„Rákosi úr, dobja el a cigarettáját!” – Az 1946-os Országos Parasztnapok

A második világháborút követő években Magyarországon jelentős átalakulás ment végbe, egy veszélyeztetett demokráciából kialakult a totális kommunista diktatúra. A kommunista hatalomátvétel utolsó lépése volt a sztálinista alkotmány bevezetése 1949. augusztus 20-án, előtte azonban jelentős események zajlottak le. Ilyenek voltak a most bemutatásra kerülő Országos Parasztnapok is 1946 szeptemberében.

nagy.jpgNagy Ferenc miniszterelnök beszéde a nagygyűlésen (Forrás: Filmhíradók Online)

A Független Kisgazdapárt 1945-ben nagy fölénnyel nyerte meg a választásokat. Mivel kényszerből koalícióra kellett lépnie a Kommunista Párttal, amely a kormányban is kulcspozíciókat kapott, a feszültség jelentős volt a két párt között. A kommunisták tudatosan készültek a teljes hatalomátvételre, nagy csalódást okozott neki a választási kudarc, a győztes FKGP-t így meg akarták semmisíteni. A Kisgazdák pedig bíztak abban, hogy a lakosság támogatásával ellen tudnak állni a Vörös Hadsereg és a Kommunista Párt szorításának, és meg tudják védeni a demokratikus rendszert, Magyarország pedig rövid időn belül független állam lehet.

Céljai elérése érdekben mindkét párt igyekezett minél nagyobb számban mozgósítani társadalmi bázisát. A kommunisták számos tömegrendezvényt szerveztek, ebben nagy segítségükre volt – a pártok között egyedülálló mértékű – anyagi hátterük, az országban mindenütt jelenlévő agitátoraik, a személyek szállításához szükséges kulcspozíciók. A Kisgazdapárt jóval szerényebb lehetőségekkel rendelkezett, társadalmi bázisának összefogására pedig felelevenítette az 1941 és 1944 között már fontos szerepet betöltő Parasztszövetséget.[1] Bár a szervezet legfontosabb tisztségeit a párt országos hírű vezetői (Nagy Ferenc miniszterelnök, Kovács Béla, B. Szabó István, Dobi István) töltötték be, az igazi vezetői és szervezői munkát két fiatal tehetséges és ambiciózus politikus, Kiss Sándor ügyvezető igazgató és Vörös Vince főtitkár végezték. Bár a Parasztszövetség elsődleges feladata egyfajta paraszti érdekszövetség létrehozása volt, a Parasztnapok megszervezését is feladatául kapta, hogy megmutassa mind az országnak, a Magyarországon tartózkodó külföldi megfigyelőknek, diplomatáknak, katonának és nem utolsó sorban a Kommunista Pártnak, hogy a Kisgazdapárt is képes több százezres tömegrendezvényt létrehozni.

kisssandor_bp05_bocskai24.jpgKiss Sándor emléktáblája a Parasztszövetség egykori székházának oldalán

Országos Parasztnapok

A rengeteg elvégzett munka mellett a Parasztszövetség legnagyobb és a legismertebb érdeme az „Országos Paraszt Napok” megszervezése volt. A Parasztnapok megrendezésének az ötletét a kommunisták adták, akik rendszeresen tartottak tömeggyűléseket, amelyekre vidékről különvonattal hozták fel az embereket.[2] A másik példát az 1920-ban Nagyatádi Szabó István kezdeményezésére rendezett parasztnapok adták, amelyeken már százezren vettek részt.[3]

A Kisgazdapárt is egy budapesti tömeggyűlésen akarta megmutatni, hogy rendelkezik legalább olyan társadalmi háttérrel, mint a kommunisták, és szavazóikat rá tudják venni, hogy nagyszabású, országos eseményeken vegyenek részt. Mindemellett azért, hogy ne csak kisgazdapárti parasztok érkezzenek a fővárosba, és a politikai célok mellett a parasztegység gondolata is megfelelő hangsúlyt kapjon, a háromnapos rendezvényt a Parasztszövetség szervezte meg.[4]

