla levéltári anyagában a részletes és tételes archiválás ellenére sem található meg a peranyag,[16] a tárgyaláson elhangzottakról csak a sajtóból van információnk.

Azt is sejtjük, ki volt, aki az ötletet elültette Rothermere fülében – Rákosi Jenő, a Pesti Hírlap idős, ekkor már nyolcvanadik évét is betöltött újságírója. Aki ennek érdekében 1928 tavaszától kampányt is indított.[17] A kampányt vele vállvetve Bartha Albert volt hadügyminiszter vezette, az a Bartha, aki 1922-ben alapítótagja volt a Fügetlenségi és Negyvennyolcas Kossuth Pártnak. Annak a társaságnak, akik 1921-ben Angliában kilincseltek királyért Lord Rothermere öccséért.

1928 március elején a Lord Rómába utazott, magyarországi akcióját népszerűsíteni, s találkozott Mussolinivel, akinek többek közt elővezette azt is: szerinte aktuálissá vált a magyar királykérdés megoldása. Mussolini kitérő választ adott. Határozott nemet csak a Habsburgok visszatérésére mondott. [18] Egy hónappal később 1928 áprilisában felkereste Rothermere-t egy tisztelgő magyar küldöttség Londonban. A mágnás bejelentette nekik: a Szegedi Egyetem díszdoktorának kívánja őt avatni, ideje azonban nincs arra, hogy személyesen elutazzon a délmagyarországi városba, ezért a fiát fogja küldeni.

Esmond Harmsworth Budapesten, 1928 májusában. Forrás: filmhiradók online

Az ekkor harmincéves Esmond Harmsworth, aki a brit konzervatív párt parlamenti képviselője volt, 1928. május 16-án landolt Budapesten apja City of Budapest feliratú gépén, barátjával Sommerset Maxwell konzervatív képviselővel, s Ward Price-al a Daily Mail egyik szerkesztőjével. A Gellért Szálló előtt ötvenfőnyi fogadóbizottság várta, olyan ismert személyiségekkel, mint Huszár Károly volt miniszterelnök, Perényi Zsigmond és Teleki Pál grófok, valamint Budapest főkapitánya, Sipőcz Jenő. Másnap Lóversenyre látogatott. Harmadnap Szegedre. A tömeggyűléseken Lord Rothermere emlékiratai szerint kiáltások hangoztak fel „válasszuk meg királynak!” Persze a lord szerint a gondolat csak a magyarokban merült fel, s ők zavartan visszautasították a felvetést.[19] Maga Esmond Harmsworth valóban nem oszthatta teljes szívvel apja dinasztialapító álmait, mert a neki koronát felajánló Bartha Albertnek kitérő választ adott a megkeresésre.[20]

Esmond Harmsworth és lord Rothermere 1928 körül. Forrás: Szent Imre antikvárium, Budapest

Négy hónapig csend következett. Egyes hírek szerint ezalatt az időszak alatt Rákosi Jenő Londonban és Monte Carloban élt, Rothermere vendégeként. Majd 1928 szeptember 23-án Rákosi Velencébe látogatott, innen Rómába, ahol Rothermere kihallgatást eszközölt ki részére Mussolininál. Hazatérte után élményeit vezércikkben foglalta össze. Beszámolója Velence sikátoraiba vezeti az olvasót, ahol a gondolás evezőcsapásai alatt egy hajóban mereng el a hullámokon Rákosi és a Rákosi által Radomérra magyarosított nevű Rothermere lord. Az újságíró az angolt nézte, titokban.

„Azt mondtam magamnak […] íme nem egy egy Bourbon, aki azzal hivalkodik, hogy polgárkirály, hanem egy polgár, akinek királyi tulajdonságai vannak.”

Később, ahogy Rothermere ajánlására az újságíró Mussolini elé jut, ezt mondja neki: ”Kormányférfijaink politikusaink legjavából vannak összeválogatva, és normális körülmények közt sikeresen is vezetnék az országot, de .. nekünk ma mitológiai hősökre, félistenekre van szükségünk. Két nagy kérdés megoldása oldja meg a mi életünk problémáit, a trianoni revízió és a királykérdés.”

