“a kormányzó utódlásának kérdése a legaktuálisabb problémák közé tartozik” – Német titkosszolgálati jelentés a magyar kormányzóhelyettes-választásról ( forrásközlés)

1944 – 1945 folyamán, ahogy a szövetséges haderők két irányból közelítettek Németország felé, a Harmadik Birodalom külügyminisztériuma fokozatosan evakuálta irattárát Berlinből a Reich vidéki területeire, s csupán a folyamatban lévő ügyek dokumentációját hagyta a német fővárosban. 1945 tavaszán közvetlenül a harcoló szövetséges alakulatok mögött érkeztek Németországba az angol és az amerikai titkosszolgálatok olyan felderítő egységei, amelyeknek feladata kifejezetten az ellenség politikai iratainak megszerzése volt. Több tonnányi német külügyi dokumentumot foglaltak le, többnyire a Harz hegység Alsó-Szászországi településein és Thüringiában. Az anyagot időlegesen Marburg várában helyezték el, majd 1948-ban Nagy-Britanniába szállították, ahol Whaddon Hall-ban, Buckinghamshire-ban raktározták. 1958-ban kerültek vissza az iratok államközi egyezmény keretében a Német Szövetségi Köztársaságba.

Mintegy hárommillió mikrofilm felvételt készítettek a szövetségesek az anyagról. 1954-ben kezdték meg az iratok válogatott publikálását. Öt sorozat 72 köteteként jelent meg a Documents on German Foreign Policy – Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik, brit, amerikai és francia történészek több évtizednyi munkájának eredménye. Az anyag hatalmas terjedelme folytán azonban a kiadás nem lehetett teljeskörű. Németország Külügyminisztériumának 1867 és 1945 közötti iratai a maguk teljességében három gyűjteményben viszont hozzáférhetőek: A berlini Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes, a washingtoni National Archives, és a londoni (Kew Garden-i) The National Archives anyagai között. [1]

A “Documents on German Foreign Policy” köteteinek publikálásakor készült segédlet is az iratokhoz, mely mindhárom gyűjtemény kutatásakor hasznos iránytű.[2] Az itt közölt jelentés nem része a publikált anyagnak. Nem került be a német külügyminisztérium irataiból készült magyar válogatásba sem, mely 1968-ban jelent meg a budapesti könyvpiacon.[3] A segédlet vezetett a nyomára, mégpedig kétszeresen, a londoni National Archives és a berlini külügyi levéltár gyűjteményében is.

A német titkosszolgálati gigaszerv, a a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) elnöki irodájába Budapestről érkezett a jelentés 1941. december 20-án , és ott az osztály megbízott vezetője ellenjegyezte. Az RSHA vezetését az ekkor 31 éves, kiemelkedően tehetséges és kiemelkedően gátlástalan Walter Schellenberg SS Obersturmbahnführer látta el helyettesként, mivel a Főhivatal parancsnokát, a nálánál is tehetségesebb és gátlástalanabb Reinhard Heydrich SS Oberngruppenführert Hitler – aki maga is tartott tőle – a Cseh-Morva protektorátus gauleiterévé nevezte ki, és Prágában élt. [4] A tény, hogy Schellenberg véste a végső szignót aktánkra, jelentőséggel bír. Ő ugyanis alapvetően a Főhivatal külügyi alosztályának (SD Ausland) vezetője volt. Értett tehát ahhoz, amit itt olvasott.

