A sosemvolt lázadás, avagy vadászat a Sztorozsevoj fregattra

Hivatalosan a Szovjetunióban minden annyira szép és jó volt, hogy teljesen okafogyottá váltak a tüntetések és lázadások. Ez alól természetesen kivételt képeztek azon esetek, amikor – még a kezdet kezdetén – az osztályharcos eszméket magukévá tevő munkások és katonák fellázadtak gonosz elnyomóik ellen; ez esetben a lázadás egy teljesen elfogadott eszköznek minősült. A tengerészek – részben mert viszonylag sokan vannak kis helyen összezárva, és a hadviselés módszerei miatt unatkozni is szoktak – amúgy is “hajlamosabbak” a lázadásra, ezt akár a cattarói matrózlázadás, illetve a Német Császárságot alapjaiban megrengető kieli matrózfelkelés is bizonyítja.

A szovjethatalom azonban 1921 márciusa óta nem szembesült nagyobb méretű tengerészeti elégedetlenséggel, egészen 1975 novemberéig. És amíg a kronstadti felkelést rá lehetett fogni az imperialista mételyezőkre és az aknamunkában jeleskedő fehérekre, ötven évvel később már jóval nehezebb volt külső bűnbakot találni…

1975 novemberének első napjaiban a Burevesztnyik (NATO megnevezés szerint Kirvak) osztályú Sztorozsevoj fregatt társaihoz hasonlóan békésen ringatózott a Rigai-öbölben, azonban Valerij Szablin harmadosztályú kapitány (kb. őrnagy) már nagyban készült arra, hogy átvegye az uralmat a hajón. A derék kapitánynak, érthető okok miatt, tele lett a hócipőtengerészcsizmája a Brezsnyev-korszak féktelen korrupciójával és tehetetlenségével; ez elleni tiltakozásul Szentpétervárra Leningrádba akart hajózni, hogy a forradalom bölcsőjének tekintett Auróra cirkáló mellől intézzen rádiószózatot a Szovjetunió lakosságához – a helyszín végül úgy módosult, hogy inkább nemzetközi vizeket céloznak meg. Úgy tervezte, hogy beszédében hangosan mondja ki azt, amiről az emberek csak suttogni mertek: hogy az ország veszélyben van, a vezetés korrupt és demagóg, és a vezetés olyan messzire sodródott a lenini úttól (érdekesség: 1956-ban Hruscsov szintén ebben látta a problémák gyökerét, legalább is hivatalosan), hogy egy képzett hajósnak is kihívás lenne oda visszanavigálnia. Külön pofon volt a szocialista rendszernek, hogy Szablin kapitány nem egyszerű tiszt volt, hanem a hajó politikai tisztje, akiért, a legtöbb politikai tiszttel ellentétben rajongott a legénység, és nagyon hamar megtalálták vele a közös hangot.

200px-sablin_valery_mikhaylovich.jpg
Szablin harmadosztályú kapitány (1939-1976)

Természetesen a poltiszt sem dolgozott egyedül, a legénység számos tagja támogatta. Közülük a legfontosabb Alekszander Sejn matróz volt, aki később helyettesévé is előlépett. Ő későbbi vallomásában így nyilatkozott:

“Megkérdeztem Szablint, hogy mit akar kezdeni az országszerte tapasztalható elégedetlenséggel. Azt mondta, hogy nemzetközi vizekre akar hajózni, és onnan elküldeni követeléseit a Haditengerészet Főparancsnokságára. Ezek után fellépett volna a rádióban és a televízióban azzal a szándékkal, hogy egy új pártot és új társadalmi rendszert hozzon létre. Nem kérdeztem, és nem is mondta, hogy milyen pártra gondol. Úgy véltem, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártján kívül nincs szükség másik pártra. Terveihez ekkor kérte a segítségemet. Azt mondtam, hogy át kell még gondolnom. Felmentem a fedélzetre. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem fordultam azonnal a hajó kapitányához. Talán ha így teszek, senkinek nem esik bántódása.” Last Sentry, Oldalmegjelölés nélkül

thisone-1.jpg
Egy másik Burevesztnyik, teljes gőzzel

A szavakat hamarosan tettek is követték: Szablin végül november 8-án este lépett akcióba: a hajó parancsnokát, Potulnyij kapitányt, azzal az ürüggyel, hogy fegyelmi problémák akadtak néhány tengerésszel (nem tudom, ez szándékos volt-e) lehívta a fedélzet alá, ahol több tiszttel együtt őrizetbe vették. A lázadók ezután átvették az uralmat a hajón: Szablin összehívta a tiszteket és vázolta nekik elképzeléseit, majd szavazásra bocsátotta a kérdést (!). Tizenöt társából nyolcan mellé álltak, a többieket szintén bezárták. A kapitány ekkor beszédet intézett a legénységhez (mintegy 145-155 fő), akiknek elmondta, hogy ők most bizony egy új forradalom részesei lesznek. A matrózok, akik a végtelen politikai oktatások során alaposan megtanulták, hogy a forradalom csak jó lehet, örömmel csatlakoztak amúgy is kedvelt tisztjükhöz.

