A Makarov-levél rejtélye

1944. október 15-én Horthy Miklós fegyverszüneti proklamációt tett közzé. Széles körben ismert a kiugrási kísérlet napjának története. Máig vitatott azonban, hogy létezett-e egyáltalán az odavezető út legelső kockaköve, egy szovjet ezredesnek tulajdonított, moszkvai tárgyalásokra invitáló üzenet, az úgynevezett „Makarov-levél.” 1944. augusztus 6-án a német „védnökség alatt álló” Szlovákiába érkezett Jevgenyij Fjodorovics Voljanszkij százados, s vezetése alatt a „Szlávok szabadságáért” nevet viselő 2. csehszlovák partizándandár. Októberre az egység már szovjet irányítás alatt működött, az USPD (A Partizánmozgalom Ukrán Törzse) parancsnoksága alatt. Élén a katonai parancsnok mellett egy pártkomisszár is állt, egy ukrán partizán-alezredes, Fjodor Markovics Makarov.

king-in-buda.jpg
A kiugrási kísérlet vége: német „Királytigris” harckocsi a Várban 

Augusztus utolsó hetében, mikor Szlovákiában a partizánharcok Nemzeti Felkeléssé nőttek, a partizánbrigád kijevi központjából azt az utasítást kapta, hogy nyerje meg a Losonc környéki magyar egységek támogatását. Ennek szellemében békülékeny hangú, magyar nyelvű szórólapok nyomtatásába fogtak. Ezen a ponton a történet zavarossá válik. A brigádnapló tanúsága szerint a parancsnoki törzs megbízta saját parancsnokát, hogy folytasson tárgyalásokat a losonci magyar helyőrséggel, majd levelet küldtek Losonc városparancsnokához, egy bizonyos Sztojanov ezredeshez. Az üzenet, amelyet Makarov ellenjegyzett,  így szólt:

„Sztojanov ezredes Úr!  Meghívjuk Önt tárgyalásokra. A tárgyalások lényegét részletesen meg fogja tudni a találkozás alkalmával. Előre biztosíthatjuk Önt, hogy a kétoldalú megállapodás elérése esetén nagyszerű dolog jönne létre. Nagy jövőt és sikeres együttműködést ígérünk Önnek.”[i]

a-lakossag-tobbsege-buszke-a-szlovak-nemzeti-felkelesre_124101.jpg
Szlovákiai partizánok; megfigyelhető a kapott szovjet és zsákmányolt német fegyverzet

Csupán két adat botlik a történetben.  A Losoncon állomásozó magyar egység, a  23. honvéd gyalogezred parancsnokát ekkor Pallós Ödön ezredesnek hívták, s az 1944-es katonai rangsorban egyáltalán nem szerepel Sztojanov vezetéknevű tiszt. Ilyen nevű ezredes utoljára II. Rákóczi Ferenc hadseregében szolgált az 1700-as években. Akárki ki is volt ő azonban, még aznap válaszolt Makarov üzenetére:

 „Makarov Úr, őszintén köszönöm a levelet, a szívességet és figyelmet, amelyet irántam Ön tanúsít. Az Ön nevét én összekapcsolom a nagy orosz flottaparancsnok nevével. Sajnos, az én rangom és tisztségem nem ad jogot ilyen nagy kérdések önálló eldöntésére a feljebbvalóság hozzájárulása nélkül. Ezért ezt a levelet átadom magasabb katonai-politikai körökbe. Nem vállalhatom a felelősséget ilyen nagy dologért, amikor nem csak a mi jövőnk, de az egész ország, Magyarország jövőjének kérdése dől el.”[ii]

