Andy S. Grove, 56-os menekültből lett szilícium-völgyi üzletember

Gróf András István, ismertebb nevén Andrew Stephen Grove, 1936. szeptember 2-án született Budapesten. Húsz éves korára, zsidó származásából kifolyólag, a 20. századi magyar történelem legsötétebb eseményeit (holokauszt, második világháború, rákosi rendszer, 1956-os forradalom) személyesen tapasztalta meg. 1956-ban nyugatra emigrált és később az USA-ban telepedett lett, ahol a következő fél évszázad alatt az Intel vállalat, a processzorgyártás és a számítástechnika egyik meghatározó alakja lett.

A magyar származású Andy Grove, nyugdíjba vonulását követően 2008-ban. nytimes.com

Ahogy fent is említettem, Gróf András 1936. szeptember 2-án született Budapesten. Édesapja Gróf György és édesanyja Mária, zsidó származású kisiparos háttérrel rendelkeztek, édesapja Bácsalmásról származó tejiparos volt. András az egyetlen gyermek volt a családban, ezért második világháború 1939-es kitörésekor a legnagyobb aggodalmuk elsősorban a kisgyermek skarlát betegsége volt. Ebből csak nagyon nehezen épült fel és a kialakult szövődmények egy komoly fülgyulladást eredményeztek. Ez utóbbi enyhébb halláskárosodást is okozott, amely hátralévő életében elkísérte. 1943-ban édesapját munkaszolgálatra hívták be a magyar 2. hadsereg kötelékében, és hadifogságba esett a Don-kanyarnál. A család egy értesítőben csak annyi információt kapott, hogy Gróf György eltűnt a fronton. Ekkor hunyt el az utolsó nagyszülő is, így András édesanyjának egyedül kellett szembenéznie a háború végéig tartó nehézségekkel.

Egy csillagos ház bejárata. Az ország zsidó lakosai ezekben lettek összezsúfolva. Fortepan/Lissák Tivadar

1944. március 19-én megindult Magyarország német megszállása, így az országban élő zsidóság mondhatni védett helyzete (összehasonlítva a környező országok zsidó lakosaival) hamar rosszra fordult. 1944 hátralévő részében András és édesanyja a rendelkezéseknek eleget téve viselte a sárga csillagot és az un. csillagos házak egyikébe költöztek. A teljes nyilasterrort és a zsidóság “begettósítását” Mária viszont már nem várta meg, az asszony több búvóhelyet is szerzett ismerősöknél és családi barátoknál, továbbá hamis papírokra és álnévre is szert tett, így Gróf András a háború végéig Malesevics András lett. Nem meglepő, hogy mindez a 9 éves kisfiú számára félelmetes és rettentően összezavaró volt. Budapest ostromát, amelyet egyébként kis Sztálingrádként is emlegetnek, egy Kőbányán lévő rejtekhelyen vészelték át. A szovjet csapatok bevonulása valóban felszabadulást jelentett a Gróf család számára, de – talán mint a következő évtized és a sztálinista rezsim rossz ómenjeként – András anyjának is részt kellett vállalnia abból a szörnyű sorsból, amelyet több százezer magyar nő elszenvedett a “felszabadulást” követő napokban, a megerőszakolásban. Legalább egyszer tisztán emlékszik rá az ekkor még gyermek András, hogy édesanyját szovjet katonák “elvitték”, aki később zavartan, rendetlen ruházatban tért később vissza.