A szervezés

A szervezőbizottság 1946. augusztus 2-án ült össze.[5] Ennek a vezetője B. Szabó István, a programszervező Kiss Sándor, az adminisztratív szervező Tóth István volt.[6] A legnagyobb munka Kiss Sándorra hárult. Nagy Ferenc, mint a Parasztszövetség elnöke elsősorban azért nem tudott részt venni az előkészületi munkálatokban, mivel ezekben a hetekben miniszterelnöki kötelességeinek eleget téve a párizsi béketárgyalásokon tett látogatást, ahol ekkor került napirendre a magyar–román területrendezés.[7]

Eredetileg augusztus 20-án szerették volna megrendezni a Parasztnapokat, amikor Szent István király ünnepén amúgy is sok paraszt érkezik a fővárosba, de ebbe Vlagyimir Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke (aki a tényleges vezetést gyakorolta) nem egyezett bele.[8] Arra hivatkozott, hogy a nagyszámú vidéki parasztság összetűzésbe keveredhet a budapestiekkel.[9] Az elutasítás hallatán Nagy Ferenc miniszterelnök előbb lemondással fenyegetőzött,[10] de végül beletörődött.

felvonulas.jpgFurcsa látvány 1946-ban: Vörös zászlók helyett nemzeti lobogókkal, népviseletbe öltözve vonul a tömeg a Hősök tere felé
(Forrás: Filmhíradók Online)

Ezek után az altábornagy engedélyezte a Parasztnapok megtartását, de csak egy másik időpontban.[11]  Az indok az volt, hogy idő kell, amíg a Szovjetunió Magyarországra tudja szállítani a legmodernebb mezőgazdasági gépeit a rendezendő kiállításokra.[12] Valójában Szviridov azt remélte, hogy a későbbi időpontban kisebb érdeklődés követi majd a Parasztnapokat.[13] Így új dátumnak szeptember 7–9-ét szemelték ki. A szervezők 400.000 embert vártak, akiknek 200 különvonatot akartak biztosítani 50%-os jegyekkel, de a kommunista Gerő Ernő vezetése alatt álló Közlekedésügyi Minisztérium Nagy Ferenc követelésére is csak százat adott.[14] A hivatalos indok szénhiány volt, valójában a kommunisták nem tudták, hogy a kisgazdák hány embert tudnak mozgósítani és úgy gondolták, hogy sokan csak a félárú jegyek miatt utaznának ekkor a fővárosba.[15] Mindenesetre az MKP már a vonatokra kiküldte agitátorait, akik Szabad Nép és Szabad Föld újságokat, valamint röpiratokat osztogattak.[16] A rendezvénysorozat helyszíneit pedig kiplakátozták: „A Kommunista Párt jómódú parasztságot akar.”[17] Az MKP még azzal is próbálta visszatartani a parasztokat a rendezvénysorozattól, hogy szeptember 15-re Miskolcra összehívta az UFOSZ[18] első nagygyűlését.[19] Azt remélték, hogy az újonnan földhöz jutók így csak a miskolci megmozdulásra mennek el.

A Parasztnapok programja

1946. szeptember 7-én, szombaton kezdődtek a programok. Sor került a népfőiskolák első országos találkozójára, az FKgP nagyválasztmányi ülésére a Fórum Moziban, és a Gyöngyösbokréta[20] gálaestjére a Városi Színházban.[21] A fő program a szeptember 8-ra rendezett nagygyűlés volt a Hősök terén. Erre a Parasztszövetség 400.000 embert várt, de ennél többen lehettek,[22] 100 km-es körzetből gyalog és szekéren is jöttek.[23] A nagygyűlésen jelen voltak a SZEB, a diplomáciai kar, a Vörös Hadsereg, a pártok és a szakszervezetek delegációi is.[24]