Szeptember 24-e délután a Budai Vár Krisztina szárnyában, Horthy Miklós kormányzó dolgozószobájában megbeszélés zajlott. „Zichy Ladomérék fenn.” – jegyezte fel naplójába Edelsheim-Gyulai Ilona ezen a napon. [iii] Zichy gróf a szlovák határ két oldalán is rendelkezett birtokokkal. Ezeken keresztül kapcsolatba lépett egy szlovák partizáncsoporttal, s vezetőjükkel egy orosz tiszttel, akit ő Makarov ezredesként nevezett meg ezen a találkozón, és aki szóban közölte vele, hogy ha birtokain át sikerül a magyar kormánynak parlamentert átjuttatni a határon, azt ő segít Kijeven át Moszkvába küldeni. [iv]

map_snp1_en_svg.png
A helyzet augusztus végén. Zölddel a Magyarországhoz 1938-ban visszacsatolt területek, sárgásbarnával a felkelők által uralt országrész, a nyilak a német támadások irányát jelzik

Másnap, szeptember 25-én  Kudar Lajos csendőrezredes, a magyar katonai elhárítás, az Államvédelmi Központ parancsnok-helyettese személyesen utazott a helyszínre és megállapította, hogy a Zichy-birtok átkelésre alkalmas. Ő maga is beszélt az orosz megbízottal, aki megígérte, hogy, ha indul Moszkvába delegáció, azt ő személyesen Besztercebányára kíséri, majd onnan a küldöttek repülőgépen utazhatnak Moszkvába. Makarov ezen a találkozón Kudar szerint kijelentette, hogy Oroszországnak nincs szándéka a magyar belügyekbe beleszólni, s Magyország orosz részről előzékeny bánásmódra számíthat.

20151014kiugras15.jpg
 Faragho Gábor altábornagy, a második küldöttség vezetője

Három nappal később, szeptember 28-án három tagból álló, vadásztársaságnak álcázott küldöttség érkezett Horthy Miklós kormányzó szóbeli meghatalmazásával Zichy birtokán át a magyar-szlovák határra. Faragho Gábor vezérezredes, gróf Teleki Géza (a néhai miniszterelnök fia), és Szent Iványi Domonkos. Egy partizánfiú, Vincent várta, és Jevgenyij Fjodorovics Voljanszkij és Makarov ezredesek szállására kísérte őket. Érdekes módon utóbbit gondolták a partizánosztag parancsnokának, s előbbit a helyettesének.  Bőséges vacsorát kaptak, amit vodkával öblítettek le. [v] Szeptember 30-án,  vasárnap, a delegáció megérkezett a szovjet fővárosba, ahol egyszerre két problémával kellett szembesülniük:

Egyrészt Horthy nem adott nekik írásbeli felhatalmazást fegyverszünet aláírására, enélkül viszont a szovjet fél nem kívánt tárgyalóasztalhoz ülni. A csoport birtokában csupán egy Makarov ezredes aláírásával ellenjegyzett levél másolata volt, melyet a Várból kaptak, s amit a partizán-ezredes „Sztálin Marsall utasítására” írt, ahogy ezt a kezdőmondat deklarálta. Részletes fegyverszüneti ajánlatokat tartalmazott. Ezek a pontok nem csupán annak tükrében voltak meglepően kedvezőek, hogy a szovjet csapatok már Magyarország területén harcoltak. Néhány eleme bármilyen fegyverszüneti tárgyalás során irreálisnak bizonyult volna, ahol győztes országok ültek tárgyalóasztalhoz vesztesekkel. A teljesség igénye nélkül: a fegyverek elhallgatása után a Szovjetunió nem kíván beavatkozni Magyarország belügyeibe, nem igényli a magyar hadsereg, a rendőrség és a csendőrség lefegyverzését, beleegyezik a magyar közigazgatás változatlan fenntartásába, s  Erdély kérdésében a végleges békekötés után népszavazás dönt majd. [vi]

1897_copy_2_w3_1.jpg
Szent-Iványi Domonkos

Csakhogy Moszkvában nem akartak tudni sem Makarov ezredesről, sem az általa átadott levél pontjairól, holott a küldöttség ragaszkodott hozzá, hogy a kormányzó kizárólag ennek a levélnek az ígéretei alapján döntött a delegáció útnak indítása mellet. [vii]

