Sátánisták és a rendszerváltás

Tóth Eszter Zsófia

A nagy társadalmi kataklizmák, így a rendszerváltás idején is felerősödnek a félelmek az emberekben az újtól, az ismeretlentől. Ennek a félelemnek az egyik megjelenési formája volt az ún. sátánista veszély, mint morális pánik is, amely az 1980-as évek végén, 1990-es évek volt a legerősebb. Ma is emlékszem arra, mikor 1990 fagyos telén egy alkalommal izgatottan állított be angoltanárnőm: sátánista veszély van, ami azt jelenti, hogy minden olyan kamasz lány veszélyben van, akinek szerepel 6-os a személyi számában. Ugyanis az érintetteket elviszik a sátánisták, és orgiákban való részvételre kötelezik őket. Arra pedig, hogy még mi történhet ott, jobb nem is gondolni, azonban azt tanácsolja – mivel nekem is volt 6-os a személyi számomban –, ne mozduljak ki egy hétig a lakásból. A családi kupaktanács úgy döntött, jobb félni, mint megijedni, így tényleg nem mentem egy hétig iskolába sem. Ez a példa is bizonyítja, a morális pánik tényleg képes hatni az emberekre. E cikkemben a korabeli sajtó alapján azt nézem meg, hogyan ábrázolták a sátánistákat ebben az időszakban.

Magyarországon a sátánisták megjelenését 1988-hoz kötötték.[1] Egy 1990-es Népszabadság kommentár szerint:

Sátánisták vannak. Sokan úgy vélik, a hirtelen kötelezővé vált istenhit elleni tiltakozás jele ez. Mások a kitárt határokban látják a baj okát. Valami van, mondjuk lakonikusabban. […] A szülőket teljesen lekötik a megélhetés gondjai.[2] 

A Borsod megyei sátánistákat így ábrázolták:

– Ismerjük a lányát. Karácsonyig etesse csokoládéval, mert a jó édes vért szeretjük. Ő lesz a sátán áldozata – állítólag e szavakkal lépett oda Sátoraljaújhelyen az egyik asszonyhoz egy fiatalember. […] A rémhírek pedig gyorsan terjednek. Sárospatakon például az a szóbeszéd járja: Sátoraljaújhelyen már meg is van az az öt kiszemelt leány, akit karácsonykor kívánnak feláldozni a sátánhívők.[3] 

1991-ben egy alföldi kisvárosban B. Mártát nem engedték iskolába a szülei a sátánista veszély miatt:

Tizenkét óra múlt, az ötödik órán ülnek a gyerekek. B. Márta ezen a napon otthon maradt. A szőke, kékszemű kislányt nem engedték el a szülei az iskolába. A szóbeszéd szerint erre a napra várható a sátánisták föllépése, éppen a szőke, kékszemű lányokkal szemben.[4]

Arcok A holnap érdeklődés hiányában elmarad című sátánistákról szóló filmből

A sátánisták ismertetőjele az Új Ember ugyanezen cikke szerint:

– Fekete ruha, fehérre festett arc, fordított kereszt. A szájukat kirúzsozzák. Viseletük sok vonásiban a Cure együttes és a gruftik utánzata.[5]

A jelenségről átfogó tanulmányt írt 1991-ben Rácz József és Szabó Gabriella.

A sátánistákkal kapcsolatos félelmek karácsony előtt tetőztek: a hírek szerint a sátánisták karácsonyra szőke, kék szemű, ártatlan lányokat áldoznak fel a Sátánnak.

