A földbirtokfelhalmozás, mint rendszerváltozáshoz kötött folyamat

Objektív történelem nem létezik. Nem zárhatjuk ki, hogy bizonyos esetekben beszélhetünk olyan történetekről, amelyeket objektívan le lehet írni, de ezek egészen biztosan nem alkotnak egy egész objektív történelmet. Vegyünk egy példát.

Egy település birtokrendszerének megismeréséhez mindenképpen több forráscsoportra van szükség ahhoz, hogy ne csak egy pillanatnyi állapotot írjunk le. Ha rendelkezésre állnak ezek a források, jelen esetben a kataszteri jegyzőkönyvek, felmérések, adóösszeírások, népesség-, és jószágösszeírások, akkor megkísérelhetjük a rekonstrukciót.[1] Ahhoz persze, hogy ne csak egy adott állapot viszonyait írjuk le, különböző időpontokból lesz szükségünk ezekre az adatokra. Ez már jelentős szűkítésre kényszerít bennünket a településválasztás terén.[2] A forráskritika szükségessége, a vizsgáló (kutató) személye, személyes narrációja pedig ennél is tovább löki az objektivitás hajóját a történelem partjaitól. Jelen esetben biztosan, ugyan is a vizsgálat tárgyául választott Luka község kataszteri jegyzőkönyve[3] nem tartozik kutatásaim fő iránya közé. Ennek ellenére úgy vélem nem haszontalan megvizsgálni, hogy a közel száz évvel korábban, az általam is kutatott kérdésben[4] milyen források érhetők el.

Luka az 1866-os kataszteri felmérés térképén (www.mapire.eu)

Sajnos arra vonatkozó adatok birtokában nem vagyok, hogy a kataszteri jegyzőkönyvben szereplők milyen rokonsági kapcsolatban vannak az azonos vezetéknevű birtokosokkal, ugyanis a báró Vécsey család által birtokolt földeken túl számos gyakran ismétlődő családnév fordul elő a jegyzékben úgymint a Mihály, a Tóth, a Tóthpál, a Varga, Lukács, stb. Az ismétlődő nevek esetében joggal feltételezhetjük, hogy az azonos vezeték és keresztnév ugyanazt az embert takarja. Ebben az esetben, lévén, hogy a jobbágyfelszabadítás utáni állapotokról beszélünk, arra következtethetünk, hogy a birtoktestek adásával-vételével megindult a birtokfelhalmozódás és a zsellérképződés. Ez a folyamat sok kérdést vet fel.

A Vécsey család bodrogszerdahelyi kastélya, Zempléni Múzeum, 0099127

A településsel legrészletesebben (és legutóbb) Tóth Zoltán foglalkozott, úgy vélem azonban, hogy az ő kutatási eredményeiére támaszkodva, de attól részben függetlenül is érdemes megvizsgálni egy fontos körülményt, jelesül azt, hogy az 1848-ban elindult változásoknak később, akár a 20. században milyen párhuzamai lehettek.[5]

A Fél Edit – Hofer Tamás által jegyzett monográfia arra enged következtetni, hogy a hirtelen eladhatóvá vált birtokok olyan új helyzetet teremtettek, amelyben a frissen mobilizálható földtestek árai nem voltak reálértékükön kezelve.[6] Azok az egyéni stratégiák, döntések, amelyek mentén egyes családok felemelkedtek, míg mások lesüllyedtek, jelentősen sajátos eseteket produkált. Az imént idézett szerzőpáros említ olyan eseteket is, amelyek során a jobbágytelekből földbirtokká vált ingatlan hirtelen eladásával szereztek egyesek „gyors” pénzt, míg mások tudatos felvásárlási stratégiával igyekeztek befektetni.

