A magánlevelezések tanulsága II. – Mindennapi élet a Kazinczy-levelek tükrében a 18–19. század fordulóján

Zsidai Réka

A köznemesi származású Kazinczy Ferencet (17591831) általában a nyelvújítással együtt emlegetjük, azt azonban talán kevesen tudják, hogy a 19. századi tipikus írói létformának volt a megtestesítője: egyszerre volt író és gazda, akinek a föld jelentette az egzisztenciális alapot. Ennek következtében a gazdaságra meglehetősen sok figyelmet fordított, ami elvette idejét a közéleti, irodalmi tevékenységtől. Találóan nevezte Szauder József és Fáy András azt az életformát, amelyet Kazinczy testesített meg „udvarházi klasszicizmusnak”.i

Cikkünkben – illetve tervezett cikksorozatunkban – mikrotörténeti vizsgálati módszerrel igyekszünk megközelíteni Kazinczy Ferenc huszonhárom kötetes levelezésének néhány érdekesebb témáját. Lényeges szempont, hogy Kazinczy Ferencről elmondhatjuk, kiterjedt levelezésén keresztül irányította az irodalmi életet, hiszen meggyőzni, manipulálni akarta levelezőtársait vagy olvasóit.ii Az 1900-as évek körül Váczi János gyűjtötte össze, majd rendezte huszonkét kötetbe a levelezését. 1910-ben további kb. száz levél került elő, ami egy újabb kötetet szült, és még jelenleg is folynak munkálatok az azóta előkerült Kazinczylevelek összerendezéséhez kapcsolódóan. A textus kapcsán azt is fontos hangsúlyozni, hogy az burkoltan politikai hangvételű (tudniillik Kazinczy részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben, amiért 2387 napot raboskodott),iii a levelek pedig csak csak részben baráti, magánjellegű írások, amelyek a mindennapi életről, így a családról, betegségről, pénztelenségről, gazdaságról szólnak, mivel sok közöttük a hivatali jellegű, a nyelvhelyességről és az irodalmi (szervező)munkáról valló szöveg is.iv  Jelen írásunkban a család és a nők helyzetére fókuszálunk, de már utalunk az irodalom gazdasági környezetének kérdésére is, amelyet részleteibe menően egy következő cikkünkben szeretnénk tárgyalni.

Donát Kazinczy 1812 A.jpg
Kazinczy Ferenc portéja

Visszautalva egy korábbi írásunkra, itt újra szükségét érezzük feleleveníteni, hogy a 1819. század fordulóján Európában a nőknek három szerepkörben kellett helytállniuk. A feleség-, háziasszony- és anyaszerep volt az egyetlen elfogadott életcél, ami azt jelentette, hogy a nőknek le kellett mondaniuk egyéni vágyaikról, törekvéseikről. A kor idealizált nőképe szerint a nők gazdálkodó asszonyok, s az uradalmak úrnői voltak, méghozzá rendkívül fontos szerepkörrel felruházva, ugyanis férjeik távollétében az ő teendőiket is át kellett venniük a ház körül.v Érvényesült a nemek és korok közötti munkamegosztás, de ez jellemző volt az élet minden területén (például az étkezésnél).vi Mindezt jól alátámasztják a Kazinczy-levelek, amelyek természetesen nemcsak Kazinczyn, hanem levelezőtársain (akik főleg a magyar nyelv ügyéért harcba szálló írók, költők voltak) keresztül is betekintést nyújtanak a mindennapi életbe, társadalomba. Megismerhetjük többek között a széphalmi író egyik pálya- és levelezőtársának, Horváth Ádámnak a napi rutinját is. Az idézett levélrészlet egyértelműen alátámasztja a nő, a feleség, a családanya szerepének fontosságát:

Télen nyáron akkor kelek fel mikor a’ nap szokott nyár közepén; és egész délig iró szobámban dolgozom, tsak reggel a’ tselédimmel ülve szóllok kettőt hármat: – a’ gazdaságra a’ szerint ügyelni Klári’ dolga: – Délben eszem mértékletesen, de az elégségig; mert a’ hajnali fölöstököm, melly kávébul áll, már akkorra meg éheztet; ha magam vagyok, fél óránál tovább nem tart az ebédem: akkor nyomba le fekszem, és aluszom másfél vagy két órát; akkor ha munkában vágynak tselédim, meg tekintem őket mintegy egy óráig;’s ismét az iró asztalom mellé ülök, és dolgozom napnyugotig; akkor a’ tomborámot (klavikordium) veregetem harmonice, mint Deák korunkban szoktunk énekelni, három hangra, de tsak fél kézzel, mintegy fél óráig; akkor gyertyát gyujtnak, és én ismét dolgozom kilencz óráig; a’ mikor vatsorálok olly röviden, hogy tizedfélkor már fekszem, és olvasok pipa közben addig, mig szem héjjaim el-nehezednek […]vii

