Étvágy az imákra – rendhagyó könyvismertető

Tóth Eszter Zsófia

Poós Zoltán: Étvágy az imákra. Kalligram, Budapest, 2017.

Különös utazásra hívja olvasóját, aki bejárhatja a rendszerváltás Magyarországát”  olvashatjuk a kötet fülszövegében, mely az író negyedik regénye. A 20. századi magyar történelem olyan alapvető élményeiről kaphatunk e kötetből élményalapú megéléstörténeteket, mint az 1956-os forradalom leverésének traumája, a nagyvárosi bevándorlás és a rendszerváltás szabadságélménye. Ha szeretnénk jobban megérteni a XX. századot egyéni perspektívából, remek olvasmány e plasztikus, néhol ironikus, logikus vonalvezetésű, letehetetlen kötet.

Történészként miért választok egy, a már közelmúltnak számító rendszerváltás időszakában játszódó történelmi regényt? Több okból: egyrészt mindig is izgalmas kérdésnek találtam azt, hogyan lehet hitelesen ábrázolni történelmi eseményeket, folyamatokat egy regény fiktív világában. És itt a hitelesség kérdése számomra nem elsősorban azt jelenti, hogy a regény adja vissza azt, ahogyan az esemény valójában megtörtént, hanem azt, ahogy egy regény főhőse megélhetett egy időszakot, ahogy egy értelmezési keretet nyújthat egy elbeszélő egy történelmi folyamathoz vagy eseményhez.

Poós Zoltán regényének főhőse, Vitus István. Bár nem jut eszébe egy sor Kádár temetésének napján a Miatyánkból és ahogyan emlékezni próbál, olyan történelmi eseményeket is felidéz, melyek talán meg sem történtek vele – olvashatjuk a fülszövegben. Így látja többek között az apját Horthy és Ribbentrop mezőhegyesi vadászatán (mely valós történelmi esemény). A könyv olvasható a főhős, Vitus István fejlődési regényeként: a vidéki kamasz, majd sikeresen budapesti egyetemre felvételiző, és a fővárosban szerelmet is találó főhős, épp a taxisblokád napján házasodik. Azonban ennél persze a regény sokkal több, gazdag tárháza a múlt sokféle olvasatának is. És ami nagyon fontos, nem papírmasészerű ez a világ. Nekem, aki jóformán ugyanehhez a generációhoz tartozom – három évvel később kezdtem az egyetemet, mint a főhős – visszahoz egy olyan életérzést, amelyet akkor mi tényleg átéltünk, éreztünk, nemzedéki tapasztalatunk. A fiatalabbak számára pedig bepillantást nyújthat a rendszerváltás világába, hogy jobban megértsék az akkori vágyakat, célokat. Poós Zoltán a könyvbemutatón osztott meg ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes gondolatot: akkor, amikor még nem is álmodtunk a virtuális világ behálózottságáról és voltak közösségek. Aki például Mozgó Világot olvasott – és ahhoz hozzá is jutott vidéken is – ugyanazt a nyelvet képes volt beszélni, mint más Mozgó Világ olvasó. Vagy a zenei szubkultúrákhoz kötődő közösségérzés és az ennek mentén szerveződő, egyértelmű világ: aki Depeche Mode-os volt, egyértelmű öltözködési és viselkedési kóddal bírt, akárcsak egy punk. Jóformán félszavakból megértette egymást két Mode-os, és két punk is, ha találkozott.

A Spenót együttes

A kötet több okból is lenyűgözött: egyrészt ha elkezdjük olvasni, le sem lehet tenni, másrészt hiteles az abban megjelenített korabeli tárgyi kultúra és szubkulturális jellemzők is: A Fekete Lyukról, a korszak híres szórakozóhelyéről szóló részben:

„Lenn már játszott a VHK, a Pótolhatatlan hallhatatlanság”. (168. o.)

Vagy az Ifjúsági Magazin megjelenítése.

„1982 nyarán történt. A nappaliban apám épp az Ifjúsági Magazin Hogyan veszítetted el? Lósznya valamit betett a kólámba kezdetű levelet olvasta, de amikor meglátott, azonnal becsukta az újságot és nekiállt almát hámozni.” (113. o.)

A taxisblokád alatt a pincérek pedig Szokol Rádiót hallgatnak. (222. o.) Nézzük meg a korabeli tárgyi kultúrát, a hiánygazdaságban státusszimbólumnak számító tárgyakat és az ahhoz való hozzájutási módot. A magnót végül a főhős édesapja vesz meg,

„bár nem volt evidens, hogy bármit is kérjek tőle. Ha magnót szerettem volna venni, eladtam a farmerdzsekim, eladtam a posztereim, félreraktam a locsolkodáskor összegyűjtött pénzt. Aztán mégis kaptam tőle egy Panasonic magnót, csak azért utazott fel Pestre, hogy emlékezetes legyen a 14. születésnapom” (113. o.)