Walter Schellenberg

Schellenberg a Birodalmi Külügyminisztérium D osztályához (Abteilung Deutschland) továbbította a jelentést. Ez egy bizonyos Martin Luther államtitkár számára létrehozott politikai magánuniverzum volt. Luther jól átgondolt karrierépítési céllal lépett a nemzetiszocialista pártba 1932-ben. 1933 és 1936 között Joachim von Ribbentrop privát életének szervezési feladataiban vált elengedhetetlenné, ő vezényelte le a későbbi külügyminiszter dahlemi villájának építkezését, és londoni követi rezidenciájának felújítását is. 1940-ben cserébe egy ügyosztályt kapott a külügyminisztériumban, amely rövidesen a birodalmi diplomácia kulcsfontosságú szervévé, Ribbentrop külügyminiszter hivatali előszobájává vált. II. számú alosztálya, (DII) tartott kapcsolatot a titkosszolgálati gigaszervvel, az RSHA-val. Szűrte, összegezte, és továbbította a titkosszolgálat jelentéseit közvetlenül a külügyminiszter asztalára.[5]

Első és legfontosabb adata a jelentésnek, hogy „Horthy Miklós utódlásának kérdésével” foglalkozik. Két hónappal az irat kelte után, 1942. február 19-én a magyar parlament két háza együttes ülésen kormányzóhelyettessé választotta Horthy Istvánt, Horthy Miklós idősebbik fiát. Utódlási jog nélkül. Ennek folytán a Horthy család emlékiratai mind úgy emlékeztek vissza a kormányzóhelyettes-választásra, mint egy segédhivatal létrehozására az államfői mellett. [6]

Azonban kormányzóhelyettesi poszt már 1936-tól, a gondolat megszületésének percétől Horthy utódlásának kérdését volt hivatott megoldani. 1941 december utolsó napjaiban – épp e jelentés idején – viszont kikerült a törvénytervezetből a kormányzóhelyettesnek az a joga, hogy Horthy Miklós halála esetén automatikusan a helyébe léphessen. Horthy István és Bárdossy László miniszterelnök személyesen egyezett meg erről, míg a kormányzó betegen szanatóriumban feküdt. Ezt szintén egy német titkosszolgálati jelentésből tudjuk, az az irat azonban jóval később keletkezett, mint az itt közölt: 1942 márciusában. Horthy István akkor egy hónapja már hivatalában ült. [7]

Hogy Schellenberg szó nélkül továbbította ezt a mappát a külügybe, bizonyíték arra, hogy 1941 utolsó napjaiban a német titkosszolgálati gigaszerv még nem értesült Horthy István és Bárdossy megegyezéséről, a kormányzóhelyettes-választásra a legkisebb kétely nélkül úgy tekintett, mint Horthy utódjának kijelölésére. S talán nem is tévedett annyiban, hogy a kampányban résztvevők hosszútávú célja minden bizonnyal ez is volt.

A második nagyon lényeges adata az aktának, hogy Horthy kormányzó betegségét tényként kezelte, s emiatt abszolút időszerűnek gondolta az információgyűjtést a kormányzó utódlása kérdésében. Ez egyáltalán nem volt kézenfekvő magatartás. – Horthy 1941. november 8. és 1941. november 15. között a Siesta szanatóriumban feküdt. Egészségi állapotáról rendszeresen adott hírt kommünikében személyi orvosa. Hol gyomorrontásra, hol influenzára utaló tünetekről számolt be. [8] November 16-án, egy vasárnapi napon a kormányzó hazatért, és azonnal magához hívatta Serédi Jusztinián hercegprímást. Közölte vele, hogy utódlási joggal kormányzóhelyettest kíván választatni. Ehhez kérte az érsek támogatását, aki azonban ellenezte a javaslatot. Szinte közvetlenül az epizód után arról értesítette a közvéleményt a sajtó, hogy a kormányzó betegsége kiújult. November 20. és november 25. között erről ismét szinte napi rendszerességgel jelentek meg dr. Szöllősi Jenő főorvostól híradások. [9] S bár 1941. november 26-án a Berlinbe látogató Bárdossy László miniszterelnök a németek érdeklődésére azt válaszolta, hogy Horthy egészsége helyreállt[10], 1941 december 13-án, amikor Magyarország hadiállapotot deklarált az Egyesült Államokkal, Horthy már újra (vagy még mindig) szanatóriumban volt. [11]