Az Andrássy úton, a mai Dózsa György úton, az Orczy térről, a Váci útról, az Erzsébet királyné útjáról[25] nemzeti lobogókat lengetve, népviseletbe öltözve, öt oszlopban vonultak a résztvevők a Hősök terére,[26] ahol a megnyitó és üdvözlőbeszédet Kiss Sándor tartotta, majd Tildy Zoltán köztársasági elnök beszélt a parasztság és a munkásság sorsközösségéről, az összefogás szükségességéről. A főszónok Nagy Ferenc miniszterelnök volt, aki kétórás beszédében kifejtette, hogy a forint bevezetése és a gazdasági stabilizáció után tovább kell haladni a demokrácia teljes kiépítése felé. Ebben a folyamatban a „visszafelé nézők” és a „túlságosan előre haladók” is egyaránt veszélyesek. Elmondta még, hogy a parasztság erősebb demokráciát, szervezett mezőgazdaságot, gazdasági fejlődést és az érdekképviseleti szervek létrehozását követeli.[27]

kiss.jpg
Kiss Sándor beszéde a nagygyűlésen (Forrás: Pótor Imre: A bibliás politikus)

Fontos momentum volt a harmadik utas ideológiát tükröző határozati javaslat kikiáltása,[28] amelyben az állt, hogy a parasztság tisztában van helyzetével és erejével, hogy nélküle nem lehetett volna a gazdaságot és a pénzügyeket rendbe tenni. Ennek ellenére az osztályőrültségek megakadályozzák a parasztságot, hogy szava legyen az ország sorsának formálásában.[29] A nemzet három rétegből áll: „paraszt, ipari munkás, dolgozó értelmiség”. Mindegyiknek külön érdekvédelem szükségeltetik, de együtt kell dolgozniuk az ország és a demokrácia fejlesztésében.[30]


A MAFIRT Krónika beszámolója a Parasztnapokról

A Parasztnapok legérdekesebb pillanatai azonban nem a hosszúra nyúlt beszédek és a kiállítások voltak. A nagygyűlésen az MKP képviseletben részt vett Rákosi is, aki egy pillanatig sem próbálta leplezni, hogy nincs ínyére a kisgazdák rendezvénye. De 1946 szeptembere még messze volt azoktól az időktől, amikor kényszerített emberek tömegei éljenezték a kommunista vezetőt, aki nem is mérte fel igazán, hogy mit tehet az adott helyzetben. Furcsa viselkedéséről két – némileg eltérő – forrásunk van. Nagy Ferenc miniszterelnök visszaemlékezésében ezt írja:

„Amikor a hatalmas tömeg a honvédzenekar kíséretével a Himnuszt énekelte és az emelvényen mindenki felállott, többen észrevették, hogy Rákosi az egyik kezét a zsebébe teszi, a másikkal pedig égő cigarettáját tartja. A közelében álló egyik legény meglendítette a kaszáját és rákiáltott: – Dobja el a cigarettáját! Rákosi elvörösödött és kínos zavarában taposta el a cigarettát az emelvényen.”[31]

A máik leírás a brit SZEB misszió szeptember 11-i jelentésében található:

„Jelentőségteljesen gyenge tapsot kapott Szviridov tábornok és még kevesebbet Rákosi, akit az előtt nem sokkal hangosan utasított rendre a tömeg, hogy vegye ki a szájából a cigarettát a nemzeti Himnusz alatt.”[32]

Szeptember 9-én hétfőn több mint 20 gyár nyitotta meg kapuit a parasztok előtt, hogy megtapasztalhassák milyen a munkások élete.[33] Hétfőn Nagy Ferenc ellátogatott az állatkertbe az „Ipar a mezőgazdaságért” kiállításra, amelyet korábban Tildy nyitott meg.[34] A Parasztnapok három napja alatt folyamatosak voltak az agrárpolitikai, szövetkezeti és kulturális ankétok, gyárlátogatások és mezőgazdasági kiállítások is.[35] A második világháború vége óta ez volt a legnagyobb politikai rendezvény.[36]

rakosi.jpgRákosi Mátyás a dísztribünön (Forrás: Filmhíradók Online)