A könyvben kiemelkedő az édesapa alakja, akit 1956-ban elragad a forradalom mámora, részt is vesz benne, hol fegyverrel, hol szemlélőként, majd passzív rezisztenciába vonul a Kádár-korszakban és betegedik bele a kilátástalanságba. Betegségének, haldoklásának majd halálának leírása igen fontos része a kötetnek, mivel tabutémáról szól, amiről nem szoktunk beszélni, mégis sokunk életének része az apa elvesztése és hiánya. Fontos az apa figurája azért is, mert jó apa, olyan, aki az adott lehetőségek közt megtesz mindent a gyermekeiért. Történelmi szempontból hiteles ábrázolása annak azoknak az 56-os szereplőknek, akiknek életútját kettétörte a forradalom kudarca. (Számos interjúban meséltek nekem erről az egykori résztvevők és özvegyeik, hasonló sorsokról, korán elhalt férjekről, akik nem érték meg a rendszerváltást, belerokkantak a forradalom leverésébe.) Igazán találó rész az is, amikor az apa azért nem meri beköttetni a gázt, mert mi lesz akkor, ha majd a kommunisták bosszúból elzárják a gázcsapot és nem lesz fűtés (13. o.) mert a kommunisták lehettek olyanok, akik még erre is képesek voltak, ha érdekük azt szolgálta.

A taxisblokád a Margit hídnál

Az anya könyvelőként dolgozik, aki

„mindentől távol, az elhagyatottság végső szabadságában (…) modern életről, jólétről, padlásszobás házról fantáziált”. (14. o.)

Az anya alakja kettős: osztályrészéül jutott, hogy szépsége miatt divatlapban is szerepelt – és ennek kapcsán bekerül a regénybe egy igazán izgalmas mellékszál, Rotschild Klára története is – abban ez csak epizód volt. A mezőgazdasági munka keménnyé tette, két fia közül a főhős bátyjának befolyása alatt áll, és amikor a kisebb fiút, a főhőst felveszik az egyetemre és megy haza, nem várják őt az állomáson. A szülők nyaralni vagy más programokra nem járnak, életük középpontjában a munka áll:

„Amikor elmentek a mezőhegyesi Új Világba Boncz Géza, Poór Péter és az Expressz együttes közös fellépésére, apám úgy átkozódott hazafelé jövet, hogy anyám nem forszírozta többé a műsoros estet, sem a mozit.” (15. o.)

És még egy nagyon fontos kérdés, amelyet plasztikusan ábrázol a regény: a nagyvárosi bevándorlásét és a gyökereket. A 20. század tömeges társadalmi tapasztalata a bevándorlás, a faluból városba költözés. Az első generációs értelmiségi lét nem egyszerű, sokszor traumatikus élményekkel társított. Egyrészt az otthon maradók viszonya az elvándorolthoz – melyet a regényben plasztikusan jelenít meg a bátyja, az örök elégedetlen, aki nem tört ki, otthon maradt, házasságában is boldogtalan és mindennel elégedetlen, másrészt az elvándorolt nagyvárosi élményei és találkozásai az új világban más közegben szocializálódott emberekkel. Már rögtön a Budapestre vezető úton olyan élménye lesz stoppos lányokkal, ami korábban elképzelhetetlen volt: egy édeshármas részese lesz. A nagyváros a szabadságot is jelenti, de értelmezhetetlen viselkedési módokkal szembesülést is: a főhős szerelmének családjával való viszontagságos élmények: a lány édesapja, aki elhagyta őket, a kor szóhasználatával élve disszidált, egy távoli és elérhetetlen, mégis befolyásoló figura. A rendszerváltás szabadságában a főhős és szerelme számára már nyitva állhatna egy más párkapcsolati út is, nem olyan mint elődjeiké. Azonban a taxisblokád le is zár valamit: ezután a szabadság már nem lesz olyan végtelennek tűnő, mint a mámoros 1989-es évben.

Image result for étvágy az imákra

Poós Zoltán: Étvágy az imákra. Kalligram, Budapest, 2017.

A könyvet érdemes úgy olvasni, hogy közben a benne hivatkozott zenéket hallgatjuk.

Egy kis ízelítő:

Pia Zadora- Jermaine Jackson

Iggy Pop

A nyitóképen csövesek-punkok a 80-as évekből (Urbán Tamás/FORTEPAN)

Facebook Kommentek

További írásaink