A kor idealizált nőképét testesítette meg Kazinczyné Török Zsófia (Sophie), valamint Kisfaludy Sándor felesége, Szegedy Rózsa is, akik nemcsak szerető anyák, feleségek, hanem múzsák, gazdálkodó asszonyok, az uradalom úrnői is voltak egy személyben. Ahogy arról már szó volt, a feladatkörök nemenként, koronként és anyagi helyzet tekintetében eltértek ugyan, de társadalmi helyzettől függetlenül a feleség mindig a háztartás vezetője volt.viii Döbrentei Gábor elbeszélése alapján például Sophie jó háziasszony lehetett: „Én úgy láttam, hogy feleséged, eszességes szívessége mellett igen jó Gazdasszony is, a Júliusi s Augusztusi nyári mezei munkákat Ő jól véghez fogja vitetni.”ix Ezt csak alátámasztja az a tény, amit Szalisznyó Lilla kutatásai nyomán ismerünk, vagyis, hogy az 1820–30-as évekbenx Kazinczy Pestre költözésével (az Akadémia és a szellemi élet felpezsdülésének hatására) feleségére és lányaira akarta bízni a gazdaságot. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy a nők annak ellenére, hogy az irodalomtörténet számára a háttérben húzódtak meg, a művelődéstörténet szempontjából annál meghatározóbbak.xi

Török Sophie
Kazinczy Ferencné Török Zsófia

Dessewffy József sorai pedig jól összegzik a kor vélekedését a gazdálkodásról, hangsúlyt fektetve az írói és gazdálkodói szerepkörre is:

Szeretem a gazdaságot, de tsak akkor mikor mulatság. Baj, mihelyt élelem módja, és mindenkor eszembe jutattja a föld mivelés ama minden nap bétellyesedö átkot: Tu autem, terra, tribulos et spinas proferes. Nem lehet és nem is akarok én baj nélkül élni, de az én Geniusom más nemű bajokra termett. Azonban ott és ugy kell húzni az igát a hová helyheztettve vagyunk, és a mint a’ Sorsunk rendeli!! […] Mindenkor nevetségesnek látszót előttem az a: gazda, a ki maga nem szánt; soha se voltam tehát a nagy birtokoknak baráttya: Laudatio ingentia rura, exiguum colito. En a fiaimat, ha élek, a Szántásra, vetésre, kaszállásra, kapálásra etc, meg tanítatom, tsak az ezek körül való kézi fortéljok tsiklandozzák ki a földbül, ettül a mindenkor bojgatandó termékeny anyánktól, a tőle ki telhető jó és bő adományokat. Pethe Úr nem rosszul ír, de tud é maga szántani ? mert más a tudni, hogy kell igazgatni az ekevasat, és más azt valóban igazgatni.”xii

Természetesen a mindennapi és a családi élethez hozzátartoznak a betegségek, valamint a születések és a halálozások is. A korszak egészségügyi állapotáról, „népszerű” betegségeiről, azok kezeléseiről is képet kaphatunk Kazinczy Ferenc és Szentgyörgyi József doktor levélváltás-sorozataiból. Az embereknek akkoriban is kisebb-nagyobb egészségügyi nehézségekkel kellett ugyanis megküzdeniük, mint például ajakdagadással, fog- és torokfájással, látási zavarokkal, lázzal, székrekedéssel, melyeken házi praktikák segítségével lehetett segíteni:

A szoruláson legjobb volna kristéllyel segíteni: ha pedig ezzel általlaná betsűlettel említendő postcriptáját meg; fertéztetni, egyen aszalt szilvát főve, és annak levibenn egy kevés borkövet. Ha keveset eszik, nem is lehet sok széki. Leg nagyobb az oldal portzogók alatt való daganat: erre, míg a pilulákkal él, tsak forrázott székfűből és fejér ürömből készült kötést javasolok, ha ez elégséges nem lenne, fogok oszlató kenetet fel írni. Azombann a meleg bort, vagy borzsufáts azt követő le fekvést, és a meg hűlésnek el távoztatását tovább is igen ajánlom; leg könnyebb pedig a gyomor és a vesék tájékáról,s a lábakról meghűlni, azért ezen részeket a többeknél is melegebben szükség tartani.” xiii