Innentől azonban kissé elhomályosul a kép a párbeszéd mondatai mögött. Nem mindig egészen világos, mikor ki a beszélő.

„ Az ő [ti.Mussolini] véleménye is az, hogy ezen a két kérdésen fordul meg Magyarország sorsa, s igazat ad nekem abban, hogy ennek a kettőnek kell az országos politika tengelyének lennie. Mert nem furcsa dolog egy királyság király nélkül! A trónvesztett dinasztiát pedig végleg elintézettnek tartja, s minden restaurációs gondolat halálos veszedelmét jelentené nálunk a revíziónak is. A Bourbonok, Orleansok, Napoleonidák sorsa lesz az újabb detronizált családok sorsa is.”[21]

Vajon a mondatok mögött pergő filmen Mussolini beszél és Rákosi bólogat, vagy Rákosi a beszélő, s Mussolini valós vagy vélt helyeslő gesztusai nyomán kerültek a mondatok cikkbe a Duce saját véleményeként? És hogy értelmezzük a király nélküli királyságot említő mondat végi felkiáltójelet? Nyomatékos kijelentésnek, vagy nyomatékosított kételynek ahogy a szerző nyilvánvalóan értelmezni kívánja?

Rothermere elnéző mosolygással említi visszaemlékezéseiben az epizódot. Az ő emlékei szerint Rákosi a Harmsworth dinasztia magyarországi megalapításához kérte Mussolini támogatását. Mire a Duce megvonta szemöldökét és ennyit kérdezett: “Alaposan átgondolták Önök ezt?” Természetesen saját emlékei szerint angol lord jóval a közjáték után, már Rákosi halálát követően értesült erről a párbeszédről. [22]

Rákosi cikke nagyobb vihart kavart a magyar és nemzetközi sajtóban, mint amekkorát a hazai politikai életben. Néhány osztrák újság beszámolt a magyar újságíró római látogatásáról, s találgatásokba bocsátkoztak, Mussolini szándékait illetően, [23] s egyikük a Neues Wiener Journal azt is állította, hogy az elkövetkező néhány nap egyikén Rákosi Jenő hivatalosan be fogja jelenteni Rothermere Lord fiának királyjelöltségét. [24] A magyar liberális sajtó Rákosi cáfolatát követelte, ami azonnal meg is érkezett. A Neues Wiener Journal kijelentésére sértődötten annyit válaszolt Rákosi:  “ tendenciózus és ostoba koholmány az egész.” Ám már a következő mondatával elbizonytalanította a kijelentés élét. “ Én nem tudok róla semmit. Nem hiszem, hogy Nagy Emil többet tudjon.” A zárszóban pedig szinte vissza is vonta. “Én revíziót és királyt kérek, aki a revíziót meg tudja csinálni! Revíziót és királyt kérek, hogy újra visszatérhessek életem legszebb álmának éltető körébe!” [25]

A botrány azonban még a legitimisták érzékenységét sem karcolta meg különösebben. Bár az utókor szakirodalma felemlegeti az ősz Apponyi Albert szavait egy jászberényi gyűlésről, ahol állítólag mennydörögte volna, hogy “A magyar trón után egy idegen kalandor nyújtja kezét” [26] a kérdéses epizód azonban az újságok tudósítása szerint egészen másképp zajlott le. Apponyi valóban tartott egy beszámoló beszédet választókerületében, ahol nagyrészt a kormány munkáját méltatta.[27] A beszéd után ebédre volt hivatalos, ami alatt megkörnyékezték az országos lapok újságírói. Az Esti Kurír szerkesztőjének kérdésére válaszolva mondta a fentebb idézett mondatot, mégpedig így:

“Ha egy idegen kalandor akarja levenni a koronát királyunk fejéről, azt még megérteném, de a királyi család egy tagjáról ezt nem tudom feltételezni.”

