A magánlevelezések tanulsága I. – Női élet a 18. században

Zsidai Réka

Jelen írásunkban azt a tendenciát vesszük górcső alá egy németországi példán keresztül, hogy a 18. századi Európában a nők számára a feleség-, háziasszony- és anyaszerep volt az egyetlen elfogadott életcél. Célunk pedig egyfelől bemutatni az elnyomott női sorsot és női szerepeket, másfelől rávilágítani a forráson keresztül a műfaj „gyengéire”. Ebben az időszakban, a 18. század második felében jelentkezett egyébként a romantika mint egységes korstílus, mely legerőteljesebben az irodalomban fejtette ki hatását. A levél-, napló- és regényirodalom is ekkor élte virágkorát. Az angol és a francia preromantika pedig legérzékletesebben a német irodalmat forradalmasította, amit a „Sturm und Drang („Vihar és előretörés”)i néven ismert irodalmi korszak közvetített át Németországba, s lett a romantika hazája, amelynek egyik jeles képviselője Johann Wolfgang von Goethe volt.ii

Johann Wolfgang von GoetheJoseph Karl Stieler festménye
J. W. Goethe (Joseph Karl Stieler festménye)

A forrás keletkezési körülményei

Az elemzett forrásiii típusa narratív szöveg, műfaja pedig a korszakban divatossá váló levél, melynek tárgya esetünkben nem a maga teljességében áll rendelkezésünkre, hiszen egy levélváltás-sorozat, mondhatni önéletírás egy darabja. A vizsgált levelet egy előzőre reflektálva 1767-ben Johann Wolfgang Goethe írta egy évvel fiatalabb húgának, Corneliának, akik között már gyermekkorukban rendkívül szoros testvéri, bensőséges kapcsolat alakult ki. Ekkor a fiatal írópalánta éppen Lipcsében jogot tanult,iv mikor a levelet kézhez kapta, s a következőket olvasta:

Hier steht mein Bett! da meine Bücher! dort ein Tisch aufgeputzt wie deine Toilette nimmermehr seyn kann.v

Azonban a testvérpár kapcsolata már-már tudathasadásos, hiszen szinte egymásba szerelmesedtek bele a lány részéről mindenképp , amelynek okát vélhetően a freudizmusban kell keresni. E köteléket a családi helyzetük fűzte még szorosabbra: édesapjuk vasszigorral nevelte őket, hogy a legjobb nevelésben részesüljenek, a háztartást pedig megalapozza. Ezzel szemben édesanyjuk maga is gyermek volt még, aki, akárcsak gyermekei, életörömre szomjaztak. Cornelia lány léte miatt teljesen alá lett rendelve az apai akaratnak, parancsoknak, amiket kelletlenül, de teljesített, ebből fakadóan pedig még jobban vágyott a szeretetre, megértésre, így minden gyengédségét bátyjára összpontosította.vi Ennek tudatában tehát vitathatatlan, hogy Goethe a leveleivel meggyőzni, lelkesíteni, manipulálni akarta húgát, amelynek elérése érdekében sok esetben ferdített a valóságon.

Család és tradíció

Philippe Ariés kutatásaiból kiindulva tudjuk, hogy A 1516. század folyamán a gyerekek még részt vettek a felnőttek életében, a család boldogulása számított a legfontosabbnak, így a család morális és társadalmi, mintsem érzelmi realitásnak fogható fel ebben a kontextusban. Azonban a 17. században már igényt formáltak arra nézve, hogy a gyerek ne távolodjon el családjától, vagyis egy érzelemtelibb kapcsolatokkal átitatott közeg jöjjön létre. A lányok egyébként zárdában, otthon, vagy a szomszéd otthonában nevelkedtek, az iskoláztatásuk a 18. századtól kezdett elterjedni. Őket a szokás, a hosszú gyakorlat, mintsem az iskola nevelte, szemben a fiúkkal, akiknél az iskoláztatás kezdetben a társadalom középső rétegeit érintette. Külföldi utazásokat tettek, hogy nyelveket, jó modort, lovagi sportokat tanuljanak. Majd a korábbi tendenciákhoz képest a 18. század változást hozott a családi élet területén is, vagyis a társadalomtól való távolságtartás vált meghatározóvá. A családi érzés fejlődését a magánélet, az otthoni intimitás fejlődése követte, megszületett a komfort, a diszkréció, a gyermek pedig a mindennapi élet elengedhetetlen tartozéka lett.vii