Számos halálesetet is rögzítenek a levelek. A vizsgált korpusz számos helyéből általában Kazinczy és írótársainak gyermekei elvesztéséről értesülhetünk, valamint az azt követő mély fájdalomról, részvétről és együttérzésről. Ezzel összefüggésben Kazinczy elhunyt pályatársai biográfiáját (id. Wesselényi Miklós, Báróczy Sándor) is megírta, hogy példaként álljanak a nemzet, és elsősorban a fiatalok előtt, mivel azt remélte, ez majd egyrészt el fogja hozni a haladást, másrészt pedig a felvilágosodás szellemében ezzel is szolgálni kívánta a hazát, a „közjót”, ami jól érzékelteti, hogyan olvadt össze a köz- és a magánélet.xiv

Ugyanakkor Kazinczy és felesége nemeslelkűségére vall, hogy egyaránt gondoskodtak cselédeikről és rászoruló embertársaikról, melyet a következő idézet is jól érzékeltet:

Mi embereinknek, cselédjeinknek atyja,s anyja vagyunk,s Sophie betegeinket orvossággal, étellel tartja,s eggy úgy nevezett jobbágyunk csecsemője, kinek anyja megbetegedett, míg rendelés tétethetett eránta, Sophiemnek tejével élt eggyütt Eugéniánkkal. Czifrán kezdett házam a halom ormán vakolatlanul áll még,s még pusztaság van körűltte. De sok szerencsétlennek áldása áll rajta,s az elég fény.” xv

Kazinczy Ferenc rajza

A széphalmi író a gyerekekért szinte rajongott, amit alátámaszt az az eset is, amikor a kiváló professzor és mezőgazdász, Rumi Károly György felesége elhunyt, a férfi pedig lelkileg megviselten magára maradt egy lány és két fiú gyermekkel. Ekkor ugyanis Kazinczy így ajánlotta fel segítségét barátjának:

Én gazdag nem vagyoks nem leszek: de gyermekeim valaha nem fognak értté neheztelni, hogy a barátságnak ezt az áldozatocskát tévén magamnak valami örömet vásárlottam. A mit a Rumi leányáért tehetek, most és eggykor, azt ugyan szívesen teszem.”xvi

A széphalmi író azt is leírta, hogy fogsága miatt későn kezdhetett a boldogsága kiépítéséhez, tehát a családalapításhoz, a gazdaságához, kúriája felállításához, azonban e sorok írásakor már a családfő szerepét töltötte be. Azt hangoztatta Kazinczy, ő és Szentgyörgyi is jó férjek, s érzékeny atyák, mi több, boldog férjek voltak.xvii

Végezetül a forráson keresztül szükséges rávilágítani a műfaj „gyengéire”, melyek alapján figyelembe kell venni, a szerző kinek, milyen körülmények között írta a levelét, s az milyen kontextusban hangzik el. Kazinczy Ferenc a leveleivel egyértelműen meggyőzni, manipulálni akarta levelezőtársait vagy az olvasóközönséget, melynek elérése érdekében sok esetben túlzott, szándékosan „ferdített”, torzított a valóságon, de a szubjektív látásmód is befolyásolhatta. A levél mint műfaj pedig egy irodalmi közvetítő, „médium”, éppen a rejtett utalásokat, a meggyőzést hivatott segíteni, így a Kazinczytól származó levelek inkább egyéni véleménynyilvánítások, s retorikailag, esztétikailag irodalmi rangra emelt alkotások, amiket kellő kritikával kell kezelni.xviii S ne lepődjünk meg azon, hogy a levelek egyértelműen irodalmi szövegek, hiszen a fogságából való szabadulása után nem tudott folyóiratot működtetni, ezért a hiányt ezekkel az írásaival próbálta pótolni.xix

Írásunk záróakkordjaként Szerb Antal véleményét idézzük a széphalmi mesterről: „Egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek. Levelezésben állott mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamelyest csak számba jött a szellemi Magyarországon, és levelezett mindenről, ami értelmes téma akkoriban felmerülhetett. A kor belső története szempontjából ezek a levelek megbecsülhetetlenek, és mint alkotások is Kazinczy legjobb művei.”xx


Jegyzetek és felhasznált források

i Gintli Tibor (szerk.): Magyar irodalom. Akadémiai, 2010. Budapest. p. 317.

Ez lehet az oka, hogy a levelek alapján senkitől sem kapott kölcsönt, s financiális gondjai miatt végül uzsorások kezébe esett, noha 1813-tól, édesanyja halála után a ráeső örökségtől anyagi stabilitást várt. E kettős feladatkör miatt tartották a széphalmi írót rossz gazdának. L. Szalisznyó Lilla: „Most kenyeret keresünk kapával és tollal”: Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Sándor gazdasági mindennapjai. In: „Ragyogni és munkálni”: Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Szerk.: Debreczeni Attila – Gönczy Monika. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010. Debrecen. (Továbbiakban: Szalisznyó, 2010.): pp. 326337.

ii Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Magvető, 1934. Budapest. (Továbbiakban: Szerb, 1934.): pp. 228232.

