A szexualitás megjelenítése az ókori egyiptomi művészetben

A szexualitás rendkívül képlékeny fogalmát nehéz meghatározni. Nincs saját tárgya, ezért szinte lehetetlen elkülöníteni más társadalmi entitásoktól, ugyanis ezekkel folyamatos kölcsönhatásban létezik. Az örökös változás miatt ugyanakkor bármit is megállapítunk a múlt szexualitásával kapcsolatban, abban az aspektusban mindig megjelenik az adott kor szexuális kultúrájának nézőpontja, amiben meghatározzuk azt. Ezért azt kell szem előtt tartanunk, hogy „mindegyik kultúra a rá jellemző módon határozza meg tagjai számára, hogy mit tart helyesnek vagy helytelennek, erkölcsösnek vagy erkölcstelennek, természetesnek vagy éppen természetellenesnek.”1

Az egyiptomiak szexualitáshoz való hozzáállását a szöveges és az ikonográfiai megjelenítés alapján van lehetőség rekonstruálni. Mivel az egyiptomi felfogásban a szexualitás erősen összekapcsolódott az élettel, a termékenységgel, a születéssel és az újjászületéssel, ezáltal egyes istenekkel is. Az egyiptomi istenek között sok esetben nem magától értetődő, hogy melyikük hím-, illetve nőnemű a társadalmi nem fogalma értelmében, nagyon gyakoriak az aszexuális istenlények. A formális művészet és ábrázolásmód implicit módon, allegorikus és metaforikus eszközökkel mutatta be a szexualitás témakörét. Azonban azokkal az istenekkel, akik valamennyire köthetőek a szexualitáshoz, más a helyzet. Például Min termékenységi istent folyamatos erekcióval ábrázolták. Bőrszíne általában fekete, ami a Nílus termékeny iszapját szimbolizálja, egyik attribútuma a kötöző (más néven római) saláta, amely zöldség az egyiptomiak számára afrodiziákumnak számított, mert szárából ondóra emlékeztető nedv folyik. Az istennők közül pedig Hathor az, aki leginkább megtestesíti a szexualitást. Ő egy személyben a szerelem, a termékenység, az öröm, a zene és a részeg bódulat istennője. Előfordul, hogy ezeknek az isteneknek ellenkező nemű párjuk is van, azonban még ebben a szerepükben is megőrzik önálló szexuális identitásukat. A jellemző férfi-nő istenpárok, például Su-Tefnut, Geb-Nut, Ízisz-Ozirisz, általában egyesülnek egymással, ezáltal is az egyiptomiak számára oly fontos termékenységet és újjászületést szimbolizálják. Az istenekről szóló mítoszokban előfordult szerelem, szex, vérfertőzés és homoszexualitás is. A szexualitásukat bemutató allegorikus képi ábrázolásokat jól példázza a Hórusz fogantatását bemutató jelenet. A mítosz szerint Oziriszt féltékenységében megölte testvére, Széth. Ízisz felkutatta férje holttestét, majd madárrá változva halott férje pénisze felett lebegve megtermékenyítette magát.

Ízisz madár képében lebeg a halott Ozirisz felett

A szexualitással kapcsolatos vizuális ábrázolások nagy része tehát vallási kontextusban jelenik meg. Mivel kerülték az explicit ábrázolásmódot, a nemi aktus, de még a testi vágyakozás is csak közvetett módon, utalás formájában valósul meg. Erre szemléletes példa az isten Amun-Ré és a királyné együttlétének jelenete. Az isteni fogantatás ábrázolása először Hatsepszut templomában, Deir el-Bahariban jelenik meg, hogy legitimálja a királyi házasság isteni mivoltát és a tőlük származó utódokat. Később – hasonló formában – előfordul III. Amenhotep luxori templomában, illetve a II. Ramszesz által építtetett Ramesszeumban is. A képi megjelenítés csak finom utalásokkal sejteti a hamarosan bekövetkező egyesülést: az isten és a királyné egymással szemben ülve fogja egymás kezét, miközben Amun-Ré az élet jelét a királyné orrához emeli, mialatt ágyukat két istennő emeli a magasba. A jelenethez tartozó szöveg már viszonylag nyilvánvalóvá teszi a történteket:

„Az isten az alvó királynéra a palota belső lakrészében talált. Megébredt ő az isten illatára, és elmosolyodott őfelsége láttán. Aztán az isten feléje közeledett, kívánás ébredt benne iránta és nekiadta vágyakozását. Megengedte néki, hogy lássa őt valós isteni alakjában. Amint eléje lépett, a királyné felderült férfias szépségén, szétáradt testében az iránta érzett vágyakozás. A palotát betöltötte az isten illata, amely olyan volt, mint Punt földjén. Eztán az isten megtette vele, amire vágyakozott. A királyné boldoggá tette és megcsókolta őt. Így szólt az istenhez: »Mily nagyszerű szemtől szembe látni téged. Eláraszt engem az isteni erőd, nedved átjárja minden tagomat!« Az isten ismét megtette vele, amire vágyott, és így szólt: »Valóban Hatsepszut lesz a neve a gyermeknek, akit hasadba helyeztem, mert ez volt, mit kiáltottál«.”2

Amun-Ré és a királyné együttléte

A theogámia bevett vallási zsánerjelenetté vált, viszont a testi szerelem ábrázolására a magánszférában is találunk példát. Az Óbirodalom idején élt Mereruka vezír szakkarai sírjában található egy relief, amelyen a sírtulajdonos és felesége egy ágyon ülnek, az intimitás jeleként ugyancsak egymással szemben. A feleség hárfajátékkal szórakoztatja férjét, ez utalás Hathor istennőre, aki szintén szisztrumjátékával bűvölte el partnereit. Azonban ez a jelenet sem pusztán az érzéki örömök ábrázolása miatt született, férj és feleség egyesülése Mereruka túlvilági újjászületését volt hivatott biztosítani.

Az elhunyt túlvilági élethez elengedhetetlen újjászületését emellett számos mitologikus utalás, metafora és szójáték szimbolizálhatja, amelyek a mindennapi élet ábrázolásait ruházzák fel erotikus töltettel. Például egy, az Újbirodalomból, a XVIII. dinasztia idejéből fennmaradt thébai sírban látható egy régóta használatban lévő illusztráció, amelyen a sírtulajdonos egy papiruszcsónakban állva szigonnyal halászik és egy hajlított dobóbottal madarakra vadászik. A mocsári környezet, teli lótuszvirággal és papirusznövénnyel, alapvetően a teremtés szimbóluma, mitológiailag pedig szintén a már említett Hathor istennőhöz köthető. Az elhunyt szigonya végén bulti-hal látható, ez egy a szájában ikrát kikeltő halfajta (a kis halak a szülő szájában rejtőznek el később is, ha veszélyt észlelnek), ezért az egyiptomiak az önszaporítással, ezt továbbgondolva pedig a termékenységgel és az újjászületéssel hozták kapcsolatba.

Vadászat és halászat

A jelenethez tartozó feliratokban előforduló szójátékok szintén beszédesek. A sṯj ige jelentése “szigonnyal átdöfni”, azonban van egy másik, “megtermékenyíteni, ejakulálni” jelentése is. Ugyanúgy a qm3 ige is kettős jelentéssel bír, “hajítópálcát eldobni”, illetve “nemzeni”. Emellett a vadászat aktusa már önmagában a káosz erői felett aratott győzelmet, illetve az elhunyt újjászületéséhez elengedhetetlen szexuális igényeket szimbolizálja. Hasonlóan buja képzettel társítható az ugyancsak sírokban található bankettjelenetek ábrázolása. Ezeken a nők érzékien, pusztán a férfivágyak vizuális alanyaként jelennek meg. A lenge ruházatú, felékszerezett hölgyek fején kúp alakú illatos kenőcs, az asztalokon gyümölcsök és részegítő italok sorakoznak, emellett a női szexualitást szimbolizáló kacsa és cerkófmajom, valamint az elmaradhatatlan a lótuszvirág jelenléte mind erotikus töltettel látja el a jelenetet.