dredging-brings-benefits-to-port-of-riga-1024x744.jpg
Riga kikötője napjainkban

Közben probléma is akadt: az egyik tiszt, aki korábban a lázadás mellett voksolt, lerohant a hajóról és értesítette az egyik őrt, aki azonban nem hitt neki. Valószínűleg ő is figyelt a politikai oktatáson, amikor azt magyarázták, hogy a Szovjetunióban elképzelhetetlen, hogy bárki bármiért fellázadjon…

A hajón, amikor észrevették a tiszt hiányát, az azonnali kifutás mellett döntöttek. Eredetileg másnap, a flottával együtt indultak volna útnak és menet közben szakadtak volna el a többiektől. Bár Szablin kikapcsoltatott minden jeladót, a 130 méteres hajó hiánya elég hamar szemet szúrt még a legkevésbé éber őrszemeknek is, akik azonnal riadóztatták a parancsnokságot és Moszkvát. Az admirálisok felváltva kezdték szedni a nyugtatót  és a “szto grammot”, és minden bizonnyal Brezsnyev sem érezte magát olyan felhőtlenül, mint az alábbi képen.

1965_januar_kadar_janos_es_brezsnyev_a_szovjetunio_kommunista_partja_kozponti_bizottsaganak_elso_titkara_valamint_podgornij_a_szovjetunio_legfelso_tanacsa_elnoksegenek_elnoke_vadaszik_soponyan.jpg

Persze azonnal riadóztatták a Balti Flottát, amely 13 hajóval és 60 repülőgéppel kezdte el keresni a lázadókat; mivel a Balti-tenger nem túl nagy, így hamar rájuk is bukkantak. Néhány Jak-28-as a hajó mellé dobott 250 kilós bombákkal igyekezett jobb belátásra ösztökélni bajtársaikat, és alacsony áthúzásokkal borzolták idegeiket. Az egyik robbanás megrongálta a Sztorozsevoj kormányát, amely mozgásképtelenné vált és hamar beérték az üldöző egységek. Ekkor a szovjet felségvizek határától 21, a svéd területtől 15 mérföldnyire voltak, mintegy fél óra útra a biztonságtól.

8246597805_0118cac95d_o.jpg
Jak-28-as repülés közben

A legénység hamar rádöbbent, hogy a játszmát elvesztették: egy rögtönzött lázadás keretében kiszabadították tisztjeiket: Potulnyij kapitány, visszaszerezve fegyverét meg is lőtte Szablint, így a fregattot megrohamozó tengerészgyalogosok közül csak a szanitéceknek akadt dolga. A lázadás fél 11-re véget ért…

terkep.png
A fregatt útja térképen

A Sztorozsevoj legénységét kihallgatták, és eltávolították a tengerészettől. Szablin kapitányt júliusban halálra ítélték és augusztus 3-án kivégezték, Sejn matróz pedig nyolc évet töltött börtönben. Az eset, mivel alig kapott nyilvánosságot, sem Brezsnyev hatalmát, sem a Szovjetuniót nem rázta meg. Bár a hanyatlás ekkortól vált érezhetővé (nem a Sztorozsevojon történtek miatt), a főtitkár egészen 1982-es haláláig hivatalában maradt. Annak ellenére, hogy a flotta morálja az 1980-as évek végére nagyon mélyre zuhant, Szablin kapitánynak nem akadtak követői. Az emberekben vagy a félelem győzött, vagy a hazaszeretet; a tengerészek, főleg az orosz származásúak, ugyanúgy reagáltak, mint 1940-ben az angolok: “Wrong or right, my country”.

A történet érdekessége, hogy a Sztorozsevojon történtek inspirálták Tom Clancyt, aki 1984-ben megjelentette a Vadászat a Vörös Októberre című, azóta klasszikussá vált regényét. Bár a könyvben (és a belőle készült 1990-es filmben is) atomtengeralattjárón játszódnak az események, egyértelmű a hasonlóság a Vörös Október meghasonlott, az embertelen rendszerben csalódott kapitánya és Szablin kapitány között. A regény emellett rávilágított egy igazi hidegháborús problémára is: mi történhet akkor, ha atomfegyverek kerülnek olyan lázadók kezébe, akik a politikai vezetőkkel ellentétben nem félnek azokat használni…

letoltes.jpg
A film plakátja. Főszerepben Sir Sean Connery

Források:

Young, Gregory. Mutiny on Storozhevoy: A Case Study of Dissent in the Soviet Navy Naval Postgraduate School, Monterey, 1982. (a térkép a 106. oldalon található)

Gregory Young and Nate Braden. The Last Sentry: The True Story that Inspired The Hunt For Red October Naval Institute Press, 2005.

Az esetről készült BBC dokumentumfilm: http://www.bbc.co.uk/programmes/p010pd5n

A nyitóképen a Sztorozsevoj egyik testvérhajója

Facebook Kommentek

További írásaink