„MacAlpine katonái” – Egy rendhagyó „hadsereg” története
Bár a poszt címe mást sugallhat, most nem egy klasszikus értelemben vett hadseregről lesz szó, hanem Nagy-Britannia egyik legrégebbi és sokáig legjelentősebb építőipari cégéről, amelynek elsősorban ír munkásai nevezték magukat – a tulajdonos után – MacAlpine katonáinak, vagy hadseregének (MacAlpine’s Fusiliers), utalva a kemény körülményekre és a szigorú beosztásra. Az írek, nevesül Dominic Behan természetesen dalt is írtak a kemény, zsugori vállalkozóról, akit a pénzen kívül más nem érdekelt, és nem törődött emberei épségével sem. A valóság természetesen ennél árnyaltabb volt…
Robert (később Sir Robert) MacAlpine, akit Beton Bob-nak (Concrete Bob) is neveztek, 1847-ben született és az 1869-ben alapította meg ma is létező, nagyobb építőipari beruházásokra szakosodott cégét, amelybe később két fiát is bevonta (MacAlpine and Sons). Bár az 1878-as válság majdnem tönkretette, később talpra állt és számos ipari és kikötői létesítmény kivitelezője lett a cég. Az alapító 1934-ben hunyt el, de Sir Robert MacAlpine néven vállalata ma is működik.
„Concrete Bob” cége építette például – igen mostoha időjárási körülmények között – a skóciai Methil kikötőjét és dokkjait 1908 és 1913 között. A munka volumenét jelzi, hogy kevesebb, mint öt év alatt készült el a 6,78 hektáros dokk, 1828 méternyi rakodópart és egy 549 méter hosszú és 37 méter széles csatorna, amelyeket 40 kilométernyi vasút kötött össze egymással és a „külvilággal”. A vállalat emellett vasútvonalak, gyártelepek és erőművek kivitelezésével foglalkozott, valamint hatalmas szerepet játszott a brit hadsereg ellátásában az első világháború alatt: számos barakk-tábort, kórházat és laktanyát építettek a hátországban és a front mögötti területen is.
A cég részt vett vízerőművek és tározók építésében is – ez a dalban is szerepel – mint például a 14 milliárd liter kapacitású Alwen-i tározó Walesben. MacAlpine katonái építették 1922-1923 között (!) az első Wembley Stadiont, amely végül 2000-ig szolgálta ki a sport és zenekedvelő közönséget, de hozzájuk köthető egyebek mellett a londoni Tilbury-dokk, a Mersey-alagút is.
A második világháború alatt a MacAlpine cég repülőterek, és a normandiai partraszállásnál használt Mulberry ideiglenes kikötők kivitelezésében. A vállalat a háború után is rengeteg nagyberuházást végzett el, ehhez folyamatosan szüksége volt kétkezi munkásokra, akik között az írek mellett nagy számban fordultak elő közép- és kelet-európaiak, a későbbiekben pedig az egykori brit gyarmatbirodalom területeiről származó dolgozók is.
A MacAlpine’s Fusiliers című dal, amely az ismert Dubliners előadásában tett szert világhírre, az 1930-as évek fellendülésétől az 1950-es évek végéig „követi” az ír és kelet-európai munkások sanyarú életét. A nóta főhőse, „Paddy” (a legtöbb hasonló szerzeményben az egyszerű, de kemény és vagány ír munkás megtestesítője) a második világháború előestéjén érkezett meg Angliába, ahol többen óvták attól, hogy a vállalatnál keressen állást, de végül nem maradt más választása.
‘”Twas in the year of ‘thirty-nine When the sky was full of lead When Hitler was heading for Poland And Paddy, for Holyhead” |
„1939-ben kezdődött, Amikor az ég ólommal volt tele Hitler bevonult Lengyelországba Paddy meg Holyhead-be” |
Már az első benyomások sem voltak túl biztatóak:
„As down the glen came McAlpine’s men |
„Lejöttek a völgyből MacAlpine katonái Lapáttal a vállukon A kocsmában itták el az előlegüket A munkásszálláson mindig megtalálhatod őket Vért izzadtak és a sok sárt Sörrel öblítették le És újra úton vagyunk MacAlpine hadseregével” |
A szöveg szerint MacAlpine-t csak a pénz érdekelte („MacAlpine’s God was a well-filled hod”), és emiatt volt kíméletlen embereivel, akiknek nem biztosított védőitalt sem, és esőben is dolgozniuk kellett („No money if you stop for rain (…) And woe to he who to looks for tea With McAlpine’s fusiliers”) Érdekes az utalás a kelet-európai munkásokra, akiknek már az 1930-as évektől is népszerű „célpontjuk” volt Nagy-Britannia.
„I’ve worked till the sweat it has had me beat |
„Verejtékezve dolgoztam Oroszokkal, csehekkel és lengyelekel együtt Gátak zsaluzásánál, vagy egy lyukban a Temze alatt (…) Ha kedves az életed, az Ég szerelmére is, Ne lépj be MacAlpine hadseregébe.” |
Érdekesség, hogy egyes források szerint, MacAlpine közel sem volt olyan kegyetlen és zsugori, mint amilyennek ez a dal lefestette, sőt kemény, de korrekt vezetőnek mutatják be, aki sokszor együtt nyaralt középvezetőivel, rendszeresen járta az építkezéseket, és törődött elhunyt munkásai családjával is, sőt azt is megemlítik, hogy név szerint ismerte beosztottait. Ez utóbbi ugyan nem túl valószínű, legfeljebb csak közelebbi munkatársaira vonatkoztatva. Az tény, hogy az 1930-as években nagyon kemény volt a kubikosok és fizikai munkások élete, főleg egy teljesen idegen országban. Mivel a korban a munkavédelem még gyerekcipőben járt, nagyon sokan vesztették közülük életüket munkabalesetekben (egy ilyen eset szerepel a dalszövegben is), de minden bizonnyal a Dominic Behan által leírtak is némileg árnyalhatóak.
A dal teljes szövege megtalálható itt, az eredeti verzió pedig alább hallgatható meg:
Bár a Dubliners dala nem bírt kifejezett propagandaértékkel a MacAlpine and Sons számára, a cég azóta is virul, erről több atomerőmű és szálloda tanúskodik. A vállalat „nagy dobása” 2003 és 2006 között az Arsenal futballcsapatnak otthont adó Emirates Stadion felépítése volt.
A MacAlpine’s Fusiliers ugyanakkor kiváló példája az ír történelem általában sanyarú fejezeteit feldolgozó nép és műdaloknak, amelyek elsősorban a brit elnyomással, illetve az írek migrációs válságaival foglalkoznak, és amelyek egyre népszerűbbek világszerte is.
Források:
http://www.thepeerage.com/p7365.htm
http://www.sir-robert-mcalpine.com/about-us/timeline/
http://freebeerforyorky.com/songs/mcalpine.html
A nyitóképen a Methil Docks légifelvételen