A feledhetetlen Surda

Tóth Eszter Zsófia

Ljubisa Samardzic, sorozatbeli nevén röviden Surda (Borivej Surdilovic), a népszerű sorozat főszereplője a napokban hunyt el. A kiváló színész optimizmusa, kedvessége feledhetetlen. Többször járt Magyarországon és filmbeli fejfedője is népszerű viseletté vált. Nemzedéki élmény lett a leeső vérnyomása miatt kanapén fekvő Surda is. A filmsorozatot Siniéa Pavic írta, Aleksandar Djordjevic rendezte. 1984-ben mutatták be Magyarországon. 10 részes, 50 perces epizódokból állt. Emlékére készült ez a cikk, mely a sorozat 1980-as, 90-es évek sajtóvisszhangjából tallózunk.

Kezdetnek a feledhetetlen Surda tánc:

Egy személyes epizóddal kezdeném: Amikor a 33. születésnapomat ünnepeltük egy buli keretében 2008-ban, és kérdeztem a meghívottakat, milyen zene legyen mindenképpen, egyöntetűen az 1980-as évek sikeres jugoszláv sorozatának, a Forró szél címűnek filmzenéjére szavaztak.

E sorozat nem játszódott rendkívüli helyszíneken, főhőse hétköznapi volt és épp ezért szeretnivaló. Dolgozott borbélyként, taxisofőrként, segédmunkásként, amatőr masszőrként, lakásügyi előadóként és még kutyaszőrbodorintónak is akarták alkalmazni. Egy jellemző epizód:

„betér gyors borotválásra egy olyan vendég, aki vádlottként bírósági tárgyalására igyekszik, és szeretne bizalomgerjesztő külsőt. A sokat piszmogó, munkakerülő Surda vérnyomásproblémákra panaszkodva lehever, mire a vendég önmagát borotválja, sebesre, véresre. Előbb dühöngve, hüledezve kávét és ásványvizet visz a bágyadt borbélynak, de végül bedühödik, és nagyon csúnyán ellátja Surda baját.”

Mi is volt például a lakásügyi előadó? Mivel a lakáshoz jutás alkotmányos alapjog volt a szocialista államban, így az állami elosztású lakásokról a tanács lakásosztálya és az ott dolgozó lakásügyi előadók döntöttek. Ez a munkakör nem igazán volt való a csetlő-botló, alacsony vérnyomással küzdő, és ezért folyton kávét ivó főhősnek. Mik történnek vele?

„Surda, a borbélylegény természetesen megfeledkezik a vendégéről. Surda, a taxisofőr egy totócsaló bandáit szállít a fut- ballpályára. Surda, a vendégmunkás megcsömörlik a nagypolgári társadalomtól.”[1]

Surda, a borbély (Illusztráció Galsai Pongrác cikkéhez)

A Surdát játszó színész – beceneve Smoki volt – 5 ízben nyerte el az Arany Aréna díjat. 1967-ben Velencében Aray Oroszlán díjjal jutalmazták. Hatszor kapta mg a jugoszláv közönség díját. Az OFK Beograd drukkere volt. Egy dízel Golf autóval rendelkezett. Autókhoz fűződő viszonyáról így vallott:

„Sohasem vonzottak a különleges, méregdrága, szuperkényelmes kocsik. A közismert Szpacsekkal (Citroen CV 2) kezdtem, mint tanuló. Később, amikor egy kicsit „megtollasodtam”, hiúságból vettem magamnak egy kétüléses sport Mercedest. Ez még legénykoromban volt. Amikor megnősültem és megszülettek a gyerekek (egy fiú és egy kislány), az Audi mellett döntöttem. Mégis a legkedvesebb számomra ez a Golf — az én négykerekű táltosom. Végtelenül megbízható, üzemanyagtakarékos, fürge kocsi (…) Számomra az autó olyan, mint egy jóbarát. Ha karbantartod, biztonsággal viszonoz, és akkor nagy örömöd telik a vezetésben. Autózni csak okosan szabad![2]

A magyar közönségről és filmekről is kérdezték őt:

„Sok szép, felejthetetlen emlék fűz Magyarországhoz — mondja. — Boldog vagyok, hogy a nézők a szívükbe zárták Borivoje Surdilovics alakját. Nem csupán illemből mondom, hiszen a magyar filmgyártás igazán remek alkotásait jól ismerem — az utóbbi évek filmjei európai, sőt, világszínvonalon is megállják a helyüket.”[3]

Egy tekintetben nem vált be Surda optimizmusa, ami a magyar focit illette, az 1986-os mexiói világbajnokság előtt, amin csúfos kudarcot vallott a magyar válogatott, de ő ezt még nem tudhatta:

„A mexikói selejtezőn elért eredmények alapján, valamint a jugoszláv válogatott indiai sikerei és a magyar válogatott NSZK tavaszi győzelmei után biztos vagyok abban, hogy a két válogatott találkozik majd a mexikói döntőn. S ha majd ott, Mexikóban eljárjuk a csárdást és a kólót: az egész világ ismét látni fogja az egykor jóhírű közép-európai foci újjáéledését. Az önök Mezeije és a mi Milutinovicsunk a zálogai ennek az ismét éledő legendának.”[4]

Ljubisa Samardzic és aláírása, érdekes módon “magyar” szórendben

Részt vett a legendás színész-újságíró meccsen is 1985-ben a Népstadionban:

„Ott voltam a Népstadionban azon a találkozón, amelyen az újságírók és a színészek mérik össze erejüket és tudásukat. Igaz, gólt nem tudtam rúgni az újságírók kapusának, de írják meg, hogy a két ország e képviselőinek rangos találkozója volt számomra a legszebb azon meccsek közül, amelyeket valaha is láttam, és ráadásul azon játszhattam!…”[5]

A Népszabadság korabeli kritikusa persze kritizálta a Forró szél-t, mivel a főhős nem testesítette meg a szocialista embert, aki csak a közösségért él, szocialista módon dolgozik, tanul, él. Szerencsére igyekezete hiábavaló volt, a nézők közt osztatlan sikert aratott a sorozat

„Kétségtelenül érdekes lenne Surda (és társai) csetlő-botló története, ha szólna valamiről. Így csak a főszereplő csodabogársága, kockás kalap, ja és folyton eső vérnyomása az egyetlen eredeti ötlet, ami nyújt valami kis szórakozást. Pedig a történet tele van kedves, jópofa figurával. Firga bácsi, a nagymama, a talpraesett feleség és a szélhámos Bob nemigen sorolhatók az elcsépelt vígjátéki alakok közé. Csak hát Surda, ez a jobb sorsra nemigen érdemes figura, annyira enervált, hogy már szánalomra sem tarthat igényt, szélhámosnak vagy csak egyszerűen kóklernek gyámoltalan, kiszolgáltatott „kisembernek” érdemtelen; miféle alapon sajnáljuk hát, mert szórakozni rajta aligha lehet. Szimpátiánkat sem nyeri el, mert miért? Csak azért, mert dolgozni nem szeret, a boldoguláshoz pedig nincs elég esze? Ügy gondolja, „ez nekem jár, mert én is ember vagyok” — lakás, fizetés, jobb élet, sőt gazdagság. Szerencse, hogy nem tudja behajtani ezeket a követeléseket, s így sodródik aztán újabb és újabb képtelen helyzetekbe.”[6]

Kicsit más szerepben; partizánként az 1969-es Neretvai csata című filmben

1997-ben Magyarországon járt, a Friderikusz Showban szerepelt.

„- Nekem nem volt bajom a régi Jugoszláviával, Szlovéniától Macedóniáig mindenki ismert és szeretett. Az új helyzetben minden rajtunk múlik. Fantasztikusnak tartom a történelmi fordulatot. Kiderült, hogy Szerbia civilizált ország, saját akaratából indult el a demokrácia útján.”

 – nyilatkozott a politikai változásokról. Akkori életérő azt mesélte:

„Mostanában inkább filmgyártással foglalkozom. A Cinema Design nevű filmcégemnek keresek partnereket. Ebben segítségemre van a fiam is. Legutóbbi filmem, Az előre megfontolt gyilkosság négy fesztivál nagydíját hozta el, nem panaszkodhatom.”[7]

Magyarországhoz azért is kötődött, mert leánya itt telepedett le. Összességében több okból is népszerű lett a sorozat. a csetlő-botló, hétköznapi hőssel könnyű volt azonosulni, az epizódok egyszerre voltak humorosak és fanyarak is, és mindezt a kiváló színész töltötte meg élettel. Az is szerepet játszhatott, hogy az akkori Jugoszlávia mégiscsak egy kis Nyugat volt innen Magyarországról nézve, és emiatt vonzó is.

És maga a Surda-dal magyar fordítása is az elmúlásról, búcsúzásról és mégis reménykedésről szól:


Források:

[1] Galsai Pongrác: Egy jugoszláv csellengő esetei Kritika, 1985/3. 47. o.

[2] Autó Motor, 1985. július 01. 34. o.

[3] Uo.

[4] Uo.

[5] Uo.

[6] Népszabadság, 1985. január 29. 7. o.

[7] Népszava, 1997. május 23. 9. o.

A nyitóképen Surdaként, jellegzetes kalapjában

Facebook Kommentek

További írásaink