Visszatért a Délvidék! Szegedi sajtóvisszhang

Rátfai Emese Judit

A II. világháború eseményei 1941. március–április fordulóján még nem érintették Szegedet, de a fenyegetettség már érzékelhető volt. 1941. április 3-án felhívás jelent meg a Délmagyarország című „keresztény politikai napilapban”:

„Felhívás a város közönségéhez! A lakóházak légoltalmának szabályozása ügyében kiadott 81.800/1940. évi honvédelmi miniszteri rendelet alapján a város légoltalmi parancsnoka felhívja a város közönségét, hogy az elsötétítéshez szükséges eszközöket és anyagokat azonnal helyezze kész állapotba, hogy az elsötétítésre vonatkozó rendelet kiadásától számított két órán belül a lakóházak és egyéb építmények elsötétítése végrehajtható legyen. Aki ennek a rendelkezésnek nem tesz eleget, két hónapig terjedő fogházzal büntetendő kihágást követ el.”

Terület-visszacsatolások 1938-1941

A hírek ekkor már arról is szóltak, hogy „jugoszláv erők elfoglalták helyüket a határvonalon”. Erről így ír a Délmagyarország április 4-i száma:

„A Német Távirati Iroda jelenti: A NTI szegedi jelentése szerint nagylétszámú jugoszláv erők foglalták el helyüket a határmenti erődítményekben. A határt sok német lépte át, de a menekültek között néhány magyar nemzetiségű is van.”

Rómában a következő hír látott napvilágot:

„A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Telegrapho cikket közöl a magyar–jugoszláv határról. Megállapítja, hogy a magyar hatóságok eddig csak forgalmi jellegű intézkedéseket léptettek életbe. A magyar kormány éber figyelemmel kíséri az eseményeket és kész szembenézni minden eshetőséggel tökéletes összhangban a tengelyhatalmakkal.”

Az olasz tudósító szerint horvát származású jugoszláv katonák több helyen átszöktek a magyar határon. A Délmagyarország április 5-i, szombati száma arról tudósít, hogy

„Pénteken végrehajtották a légoltalmi előkészületeket és próbaképpen elsötétítették a várost.”

A próbára sárga színű falragaszokon hívták fel a lakosság figyelmét. „A jugoszláv hadsereg felvonult a határvonal mentén” írja az április 6-i szám, majd így folytatódik a cikk:

„A MTI jelenti: A Magyarországgal szemben felépített jugoszláv erődvonalat a jugoszláv hadsereg megszállta. Ideérkezett hírek szerint a menekültek elbeszélése szerint hatalmas jugoszláv csapattestek sorakoznak fel a magyar határon. A csapatok főleg délszerbiai és montenegrói legénységből állnak. Mialatt a hadsereg felsorakozik a határon, a magyar és német falvakat felfegyverzett csetnik alakulatok szállják meg.” Pécsről hasonló tudósítás érkezett: „Megerősítést nyert az a hír, hogy a baranyai háromszögben nagymennyiségű motorizált jugoszláv csapat áll támadásra készen. A jugoszláv bombavetők és vadászrepülőgépek állandóan cirkálnak a levegőben.”

A Délmagyarország április 8-i száma arról tudósít, hogy

„A német csapatok már az első napon 30-40 kilométer mélységben nyomultak be szerb és görög területre. (…) Négy nagy légitámadás Belgrád ellen. A légierő egységei ellenséges hadoszlopok, ellátó és közlekedési vonalak ellen intézett támadásokkal támogatja az előrenyomulást.”

Délmagyarország – 1941. április 8.
Az említett április 8-i lapszám első oldala

A cikk szerzője nyilván találkozhatott az április 7-i, berlini jelentéssel:

„…a német csapatok, noha sok helyen terepnehézségekkel küzdöttek, amelyeket úttorlaszok és robbantások okoztak, már az első napon 30-40 kilométeres mélységben nyomultak be az ellenséges területre. Ágyúkat zsákmányoltak. Az eddigi beérkezett jelentések szerint a német repülők a vasárnapi Belgrád ellen irányuló német légitámadások során erődítmények és katonai építmények szétrombolásán kívül hatásos csapást mértek a jugoszláv főváros forgalmi hálózatára. Az ellenséges légierő az első nap folyamán közel 100 gépet veszített.”

Az említett légitámadást a német légierő Szegedre telepített egységei hajtották végre. A Szegedet április 7-én ért jugoszláv bombázás ennek visszahatása volt, de nagy károkat a város nem szenvedett. Így szólnak erről a Délmagyarország szalagcímei:

„Jugoszláv gépek légitámadása Szeged ellen – Csak jelentéktelen károkat okoztak, a támadások egyetlen áldozatot sem követeltek – A kitűnő légelhárítás 6 jugoszláv gépet lelőtt.”

