Július 17: váci csata, Váczi Közlöny, váci honvéd emlékmű

Bea Csaba

Vácott az 1848-49-es szabadságharcban több csata is zajlott. A ma embere, akárcsak az általános és középiskolai tankönyvek zöme, az első váci csatára emlékezik, nevezetesen 1849. április 10-re, a tavaszi hadjárat fontos győzelmére. Azt a csatát viszont, amikor Görgei kénytelen volt az oroszok elől visszavonulni, a legtöbb tankönyv nem is említi, holott „a nyári hadjárat volt Görgei hadvezéri pályájának csúcspontja.” 1. Érdekes, hogy abban a korban, amikor még a váci csatákban részt vevő honvédek egy része élt, miként tekintettek vissza erre. 1848-49 jelentősége abban is áll, hogy a szabadságharc, majd az azt követő megtorlások és neoabszolutizmus következtében egyfajta szolidaritás alakult ki (országosan és helyben is), amely a nemzettudatot meghatározta. 2

A dualizmus korában az 1848-49-es eseményeket már lehetett ünnepelni, 1867 előtt nem. Az első 1848-as honvédemlékmű, nemzeti identitásunk monumentuma, egy fém obeliszk, Vácott lett felavatva, már 1868-ban. Ez a Váci Települési Értéktár része. Az emlékművet Degré Alajos kezdeményezésére alkották meg Krenedits Ferenc tervei alapján. 3 Fontosnak tartom kiemelni, hogy az emlékmű közadakozásból épült. Ez bizonyítja, hogy 1848-49 emléke elevenen élt az országban, másrészt Vácott különösképpen. Vác egyébként nemcsak az ütközetekben játszott fontos szerepet a szabadságharcban. Itt adta ki például Görgei 1849 januárjában váci kiáltványát.

vac honvedemlekmu
Magyarország első 1848-49-es honvéd emlékműve (1868)

Több neves személyiség is bábáskodott az emlékmű körül. Egyrészt Degré Alajos ügyvéd, író, márciusi ifjú, aki Kossuth előtt fáklyás felvonulással tisztelgő ifjúsági menetet rendezett 1842-ben, majd Kossuthot üdvözlő beszédet mondott. Honvédként a szabadságharcban Földváry Károly önkéntes zászlóaljában kezdte, majd századosi rangig jutott. A fegyverletétel után – sok más társához hasonlóan – bujdosott. Aradra internálták. Az üldöztetés után Vácott villát vásárolt és amint lehetősége adódott, visszatért a közéletbe. A kiegyezés évében a Kisfaludy Társaság rendes tagja, 1870-től pedig Vác város országgyűlési képviselője. 4 Ő szerezte az obeliszken olvasható sorokat:

I.

Vándor megállj! tekints szét e mezőn,

HONVÉDEINK itt küzdtek a jogért,

S itt nyugszanak, kik vért és életet

Áldoztak a honért.

II.

Ha a szabadság napját élvezed,

Áldd érte Istent s e szent hamvakat.

HONVÉDEINK véréből nőtt a fa,

Mely vész s viharban enyhe nyugtot ad.

III.

Ha zsarnok lába nyomja e hazát,

Ne csüggedj el! hisz ŐK csak nyugszanak

Széttörni békót, szolgaláncokat

Fölkelnek újra ŐK, a – Hősfiak!

IV.

MDCCCXLIX.

Április X.

Július XV. & XVII.

Amikor Degré azt írja: „Ha zsarnok lába nyomja e hazát… Fölkelnek újra ŐK, a – Hősfiak!”egy régebbi, ősibb párhuzam juthat eszünkbe: a Szent László mondakör. Szent László szintén felkel, ha népe bajba kerül. 5 Nem lehet tudni, hogy ez a párhuzam szándékos volt-e a szerző részéről, de tisztában lehetett vele. Egyrészt váci közéleti szereplő lévén a Szent László mondakör nem lehetett ismeretlen előtte (Vác szorosan kapcsolódik László és testvére, a Vácott eltemetett I. Géza király történetéhez), másrészt a szerző műveltsége, végzettsége is emellett szól.

