“MacAlpine katonái” – Egy rendhagyó “hadsereg” története

Bár a poszt címe mást sugallhat, most nem egy klasszikus értelemben vett hadseregről lesz szó, hanem Nagy-Britannia egyik legrégebbi és sokáig legjelentősebb építőipari cégéről, amelynek elsősorban ír munkásai nevezték magukat  – a tulajdonos után – MacAlpine katonáinak, vagy hadseregének (MacAlpine’s Fusiliers), utalva a kemény körülményekre és a szigorú beosztásra. Az írek, nevesül Dominic Behan természetesen dalt is írtak a kemény, zsugori vállalkozóról, akit a pénzen kívül más nem érdekelt, és nem törődött emberei épségével sem. A valóság természetesen ennél árnyaltabb volt…

concretebob.jpg
Sir Robert “Concrete Bob” MacAlpine

Robert (később Sir Robert) MacAlpine, akit Beton Bob-nak (Concrete Bob) is neveztek, 1847-ben született és az 1869-ben alapította meg ma is létező, nagyobb építőipari beruházásokra szakosodott cégét, amelybe később két fiát is bevonta (MacAlpine and Sons). Bár az 1878-as válság majdnem tönkretette, később talpra állt és számos ipari és kikötői létesítmény kivitelezője lett a cég. Az alapító 1934-ben hunyt el, de Sir Robert MacAlpine néven vállalata ma is működik.

 

“Concrete Bob” cége építette például – igen mostoha időjárási körülmények között – a skóciai Methil kikötőjét és dokkjait 1908 és 1913 között. A munka volumenét jelzi, hogy kevesebb, mint öt év alatt készült el a 6,78 hektáros dokk, 1828 méternyi rakodópart és egy 549 méter hosszú és 37 méter széles csatorna, amelyeket 40 kilométernyi vasút kötött össze egymással és a “külvilággal”. A vállalat emellett vasútvonalak, gyártelepek és erőművek kivitelezésével foglalkozott, valamint hatalmas szerepet játszott a brit hadsereg ellátásában az első világháború alatt: számos barakk-tábort, kórházat és laktanyát építettek a hátországban és a front mögötti területen is.

A cég részt vett vízerőművek és tározók építésében is – ez a dalban is szerepel – mint például a 14 milliárd liter kapacitású Alwen-i tározó Walesben. MacAlpine katonái építették 1922-1923 között (!) az első Wembley Stadiont, amely végül 2000-ig szolgálta ki a sport és zenekedvelő közönséget, de hozzájuk köthető egyebek mellett a londoni Tilbury-dokk, a Mersey-alagút is.

Az első Wembley

A második világháború alatt a MacAlpine cég repülőterek, és a normandiai partraszállásnál használt Mulberry ideiglenes kikötők kivitelezésében. A vállalat a háború után is rengeteg nagyberuházást végzett el, ehhez folyamatosan szüksége volt kétkezi munkásokra, akik között az írek mellett nagy számban fordultak elő közép- és kelet-európaiak, a későbbiekben pedig az egykori brit gyarmatbirodalom területeiről származó dolgozók is.

1939_rafairfield_re_touch.jpg
Az egyik általuk épített repülőtér

A MacAlpine’s Fusiliers című dal, amely az ismert Dubliners előadásában tett szert világhírre, az 1930-as évek fellendülésétől az 1950-es évek végéig “követi” az ír és kelet-európai munkások sanyarú életét. A nóta főhőse, “Paddy” (a legtöbb hasonló szerzeményben az egyszerű, de kemény és vagány ír munkás megtestesítője) a második világháború előestéjén érkezett meg Angliába, ahol többen óvták attól, hogy a vállalatnál keressen állást, de végül nem maradt más választása.