Bár vitathatatlan, hogy a szexualitás többnyire a vallási szférába emelve, a teremtés és a termékenység szinonimájaként került ábrázolásra, a fennmaradt fogamzásgátlásra vagy terhességmegszakításra szolgáló eszközök, receptek és praktikák arra engednek következtetni, hogy az egyiptomiak csupán gyönyörszerzés céljából is szexuális kapcsolatra léptek. A formális művészeten kívüli ábrázolásokra általában osztrakonok, grafittók, kis szobrocskák formájában találunk példát. A rengeteg – főleg a Deir el-Medine-i sírmunkások telepéről – előkerült osztrakonon látható figurális ábrázolás mintha a formális művészet karikatúrája lenne. A férfiak általában megöregedett, elhízott, kopaszodó külsővel jelennek meg, ezzel szemben a nők fiatalon, karcsú alakkal, lenge öltözetben, gyakran meztelenül mutatkoznak. Ezek a jelenetek igen explicit módon, a képzeletre semmit sem bízva mutatják be a nemi aktust, mellettük az elmaradhatatlan erotikus motívumokkal. A sírmunkások pajzán rajzaihoz hasonló az egyetlen igazán pornográf irat, a XX. dinasztia idejéből származó ún. Torinói Erotikus Papirusz (talán ez is Deir el-Medinéből származik).

A Torinói Erotikus Papirusz egyik jelenete

A rajzok arról tájékoztatnak, hogy a nő

„a szerelmi művészet különböző fogásaival próbálja tűzbe hozni”3

alacsony, szakállas, kopasz és öregedő partnerét. Az osztrakonokhoz hasonlóan a nők ábrázolása itt is az idealizált, kanonikus formájában valósul meg. A papiruszon tizenkét jelenet követi egymást, ahogy a párok különböző pozitúrákban gyakorolják a testi szerelmet. Nem tudni kik lehetnek, ahogy azt se, hogy egy vagy több különböző párt ábrázolnak a rajzok. A már szinte obszcén jelenetek mellett a szereplők beszélgetésének töredékes feliratai és erotikus motívumok is megjelennek, például a lótuszvirág, kúszónövény vagy a majom. Az ábrázolásmód miatt inkább tekinthető szatirikus alkotásnak, valószínűleg egy férfi alkotása, hogy ezzel szórakoztassa férfitársait.

Ezek a formális művészeten kívüli erotikus alkotások a nőt szexualizálva jelenítik meg, mint a férfiak vágyának tárgya. Főleg már a későkorra és a görög-római korra jellemzőek azok agyagból, kőből, később fajanszból készült kis szobrocskák, melyek egy túlméretezett hímtaggal rendelkező férfi és egy nő együttlétét jelenítik meg. Egyes kisplasztikáknál előfordul, hogy valamilyen hangszert is bevonnak a kompozícióba.


Felhasznált irodalom:

Horváth Zoltán: Modern képzetek, ókori kultúrák. A szexualitás fogalma az egyiptológia szemszögéből. In: Ókor 2012/3. 3–16.

Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris, Budapest, 1998.

Manniche, Lise: Erotica. In: Redford, Donald B. (ed.): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Vol. 1. Oxford University Press, 2001. 479–482.

Manniche, Lise: Sexuality. In: Redford, Donald B. (ed.): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Vol. 3. Oxford University Press, 2001. 274–277.

Watterson, Barbara: Az ókori Egyiptom istenei. Hajja & Fiai, Debrecen, 2008.

Wilkinson, Richard H.: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. Thames & Hudson Ltd., London, 2003.

1 Horváth 2012, 3–4.

2 A szerző fordítása. Horváth 2012, 9.

Facebook Kommentek