További idézet a cikkből:

„Szeged, ápr. 7. Hétfőn délelőtt 11 órakor egy jugoszláv bombavetőraj támadást intézett Szeged ellen. Egy bomba eltalálta az állomást. A város felett kifejlődött légiharcban saját vadászgépeink 6 bombavetőt lelőttek.”

A lap április 9-i számában már a magyar kormány Belgrádba eljuttatott tiltakozásának részletét is olvashatjuk:

„A tiltakozással kapcsolatban illetékes helyen a magyar álláspontra vonatkozóan kijelentették, hogy Magyarország a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással magáévá tette a tengelyhatalmak egy új, igazságos békerend megteremtésére irányuló szándékait anélkül, hogy Jugoszláviával szemben a legcsekélyebb ellenséges magatartást tanúsította volna.”

Az április 13-i számban arról tudósítanak, hogy

„Honvédeink áttörték a szerb erődvonalakat és bevonultak Szabadkára és Zomborba.”; (…) „… csapataink folytatják az előnyomulást az ezeréves déli határ felé.”

Utcai harcok Zomborban

Az MTI korabeli jelentése szerint a

„…muraközi határt elsőnek a nagykanizsai 9. dandár lépte át. A lakosság virágesővel és kitörő lelkesedéssel fogadta a magyar honvédeket.”

Szegedi magánértesülés szerint

„a magyar királyi honvédség első csapatai pénteken délelőtt 11 órakor Horgosra érkeztek, majd folytatták útjukat Szabadka felé.”

Bácska felszabadításának első hősi halottját, Bozsik Vendel közkatonát Martonos piacán lőtték le bujkáló csetnik merénylők. A magyarság díszőrsége mellett a visszatért Horgos kis temetőjében, húsvét másnapján kísérték utolsó útjára Martonos felszabadításának (addigi adatok szerint) egyetlen áldozatát. Április 16-án a belügyminiszter több rendőr-főtisztviselővel együtt, „elsőrendű szolgálati érdekből”, a felszabadult Szabadkára vezényelte dr. Buócz Béla rendőrfőkapitány-helyettest, a szegedi rendőrség vezetőjét. A Délvidék visszacsatolásáról a helyi lap konkrétumokat az 1941. április 16-án megjelent 85. szám 6. oldalán „10 város visszatér” című írása közöl.

Abban az időben még két napilap jelent meg Szegeden: a Szegedi Új Nemzedék és a Szegedi Friss Újság. Az alábbi összeállítás azokból származik. Először a Szegedi Új Nemzedék írásait idézem. Ez a lap is a „keresztény politikai napilap” alcímet viselte. Az 1941. április 5-i számban arról írnak, hogy

„Délszláviában és Belgrádban háborús hangulat vált urrá.”

A címoldal alján „Nehéz gépesített hadoszlop áll harcra készen a pécs–bajai háromszög délszláv részén” című hír olvasható, majd következnek a részletek:

„A Pécs–bajai háromszög jugoszláv részében egy nehéz gépesített jugoszláv hadoszlop áll harcra készen. (…) Az egész jugoszláv–magyar határ mentén a jugoszláv oldalon az összes hidak, az utak aláaknázva felrobbantásra várnak.”

Harckocsiakadály
Harckocsiakadályok a határ jugoszláv oldalán

1946. április 6-án így írnak a „Délszerbiai és montenegrói csapatok a magyar határ mentén” című cikkben:

„Nagykanizsáról érkezett jelentés szerint horvát menekültek szerint a jugoszláv hadsereg gyorsított ütemben vonul fel a Dráva határmentén. Nagy mennyiségű bombázó repülőgép érkezett. A vonatokon a civil forgalmat teljesen elzárták, a vonatok csupán katonákat, hadianyagot és lőszert szállítanak.”

Az 1941. április 8-án megjelent XXIII. évfolyam 80. számának szalagcíme: „Felháborító jugoszláv repülőtámadás Szeged és több magyar város ellen”; az alcíme pedig: „Derék repülőink hat jugoszláv gépet lőttek le a Szeged fölötti harcban – A hétfői napon többször volt riasztás”. Ebben a lapban is beszámolnak a magyar kormány lépéséről:

„a legerélyesebben tiltakozott a jugoszláv követnél és egyben utasította a belgrádi követséget, hogy hasonló erélyes tiltakozást intézzen a jugoszláv külügyminisztériumhoz.”