Ők a jelenség magyarázatát leginkább a fiatalok reménytelen szociális helyzetében, kilátástalanságában látták. Új jelenség a korábbi szubkultúrákhoz képest, hogy a szocialista időszak ateizmusával szemben ezt valamiféle hitkeresésnek ábrázolták – egy, a jelenség kapcsán megkérdezett lelkész így szólt erről:

Mivel azonban az ember nem tud úgy élni, hogy ne higgyen semmiben sem, az igaz hitet felváltotta a különböző emberi elgondolások alapján álló különféle hit. így a fiatalok most a Sátánban próbálnak hinni.[6]

Rácz Józsefék kutatása bepillantást engedett a korabeli sajtókampányba is:

Azt már sejtik, hogy vannak (sátánisták), s amerre lépnek, ott felakasztott macskák, kibelezett kutyák kísérik útjukat. Fekete ruhában, „haláli” sminkben leledzenek. Őrült orgiákat rendeznek.[7]

És:

Istenük az ördög hercege. Őt imádják. Esténként a temetőben összejönnek. Vörös vagy fekete ruhába öltöznek, és angolul mormogják a sátánista zenét. Egyszerre lépkednek ütemre a sírok körül, kezükben gyertya ég. A szőke, kék szemű és érintetlen leánykát sem ők akarják, hanem a herceg. Ha szól, az áldozatot megszerzik neki.[8] 

A sátánista szubkultúra jellemzői:

A két világ között kommunikáció zajlik: a túlvilágra átjutás vágyott cél, mások fantáziáit átjuttatása, sátánista szóhasználattal „kivégzése” jócselekedetnek minősül, vagy a Sátánnak bemutatott áldozat. A Sátán vagy a „szellemek” közvetlenül befolyásolják sorsunkat.

Rácz Józsefék kutatásukban tehát ifjúsági szubkultúrának tartották

Számukra az Isten-Sátán, Élet-Halál inverzió a lényeges és amit ez jelent: az Isten szimbolizálja a törvényt, az engedelmességet, az alázatot és a halált, a Sátán a választást, a szabad akaratot, az örömöt, a kreativitást és az életet. Az ideológia ennyi. […] A lázadást a sátánisták esetében mi az általuk perspektíva nélküli, kiürült, cél nélküli világ és annak sivár determinizmusa ellen látjuk. Nem olyanok, ahogy azt az iskolában elvárják tőlük, vagy amilyenek sikeres társaik. A világ számukra nyers erőszakká csupaszodik, ezt jelenítik meg és ezt adják tovább adandó alkalommal a náluk is gyengébbeknek.[9]

Egy 1995-ös vélemény:

Medgyessy László szerint a sátánisták három fő csoportra oszthatók. Vannak közöttük kíváncsiskodók, akiket izgatnak az okkult dolgok, vannak utánzók, akik laza csoportokban esetleg kipróbálnak néhány szertartást. A legkevesebbet azokról a rendkívül zárt közösségekről tudunk, amelyek tagjai szinte megszállottan követik a sátánt.[10]

A sátánisták egyik jelképe a pentagram volt, melyet a nyakukban hordtak.A Fekete Lyukba járó, grufti irányzathoz tartozó fiatalokról film is készült 1993-ban, Varga Ágota dokumentumfilmje, a Holnap érdeklődés hiányában elmarad:

A gruftik:

(Gruft német szó, sírboltot jelent.) Fekete ruhában járnak, hajukat feketére festik, arcukat halotti sminkkel borítják. Gyakran járnak temetőbe, van közöttük olyan, aki otthon koporsóban alszik. Céljuk a halál, a túlvilágba átlépés. Karjukat, csuklójukat összevagdossák, drogokat szednek, hogy a halálhoz közel kerüljenek. Közülük többen – grufti elbeszélések szerint – öngyilkosságot követtek el, amit társaik bátorítottak.[11]

A holnap érdeklődés hiányában elmarad című filmben megszólaltatnak iskolaigazgatót is pszichológust is. Az iskolaigazgató azt hangsúlyozta, hogy ő most tanulja, hogyan viselje el a másságot, így azt, hogy a diákok fekete ruhában járnak iskolába. A külsőségekről egy fiatal így beszélt:

A külsőség eléggé tipikus, elég egyértelmű ez a feltupírozott haj, feketére kifestett körmök, szemek, fekete ruhák. keresztek, hasonló ilyesmik. Hogy mik a vonásaik, ez nehéz. Hallottam mindenféle dologról, hogy kriptába járnak, Bibliát olvasnak fel gyertyafénynél. Elmélkednek, felkeresnek régi dolgokat. Ezt meghátrálásának tartom a társadalomból.