Degré Alajos 1854
Degré Alajos

A HONVÉDEINK és az ŐK szó kétszer fordul elő, nagy betűkkel. Így négyszer szerepel ugyanaz a fogalom a három versszakban. Evidens, hogy a vers a honvédekről szól, de a repetíciókkal ezt Degré még inkább felerősíti. A nyelvezet szakrális: az áldozat (1. strófa 4. sor) Isten és a szent hamvak (2. strófa 2. sor) ezt támasztják alá. 1848-49 a köztudatban a szakralitás szintjét érte el. Minden, ami a szabadságharchoz kapcsolódik, valamilyen szinten a szakralitással is kapcsolatban áll. A váci hős honvédek ennek legmagasabb szintjét testesítik meg, hiszen „vért és életet Áldoztak a honért”Erős, romantikus szimbólumokkal dolgozik a szerző: vér, fa, vihar, békó (ma azt mondanánk: béklyó), lánc. Nem Degré az egyetlen, aki e a szavakat használja a váci csatákkal kapcsolatban: több versben szintén megtaláljuk ezeket. A helyi hetilapok többször publikáltak Petőfit utánzó hazafias verseket a dualizmus korában. A békó, a fa és a vér visszatérő motívum. Degréhez képest, aki a Görgei-féle árulásmítoszt kerülte, más váci szerzők nem mindig tudták megállni, hogy ne keverjék bele azt a hősök méltatásába:

Győztek… győztek ott hol győzni oly nehéz volt,

Míg csalárd árulás közéjük nem botolt;

Míg Ephial testvér nem szennyezett senkit:

Dicső volt a zászló, mit a magyar nép vitt.” 6

Degré felülemelkedik az árulási vádon, ami manipuláció és nemzeti naivitás sajátos keveréke. 7 Visszatérve Degré versére: a 2. versszak 1. sora a következőt jelenti: a szabadság napja e hősöknek köszönhető. Egy optimista olvasat arra vonatkozik, hogy a szabadság napja eljön. Talán el is jött? 1867 visszaadta az országnak szabadsága egy részét. Ha nem is 1849-et, a kikiáltott, de megvédeni nem tudott függetlenséget, de az 1848-as alkotmányos keretek túlnyomó részét. Nincs kimondva, de értelmezhető ez a tagmondat („Ha a szabadság napját élvezed”) úgyis, hogy a szabadság már el is jött 1867-tel. 1868-ban vagy utána tehát az a vándor, aki az obeliszk előtt megpihen, a szabadságot már valamilyen szinten élvezi is. E vándor tehát okkal adózik hálával a szabadság ügyéért elhunyt katonáknak.

A feliratban három napot találunk: 1849. április 10-ét, a tavaszi hadjárat ütközetét, valamint július 15-ét és 17-ét, amikor a szabadságharc csillaga az orosz intervenció miatt már leáldozóban volt. A dátumok egy helyen szerepeltetése teljességgel indokolt és megalapozott, hiszen – az eredménytől függetlenül – mindegyik a honvédek helytállásáról állít mementót az utókor elé. Az emlékművel szemben, az út másik oldalán fekszenek közös sírban a váci csaták honvéd áldozatai. Az emlékmű és környezete 2011-től történelmi emlékhelynek minősül. 8

A másik híres személyiség, aki még Degrénél is híresebb: maga Kossuth Lajos. Ő is küldött az emlékműre turini száműzetéséből adományt. Az avatásra is meghívták, de nem jött el, hiszen 1849 után Ferenc József uralta országba már nem jött soha haza, mert „Én elv embere vagyok”. 9

