Hogyan robbanthattam volna ki egy háborút?

1938-1939 a magyar diplomácia számára nagy sikerekkel és veszélyekkel is kecsegtetett: az etnikai revízió, a lengyel-magyar határ létrejötte kétségtelenül az eredmények közé sorolandó, azonban Csehszlovákia megszűnéséig egy fegyveres konfliktus lehetősége mindig valószínű maradt (ennek egyfajta változata mégiscsak megtörtént: a “kis háború” Szlovákia és Magyarország között, de ez nem képezi jelen bejegyzés tárgyát). Magyarország számára a puskaporos napok 1939 tavaszával együtt elmúltak egy időre. Lengyelország számára azonban nem, Varsóban már a háború napjaiban Hory András magyar követ egy érdekes történettel lett gazdagabb, ahol nem Gregorz Brzęczyszczykiewicz, de egy korábbi kollégája akár egy fegyveres konfliktust is ki tudott volna robbantani – amelynek egyik tanúsága, hogy Petru Groza mellett más is tudta kamatoztatni meglehetősen érdekes helyzetben magyar tudását.

2032009_hungarian_20national_20museum_data_hnm_hu_object_732296.jpeg
Gömbös Gyula, Gömbös felesége, Szilágyi Erzsébet, Apponyi Albert és Hory András (1883-1971) 1932-ben a római magyar követség kertjében – ahol Hory akkor misszióvezető volt – forrás: www.europeana.eu

Magyarország követe, Hory András 1939 szeptemberében bátor döntést hozott azzal, hogy állomáshelyén, Varsóban maradt – és a lengyel kormány mellett maradt egészen a romániai internálásig. Szeptember 10-én a harcok még nem érték el Lengyelország fővárosát, de telefonon vagy egyéb módon kommunikálni a külvilággal már nehézséget okozott; emiatt kereste fel Hory a svájci követet rezidenciáján, mivel onnan még tudott volna Bukarestbe telefonálni, hogy Bárdossy László romániai magyar követtel beszéljen. A svájci diplomatánál azonban egy másik kollégájuk is ott volt, ami meglepte Hory Andrást. Ő pedig nem más volt, mint Juraj Slávik, Csehszlovákia korábbi belügyminisztere, későbbi varsói követ. Slávik a svájci követnél elmondta, hogy jelenleg is varsói követként tevékenykedik, mivel posztjáról – hogy fenntartsa a jogfolytonosságot – Csehszlovákia német megszállása után sem mondott el. Efölött visszaemlékezése szerint Hory értetlenkedett, mondván Slávik de iure és de facto se lehet követ, hiszen Ladislav Szathmáry lett a Szlovák Állam varsói képviselője 1939. márciusában.

450px-juraj_slavik.jpg
Juraj Slávik (1890-1969) – forrás: Wikipédia

Horyt végül a magyarul és lengyelül is jól beszélő Slávik segítette ki, a bukaresti telefonhívás ügyében: sikerült lengyelül kapcsolatot létesíttetnie, majd magyarul közölte Bárdossyval Hory nevében, hogy a varsói magyar követ odaküldött üzeneteit küldje tovább Budapestre. A telefonálás után Slávik felidézett egy 1938-as eseményt, ami 1939. szeptember 10-ig Hory András számára egy megfejthetetlen rejtély volt:

“– Tudja kedves Miniszter Úr, nem a mai az első eset, hogy a Maga nevében telefonálok. 1938 őszén, pontosan szeptember 26-án, a német-csehszlovák krízis idején, az éjszaka folyamán a varsói telefonközpont tévedésből a magyar Külügyminisztériumot hozzám kapcsolta.

 – Itt Apor Gábor beszél. Te vagy a telefonnál, Bandi? – hangzott Budapest felől. Máskor is, de akkor különösképpen érdekelt, hogy a magyar Külügyminisztériumnak mi mondanivalója van a varsói követe részére. Ezért a beszédmodorát lehetőleg utánozva és jelentkeztem Maga helyett. – Azt szeretnénk tudni – mondta Apor báró –, hogy a lengyel kormány tényleg meghátrált-e a szovjet fenyegetés előtt. Itt ugyanis az a hír terjedt el, hogy Moszkva ultimátumszerű óvást intézett Varsóhoz, rámutatva a következményekre, ha a lengyel tovább folytatná a Csehszlovákia elleni katonai előkészületeit, mire Varsó beadta a derekát.

– Képzelheti kérem – tette hozzá Slávik nevetve –, hogy milyen kapóra jött ez nekem. A Maga nevében azonnal és a leghatározottabb formában megerősítettem a fenti hírt.”[1]

Slávik nagyot füllentett a telefonba, de már maga a hívás is alapos fejtörést okozott a magyar külügyben, amire Hory ki is tér a visszaemlékezésében:

“Azon az emlékezetes szeptemberi éjszakán Apor felhívott a lakásomon.

– Most olvassuk a katonai attasédnak a vezérkari főnökséghez intézett táviratát, amely szerint a lengyel kormány visszautasította a szovjet figyelmeztetést. Viszont Te egy órával ezelőtt azt mondtad nekem, hogy a lengyelek meghátráltak. Ezek után nem tudjuk, hogy a két ellentétes információ közül melyik a helyes.