Siesta szanatórium 1931-ben. Itt töltötte Horthy 1941 novemberét és decemberét

A magyar társadalom egy részét valós félelem töltötte el az államfő betegségéről megjelent kommünikék nyomán. Elterjedt a hír, hogy Horthy gyomorrákos[12], és hogy a náci szimpatizáns Albrecht főherceg azonnal kész magát királlyá, vagy kormányzóvá választatni; ami így is volt. Maga Albrecht azonban ugyanezekben a napokban arról próbálta meggyőzni a budapesti német követet, hogy Horthy betegsége csupán színjáték, és az államfő csak ijesztgeti a parlamentet halála rémképével, hogy elősegítse fia kormányzóutóddá választását. [13] Feltehetően ez a távirat a hiányzó láncszem, ami meggyőzhette Hitlert, hogy Horthy halála hamarosan bekövetkezik, s ennek köszönhetően utasította a Führer és Kancellár úgy 1941. december 22-én a Budapesti követséget, hogy:

„A kormányzó utódlásának kérdésében semmi ne történjék, amíg a jelenlegi kormányzó él.”[14]

Azokból a társadalmi csoportokból, melyeket e lent közölt jelentés a Horthy István melletti lobbi bázisaként jelölt meg, láthatóan nem volt a budapesti német hírszerzőnek megbízható informátora. Itt nem sikerült felderíteni a politikai erőviszonyokat. Azt állítja, hogy a klérus és az arisztokrácia támogatásának köszönhetően Horthy István megválasztásának kérdése ekkora már eldőlt. Ez pontatlan. Valóban eldőlt, de épp a klérus és a legitimisták ellenezték ekkor még leginkább Horthy István személyét[15] A politikai tábor, amely eldöntötte a választást, a kormánypárti képviselők köre volt, ők a pártelnök, Lukács Béla, agitációjának köszönhetően 1941 decemberére már Horthy fia mögött álltak. A jelentés írója némi lépéshátrányban még úgy tudta, Lukács Béla csupán készült megindítani pártjában a lobbit Horthy fia mellett. [16]

Nem meglepő, hogy sokkal pontosabb adatokat kaptak a német hírszerzők a magyar szélsőjobboldal köreiből. A jelentés egyik legérdekesebb momentuma a Meskó Zoltán képviselővel folytatott beszélgetések tolmácsolása. Meskó (1883 – 1959) alapította 1932-ben az első magyar nemzetiszocialista pártot, mely Magyarországon először használta jelvényül a zöld inget kaszáskereszttel. Mikor Szálasi 1940-ben a Nyilaskeresztes Párt befolyása alá vonta a szélsőjobboldali csoportokat, a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkapárt nem csatlakozott hozzá. Meskó Horthyhoz híresen lojális volt. A parlament padsorain belül úgy is emlegették, mint a „kormányzó házi nyilasát”.[17] Saját állítása szerint Horthy pártja lapját anyagilag is támogatta, hogy ellenpontot képezzen mind a nyilasokkal, mind a legitimistákkal szemben. [18]

1941. december 1-én – két hónappal azelőtt, hogy a törvényjavaslatról hivatalos formában először szó esett a Házban –, az 1942. évi költségvetéshez jelentkezett hozzászólásra, s beszédét minden előzmény nélkül így kezdte:

Egy, a nemzet egyetemét érintő fontos témát óhajtok szóvá tenni … még a kormányzó úr életében válasszunk kormányzóhelyettest utódlási joggal.” [19]

A lentebb közölt jelentés az egyetlen forrásunk, ami fennmaradt a felszólalás hátteréről, Meskó indokairól: előzetes megegyezésük a miniszterelnökkel logikusnak tűnik, és hiányzó láncszemmel pótolja a magyar forrásokból kirajzolódó történetet. Bárdossy eszerint így kívánta felmérni a parlament erőviszonyait, mielőtt Lukács Béla pártelnök kampányba fogott volna.