A halálvágyról, a grfutikról így beszélt egy fiatal a filmben:

Nagy része hisz a túlvilági életben. Akkor megvalósul az, amit szeretnének. Többségük van, hogy meg akar halni, hogy minél hamarabb elérje ezt a vágyát. Visszahozzák, megpróbálják megmenteni, ha jó, ha nem jó annak, akit megpróbálnak megmenteni.

A közösségkeresést a csonka családdal magyarázta az egyik fiatal:

Csonka családból, vagy sebzett családból valók. És megtalálták azt a közösséget, azt a zenét, amivel úgy érzik, igazi barátokra lelnek. barátokra, akiket nemcsak az érdekel, mennyi nálad a pénz, milyen a ruhád. Hanem az is, te milyen vagy belül. Ez nagyon sokat számít.

Jelenet A holnap érdeklődés hiányában elmarad című filmből

Elkeserítő családi helyzetről számolt be az egyik interjúalany:

Van egy ember, kiben nagyon bízom, egyszer csak elém áll, hogy ő egy másik lánnyal, kész, meg vége. Szüleim is nagyon elkeserítenek, beteg mind a kettő. Ott van még három kiskorú gyerek. Lefekszem aludni, és én nem akarok soha többet felkelni. Mondogatom, elalszom, arra vágyom, hogy ne keljek fel. Egyszerűen nem tudom nézni, ahogy a szüleim meg a testvéreim szenvednek. Ott van a picike kisöcsém, ki tudja, mi lesz akkor, amikor ő már felnőtt. Őt is érik csalódások, ez nagyon rossz. A pénz nem kevés, a mi családunkból a megértés hiányzik.

Egy fiú versét is felolvasta a filmben:

Egyedül maradtam,
hűvös szél fúj el alattam.
Arcom örök ráncaim,
őrzöm hideg vágyaim,
s egy szürkülő világ ellen gyűjtöm fáradt társaim.
Kicsiny csapat tagja én és ceruzám
elücsörgünk kettecskén a hideg téli éjszakán.
Szövögetem álmaimat, mi két nap múlva beomlik.
Toldom, foldom újraéled és keservesen szétfoszlik.
Keserű hold, vén barátom izzadsz kedvesem,
miért néz felém sebzett arcod, látsz-e még rendesen?

A sátánisták ábrázolásai tehát a legerősebb félelmekre építettek: a keresztény vallás kifordítására, gyermekek, fiatal lányok feláldozására. Az 1990-es évek közepére a sátánista veszély, mint morális pánik eltűnt a közbeszédből.


Források

[1] Bakóczi Antal: Az erőszakos bűnözés kialakulása, okai és megelőzése. Info-Társadalomtudomány, 1991/16. 57. o.

[2] Népszabadság, 1990. december 10. 10 o.

[3] Népszabadság, 1990. december 4. 10. o.

[4] Új Ember, 1991. február 3. 14. o.

[5] Uo.

[6] Rácz József – Szabó Gabriella: Sátánisták, gruftik – sajtó és közvélemény. Kritika, 1991/8. 18. o.

[7] Kurír, 1990. december 19.

[8] Kurír, 1990. december 20.

[9] Rácz József – Szabó Gabriella: Sátánista szubkultúrák. Kritika, 1992/1. 20. o.

[10] Népszabadság, 1995. június 20. 9. o.

[11] Rácz József – Szabó Gabriella: Sátánisták, gruftik – sajtó és közvélemény. Kritika, 1991/8. 18. o.

A nyitóképen  Hieronymus Bosch A gyönyörök kertje című festményének a poklot ábrázoló egyik részlete látható

Facebook Kommentek