1945 Budapest, fővárosunkat “felszabadították” a szovjet katonák. Fortepan/Ungváry Krisztián

1945 őszén az első elengedett hadifoglyok között volt Gróf György is, így a család újra együtt lehetett. A háborút követően András a 3. osztályban folytatta az iskolát, ahol kiváló jegyeket szerzett. Édesapja és a család számára is hullámhegyekkel és -völgyekkel tarkított időszak volt ez; először a tejüzemet államosították ahol a szülők dolgoztak, később viszont az édesapa középvezető lett egy vállalatnál, így saját asszisztense és a sofőrje is volt. Ez a kiváltságos állapot 1951-ben ért véget, amikor György testvérét, Sándort, ÁVH letartóztatta, mivel túlságosan kritikus cikkeket írt a rezsimről. András édesapja ezért elvesztette állásást és üzemi munkára kényszerült, amit panaszkodás nélkül, de nehezen viselt. Nagybátyja, Sándor, csak 1953-ban szabadult, Sztálin halálát követően. 1955-ben, az érettségi megszerzését követően, jelentkezett reál szakra az Eötvös Loránd Tudományegyetemre; jelentkezését viszont osztályidegen besorolása miatt elutasították. A pártban lévő ismerős segítségével viszont sikerült elintéznie a felvételét, így még ez évben megkezdte tanulmányait. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése miatt már nem fejezte be tanulmányait, ugyanis az ekkor már 20 éves Gróf András – a többi kb. 200.000 magyarral együtt – Ausztria felé elhagyta az országot. Elsősorban azért döntött így, mert az ’56-os események elején több diáktüntetésen is részt vett, és tartott attól, hogy retorzió érheti, ezért az Auschwitzot túlélő Manci nénikéje tanácsára az emigráció mellett döntött.

Tüntetés a Kossuth Lajos téren 1956-ban. Fortepan/Nagy Gyula

Menekültként, kb. másfél hónapos utazást követően, 1957. január 7-én érkezett meg az USA-ba, néhány napos eligazítás után pedig a New York-ban, Bronx-ban lakó Lenke nénikéjénél szállt meg és hamar berendezkedett. Elsődleges célja egy munkahely szerzése volt, hogy elegendő pénzt gyűjthessen szülei emigrációjához. Első állása egy pincérsegédi pozíció volt egy hotelben; tanulmányai folytatását ekkor még nem tartotta szem előtt. Hamarosan tudomást szerzett a New York Városi Főiskoláról (City College of New York), ahol nem kellett tandíjat fizetnie, sőt a tanszereire még illetményt is kapott, így elkezdte a vegyészmérnöki szakot. Később a főiskolán eltöltött éveire úgy emlékezett vissza, mint amely időszak nagyban hozzájárult amerikaivá válásához; ekkoriban változtatta meg a nevét is. Ennek valószínűleg több oka is volt, többek között zavarta, hogy az oktatók csak “Gruf”-nak ejtik a nevét, ezért az eredetihez leginkább hasonlító Andrew Stephen Grove nevet választotta.

Gróf András/Andy Grove számára a felhőkarcolók jelentették, hogy tényleg Amerikában van. Fortepan/Dr Métneki János

Állampolgárságot nem sokkal később, 1962-ben kapott. Még első állása során ismerkedett meg Eva Kastan-nal, aki Bécsben született, de amikor három éves volt, családjával elmenekültek a náci megszállás elől. Egy éves udvarlást követően összeházasodtak, és Kaliforniában töltötték a nászútjukat, ami mindkettőjüknek nagyon megtetszett, ezért Andy ott kezdett el állást keresni. Ő és felesége 1960-ben befejezték tanulmányaikat New York-ban és a pár Kaliforniába költözött. Andy Phd. képzésbe kezdett a kaliforniai Berkeley Egyetemen. Doktori értekezését hidrodinamikából írta és a fokozat megszerzését követően az egyetemen maradt és tanított. Élvezte az egyetemi életet, de hamar rájött, hogy ez nem jelent számára kihívást és túlzottan ambiciózus volt ahhoz, hogy a katedránál maradjon, így az üzleti világban kezdett keresgélni. Agresszív személyisége, ami később a menedzseri karrierjében erősen visszaköszönt, nem volt jó hatással az álláskeresése során. Végül öt vállalatot szemelt ki magának, a Texas Instruments-től és a General Electric-től elutasították, a Lockheed – ami többnyire repülőgépgyártással foglalkozott – Andy tetszését nem nyerte el, már csak Bell Labs és a Fairchild Semiconductor (félvezető) maradtak a kiszemeltekből. Andy nagyon elnyerte a Bell Labs tetszését, ez volt az a vállalati kutatólabor, ahol nem sokkal korábban kifejlesztették a tranzisztort is! Sajnos ez New Jersey-ben volt, ahová Grove nem akart elköltözni, de úgy tűnt ez marad az egyedüli lehetősége, mivel a Fairchild-dal már volt egy sikertelen interjúja. Végül mégsem lett az egészből semmi, mert a Fairchild-tól még egyszer megkeresték. Aki a vállalattól meghallgatta őt, az az a legendás Gordon Moore volt, kinek a nevéhez a mikrocsip gyártásban jól ismert Moore törvény köthető. Moore-al hamar szót értett, akinek köszönhetően eldőlt hol folytatja pályafutását.