A sajtó Meskó mondatát a vezető fővárosi és vidéki lapokból kihagyta, a kis orgánumokban azonban ünnepélyes bejelentésként jelent meg, állította a jelentés. Jelen sorok írója 24 fővárosi és vidéki napilapot olvasott át, s mindössze egyetlen említette Meskó javaslatát – a pécsi püspökség által fenntartott Dunántúl. A kormány láthatóan radikálisabban járt el annál is, ahogy a német hírszerzők értesültek – Bárdossy el nem hangzottá kívánta tenni Meskó mondatát. [20]

Végül de nem utolsó sorban nagyon fontos eleme a jelentésnek a Ribbentrop miniszterelnök budapesti látogatására vonatkozó bekezdés. Magyar forrásokból tudjuk, hogy a hírszerző értesülése feltehetően pontos. Hogy megkörnyékezték-e a német külügyminisztert Horthy István lobbistái, arról nincs adatunk. Azt biztosan tudjuk, hogy az ifjú Horthy maga is ott volt Ribbentrop társaságában a mezőhegyesi vadászaton 1941. január 6-7-én, s német forrásból arra is van adatunk, hogy a későbbiek folyamán valóban azzal agitált Lukács Béla köre a szélsőjobboldal berkeiben, hogy a német külügyminiszter bizalmasan rábólintott Horthy István megválasztására. [21]

A Biztonsági Rendőrség

és a Biztonsági Szolgálat Parancsnoka

VI.B 6 AZ: VI.B 26576 /41 g

Berlin, 1941, december 20.

Wilhelmstrasse 102.

Titkos[22]

A Külügyminisztériumnak.

Luther államtitkár úr részére

Berlin, W8.

Wilhelmstrasse 74-76.

Téma: A magyar kormányzó, Horthy Miklós utódlásának kérdése

Függelég: 1 db.

Külügyminisztérium irattárba helyezte:  1942 január 2.

Csatolva küldök egy, a magyar kormányzó örökösödését tárgyaló jelentést, s kérek a tárgyban további adatokat. A jelentésben különböző magyar politikusok feltevéseit továbbítom. A kormányzó jelenleg aggasztó egészségi állapota miatt a kérdés a magyar politikai köröket élénken foglalkoztatja.                                             

Az RSHA vezetőjének nevében

 Walter Schellenberg, SS Obersturmbahnführer

Horthy Miklós magyar kormányzó utódlása

 A kormányzó elhúzódó betegsége folytán a magyar parlament tagjai élénken foglalkoznak utódlása kérdésével, és különböző megoldásokat látnak célravezetőnek.

Meskó képviselő, aki korábban a Nyilaskeresztes Párt tagja volt, de most a kormány szolgálatában áll, s akinek személyes kötődése a kormányzóhoz ismert, 1941. december 1-én a parlamentben kormányzóhelyettesi poszt létrehozását javasolta. Ez az egyértelmű állásfoglalás nagy helyeslésre talált Magasházy (felsőházi) képviselő[23] környezetében, akik tudvalevően a kormányzó fiát szeretnék erre a posztra kinevezni. Meskó beszédének ezt a részét azonban váratlanul törölte a cenzúra minden parlamenti jegyzőkönyvből, és a vezető magyar lapokból is.[24] Egy 1941 december 5-i beszélgetés során Meskó erre egyértelmű magyarázatot adott: tisztázta, hogy felszólalása előre megtervezett színjáték volt. Megállapodtak a kormánnyal, hogy a cenzúra a beszédet a fővárosi és vezető vidéki lapokból törölni fogja, ezzel alibit nyújt Bárdossy kabinetének , hogy a javaslatot nem ők sugalmazták. A kisebb vidéki lapok azonban nagy propagandával, teljes egészében fogják közölni Meskó javaslatait. Később Meskó mindehhez hozzátette: Tervben van, hogy Ribbentrop külügyminiszternek közeljövőbeli látogatása során előterjesztik a kormányzóhelyettesség kérdését, s hozzájárulást csikarnak ki tőle ifj. Horthyra vonatkozóan, vagy legalább valami olyan kijelentést, amit hozzájárulásként lehet értelmezni, és amire később hivatkozhatnak.