Cornelia Goethe

Cornelia Friederica Christiana 1750-ben született Frankfurtbanviii Johann Caspar Goethe és Catharina Elisabeth Textor gyermekeként. Az édesapa nagy műveltséggel rendelkező jogász volt, aki egy melegszívű, vidám, akkor mindössze 17 éves lányt vett feleségül. Házasságukból több gyermek is született, de csak az első, az ún. weimari klasszika híres klasszikusa, J. W. Goethe és a tőle egy évvel fiatalabb húga maradtak életben.ix Cornelia, bátyja elmondása szerint, magas és karcsú testalkatú lány volt, nem szép arcvonásokkal, melyek nem vonzották a férfiakat. Egyénisége, kifelé mutató keménysége, méltósága, frigidsége is visszautasította a közeledést. Goethe jogosan vélhette úgy, kár, hogy nem lett belőle apácafőnöknő. Annak tudomásul vétele, hogy külső szépségben alulmaradt kortársaival szemben, lelki traumát okozott számára, még az sem vigasztalta, hogy belső értékekben felülmúlta őket.x

Cornelia Schlosser geb Goethe.jpg
Cornelia Goethe

A testvérpárnak viszonylag boldog gyermekkora volt, mély érzelmi kötődés alakult ki köztük. Az édesapa szigorú nyomására sokoldalú képzettségben részesültek házitanítóktól. A klasszikus nyelvek ismerete azonban mindennél fontosabbnak számított ekkoriban. A lány elsajátította a latin, francia, angol és olasz nyelvet, a németet pedig igyekezett tökéletesíteni.xi Emellett értett a zenéhez és a zongorázáshoz is, Johann Andreas Bismann tanításainak köszönhetően. A gyakorlások alkalmával az apa mint felügyelő őrködött felette.xii Azonban köztudott, hogy hiába rendelkezett ekkoriban egy nő tudásszomjjal, a korszellem miatt nem törhetett ki, nem járhatott egyetemre, az egyetlen célt, perspektívát a házasság jelentette.

Mikor bátyja végleg elhagyta a szülőföldet, a magány elviselhetetlenné vált Cornelia számára. Végül Goethe egyik barátja, Johann Georg Schlosser,xiii aki közömbös volt számára, a bátyja helyébe lépett és feleségül vette a lányt. Kapcsolatuk eleinte harmonikusnak tűnt, de hamar megmutatkozott, hogy ez hosszútávon nem hoz boldogságot. Az asszony magányosan élt Emmendingenben,xiv ahol férje államreformtervekkel volt elfoglalva. Cornelia már ekkor nagyon gyakran betegeskedett, első gyermeke születésébe majdnem bele is halt.xv Goethe 1775-ben meglátogatta az ifjú házaspárt, de tizenkét nap ottlét után „szakított” húgával, ami hatással volt a nő hátralévő életére, hiszen érthetetlen módon többé nem látták egymást, s Goethe a leveleket is elégette. Így utolsó éveiben depresszióban és lázban szenvedett, míg végül néhány héttel második gyermeke megszületése után 1777-ben, 26 évesen hunyt el.xvi

Női szerepek a 18. században a forrás tükrében

Andrea van Dülmens (Hrsg.): Frauenleben im 18. Jahrhundert. C.H. Beck München, Gustav Kiepenheuer Verlag, 1992. Leipzig und Weimar. pp. 158159.

Ahogyan azt előrevetítettük, a nőknek a korban több szerepkörben kellett egyszerre helyt állniuk saját vágyaik rovására.xvii Ennek fényében kikövetkeztethető, hogy fontos volt, hogy a nőket a társadalom is megbecsülje, például a szépségük alapján. Ebből adódhatott Cornelia kisebbségérzete, önbizalomhiánya, rideg magatartása, melyet Goethe próbált korrigálni. A vizsgált forrás témamegjelölő címe, „Anleitung zur Selbstbildung” („Útmutatás az önképzéshez”) is jól példázza a báty szándékát. A levél első öt sora a probléma felvezetésével indul, visszautalva egy korábbi terjedelmes levélre, amiből kiderül, hogy valami nyugtalanította Goethét, illetve megtudjuk, hogy kritikusan fog húgához szólni. A 1015. sorban az ifjú Goethe mentegetőzését olvashatjuk, miszerint a levelek felduzzasztása nélkül az írás pillanatában nem tudott érthetőbben nyilatkozni, de egyben előre is vetítette, hogy hamarosan meglátogatja a fiatal párt és Corneliával megosztja szakmai tapasztalatait, amit összegyűjtött.

Az 510. sorban Goethe a levelét egy dicsérettel kezdte, de a megszorító utótagú kötőszó (aber) miatt feltételhez kötötte az értékek képviselését: jó irányba halad a lány történetszemlélete és az elbeszélésmódja, de változtatnia kell. Ezenkívül Goethe úgy találta, hogy ötletei még nagyon zavarosak, ködösek, kezdetlegesek.xviii Ugyan finom érzelmei vannak, mint minden „nőszemélynek”, „némbernek”,xix aki Corneliához hasonló, de ők túl könnyen éreznek és túl keveset mérlegelnek. Ebből a megnyilatkozásból az derül ki, hogy a fiatal Goethe úgy tett, mintha túlságosan ismerné a női nemet.