A kérdés maga Habsburg Albrecht főherceg trónaspirációira vonatkozott, nem a Harmsworthökre, s inkább szólt a híreket átszűrt figyelmeztetésként Albrechtnek, mint vészharangnak Lord Rothermere és fia ellen.[28]

1928 karácsonyán Lord Rothermere még üdvözlő iratban köszöntötte a magyar nemzetet, ahol felhívta a figyelmet a Habsburg-restauráció veszélyeire – szerinte ez megvonta volna az országtól a revízió lehetőségét. Érvelésbe azonban nem bocsátkozott konklúziója mellett. Jelenlegi tudásunk szerint azonban ezután nem kezdett senki aktív lobbit Esmond királysága érdekében. S ez feltehetően a Mussolini-Rákosi találkozó következménye volt.[29]


[1] The National Archives London Kew, KV2 1696-1. Stephanie Hohenlohe, D4 1.

[2] Uo.

[3] Franklin D. Roosevelt Library, Digital Collection,Series 1, ( FDR safe files), box 3. Stephanie von Hohenlohe

[4] TNA London-Kew, KV/348 – 08.

[5] Uo. 18.

[6] Richard Bourne: Lords of the fleet street: Harmsworth Dynasty, London, 1990.90-94.

[7] Max Pemberton: Lord Northcliffe – A memoir, London, 1922, 141. és Új Magyarország fele Rothermere Lord Békerevíziós Mozgalmának hiteles története és okmányai. 1927 június – július. 8.

[8] Stephen J. Lee: Aspects of British Political History, 1914 – 1995, London, 2005. 66.

[9] Manchester evening news, 1939, november 8, 5.

[10] Újmagyarország felé, Rothermere lor békerevíziós mozgalmának hiteles története és okmányai, 1927 június-július, Budapest, 1927, 5-12.

[11] Politisches Archiv/ Auswärtiges Amt, Berlin, Berlin, B

[12] Marta Schad: Hitlers Spionin, das Leben des Stephanie von Hohenlohe,München 2002, 14.

[13] MTI Házi Tájékoztató 1939. Szeptember 10.7.

[14] Manchester Evening News 1939 november 8.5.

[15] Evening Dispatch, 1939 november 10. 2.

[16] Ld. TNA J97 Records of the King’s Bench Division, Supreme Court of Juradictur, 1901-1952.

[17] Gömbös Gyula levele Bethlen István grófhoz Rothermere Lord és Rákosi Jenő politikai tevékenységéről és a Kárpát-Ukrajnával kapcsolatos revíziós tervekről, 1928. Október 23. In: Bethlen István titkos iratai, Budapest, az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat írta Szinai Miklós és Szűcs László, Budapest, 1972,314.

[18] TNA FO 404/34 Annual Report 1928. 83. bekezdés

[19] Harold Sidney Harmsworth Rothermere: My Campaign for Hungary, London, 1939, 145.

[20] Szina-Szűcs 1972, 314.

[21] Mussolininál: Írta Rákosi Jenő, in: Pesti Hírlap, 1928. Október 14. 1

[22] Vásárhelyi Miklós: A lord és a korona, Budapest, 1977, 114-115.

[23] Linzer Volksblatt, 1928. Október 14.10., Pilsner Tagblatt 1928, október 16 2., Arbeiter Zeitung 1928. Október 20.2

[24] Neues Wiener Journal 1928. Október 23.3.

[25] Pesti Hírlap 1928 október 24.2.

[26] Vásárhelyi 1977, 124.

[27] MTI Kőnyomatosok, Napi Hírek/ Napi Tudósítások, 1928. október 21. 1-6.

[28] Esti Kurír, 1928. Október 23.5., Keleti Újság, 1924 október 24.3

[29] MTI Kőnyomatosok, Lapszemle, 1928. December 27.8.

 

Facebook Kommentek

További írásaink