A szovjet külügyminisztérium képviselői napokon át kérték a delegáció tagjait, mutassák fel a levél eredeti példányát, ők azonban nem tudtak vele szolgálni. A „Makarov-levél” létében kételkedő történészek  visszatérő érve, hogy Horthy maga sem említi az üzenetet 1953-as emlékirataiban. Tény azonban, hogy Edelsheim Gyulai Ilona 2001-es memoárjában már felbukkan, igaz egy olyan visszaemlékezését idézve Vattay Antalnak, amely a grófnő szerint saját tulajdonában volt kéziratos formában, hagyatékából azonban nem került elő. Vattay publikált naplója nem említ levelet, csupán a Makarovval folytatott tárgyalásokat. [viii]

Foglaljuk azonban még egyszer össze az eseménysort, ami eddig kirajzolódott:

Egy szlovák partizáncsoport ukrán pártkomisszárja levelet írt egy soha nem létezett losonci magyar parancsnoknak,  Sztojanov ezredesnek, hogy kezdjenek béketárgyalásokat. Sztojanov ezredes, bár nem létezett, válaszolt erre a levélre. Másnap a helyszínre érkezett a magyar titkosszolgálat második embere, alig egy hét múlva pedig a kormányzó személyes megbízottai kezdtek fegyverszüneti tárgyalásokba Moszkvában. Akár létezett a Makarov által írt, részletes békefeltételeket tartalmazó irat, akár nem, az üzenetváltás elég nyilvánvalóan a szovjet és a magyar titkosszolgálat képviselői között zajlott. Ez magyarázatot adhat arra, miért hallgatnak róla az emlékiratok. Az ígéretek így azonban nem lehettek többek félhivatalos mézesmadzagnál. Annak azonban hatásosnak bizonyultak. [ix] Hiszen Faraghoék megérkeztek Moszkvába, s tárgyalóasztalhoz ültek.

Források

[i] Közli: Puskás Andrej: Röplap, vagy levél? – Újabb adalékok a magyar kormányzóhoz szóló szovjet felhívásról, História, 1982. 3. szám, 15.

[ii] Közölve uo.

[iii] Horthy család levéltára, 2.1.1  – Horthy Ilona, ötéves napló I. , szeptember 24-I bejegyzés.

[iv] Vígh Károly (szerk.): Vattay Antal naplója 1944 – 1945 Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1990. 79-80.

[v] Szent-Iványi Domonkos: Visszatekintés, 1941 – 1972, Magyar Szemle Könyvek, Budapest, 2016. 811.

[vi] Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség I. Európa, Budapest, 2001. 286. és Gosztonyi  Péter: Háború van, háború, Népszava Könyvek, Budapest, 1989. 69.

[vii] Uo.

[viii] Uo. és Vattay 1990, 79-80.

[ix] A „Sztojanov-levél” fogalmazásmódjából a szerző személyes gyanúja az, hogy „Sztojanov ezredes” nem volt más, mint Ortutay Tivadar, a kormányzó családjához igen közel álló titkosszolgálati tiszt,  aki a Kassa melletti Hegygombáson született, több szláv nyelven, így szlovákul, ukránul és oroszul is magas szinten beszélt,  1938 és 1942 között a visszacsatolt Felvidéki területek magyar elhárításának dolgozott, majd 1942-ben Horthy István kormányzóhelyettest kísérte frontszolgálatára. Ld: Ortutay Tivadar: Két világháború sodrában, Pannon Nyomda, Veszprém, 1990.

A nyitóképen a nyilas hatalomátvétel egy mozzanata; Szálasi Ferenc gratulál, a háttérben német nehézharckocsi, jobbról a második pedig Beregfy Károly vezérezredes, későbbi honvédelmi miniszter és vezérkarfőnök.

Facebook Kommentek