A 20. sortól tovább folytatta, hogy Cornelia olvasmány-ízlése, akárcsak a korabeli többi lányé igen tarka,xx melyet Harlekin ruhájáhozxxi hasonlított. Éppen ezért arra kérte húgát, hogy amíg nem találkoznak, addig keveset olvasson, de sokat írjon, főleg leveleket, méghozzá igaz leveleket bátyjához. Emellett tanulja ki a háztartás vezetését, ami nem kevesebbet, mint a főzőművészet megtanulását jelenti. Gyakorolja a zongorázást, tökéletesítse tánctudását, tanuljon kártyajátékokat hiszen társasági előnyei vannak, ezáltal széles kapcsolathálót lehet kialakítani, illetve a korabeli szellemiség jegyében kitüntetett szerep jutott a tudásnak, műveltségnek. Ezt a hasznosságot érdemes átplántálni az utódokra is. Továbbá Cornelia csiszolja ízlését, mert ezeket a „dolgokat” („Dinge”)xxii egy lánynak feltétlenül birtokolnia kell, aki ráadásul Goethe tanítványa is.xxiii Ez utóbbi követelmény Goethe szerint olyan moralistává fogja őt változtatni, akár bátyját, csak arra kérte még a lányt, ne aggódjon, ha egyedül van és tanulja meg a megtapasztalt dolgok hasznát látni.xxiv A fiatalember soraiból fellengzős magatartása olvasható ki – nem derül ki e levélből, hogy a valóságban is ilyen volt , de valószínűsíthető, hogy Corneliának akart vele imponálni, követendő példát állítani elé, akire felnézhet, ami egyben növelte férfi hiúságát is.

Végül sajátos jókívánsággal zárta sorait, miszerint nem csak arra vágyott, hogy húga szeretve legyen, hanem arra is, hogy ne meneküljön el a problémái elől, a világ elől, és lelkesítésképpen egy eltúlzott mondattal búcsúzott el. Ha megfogadja tanácsait, akkor egy éven belül ő lesz a legértelmesebb, legilledelmesebb, legkellemesebb, legszeretetreméltóbb lány nemcsak Frankfurtban, hanem az egész német birodalomban:

…so garantiere ich meinen Kopf, du sollst in einem kleinen Jahre, das vernünfstigste, artigste, angenehmste, liebenswürdigste Mädgen, nicht nur in Franckfurt, sondern im ganzen Reiche seyn”.xxv

A textusból világosan látszik, hogy retorikailag és esztétikailag irodalmi rangra emelt alkotásról beszélhetünk, köszönhetően a többszörösen összetett mondatoknak, a francia szavak alkalmazásának, indirekt utalásoknak, metaforáknak. A levél mint műfaj egy irodalmi közvetítő, „médium“, éppen ezeket a rejtett utalásokat, a meggyőzést hivatott segíteni. A levél forrásként és korrajzként is funkcionál, de hitelessége kétséges, hiszen szerzője tudatosan épített bele fiktív elemeket (pl. túlzások), mert meggyőzni, manipulálni akarta vele olvasóját, jelen esetben a húgát.

Konklúzió

Goethe húga, Cornelia élete szomorúan példázza a 18. század nehéz asszonysorsait, hiszen ebben az időszakban meghatározott asszonykép szerint a nőknek helyt kellett állni a háziasszony, a feleség és az anya szerepkörében, vagyis kénytelenek voltak feláldozni önmegvalósítási és tanulás utáni vágyaikat.

A 19. század elején ugyanígy férfidominancia mutatkozott meg. Ez, az idő előrehaladtával folyamatosan oldódott, bár problematikus kérdés maradt ma is, melynek kicsúcsosodásai a szüfrazsett, majd feminista mozgalmakban, a feminista kritikában érhetőek tetten, és napjainkban az ún. „glas ceiling” kifejezéssel foglalható össze legjobban.

Cornelia a széleskörű taníttatás következtében jó képességű lány lehetett, és valószínűleg tovább képezte volna magát – melyben része volt bátyja unszolásának is , de a korszellem hatására ezt nem tehette meg. Az apa által korlátok közé szorított gyermekkor, az eltorzult én-kép és a férj révén „elnyomott” felnőttkor hatására egyértelmű, hogy nem tudott kiteljesedni sem az anya, sem a feleség szerepében. Sorsát látva az az érzésünk támadhat, hogy  egy szentimentalista regény enervált főhősnőjéhez hasonlít, vagyis harc nélküli csata volt az övé. Ugyanakkor kétségtelen, hogy „elnyomásról” beszélhetünk, de meglátásunk szerint ez nem volt annyira tragikus, mint ahogy Cornelia lefestette – persze az ő szemszögéből igen, aminek okait gyermekkori traumában kell keresni. Emellett szívfájdalma, hogy nem követhette testvérét, nem csinálhatta azt, amit szeretne, végleg korlátok közé taszították a fiatalasszonyt, amiben a szerelem nélküli házasság sem hozott megváltást. A felhasznált irodalom alapján arra lehet következtetni, hogy férje nem foglalkozott a családjával, de ehhez további levelek, források és szakirodalom ismerete lenne szükséges, mint ahogy ahhoz is, hogy megállapítható legyen, Goethe miért égette el a leveleket.