‘”Twas in the year of ‘thirty-nine 
When the sky was full of lead 
When Hitler was  heading for Poland
And Paddy, for Holyhead”
“1939-ben kezdődött,
Amikor az ég ólommal volt tele
Hitler bevonult Lengyelországba
Paddy meg Holyhead-be”

 

 

 

Dominic Behan 1962-ben

Már az első benyomások sem voltak túl biztatóak:

“As down the glen came McAlpine’s men
With their shovels slung behind them
‘Twas in the pub they drank the sub
And up in the spike you’ll find them
They sweated blood and they washed down mud
With pints and quarts of beer
And now we’re on the road again
With McAlpine’s fusiliers”
“Lejöttek a völgyből MacAlpine katonái
Lapáttal a vállukon
A kocsmában itták el az előlegüket
A munkásszálláson mindig megtalálhatod őket
Vért izzadtak és a sok sárt
Sörrel öblítették le
És újra úton vagyunk
MacAlpine hadseregével”

 

A szöveg szerint MacAlpine-t csak a pénz érdekelte (“MacAlpine’s God was a well-filled hod”), és emiatt volt kíméletlen embereivel, akiknek nem biztosított védőitalt sem, és esőben is dolgozniuk kellett (No money if you stop for rain (…) And woe to he who to looks for tea With McAlpine’s fusiliers”) Érdekes az utalás a kelet-európai munkásokra, akiknek már az 1930-as évektől is népszerű “célpontjuk” volt Nagy-Britannia.

“I’ve worked till the sweat it has    had me beat
With Russian, Czech, and Pole
On shuttering jams up in the hydro-dams
Or underneath the Thames in a hole
(…)
If you pride your life don’t join, by Christ!
With McAlpine’s fusiliers.”
“Verejtékezve dolgoztam
Oroszokkal, csehekkel és lengyelekel együtt
Gátak zsaluzásánál, vagy egy lyukban a Temze alatt
 
(…)
  
Ha kedves az életed, az Ég szerelmére is,
Ne lépj be MacAlpine hadseregébe.”

Érdekesség, hogy egyes források szerint, MacAlpine közel sem volt olyan kegyetlen és zsugori, mint amilyennek ez a dal lefestette, sőt kemény, de korrekt vezetőnek mutatják be, aki sokszor együtt nyaralt középvezetőivel, rendszeresen járta az építkezéseket, és törődött elhunyt munkásai családjával is, sőt azt is megemlítik, hogy név szerint ismerte beosztottait. Ez utóbbi ugyan nem túl valószínű, legfeljebb csak közelebbi munkatársaira vonatkoztatva. Az tény, hogy az 1930-as években nagyon kemény volt a kubikosok és fizikai munkások élete, főleg egy teljesen idegen országban. Mivel a korban a munkavédelem még gyerekcipőben járt, nagyon sokan vesztették közülük életüket munkabalesetekben (egy ilyen eset szerepel a dalszövegben is), de minden bizonnyal a Dominic Behan által leírtak is némileg árnyalhatóak.

A dal teljes szövege megtalálható itt, az eredeti verzió pedig alább hallgatható meg:

Bár a Dubliners dala nem bírt kifejezett propagandaértékkel a MacAlpine and Sons számára, a cég azóta is virul, erről több atomerőmű és szálloda tanúskodik. A vállalat “nagy dobása” 2003 és 2006 között az Arsenal futballcsapatnak otthont adó Emirates Stadion felépítése volt.

Az Emirates Stadium

A MacAlpine’s Fusiliers ugyanakkor kiváló példája az ír történelem általában sanyarú fejezeteit feldolgozó nép és műdaloknak, amelyek elsősorban a brit elnyomással, illetve az írek migrációs válságaival foglalkoznak, és amelyek egyre népszerűbbek világszerte is.

 


Források:

http://www.thepeerage.com/p7365.htm

http://www.sir-robert-mcalpine.com/about-us/timeline/

http://freebeerforyorky.com/songs/mcalpine.html

A nyitóképen a Methil Docks légifelvételen

Facebook Kommentek

További írásaink