Váczi Közlöny 1881, III. évf. 29. szám, 1. oldal (Váci Katona Lajos Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye): a gyászmisére való felhívás gyászkeretben a vezércikk mellett

A szabadságharc váci megünneplése a dualizmus korában általában július 17-én történt. Az évek során kialakult egy rutin a megemlékezéssel kapcsolatban. Ez kezdetben a következőképpen zajlott:

  1. Gyászmise a Hétkápolnánál (a csata helyszínén, reggel 7-kor).

  2. Szózat.

  3. Beszéd (a helyi politikai vezetők részéről; 1879-ben pl. Freysinger Lajos, aki ekkor királyi közjegyző és a helyi lövészegylet vezetője; később a Váci Casino elnöke, képviselő és a város díszpolgára 10).

  4. Hymnus”.

  5. A közelben levő honvédsírok meglátogatása a temetőben, ahol ima vagy beszéd hangzott el (1879-ben pl. Serédy Géza könyvnyomda-tulajdonos imája 11).

Váczi Közlöny 1881, III. évf. 29. szám, 4. oldal (Váci Katona Lajos Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye): a szokásos gyászmisére való felhívás az utolsó oldalon az Ujdonságok rovatban

A helyszín szakralitását erősítette, hogy a megemlékezések a honvédemlékműnél történtek, ami a XVIII. században épült barokk templom (melyet a köznyelv Hétkápolnának nevez) közvetlen közelében fekszik. A hely tehát kétszeresen szakrális az obeliszk és a templom miatt. A szakralitást erősítette a gyászmise, amivel a megemlékezés kezdődött. Kereszténység és a nemzeti eszme e téren ért össze. Az elesett honvédek így váltak mártírokká, a nemzet mártírjaivá.

Március 15-e első váci megünneplése a júliusi csatához képest megkésve történt. 1882. március 19-i számában írja a Váczi Közlöny, hogy első ízben ünnepelték Vácott március 15-ét a fiatalság (értsd: dalkör) kezdeményezésére. Ez a megemlékezés is a Hétkápolnánál történt. 12 III. 15-e tehát utólag csatlakozott a már meglévő szabadságharcos kultuszhoz. Milyen okai lehettek annak, hogy a forradalom a szabadságharchoz képest késésben volt?

  1. Vácott a csaták emléke eleven emlék volt. Éltek még ’48-as honvédek és hozzátartozóik. Egy 1884-es váci cikk például egy Pencen élő rokkant váci honvédről tudósít, valamint arról, hogy milyen „üzletág” honosodott meg 1848-at felhasználva „Az 1848-ki szabadságharcz egyik valódi béna harczosa Penczen” címmel. Ez azt jelentette, hogy sokan koldultak 1848-as honvédnek adva ki magukat, becsapva ezzel az embereket. 13 Ez azt bizonyítja, hogy 1848-49 emléke elevenen, mélyen, az érzelmek régióiban élt a köztudatban, hiszen erre való hamis utalással sokak zsebéből pénzt is ki lehetett csalni.

  2. Március 15-e valamivel kevésbé eleven emlék volt eleinte, még akkor is, ha pl. Degré Alajos, aki a helyi közéletben fontos szerepet vitt, márciusi ifjú volt.

  3. A szakralitás mártíriummal (hősi halottak) alkalmasabb terepet kínált a kommemoratív aktusokhoz, mint a szakralitás mártírium nélkül (a vértelen márciusi forradalom).