– Gábor – feleltem –, itt valami félreértésről van szó. Veled utoljára Budapesten beszéltem egy hónappal ezelőtt. Azt ajánlom, hogy olvassátok el az este küldött számjeltáviratomat.

Aport a válaszom nem elégítette ki. […]

– Ismétlem, hogy velem nem beszéltél – válaszoltam. A követségen éjjel csak az altiszt tartózkodik.

– De ha mondom, hogy a hangodat hallottam – erősködött még mindig Apor Gábor.

– Márpedig az én hangomat nem hallhattad – vágtam vissza kissé ingerülten. – Újra kérlek, olvassátok el esti távirati jelentésemet, és ne folytassuk ezt a céltalan beszélgetést.

[…]

Másnap délelőtt előadtam a történteket a lengyel külügyminisztériumban, ahol arra gondoltak, hogy Csehszlovákiában lehallgatják a telefonbeszélgetéseket, és onnan folytatták le Apor Gáborral az első konverzációt. Mindenesetre felkértem a lengyel külügyminisztériumot, hogy rendeljenek el nyomozást ebben az ügyben, mert az az érzésem, hogy a rejtélyes eset kulcsa mégis Varsóban lehet. Egyúttal katonai attasém útján felkértem a magyar vezérkari főnökséget, hogy ott is vezessenek le nyomozást. De mindeddig nem sikerült a rejtélyt megfejtenünk.

Slávik magyarul mesélte el ezt a kis epizódot. Így a jelen volt többi diplomata abból egy szót sem értett. Ezért udvariasságból, de még inkább egy kis malíciából, franciául megismételtem előttük Slávik szavait. A történet elhangzását követő csend azt mutatta, hogy az nem tartották nagyon mulatságosnak, és egyáltalán nem látszottak méltányolni a diplomáciai életben szokatlan eljárást.”[2]

Slávik jó kedélye, és még az első világháború előtti Magyarországon felszedett magyar tudása  (Budapesten is folytatott jogi tanulmányokat) könnyen nagyobb galibát tudott volna okozni 1938 puskaporos őszén. A müncheni tárgyalások előtt Budapest és Varsó is különböző követelésekkel bombázta Prágát, valamint az európai nagyhatalmakat  miközben az államok hadseregeit is mozgósítani kezdték. Háború végül nem tört ki egyik érintett fél között sem ekkor: Csehszlovákia a müncheni döntés értelmében átadta a Szudéta-vidéket, Magyarország tárgyalóasztalhoz ült, Lengyelország pedig egy ultimátum után egyszerűen megszállta a számára etnikailag és gazdaságilag is fontos Těšín-vidéket.

csrkovpol.jpg
Csehszlovákia varsói követségének munkatársai 1939-ben – forrás: www.NCSML.com

Hory András lengyelországi kiküldetése végül már Romániában ért véget: miután az internálásba vett lengyel kormánytól távozott, először szüleihez utazott Kolozsvárra, majd október 6-án ért Budapestre. Csáky István külügyminiszternél látogatást tett, és várta, hogy az emigráns lengyel kormány mellé nevezik ki. Ebből nem lett semmi: fél évig rendelkezési állományban volt, ezalatt balatoni nyaralóját tette rendbe. 1940-ben viszont újra feladatot kapott: a második bécsi döntés magyar tárgyalóbizottságát vezette.

Juraj Slávik karrierje másként alakult. Lengyelország eleste után Párizsban a csehszlovák emigráns kormány létrehozásában vállalt szerepet, amelynek belügyminisztere volt a háború végéig Londonban. 1945 után Csehszlovákia washingtoni követe lett, amely posztról 1948-ban a “győzedelmes február,” azaz a kommunisták csehszlovákiai hatalomra jutása után mondott le. Hogy pedig Slávik nem felejtett el magyarul Londonban sem, arra példa Károlyi Mihállyal folytatott levelezése: a Vörös Gróf gyakran angolul írt leveleket, hogy a cenzoroknak legalább a fordítással ne kelljen vesződniük  így angolul zajlott Károlyi és Jászi Oszkár kapcsolattartása is. Károlyi levelezésének több kötetes kiadása emiatt tele van olyan levelekkel, amelyek először a keletkezési nyelven, majd magyarul szerepelnek a kötetekben; azonban a Juraj Slávikkal folytatott levelezés csak magyarul olvasható, ami erősen utal arra, hogy a két fél ezen a nyelven érintkezett egymással.

Juraj Slávik lemond washingtoni pozíciójáról – korábban fel nem használt filmhíradó anyag (a dátum tévesen van megadva a videó címében)

[1] lásd: Hory András: Bukaresttől Varsóig, Gondolat, Budapest, 1987, 284-285. o.

[2] Uo.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Források:

Hory András: Bukaresttől Varsóig, Gondolat, Budapest, 1987

Károlyi Mihály levelezése IV. 1930-1944 – B kötet: 1940-1944 (szerk.: Hajdu Tibor, Litván György), Napvilág Kiadó, Budapest, 2015: 742., 824., 831. számú levelek

Juraj Slávik rövid életrajza

A nyitóképen Hory utolsó diplomáciai tevékenységének helyszíne, a bécsi Belvedere-palota a második bécsi döntés aláírásakor, 1940. augusztus 30-án 

Facebook Kommentek

További írásaink