A Parasztnapok sikere némileg megrémítette a kommunistákat. A Szociáldemokrata Párt és Kommunista Párt ellenük irányuló támadásként kezelték a Parasztnapokat, ezért a sajtóorgánumaikban sem említették meg külön az eseményt,[37] illetve negatívan állították be hamis, elferdített közlések alapján.[38] A szociáldemokrata Szakasits Árpád a Parasztnapokat a debreceni és a miskolci munkástüntetésekre adott válasznak tekintette, amely nem alkalmas a koalíció légkörének javítására.[39] Rákosi pedig már a szeptember 8-i nagygyűlésen elmondta Tildynek:

„Azt is megmondtam, hogy ne kísérletezzenek ilyen tüntetésekkel, mert egy bizonyos fokon túl kénytelenek leszünk megfelelően válaszolni rá.”[40]

Egyértelmű volt, hogy a parasztság üzenete elsősorban a Magyar Kommunista Pártnak szólt, amely nem sokkal később, szeptember 29-e és október 1-je között tartotta III. Kongresszusát, amelyen a Parasztnapok, a Parasztszövetség és a Kisgazdapárt szellemiségével ellentétes szovjet típusú proletárdiktatúra kiépítésének lépéseiről tanácskoztak.[41]

picture_php.jpg
A parasztnapok emlékére kiadott képeslap

Bár a Parasztnapok sikerén felbuzdulva a Parasztszövetség egy időre komoly erőre tett szert és lehetségesnek tűnt, hogy a Nemzeti Parasztpárt és Kisgazdapárt ennek keretei között egyesülhet, a jobb sorsra érdemes szervezet hamaros jelentéktelenné vált, majd megszűnt. Rákosi fenyegetése ugyanis valóra vált. 1947 elején megindult az eljárás majd a per a Magyar Közösség ellen, Kovács Bélát letartóztatták és elhurcolták (ennek február 25-i dátuma napjainkban a kommunizmus áldozatainak emléknapja), Nagy Ferencet és több fontos tisztségviselőt – köztük Kiss Sándort, akit még távozása előtt az első kisgazda politikusok között tartóztattak le 1947. január 16-án[42] – emigrációra kényszerítettek. A Kisgazdapárt „leszalámizásának” első felvonása a Parasztszövetséget érte, amelyet így „lefejeztek”. A szervezet még egy ideig valódi munka nélkül „elvegetált”, majd 1948. szeptember 10-én megszűnt.[43]

A Kisgazdapártnak se lehetősége, se ereje nem volt arra, hogy még egy olyan jelentős tömegrendezvényt tartson, mint az 1946-os Parasztnapok.  Arra, hogy Budapesten kényszer nélkül ekkora tömeg gyűljön össze, az 1956-os forradalom első tüntetéséig kellett várni.

Felhasznált irodalom:

[1] Erről lásd: VÖRÖS Vince: Magyar Parasztszövetség, 1941–1944. Történelmi Szemle. XXV. (1982) 2. sz. 245–275.

[2] KISS Sándor: A magyar demokráciáért. New York, Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Kör. 1983. 78.

[3] FÖLDESI Margit: A megszállók szabadsága. Budapest, Kairosz, 2009. 295.

[4] KISS, 1983. 78-79.; VIDA István: A Független Kisgazdapárt Politikája, 1944–1947. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976. 215.

[5] Pótor Imre: A Bibliás politikus. Kiss Sándor Isten s a haza szolgálatában. Habilitációs értekezés. Vásárosnamény, Debreceni Református Hittudományi Egyetem. 2003. 102.; FÖLDESI, 2009. 296.

[6] VIDA, 1976. 215.