A kezdeti „lemaradás” azonban nem jelentette azt, hogy március idusa hosszabb távon ne képezte volna Vácott a nemzeti emlékezetpolitika releváns részét. Ennek is kialakult, a részben a júliusira is emlékeztető éves rutinja. Az évek során kialakult 1848 és 1849 emlékezetének hivatalos rutinja: III.15, VII.17, X.6. Jelen cikkünkben a VII. 17-nek a kora dualizmus korabeli (esetünkben 1868-tól, az első honvéd emlékmű avatásától az 1880-as évek első feléig tartó) megemlékezési szakaszára koncentráltunk. Ez a három nap a lokális nemzettudatban reprezentálta a közvéleményben Kossuth nevével fémjelzett korszakot. Ha nem is kerültek teljesen olyan magasságba, mint maga „Kossuth, a magyar nemzettudat állócsillaga” 14, de méltán foglalták el helyüket a váciak egének csillagjaiként. Különösen VII. 17-e, ami máshol nem vált csillaggá.

A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történeti Intézet, Történelemtudományi Doktori Iskola, Modernkori Magyarország Program doktorandusz hallgatója


Jelen kutatásom során a Váci Katona Lajos Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményének, a Váci Tragor Ignác Múzeumnak és Vác Város Levéltárának anyagát és szíves segítségét is igénybe vettem.

Jegyzetek:

1 Hermann Róbert: Görgei Artúr, a katona és a politikus. In: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015. p. 165

2 Rusvay Tibor: A váci polgár 1700-1942. Hetes Kiadó, 1996, p.44

3 Váci Települési Értéktár, Kulturális Örökség. In: http://www.vac.hu/index.php?page=ertektar

4 szerk. Székelyhidi Ferenc: Váci arcképcsarnok Vác. Magánkiadás, 2015. p.77

5 Szovák Kornél: László-legendák: A csodás történetek háttere. Rubicon XXVIII. évf. 311. szám, 2017/9 p.45

6 Váczi Közlöny, VI. évf. 30. szám, 1884, júl.20

7 Hermann Róbert: Görgei Artúr, a katona és a politikus. In: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015. p. 173

8 Váci Települési Értéktár, Kulturális Örökség. In: http://www.vac.hu/index.php?page=ertektar

9 Kossuth válasza a „számkivetés sivatagjából”. In: Horváth M. Ferenc (szerk.): Váci Történelmi Tár I. „Késő maradékainknak tétessen jegyzésben”. Írásos emlékek Vác város múltjából 1074-1990. Vác, Vác Város Önkormányzata, 1996. p. 491

10 Székelyhidi Ferenc (szerk.): Váci arcképcsarnok Vác, magánkiadás, 2015. p. 110

11 Váczi Közlöny, I.évf. 1. rendes szám, 1879. aug. 3

12 Váczi Közlöny, IV.évf. 12.szám, 1882. márc. 19

13 Váczi Közlöny, VI. évf. 12. szám, 1884. máj. 4

14 Gerő András: Térerő (A Kossuth tér története) Bp., Új Mandátum Könyvkiadó, 2008 p. 13

Felhasznált források és szakirodalom:

Gerő András: Térerő (A Kossuth tér története) Bp., Új Mandátum Könyvkiadó, 2008.

Hermann Róbert: Görgei Artúr, a katona és a politikus. In: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015.

Horváth M. Ferenc (szerk.): Váci Történelmi Tár I. „Késő maradékainknak tétessen jegyzésben”. Írásos emlékek Vác város múltjából 1074-1990. Vác, Vác Város Önkormányzata. 1996.

Rusvay Tibor: A váci polgár 1700-1942 Hetes Kiadó, 1996.

Székelyhidi Ferenc(szerk.): Váci arcképcsarnok. Vác, magánkiadás, 2015.

Szovák Kornél: László-legendák: A csodás történetek háttere. In: Rubicon XXVIII. évf. 311. szám, 2017/9

Váci Települési Értéktár, Kulturális Örökség. In: http://www.vac.hu/index.php?page=ertektar

Váczi Közlöny I., III., IV., VI. évf. (1879. VIII.3, 1881. VII.17, 1882 III.19, 1884 V.4, VII.20)

A nyitóképen az 1849. július 17-én vívott váci csata egy jelenete Than Mór festményén

Facebook Kommentek

További írásaink