Addig azonban a nagyközönség előtt természetesen titokban kell tartani a beszédet, és azt a látszatot kelteni, mintha a javaslattal a kormány nem értene egyet.

A magyar külügyminisztérium helyettes sajtófőnöke, Zilahi-Sebess[25] az kormányzói utódlás kérdésében úgy látja, hogy a legfontosabb magyar politikai tényezőket Horthy István személyének már megnyerték. Az az általános vélekedés, hogy Horthy István, akinek nem teljesen kifogásmentes életvitele, s zsidó körökhöz fűződő szoros barátsága gyakran a lakosság minden rétegéből a legnagyobb felháborodást váltotta ki, időközben idősödött, ráadásul rajta kívül alig van más szóba jöhető jelölt a tisztségre.[26] Később Zilahi-Sebess azt taglalta, hogy a miniszterelnök – Bárdossy – maga is ellenjelölt, ezért akadályozta meg Meskó fenn említett beszédének sajtómegjelenését. Bárdossy kilátásai Magyarországon igen csekélyek, mivel az utóbbi időben a kormánypárton belül is nagyon népszerűtlen, egyrészről azon igyekezete miatt, hogy kormányzó legyen, másrészről teljes belpolitikai érdektelensége folytán.[27] Megbízható kérdezősködések történtek a kormánypárt jobbszárnyában Horthy István alkotmányos kormányzóvá emeléséről. [28]Itt nem szabad elfelejteni, hogy a kormánypárt elnöke, Lukács Béla képviselő rokonságban áll a kormányzó családjával.[29] Lukács mindenesetre Horthy István utódlásának irányába fogja latba vetni befolyását.

Ebben az összefüggésben érdekesnek tűnik egy Imrédyvel[30] folytatott megbeszélés. Imrédy szerint nem kellene német részről Horthy István kormányzóhelyettességét szó nélkül elfogadni, hanem, amint ez a kérdés magyar oldalról felmerül, aggályokat volna célszerű kifejezni, azt hangoztatni, hogy európai érdek, hogy az egész magyar nép szorosan a kormányzó mögött álljon, mely Horthy István esetében nem volna igaz. Imrédynek az az álláspontja, hogy jobb volna, ha most csupán egy kormányzóhelyettest állítanának, aki később nem lenne utóddá választva, és a kormányzó halála után egy előre kijelölt háromtagú testület vinné az államügyeket az új államfő megválasztásáig, a mostaninál nagyobb hatáskörrel. Ebben az összefüggésben Imrédy Károlyi Gyula nevét is megemlítette. Ezalatt a beszélgetés alatt az embernek az volt a benyomása, hogy Imrédy maga kíván kormányzóhelyettes lenni.

Még teljesen megjósolhatatlan a hadsereg reakciója a fiatal Horthy megválasztása esetén. Lehetséges, hogy esküje letétele után a hadsereg kísérletet fog tenni katonai diktatúra bevezetésére, s magyar katonai körökben úgy sejtik, hogy az illetékes magyar katonai hatóságok erre vonatkozóan már megegyeztek német katonai körökkel.

Hogy milyen széles körben s milyen előrelátóan szervezték meg az ifjabb Horthy megválasztását követői, meglátszik abban, hogy az érsek minden püspöknek és főispánnak egy bizalmas megjelölésű felszólítást küldött, amiben befolyását latba vetve oda akar hatni, hogy Horthy István jelöltségét népszerűsítse. Ez a felszólítás levél formában lett kiküldve, és Horthy kabinetfőnökének, Uraynak az aláírása hitelesítette. [31]

Ezek az előkészületek, amelyeket Horthy István hívei messzemenő óvatossággal vittek véghez, egyértelműen megmutatják, hogy a legnagyobb erő Horthy fiának utódválasztása mögött a magyar főnemesség és az egyházi méltóságviselők köre lesz, akikkel a sima választás, s a zavartalan hatalomátvétel kivitelezhető.

