Az „elátkozott katonák”

Lengyelországban 2011 óta immár állami ünnepnap keretében emlékeznek meg minden év márciusában azokról az egykori ellenállókról, akik a második világháborút követően folytatták a harcot a lengyel nemzeti függetlenségért, és fegyverrel lépetek fel a kiépülő kommunista államhatalom szovjet és lengyel képviselői ellen. A Lengyelországban a rendszerváltást követően, egy ezen a címen 1996-ban megjelent könyv hatására, egyszerűen csak „elátkozott katonáknak” (żołnierze wyklęci) hívott ellenállók megítélése nem teljesen egyértelmű, az elmúlt évek során pedig a lengyel politikai élet számos csoportosulása is „felfedezte” magának a gyorsan fogyatkozó számban egészen az 1960-as évek elejéig küzdő ellenállókat.

wykl_ci_sejm.jpg
Az „elátkozott katonák” idei emléknapja alkalmából a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete által készített plakátok, amelyeken az ellenálló mozgalom leghíresebb alakjai szerepelnek, @Lengyel Köztársaság Szejmje www.sejm.gov.pl

A szovjet pártvezetés elképzeléseinek megfelelően a Vörös Hadsereg 1944 eleji lengyel területre való lépését követően azonnal megkezdődtek az előkészületek a kommunista államhatalom háború utáni lengyelországi kiépítésére. Ennek keretében egyrészt megindult az a bonyolult, Magyarországon is oly jól ismert, belpolitikai játszma, amelynek 1944 és 1947 között tartó időszaka során a lengyel kommunisták (hivatalosan a Lengyel Munkáspárt – Polska Partia Robotnicza) a moszkvai vezetés, valamint Vörös Hadsereg és az NKVD támogatását élvezve nyomásgyakorlás, elcsalt választások, megfélemlítés, tömeges politikai bebörtönzések és gyilkosságok segítségével politikai teljhatalomra tettek szert. Ezzel párhuzamosan gyors ütemben kezdetét vette a háború során a londoni emigrációs kormányhoz hű nemzeti ellenállás (elsősorban a Honi Hadsereg – róluk már többször is írtunk korábban 1, 2, 3) tisztjeinek és egyszerű katonáinak tömeges letartóztatása, amit nem sokkal később a magasabb rangú parancsnokok kirakatperekben való elítélése követett (a vádlottakat a legtöbb esetben halálra, vagy súlyos börtönbüntetésre ítélték).

miko_aj_sprudin_fundacja_o_rodka_karta.jpg
A Honi Hadsereg 5. wilniuszi brigádjának a vezérkara 1944 második felében. A németek visszavonulását követően a brigád tagjainak többsége folytatta a harcot ezúttal már az NKDV egységeivel szemben. @Mikołaj Sprudin, Fundacja Ośrodka KARTA

1944 során a letartóztatott közkatonák közül sokakat erőszakkal a szovjetek oldalán harcoló és Moszkva irányítása alatt álló lengyel hadsereg kötelékébe soroztak be. Az elfogott tisztekre rosszabb sors, brutális kihallgatások hosszú sora, börtön, és gyakran kivégzés várt. A letartóztatások és tömeges deportálások hírére a szovjetekre már korábban is gyanakvással tekintő nemzeti ellenállás (a háború során sokkal kisebb létszámban, de részt vettek a németek elleni harcokban a kommunista ellenállás egységei is) számos tagja döntött a biztos börtön helyett való elrejtőzés, vagy a további – ezúttal kommunista hatalommal szembeni – harc mellett.

zw1.jpg
Honi Hadsereg 5. wilniuszi brigádjának a katonái. A szovjetek és a lengyel kommunisták által a leggyakrabban csak “banditáknak”, vagy “fasisztáknak” hívott ellenállók célja a Lengyel Állam függetlenségének a visszaállítása volt. @Fundacja Ośrodka KARTA

A közel másfélezer már meglévő, új, vagy újjászervezett kommunista-ellenes konspirációs szervezet célja mindenekelőtt a lengyel nemzeti függetlenség visszaállítása és a kommunista szervezetek elleni harc volt. Bár közülük a legnagyobbak (például a Függetlenség, a Szabadság és Függetlenség, vagy a Nemzeti Fegyveres Erők) az egész ország területén aktívak voltak, a legtöbb ellenálló csoportosulás mindenekelőtt helyi-regionális szinten tevékenykedett.