Itt is olvashatunk a Belgrád elleni német légitámadásról, lényegében ugyanúgy, mint Délmagyarországban. Pálfy József, Szeged akkori polgármestere 1941. április 9-én felhívást intézett a város lakosságához:

„Haladék nélkül el kell készíteni a szükségóvóhelyeket.”

1941. április 10-én arról tudósítanak, hogy még

„Április 8-án, 20 óra 30 perckor Perdócz-majornál és Somogyudvarhelynél szerb granicsár osztagok magyar területre betörtek. A magyar határőrség tűzzel visszaűzte őket.”

A magyar kormány emiatt az incidens miatt újabb tiltakozást juttatott el a jugoszláv külügyminiszterhez. Ez a lap is közli 1941. április. 11-én Horthy kormányzó és Bárdossy miniszterelnök közös kiáltványát; és beszámol Horvátország függetlenségének kikiáltásáról is. Az 1941. április 13-i szalagcím: „Határtalan lelkendezéssel, örömmel és szeretettel üdvözöljük a felszabadult magyar városok és községek népét”. Valamivel lejjebb ezt olvashatjuk:

„Budapest, április 12. A magyar királyi honvéd vezérkar főnöke közli április 12-én, 15 órakor: csapataink az ellenséges erődöket a határ egész hosszában áttörték és a déli órákig elfoglalták a baranyai háromszögben Dárda községet, a Duna–Tisza közén pedig Zombort és Szabadkát. A további előrenyomulás folyamatban van. Werth Henrik sk., a m. kir. honvéd vezérkar főnöke”.

 

A visszavonuló jugoszlávok által felrobbantott újvidéki híd

Rómában a következő hír látott napvilágot: „(NST) A »Popolo di Roma« különtudósítója elkísérte az ezeréves déli határok felé elő-nyomuló magyar csapatokat. Az olasz lap szombaton reggel részletes beszámolót közöl a különtudósító tollából. A beszámolóból kitűnik, hogy mindenütt szeretettel fogadták a magyar honvédeket. A lakosság szabadítóként köszöntötte a magyar katonákat és színmagyar beszédekkel üdvözölték őket. A honvédeket valóságos virágesővel árasztották el.” Néhány cikkcím az említett lapszámból:

„Magyarország érvénytelennek tekinti a felbomlott Jugoszláviával kötött szerződéseket”

„Az alsónémedi magyar területre szökött legények nemzeti zászlóval tértek vissza felszabadult falujukba”

„A perlakiak a honvédek mielőbbi bevonulását sürgetik”

Az április 16-i, szerdai szám szalagcíme:

„Húsvét vasárnapjára ismét Magyarországhoz tért vissza az egész Bácska”.

A magyar csapatok támadása; jól láthatóak a jugoszláv erődvonalak is

A Szegedi Friss Újság már csak „politikai napilap”. Ebben a lapban is megjelenik a „Felhívás a város közönségéhez”, amelyben az elsötétítésre készítik fel a város lakosságát. Mint a másik két helyi lap, ez is beszámol a Szegedet ért légitámadásról „Az első bombatámadás Szeged ellen” címmel; s itt is olvasható a kormányzó és a külügyminiszter közös kiáltványa. 1941. április 13-án így írnak a Friss Újságban:

„Szabadka, Zombor, Dárda újból a miénk! A magyar csapatok a Duna–Tisza közén az egész vonalon áttörték a szerb erődvonalat. Nagyszombat délután a magyar rádió háromnegyed 4 óra tájban megszakította a víg indulók közlését. A bemondó jelezte, hogy néhány perc múlva a rádió rendkívüli hírt fog bemondani. Percekkel később a rádió be is mondta a rendkívüli eseményt, amely minden magyarnak megdobogtatta a szívét. A Honvéd Vezérkar jelentése szerint szombaton délelőtt a Duna–Tisza közén a magyar csapatok az egész vonalon áttörték a szerb erődvonalat, s gyors ütemben vonulnak előre. Szombaton délig Dárda nagyközség, Zombor, és Szabadka került magyar kézre. A további előnyomulás folyamatban van.”

Az eredeti tanulmány a Visszatér a Délvidék 1941. Magyar–délszláv viszony és visszacsatolás. (Vincze Gábor szerk., Nagy Magyarország Könyvek, Budapest, 2011. 91–96. o.) részeként jelent meg.


A nyitóképen magyar honvédek szemlélnek egy elfoglalt/elhagyott jugoszláv erődöt

Facebook Kommentek

További írásaink