A fiatal Horthy támogatóinak ezen törekvéseivel szemben a magyar jobboldali ellenzék a lehető legerősebben kampányba fogott Albrecht főherceg jelölése érdekében. Különösen a Nyilaskeresztes Párt vezetője, Szálasi áll közvetítők útján Albrechttel állandó kapcsolatban. Különösen közel áll a nyilaskeresztesekhez a főherceg felesége, aki évek óta a nyilaskeresztes párt aktív tagja. Imrédy személyesen el fogja utasítani a főherceg kormányzói utódlását, a pártja részére azonban megengedte, hogy Albrecht jelöltsége ellen semmilyen kifogást ne emeljenek.

Mindezek az intézkedések, mind a jobboldali ellenzék, mind a kormánypárt részéről rámutatnak arra, hogy Magyarországon a legutóbbi időben a kormányzó utódlásának kérdése a legaktuálisabb politikai problémák közé tartozik.


Jegyzetek és felhasznált források

[1] Documents of German Foreign Policy 1918 – 1945, Series D, Volume XIII ( June – December 11, 1941.), chief editor: George O. Kent, Washington, 1954, xi.

[2] A Catalog of files and microfilms of the German Foreign Ministry Archive, 1920 – 1945, Vol 1-3, compiled and edited by George O. Kent, The Hoover Institute, Stanford University, 1962.

[3] A Wilhelmstrasse és Magyarország, Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933 – 1944. Összeállította és sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula, Budapest, Kossuth, 1968.

[4] Walter Schellenberg: Walter Schellenberg emlékiratai, Budapest, 1989. 373.

[5] Christopher Browning: The final solution and the German Foreign Office, a study of Referat DIII of Abteilung Deutschland 1940 – 1943, New York, 1978. 23-28.

[6] Horthy Miklós: Emlékirataim, Buenos Aires, 1953. 245. és Edelhseim-Gyulai Ilona: Becsület és Kötelesség 1. Budapest, 2008. 57.

[7] Hans-Georg Lehmann: Der Reichsverweser-Stellvertreter – Horthys gescheicherte Planung einer Dynastie, Mainz, 1975.23.

[8] MTI Ki nem adott közlemények 1941. november 8. 1. , MTI Szombati Hírkiadás, 1941.november 9. 25., MTI Napi Hírek/Napi Tudósítások, 1941.november 10. 25., MTI Napi Hírek / Napi Tudósítások 1941.november 11. 34. , 1941. november 15. 11.

[9] MTI Napi Hírek / Napi Tudósítások, 1941. november 20. 33., MTI Napi Hírek/ Napi Tudósítások 1941. november 22, 30., MTI Napi Hírek / Napi Tudósítások 1941. november 24. 32., MTI Napi Hírek / Napi Tudósítások november 25. 32.

[10] Documents of German Foreign Policy 1918 – 1945, Series D, Volume XIII ( June – December 11, 1941.), chief editor: George O. Kent, Washington, 1954, p 837.

[11] K27 Minisztertanácsi jegyzőkönyvek K27, a minisztertanács 1941 december 11-i ülése, 6. és Horthy 1953, 241.

[12] Saly Dezső: Szigorúan bizalmas – Fekete Könyv 1939 – 1944., Budapest, Anonymus, 1945.

[13] A Wilhelmstrasse és Magyarország, 1968.640.

[14] A Wilhelmstrasse és Magyarország, 1968 .641.

[15] Serédi Jusztinián hercegprímás feljegyzései 1941 – 1944, szerkesztette Orbán Sándor, Vida István, Budapest, 1990, 55 – 70.

[16] Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Kossuth, 1978. Budapest. 267.

[17] Országgyűlés Almanach az 1939-1944. évi országgyűlésről, szerkesztette Haeffler István, Budapest, 1940. 257.

Udvarvölgyi Zsolt: Meskó Zoltán – egy politikusi pályakép, PhD értekezés, Miskolci Egyetem, Irodalomtudományi Doktori Iskola, 2008. 95.