1945-től kezdve egészen 1947 januárjáig egy intenzív, sok rajtaütésből és kisebb csatából álló partizánháború bontakozott ki Lengyelországban, amely során egyik fél sem kímélte az ellenség vélt, vagy valós tagjait és támogatóit. A lengyel függetlenségi mozgalom külföldi támogatásának hiányában a látványos helyi sikerek, mint például kielcei börtönben raboskodó körülbelül 350 ellenálló sikeres kiszabadítása 1945. augusztus 4-ről 5-re való éjjel, csak ideiglenes eredményeket hoztak az NKDV később pedig a szovjet „tanácsadók” által támogatott lengyel belbiztonsági erőkkel szemben.

1945-től kezdve fokozatosan a kommunista lengyel biztonsági szervek vették át a nemzeti ellenállási mozgalommal szembeni közvetlen harc irányítását. A Biztonsági Hivatal (UB – Urząd Bezpieczeństwa) osztagai, a katonaság és a rendőrség egységeivel megerősítve, egyre sikeresebben szorították vissza a ellenálló alakulatokat. A siker érdekében brutálisan léptek fel a nemzeti ellenállással potenciálisan szimpatizáló civil lakossággal szemben is, míg a lakosság többi részét szervezet propaganda-hadjárat segítségével próbálta meg a hatalom maga mellé állítani.

ipn_47-14313.jpg
A nemzeti ellenállás bydgoszczi rendőrség által nyilvántartásba vett korább tagja. @Instytut Pamięci Narodowej 47-14313

A nemzeti ellenálló mozgalomnak a tényleges kegyelemdöfést az 1947-es parlamenti választásokat (amelyet a lengyel kommunisták csalás útján nyertek meg) követő amnesztia felhívás adta meg. A már bevált recept alapján – az NKDV 1945-ben arra kényszerítette a Honi Hadsereg több bebörtönzött parancsnokát, hogy írjanak alá egy amnesztia felhívást, amely büntetlenséget ígért a Honi Hadsereg konspirációban lévő tagjai számára. A felhívás hatására körülbelül 50 ezer korábbi ellenálló fedte fel magát, sokukat azonban később letartóztatták, vagy deportálták. Bízva az új „demokratikusan megválasztott” kormány ígéreteiben és nem látva reális esélyt a harc megnyerésére (ekkorra már különböző belügyi szervek és az újjászervezett lengyel hadsereg közel 250 ezer tagja harcolt a nemzeti ellenállási mozgalom különböző szervezetei ellen) a földalatti ellenállás közel 77 ezer egykori, vagy még aktív tagja fedte fel magát. Az előzetes ígéretek ellenére a küzdelmet önként befejező katonák legtöbbjét később meghurcoltatásnak tették ki, a belőlük kicsikart információk pedig emberek ezreinek a letartóztatásához vezetett.

oddzia_por_waclawa_grabowskiego_puszczyka.jpg

Az utolsó ellenálló csoport meggyilkolt tagjai. Wacław „Puszczyk” Grabowski 7 főből álló csoportját 1300 katonából és belügyesből álló  bevetési egység vette körbe 1953. július 5-én. A csoport tagjait a hivatalos feljegyzések szerint “menekülés közben” agyonlőtték, majd holttestüket propaganda célból lefényképezték

A megszilárduló kommunista államhatalom keretei között az ellenállási mozgalom már nem tudta kiheverni az 1945/1947-es manipulatív amnesztia felhívások által okozott érvágást és a sorozatos katonai és titkosszolgálati támadások jelentette nyomást. A drasztikusan megfogyatkozott létszámú egységeket egymás után csalták csapdába és verték szét a nehézfegyverzettel is megerősített belügyi egységek. Az 50-es évek végére már csak néhány egykori ellenálló bujkált még kisebb vidéki falvakban. A lengyel kommunista-ellenes nemzeti ellenállás utolsó harcoló tagja, Józef „Lalek” Franczak őrmester, 1963. október 21-én vesztette életét a belügyi egységekkel vívott tűzharc során.


Felhasznált irodalom:

Gella, Aleksander:  Zagłada Drugiej Rzeczypospolitej 1945-1947, Varsó:  Agencja Wydawnicza CB, 1998

Koprowski, Marek:  Żołnierze wyklęci, Poznań:  Wydawnictwo  Replika, 2014

Tálas, Péter: A lengyel titkosszolgálat hosszú évtizede, in: Beszélő 3. évfolyam  29. szám (http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-lengyel-titkosszolgalat-hosszu-evtizede)

A nyitóképen “elátkozott katonák” egy csoportja. @Instytut Pamięci Narodowej 47-13994

Facebook Kommentek

További írásaink