A levél műfaj gyökereit egyébként Cicerónál – aki az élménytől jutott el az erkölcsi megfontolásig  kell keresnünk, azonban napjainkra elhalt a kultusza, köszönhetően a modern kor vívmányainak. A magyar levél sajátos fejlődése a 1617. században érte el fénykorát, a 18. századot már a „levél századának” nevezhetjük, mivel „nyilvánosság-teremtő” és „nyilvánosság-helyettesítő” funkcióval bírt, hisz eltérően a nyugat-európai országoktól, Magyarországon nem voltak kávéházak, klubok, így ekkor a levelek komplex képet mutattak a vallás, kultúra, politika terén. Magyar Leveleskönyv. III. Kiad.: H. Balázs Éva. Szerk.: Balogh József – Tóth László. Bev.: Balogh József. Corvina, 2001. Budapest. (Továbbiakban: H. Balázs, 2001.): pp. 1128.; Mezei Márta: Nyilvánosság és műfaj a Kazinczylevelezésben. Argumentum, 1994. Budapest. (Továbbiakban: Mezei, 1994.): pp. 58.

iii Előtte nyíltan politizált, sőt részt vett a Martinovics-összeesküvésben: „…az alperes mint felségsértés, vagyis lázadás bűnébe esett, az ország törvényei rendeletéhez képest feje s minden vagyona elvesztésére ítéltetik, s a végrehajtás elrendeltetik.Toldy Ferenc: Kazinczy Ferenc és kora: Életrajzi emlék. Szépirodalmi, 18591860. Budapest. p. 147.

Kazinczy fogságban eltöltött éveihez lásd: Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója. Osiris, 2000. Budapest.

iv Miskolczy Ambrus így jellemezte őt: „Kazinczy Ferenc apolitikus és politikus volt, egyszóval magánpolitikus.” Miskolczy Ambrus: Hűség és hallgatás avagy az emberiesség sugalmai. In: Kazinczy Ferenc útja a nyelvújítástól a politikai megújulásig II. Szerk.: Uő. Lucius, 2009. Budapest. p. 140.; p. 137.

v Braun, L.: Die Frauenfrage. Verlag von S. Hirzel, 1901. Leipzig.; Szalisznyó, 2010. pp. 326337.

vi Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Osiris, 2003. Budapest. pp. 6470.

vii Kazinczy Ferenc Levelezése. IXVII. Közzéteszi: Váczy János. MTA, 18911907. Budapest. (Továbbiakban: Váczy, 1904.): XIV. pp. 1516.

viii Szalisznyó, 2010. pp. 333334.

ix Váczy, 1904. XIV. p. 118., Sophie-hoz lásd még: Váczy, 1893. IV. p. 518.

x Az 1820-as évektől végül megjelent a nemesség zárt kasztján a repedés, megindult az életmód- és szemléletváltás, ekkorra kezdett ez a generáció feleszmélni. Habár lassú volt az ébredés, de a napóleoni háborúk után elkezdődött, s így jutottunk el a felvilágosodás korszakától a reformkorig. Váczy János hangsúlyozza, hogy közvetve vagy közvetlenül, de a nemzeti öntudat ébresztésében a széphalmi írónak nagy része volt, viszont bármit is tett a felvilágosodás érdekében, a közvélemény ereje elsodorta. Váczy János: Kazinczy Ferenc és kora III. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012. Debrecen. (Továbbiakban: Váczy, 2012.): p. 129. (Online: http://irodalom.arts.unideb.hu/kutatas/textologia/kazinczy_levelezese.php) [2017.10.27.]

xi Szalisznyó, 2010. pp. 335337.

xii Váczy, 1901. XI. p. 224.

xiii Váczy, 1892. III. p. 168.

xiv Kazinczy magánéletéhez lásd: Váczy, 2012. pp. 556567.

xv Váczy, 1900. X. p. 384.

xvi Váczy, 1901. XI. p. 456.

xvii Váczy, 1896. VII. p. 8.

xviii Mezei, 1994. 522.; Szerb, 1934. pp.  187235.; Kókay György: Irodalmi élet a 18–19. század fordulóján. In: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában. Akadémiai, 1983. Budapest. (Továbbiakban: Kókay, 1983.): pp. 155161.; H. Balázs, 2001. pp. 1130.

xix Kókay, 1983. pp. 155161.; Szerb, 1934. p. 231.

xx Szerb, 1934. p. 231.

A nyitóképen a széphalmi kúria

Facebook Kommentek