[18] Uo.

[19] Képviselőházi Napló 1939 XII. kötet, 1941. november 26 – 1941. December 22. A képviselőház 228-ik ülése, 1941. december 1, 236.

[20] Zalaegerszegi Újság, 1941. december 2., Új Fehérvár 1941. December 2., Zalai Magyar Élet 1941. december 2, Körösvidék 1941. december 2, FEjérmegyei Napló 1941. December 2, Székesfehérvári Friss Újság, 1941. December 2., Szegedi Friss Újság 1941. december 2., Szegedi Friss Újság, 1941. December 2. szegedi Napló, 1941. December 2., Soproni Hírlap, 1941 december 2., Szegedi Napló, 1941. December 2.2., Odenburger Zeitung 1941. December 2.2., Szentesi Napló, 1941. december 2.2, Délmagyarország, 1941.december 2.2, Felsőmagyarorszőági Reggeli Hírlap, 1941. december 2.3. , Nyírvidék, 1941. December 2.2, Pécsi Napló, 1941. December 2.1, Debrecen 1941. December 2.3., Pesti Hírlap, 1941. December 2.2., Népszava 1941. december 2.3., Pest, 1941. December 2.2., Magyarság 1941. December 2.5, Új Nemzedék 1941, december 2, Az Újság, 1941. December 2.4., Magyar Nemzet 1941. December 2.5, Esti Kis Újság 1941. December 2.3, Nemzeti Újság, 1941. december 2.2, Friss Újság, 1941. December 2.3., Új Magyarság 1941. december 2.2, Pester Lloyd 1942. december 2.6., Új Lap, 1941. December 2.

[21] PA-AA, Geheim II, Band 468. Jagow an das Auswärtiges Amt, 23/02/1942.

[22] The National Archives, London ( Kew ), GFM / 33/ 2118/ 4816 illetve Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes Inland II Geheim, R101158

[23] Magasházy László ( 1879 – 1959), a kormányzó volt szárnysegédje a képviselőháznak volt tagja 1939-től. Lásd Országgyűlés Almanach az 1939-1944. évi országgyűlésről, szerkesztette Haeffler István, Budapest, 1940. 242.

[24] A parlamenti ülés jegyzőkönyvében szerepel Meskó bejelentése. Lásd feljebb.

[25] Zilahy-Sebess Jenő ( 1910 -1979),   1939-től a külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője, majd 1943-tól vezetője volt.

[26] Ez szinte szó szerint ugyanaz, mint amit Kádár Gyula jegyzett fel egy 1941.novemberi találkozóról, ahol a Horthy Istvánért lobbizó kormánypárti képviselők vettek részt. Lásd Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Magvető, 1978. Budapest. 410.

[27] Illetve mivel a jelentés kelte előtt alig egy héttel, december 13-án deklarált hadiállapotot Magyarország az Egyesült Államokkal, s mintegy két héttel korábban, december 7-én az Egyesült Királysággal. kapta kézhez a kormány a brit jegyzéket, amely az Egyesült Királysággal.

[28] Lásd PA-AA, Geheim II, Band 468. Jagow an das Auswärtiges Amt, 23/02/1942

[29] Lukács Béla ( 1892 – 1958) felesége, Melczer Dóra, ( 1893 – 1970) Horthy Miklós nejének, Purgly Magdolnának ( 1881 -1959) volt unokahúga.

[30] Imrédy Béla ( 1891 – 1946), 1938-1939-ben magyarország miniszterelnöke. 1940 októberétől a Magyar Megújulás Pártjának vezetője, 1941 nyarától Albrecht főherceg kormányzóvá választásának támogatója.

[31] Valószínűtlen, hogy a kabinetiroda vezetőjének aláírásával ment volna ki levél a hercegprímás nevében. Serédi első püspöki körlevelét a kérdésben két hónappal később küldte, latinul 1942. február 11-én. Lásd Esztergomi Érseki Levéltár 1198/1942

Facebook Kommentek

További írásaink