[7] NAGY Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. I. Budapest, Európa – História, 1990. 358–359.

[8] NAGY I., 1990. 351.

[9] FÖLDESI, 2009. 296.

[10] NAGY I., 1990. 354.

[11] PÓTOR, 2003. 101-102.

[12] FÖLDESI, 2009. 297.

[13] NAGY I., 1990. 354.

[14] KISS, 1983. 79.

[15] RÁKOSI Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. I. Budapest, Napvilág Kiadó, 2002. 310.

[16] UO. 310.

[17] SULYOK Dezső: Két éjszaka nappal nélkül. Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2004. 252.

[18] Újonnan Földhöz Jutottak Országos Szövetsége

[19] Ujgazdák kongresszusa: szeptember 15. Szabad Nép. 1946. szeptember 8. sz. 7.

[20] A Gyöngyösbokréta gálaestet 1931 és 1944 között minden évben augusztus 20-án tartották. Ezen a különböző helyi néptánccsoportok tartottak bemutatót. A Parasztnapokon ezt a hagyományt elevenítették fel.

[21] KISS, 1983.79.; FÖLDESI, 2009. 298.

[22] A Hősök terén rendezett nagygyűlés résztvevőinek száma vita tárgyát képezi. Az 1989–1990-es rendszerváltás előtt megjelent munkák illetve Rákosi Mátyás visszaemlékezéseiben csupán 50.000–60.000 (RÁKOSI, 2002. 310.; BALOGH Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1975. 311.; A munkás-paraszt összefogás létfontosságáról beszélt Tildy Zoltán és Nagy Ferenc a Parasztszövetség budapesti gyűlésén. Szabad Föld, 1946. szeptember 15. sz. 3.), illetve 150.000–200.000 főről írnak (VIDA, 1976. 216.). A korabeli filmhíradó részleteken is látható, hogy ennél közelebb állnak a valósághoz a későbbi munkák illetve Kiss Sándor és Nagy Ferenc állításai, amelyek a résztvevők számát 400.000–600.000 főre teszik (KISS, 1983. 79.; NAGY I., 1990. 359.; FÖLDESI, 2009. 298.; FÖLDESI Margit – SZERENCSÉS Károly: A megbélyegzés hatalma. Pfeiffer Zoltán 1900-1981. Budapest, Kairosz, 2003. 127.).

[23] FÖLDESI, 2009. 298.

[24] KISS, 1983. 79.

[25] FÖLDESI – SZERENCSÉS, 2003. 127.

[26] PÓTOR, 2003. 104.

[27] KISS, 1983. 79–80., FÖLDESI, 2009. 299.

[28] PÓTOR, 2003. 105.

[29] FÖLDESI, 2009. 299.

[30] KISS, 1983. 80.

[31] NAGY I., 1990. 360–361.

[32] Idézi: FÖLDESI, 2009. 298–299.

[33] A Parasztnapok Híradója. Kis Újság 1946. szeptember 5. sz. 4.

[34] Nagy Ferenc miniszterelnök látogatása az „Ipar a mezőgazdaságért” kiállításon. Kis Újság, 1947. szeptember 11. sz. 3.

[35] VIDA, 1976. 215.

[36] PÓTOR, 2003. 101.

[37] VIDA, 1976. 216.

[38] Parasztnapok. Szabad Nép, 1946. szeptember 11. sz. 3.; A munkás-paraszt összefogás létfontosságáról beszélt Tildy Zoltán és Nagy Ferenc a Parasztszövetség budapesti gyűlésén. Szabad Föld, 1946. szeptember 15. sz. 3.

[39] BALOGH, 1975. 310.

[40] RÁKOSI, 2002. 311.

[41] KISS, 1983. 81.

[42] PÓTOR, 2003. 111.

[43] A Kisgazda Párt Politikai Bizottságának ülése. Kis Újság, 1948. szeptember 11. sz. 2.

Facebook Kommentek

További írásaink