Források, felhasznált szakirodalom, jegyzetek

i Kb. 17701780 jelentkező szellemi mozgalom Németországban, melynek kulcsfigurája Johann Gottfried Herder. Szembefordult az elsősorban Franciaországban uralkodó korstílussal, a klasszicizmussal, ugyanakkor szimpatizált a felvilágosodás szentimentalista és preromantikus mellékágával. Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető, 1973. Budapest. (Továbbiakban: Szerb, 1973): pp. 448451.

ii Szerb, 1973. pp. 429433.

iii J.W. Goethe an Cornelia Goethe: Anleitung zur Selbstbildung. In: Frauenleben im 18. Jahrhundert. Hrsg.: Andrea van Dülmens. C.H. Beck München, Gustav Kiepenheuer Verlag, 1992. Leipzig und Weimar. (Továbbiakban: Forrás): pp. 158159.

iv Nemcsak író, költő, hanem jogász, politikus, művészetteoretikus, grafikus. Életét bővebben ld.: Goethe, J. W.: Életemből. Költészet és valóság. Magyar Helikon, 1965. Budapest. (Továbbiakban: Goethe, 1965.), Friedenthal, Richard: Goethe élete és kora. Európa, 1978. Budapest. (Továbbiakban: Friedenthal, 1978.)

v Damm, Sigrid: Cornelia Goethe. Insel Verlag, 1992. Frankfurt am Main und Leipzig. (Továbbiakban: Damm, 1992.): p. 73.

vi Goethe, 1965. pp. 210219., p. 309.

vii Ariés, Philippe: Gyermek, család, halál. Gondolat, 1987. Budapest. 9311.

viii Német város Hessen tartományban.

ix Damm, 1992. pp. 1530.

x Goethe, 1965. pp. 212213., Friedenthal, 1978. p. 26.

xi Goethe, 1965. pp.113114., pp. 220221., Damm, 1992. pp. 2730., pp. 3435., pp. 3839., p. 49.

xii Goethe, 1965. pp. 107108., pp. 111112., Damm, 1992, pp. 4041.

xiii Német jogász, államférfi, politikus, író.

xiv Vidéki kisváros Baden-Württemberg tartományban.

xv Damm, 1992. pp. 112258.

xvi Damm, 1992. p. 54., pp. 180185., pp. 204207.

xvii Braun, Lily: Die Frauenfrage. Verlag von S. Hirzel, 1901. Leipzig.; Szalisznyó Lilla: „Most kenyeret keresünk kapával és tollal”: Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Sándor gazdasági mindennapjai. In: „Ragyogni és munkálni”: Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Szerk.: Debreczeni AttilaGönczy Monika. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010. Debrecen. pp. 326337.; Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Osiris, 2003. Budapest. pp. 6470.

xviii Az eredeti szöveg 15. sorában a francia „brouillirt” szóval fejezi ki.

xix A 16. sorban szereplő „Frauenzimmer” pejoratív kifejezés, mellyel Goethe éreztetni akarta Cornelia kivételes kiválóságát, vagyis a „ferdítés” eszközével élt.

xx Az eredeti szöveg 23. sorában a francia „bigarrirt” szóval fejezi ki.

xxi Az eredeti szöveg 23. sorában a „Harlekinskleid” szó szerepel. A valószínűleg francia etimológiára visszavezethető Harlekin (Harlequin) szó az olasz reneszánsz udvari komédiáiból (Commedia dell’ arte) ismert színes ruhát, állarcot viselő, bájos figuráját jelöli, melyből Goethe is szőtt egy balladát Erlkönig (Mesekirály) címen. The Encyclopedia Britannica (online változat): Harlequin. – In: http://www.britannica.com/topic/Harlequin-theatrical-character (Utolsó letöltés: 2017.10.26.),

https://en.wikisource.org/wiki/1911_Encyclop%C3%A6dia_Britannica/Harlequin (Utolsó letöltés: 2017.10.26.)

xxii Ez a szóhasználat némiképp ellensúlyozza a szépirodalmi stílust, mert ez egy tartalom nélküli töltelékszó.

xxiii Forrás, 2530. sor.

xxiv Forrás, 3540. sor.

xxv Forrás, 4046. sor.

Facebook Kommentek