A Donald rágó és a négercsók- az áhított Nyugat és a hungarikum édességekben elbeszélve az 1980-as években

Tóth Eszter Zsófia

Donald rágó és négercsók, mindkét termék az 1980-as évek ízvilágához tartozott. Míg a Donald rágó az áhított Nyugatot szimbolizálta kis képregényeivel együtt, addig a négercsók egy váratlanul nagy sikert aratott, egy téesz melléküzemágában gyártott termék volt. Az 1980-as évek elején a buszvégállomáson állt Kriszta néni és Lajos bácsi trafikja, ahol mindent lehetett kapni: törökmézet, de áhított nyugati édességeket is, így Donald rágót, Tic Tac-ot és Mamba cukorkát is. A Mamba és a Tic Tac mára már tömegcikk lett, a Donald rágó azonban eltűnt az üzletek és kocsmák polcairól.

Image result for donald rágó
Az egyik képregény

Arra is emlékszem, hogy 5 Ft-ba került. Feltételezhető, hogy az 1980-as években a maszek trafikosoknak Bécsből volt a legkönnyebb behozni ezeket a termékeket. A rágó téglalap alakja miatt elfért egy gyermek tenyerében, utánozhatatlanul jó ízzel és minden egyes rágóhoz Donald kacsás kis képregény volt mellékelve, amit lehetett gyűjteni is. A Donald rágót a Maple Leaf Company gyártotta Hollandiában. A gyárat 1948-ban alapították, 2001-ben leégett, 2003-ban bezárt.  Poós Zoltán Állami Áruház című könyve szerint

„A Donald rágó igazi csalija a három, maximum négy kockás kis comics volt, melyekben korrekt kis történeteket mesélt el Walt Disney. Bár Józsika Donald rágónak nevezte, a Disney család más szereplői is megjelentek a történetekben. Miki egér, Foxi és Maxi.”

Íme egy 1980-as évekbeli Donald Rágó

A Donald rágó úgy is megjelent a korabeli sajtóban, mint egy olyan termék, amelynek árusításából meg lehet gazdagodni. Moldova György írt egy szatírát a Ludas Matyiba, 5 forintos Donald rágó címmel, ahol a lakótelepen négy üzlet próbálkozik bútort árusítani, kozmetikai szalont berendezni, de kudarcot vallanak. Végül mind a négy üzlet egymás mellett trafik lett, Donald rágót árusítottak többek közt, mégsem mentek csődbe.[1]

A nyolcvanas évek elején, a fogtörő szeletcsokoládék korszakában valódi szenzációnak számított az abonyi Új Világ Tsz gyártotta négercsók. Félgömb formájával, pehelykönnyű, omlós gyümölcsízbelbecsével egy harapás erejéig az édes életű Nyugatot idézte.”

– emlékezett vissza a kezdetekre a Népszabadság újságírója.[2] A terméket az abonyi Új Világ MGTSZ gyártotta 1980-tól. 20 millió forintos beruházás volt, 40 asszony dolgozott a gépsoron. Első évben 45 millió forintos bevételük volt.[3] Amikor a Népszava újságírója elment a zárszámadó közgyűlésre 1984-ben, a menü az alábbi volt:

„az ebéd velős tojással kezdődött, májgaluskalevessel folytatódott, és borjúpaprikással, birkapörkölttel, pacallal ért véget.”[4]

1984-ben naponta 144 ezer darab készült a termékből.[5] A Szovjetunióba és Ausztriába is szállítottak belőle. A mából visszatekintve érdekes a termék elnevezése, ez ma már valószínűleg nem lenne szalonképes. Németországban például 2007-ben csokicsókra keresztelték át.[6] A termék reklámja pedig szexuális utalásokkal van teletűzdelve. (Ez egyébként bevett szokás volt a 80-as évek elején, csinos nőkkel reklámoztal jóformán bármilyen terméket). 1985-ben a nagy sikerre tekintettel még egy gyártósort üzembe helyeztek.[7] A négercsók ötletét nyugatról hozták, és nekiláttak a 30 milliós beruházás megvalósításának. Hat-hét hónap alatt — saját kivitelezésben! — elkészítették az üzemet, beszerelték a dán gépeket, s megindították a termelést. Induláskor, 1980-ban, még csak 17,5, 83-ban viszont már 67 millió forint értékű terméket készítettek. 45 nap szavatossági idővel és ötféle ízben (vanília, málna, eper, kókusz, citrom) árusították.[8]