Gordon Moore az Intel vállalat egyik alapítója és az un. Moore törvény megfogalmazója. Ennek lényege, hogy az integrált áramkörök összetettsége/tranzisztorainak száma nagyjából 18 hónaponként megduplázódik. Intel.com

Fairchild Semiconductor vállalat volt az egyik első cég, amely szilícium csipek gyártásával foglalkozott. Alapítói közé tartozik a már említett Gordon Moore, és az integrált szilícium áramkör feltalálásában résztvevő Robert Noyce is, akire ma már csak a Szilícium-völgy polgármestereként emlékeznek. Andy a kutatási és fejlesztési részlegen dolgozott Gordon mellett. Hamar kialakult egy kiegyensúlyozott munkakapcsolat kettőjük között. Moore volt a technikai géniusz, Grove pedig a menedzser, aki végre tudja hajtani a feladatokat és levezetni a tárgyalásokat.

Grove számára az Intel vállalat jelentette az igazi karriert. Az Intel-t 1968-ban alapította Gordon Moore és Robert Noyce, ugyanis a Fairchild-ban nem láttak többé már jövőt. Kis késedelemmel Andy is csatlakozott a vállalathoz, most is Moore vette őt rá a váltásra. Az Intel legfontosabb terméke a mikrocsip gyártáson belül, a különféle memóriacsipek előállítása volt, ami egészen a ’80-as évek közepéig az egyik fő bevételi forrásuk volt. 1971-ben bemutatták az első saját mikroprocesszorukat vagy más néven CPU-t (Central Processing Unit – Központi Számoló/Feldolgozó Egység), az Intel 4004-et.

Intel 4004, a vállalat első mikroprocesszora. intel.com

A vállalat vezetői már ekkor látták a jövőt a mikroprocesszorban, ezért a ’70-es években fokozatosan növelték a processzorok gyártására és fejlesztésére fordított erőforrásokat. Megemlíteném, hogy az Intel ekkor még nem az a cég volt, miként ma mi is ismerjük. A processzorgyártás nem volt a fő profil, mivel a memóriák még mindig az elsődleges bevételi forrást jelentették. Ez a ’70-es évek végére már változóban volt. Az amerikai csipgyártó vállalatoknak ekkoriban egy új – kelet felől érkező – veszéllyel kellett szembenézniük; japán cégek 1980-ra technológiai szempontból felzárkóztak nyugati versenytársaikhoz és elkezdték meghódítani csipjeikkel a piacot. Az Intelnek egyetlen reális lehetősége maradt, ez pedig a processzorok fejlesztése volt.

Balról jobbra: Andy Grove, Robert Noyce, Gordon Moore. Az Intel, a mikroprocesszorgyártás és a személyi számítógép három meghatározó alakja. Úgy hívták őket, hogy az Intel Szentháromság.  flickr.com/intelfreepress

A 1980-ra a kiélezett verseny miatt több alkalmazottat is el kellett bocsájtaniuk a rossz anyagi helyzet miatt, de a vállalat elsősorban nem ezt a módszert használta a recesszióból való kilábalásra. 1979-ben Andy Grove lett a vállalat elnöke és a következő években fontos szerepet játszott az Intel átalakításában, amely végére  a cég a ma már jól ismert processzorgyártóvá vált. Grove kemény menedzser volt, halláskárosodása miatt a feladatokkal teli tárgyalásokon hamar elkezdett kiabálni és stílusa miatt kialakult az un. “kreatív konfrontáció” a cég kultúrájában. Ebben az időszakban egy másik jelentős lépés volt az un. 125 százalékos megoldás bevezetése, a munkaerő leépítése helyett a vállalat megkérte dolgozóit további kettő fizetetlen túlóra munkára.