Az 1945 utáni rendszerváltozás a maga sajátos, mesterségesen szabályozott keretei között is produkált hasonló eseteket. Arra már nem volt idő, hogy kiderüljön, hogy ezek a folyamatok milyen pályát írnak le egy szerves fejlődés keretein belül, de joggal feltételezhetjük, hogy míg egyes családok/birtokosok nagyobb akár egységes, akár széttagolt birtokrendszereket tudnak összevásárolni, addig mások földjüket eladva bérmunkából kénytelenek megélni. Ezeket a folyamatokat a források feldolgozásának hiányában Luka esetében csak általánosíthatjuk. Ennek alátámasztására segítségünkre lehet a térségben általánosságban is megfigyelhető változások vizsgálata,[7] illetve az a körülmény hogy a jegyzőkönyvben szereplő családnevek elfordulásai aránytalanságokat mutatnak. A legtöbb birtokosnak 2-3 bejegyzés szerepel a nevén, amennyiben a teljes névazonosság esetében ugyanazon személlyel számolunk, azonban több olyan névvel is találkozunk, amely 5-nél többször fordul elő, leszámítva a községi illetve a bárói földeket. Ha családnévre szűkítünk, akkor pedig az azonos vezetéknevű személyek birtokait tekintve még nagyobb aránytalanságot vehetünk észre.[8]

A jobbágyfelszabadítás után tehát 18 évvel jelentős aránytalanságokat észlelhetünk. Noha a hasonlat jelentős körülményeket hagy figyelmen kívül, az 1990-es rendszerváltozás és a kárpótlási törvény után 18 évvel, 2008-ban hasonló társadalmi differenciákról beszélhetünk.[9] Mindenképpen megjegyzendő, hogy mind 1848, mind 1945, és 1990 után is egy kapitalisztikus-kapitalista változás indult meg, s ennek folyamán a birtokátrendeződés. Míg 1945 után a kommunista hatalomátvétel akadályozta meg a szerves fejlődést, addig 1990 után pedig a globalizáció hatásai módosították azt sajátos módon. Így ebben a formában a 19. század második felének változásaival nehezen összevethető évtizedekről kell beszélnünk, de úgy vélem a kiindulópont okait ugyanott kell keresnünk. Elegendő-e a politikai rendszerváltozás, vagy gazdasági rendszerváltozásra is szükség van-e? Az 1848-at követő néhány évtized mindenképpen egyszerre hozta el a gazdasági – s így társadalmi – változást a politikaival, az 1945 és az 1990 utáni változások is legalább ehhez az időszakhoz mérhető váltást jelentettek.


[1]Veliky János szerint ezekre a forráscsoportokra van szüksége egy kutatónak. Megjegyzések a magyar parasztbirtok kapitalizmuskori fejlődéséhez. In: Magyar Történeti Tanulmányok, III. KLTE Debrecen. p. 94.

[2] Scott, Eddie szerint a Magyarország esetében felhasználható gazdacímtárak például meglehetősen vegyes képet mutatnak, némelyikek hiányosak, némelyikek más-más adathalmazzal dolgoznak, s csak egy kisebb részük „teljes”. Scott M. Eddie: Ami “köztudott”, az igaz is? Bevezetés a kliometrikus történetírás gondolkodásmódjába. Debrecen, 1996. p. 24-25.

[3] Luka község birtokrészleti jegyzőkönyve. MNL OL S79 19.

[4] Doktori kutatásaimban a 20. század közepének magántulajdonával foglalkozom.

[5] Tóth Zoltán: Luka. A paraszti társadalom folyamatossága a jobbágyfelszabadulás után. In: Magyar Néprajz VIII. Társadalom. (Szerk. Paládi-Kovács Attila) Bp. 2000.

[6] Fél Edit – Hofer Tamás: „Mi, korrekt parasztok…” Hagyományos élet Átányon. Bp. 2010. p. 279.

[7] A Fél – Hofer szerzőpáros rámutatott arra is, hogy ezek a változások Átány esetében közel 200 évnyi szinte változatlanság után következtek be.

[8] Ezek az aránytalanságok nem csak Luka és Átány esetében mutathatóak ki, hanem Tiszaeszlárnál is. Bár itt kövér hozzáteszi, hogy az ottani szélsőséges birtokeloszlás országosan kirívó Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Bp. 2011. p. 111-112.

[9] Központi Statisztikai Hivatal: Jövedelmi helyzet, jövedelem eloszlás 2004. KSH, Budapest. 2007.: p.: 9.

Facebook Kommentek

További írásaink