A négercsók sikere nyomán vezették be a Neg-rolli bonbondesszertet, ami csak egy édesipari epizód volt, már nem emlékszünk rá. 
A fóti Vörösmarty téesz próbált rivális terméket bevezetni: az ördögszemet, azonban nem járt sikerrel. Amikor e termékekről beszélünk, nosztalgiát érzünk. Olyan ez ma már, mint Proust Madeleine-süteménye, mely visszarepít az elmúlt gyermekkorba. Mindkét termék olyan, hogy varázsát maga a kor adta. Manapság a fogyasztói társdalomban nem biztos, hogy különlegesnek éreznénk őket.

Vélemények a négercsókról:

“Hú ma már a neve sem lenne PC… Gyerekként mi is szerettük, de ritkán kaptunk, mert elég drága volt. Azt szerettem benne amikor az első harapásnál roppant a csokimáz…utána módszeresen úgy fogyasztottuk, hogy az alsó ostyalapot tisztára nyalva a végére hagytuk és azzal ellensúlyoztuk a túl édes habot!” (Vígh Tibi)

“Apukám nagyon szerette. Különféle ízűek voltak. Nekem már akkor sem jöttek be ezek a súlyos, édes krémek annyira. De persze ettük, mert más – jobb – nem nagyon volt. Emlékszem, 6 darabos átlátszó műanyag dobozos kiszerelésben lehetett kapni.” (Visy Beatrix)

“Abonyi vagyok, voltam a tsz-ben, láttam a gyártósort működés közben. Én voltam, aki miatt szinte kötelező volt selejtet gyártani – azok kartonszámra nálam landoltak. Én egyedül eltartottam volna őket a málnás és citromos ízekkel. De sajnos vége. Az utolsó kartonokat is én hoztam el, itt, a képen, ha jól emlékszem 150 db van. Elfogyott, úgy hogy csak a rokonoknak adtam egy-egy hatos doboznyit, de azt is durcásan.” (Korbély Dóra)

Az egyik reklám

“Csodálkozva néztem, hogy mások hogy eszik, ha nekem valahogy nem sikerült elfogyasztani. Lehet, hogy amiatt, mert otthon el voltam látva minden jóval. A bátyám cukrász.” (Novinovics Edit)

“Én még most is szeretem, Sparban lehet kapni. Ez a reklám nagy kedvencem volt, lenyűgözött a gyártósor látványa és tovább is gondoltam: otthon ilyet nem lehet csinálni, amikor iparosításról tanultam, mindig eszembe jutott ez, hogy a négercsók a fejlett társadalom terméke, a jólét szimbóluma.” (Grézló Orsolya)

“IMÁDTAM! Egyszer szülinapomra mindenkitől azt kértem, és amikor aznap reggel beléptem az osztályba, a padomra volt tornyozva a sok négercsók (Madách gimnázium). Mennyországban éreztem magam, nem csak a négercsók, de a sok szeretet miatt is.” (Szikra Dorottya)


Források

[1] Ludas Matyi, 984. október 4. 5.o.

[2] Népszabadság, – Pest Megyei Krónika 1999. április 16. 1. o.

[3] Népszabadság, 1981. január 27. 5. o.

[4] Népszava, 1984. január 29. 4. o.

[5] Szabad Föld, 1984. július 30. 7. o.

[6] Népszabadság, 2007.  szeptember 07. 11. o.

[7] Népszabadság, 1986. január 27. 5. o.

[8] Népszava, 1984. január 29. 4. o.

[9] 1987. január 16. 20. o.

[10]

[11]

[12]

A nyitókép innen van

Facebook Kommentek

További írásaink