Mint említettem, a processzorok fejlesztése a ’70-es években folytatódott. 1972-ben a 8008-as modell, majd 1974-ben a 8080-as modell került piacra. Az Intel és a számítástechnika történetében az egyik legfontosabb típus az 1978-ban megjelenő 8086-os processzor volt, amely alapja és névadója is lett a belőle kifejlesztett x86-os processzorcsaládnak, amelyen a ma használatos központi egységek is alapszanak.

A 8086-os processzor lapkájáról készült fotó, 1978-ban 5 Mhz-es órajele (5 millió számolási ciklus másodpercenként) nagyon gyorsnak számított. Ma egy átlagos processzor 2000-3000 Mhz-es órajellel működik és több proesszormaggal rendelkezik. Wikipedia

Az x86-os család legfontosabb tulajdonsága – a teljesítmény fokozatos növekedésével – a kompatibilitás volt. Ennek lényege, hogy egy korábbi processzorra írt program futtatható volt a legújabb modellen is. Ez ma már elképzelhetetlen lenne, de a ’70-es és a ’80-as években még nem volt magától értetődő, hogy egy új számítógép kompatibilis legyen a már meglévő régebbi szoftverekkel. A 8086-os processzor utódja a 8088-as lett a központi egysége az 1981-ben megjelent IBM PC-nek (Personal Computer), amely a számítástechnikában új korszakot indított.

Az IBM PC 1981-ben jelent meg és új sztenderded hozott a szeméyli számítógépek világában. Az Apple megoldásaihoz képest könnyen bővíthető volt. Bundesarchiv/F077948-0006

A 125 százalékos megoldásnak köszönhetően 1982. februárjában az Intel megjelentette a legújabb csipjét, a 80286-ot; ez lett a központi egysége a legújabb IBM PC AT-nek (Advanced Technology). Ez a számítógép volt az első igazán sikeres modellje az Intel processzoros és Microsoft DOS operációs rendszerrel ellátott készülékeknek. Az AT-t más vállalatok (Dell, HP, Sony, Toshiba, Acer, Hitachi) is klónozták és gyártani kezdték saját változataikat. Ez az Intel számára nagyon kedvező volt, ugyanis az ő központi egységeiket szerelték be ezekbe a készülékekbe is, ezért az eladások gyorsan megugrottak. Andy Grove vezetése alatt a 80-as években hatalmas növekedésen ment keresztül az Intel, folyamatosan fejlesztették processzoraikat és létrejött a ma is ismert vállalat. A növekedést a cég bevételei mutatják leginkább, 1980-ban 855 millió dolláros bevételt generáltak – többnyire még memória csipekből -, 1990-re már közel 4 milliárd dollárra ugrottak bevételeik.

Andy Grove 1991-ben a Pentium korszakban egy un. szilícium ostyával, amely a processzorgyártás egyik fontos fázisa. nytimes.com

A ’90-es években is egyre nőtt a PC népszerűsége, amelyet az internet fokozatos elterjedése is elősegített. Az 1993-ban megjelenő Intel Pentium processzor család pedig tovább öregbítette a vállalat hírnevét. Ekkoriban jelent meg Grove két ismerté vált könyve is, 1995-ben a High Output Management – Nagy teljesítményű menedzsment és 1996-ban a beszédes című Only the Paranoid Survive – Csak a paranoid marad életben. Mindkét kötet a mai napig a vállalatvezetés világában alapvető írásnak számít. Andy Grove az Intel élén maradt 2004-es visszavonulásáig.

A Time magazin 1997-ben Andy Grove-ot megválasztotta az év emberének. time.com

Munkájának hatását nehéz feladat összegezni. A számítástechnika és az általunk használt számítógépek valószínűleg nem léteznének mai formájukban, ha Andy Grove a kritikus pillanatban nem áll az Intel élére. A Szilikon-völgy meghatározó alakjává nőtte ki magát, akinek hatása Gordon Moore-al és Robert Noyce-al azonos. Több ismert IT vállalat vezetője kért tőle tanácsot, jó barátja volt Bill Gates-nek és a ’90-es évek végén az Apple élére visszatérő Steve Jobs is hozzá fordult tanácsokért. Andy Grove 2016. március 21-én, 79 éves korában hunyt el.


Felhasznált irodalom:

Michael S. Malone: The Intel Trinity. New York, 2014.

Richard Tedlow: Andy Grove. Penguin, 2006.

Facebook Kommentek

További írásaink