Egy dunántúli főnemesi udvartartás a 18-19. század fordulóján: Festetics György belső rendtartása

Zsidai Réka

A Festetics család keszthelyi ágának egyik ifjú sarja, gróf Festetics György (1755-1819) a 18-19. század fordulójának meghatározó egyénisége volt. Festetics egy szakképzett birtokigazgatást, illetve udvartartást alakított ki, amely az alkalmazottak hozzáértéséből, s a megfelelő vagyoni háttérből fakadt. Az önreprezentáló és attitűdformáló főúri udvartartás működéséhez pedig egy központi igazgatási testület, a Directio járult hozzá különféle instrukciók kidolgozása révén. A grófi udvar, illetve a belső személyzet vonatkozásában két részletes útmutatás megírását rendelte el Festetics 1800-ban és 1803-ban. A gróf tisztában volt az instrukciók kidolgozásának jelentőségével, ennélfogva az útmutatások kitértek mindenre, ami jövedelmező, értékesíthető, vagyongeneráló vagy attitűdformáló státusszimbólum. Az instrukciók a keszthelyi udvar belső és külső tereinek viszonylatában írták elő a teendőket, így pl. az értékes tárgyak gondozását, számontartását, vagy éppen használatát.

 Udvari személyzet és gyakorlati tevékenység

 A központi udvari igazgatásért előbb az udvari kasznár, majd 1803-ra a belső hierarchia legmagasabb fokán álló tiszttartó, valamint az alárendelt udvarnok és tárnok felelt. Az udvari tiszttartó gondoskodott egyfelől az alkalmazottakról és mesteremberekről, másfelől pedig a gróf javairól, ingóságairól. Ellenőrző, felügyelő funkciója mellett nyilvános beszámolási kötelezettséggel tartozott urának, ezért az udvar mindennapi működéséhez nélkülözhetetlen adminisztratív feladatokat is ellátott annak érdekében, hogy minden nyomon-és visszakövethető legyen a gazdaságra, háztartásra, stb. való tekintettel.[[i]]

Hasonló szerepkört töltött be az udvarnok, aki alárendeltségéből fakadóan teljes készséggel és engedelmességgel tartozott az udvari tiszttartónak. Eredeti funkcióját tekintve tükröt kellet tartania példamutatás, szorgalom, hűség tekintetében, ha pedig azt tapasztalta, hogy valaki hibát ejtett, azt az udvari tiszttartónak köteles volt jelenteni. A gróf méneseit a ménesmesterrel együtt látogatta, továbbá a gróf asztalánál is minden nap megjelent, hogy rendet rakjon, s a megmaradt italok maradéktalanul visszakerüljenek a pincébe. Ő felelt mindemellett a kastély karbantartásáért, részben az esetleges tűzvész megakadályozásáért.[[ii]]

A tárnok a belső gazdaság felelőse volt, akinek elsődleges kötelességei közé tartozott az udvari tiszttartó és az udvarnok utasításait készséggel, szorgalommal betartani. Rendszeresen látogatta az udvari konyhát, ahol legérzékletesebben lehetett tapasztalni a pazarlást és a prédálást. A tárnok ügyelt a kulcsárnéra is, hogy a tároló helyiségből mindig annyit vegyen ki, amennyit adott időpontban a szükség megkövetelt, emellett figyelt a prédálásokra, valamint a kamrákban őrzött naturáliák rendben, s tisztán tartására. Ezenkívül ő vigyázott a tehenészre (svájceres) és az általa fejendő tehénre, továbbá a zöldségekre, gyümölcsökre, valamint a konyhakertre. Hozzá tartozott még a pincékben lévő borokra való felvigyázás, s a hordók tisztántartása is.[[iii]]

2_kep_zsidai
Festetics György portréja (Forrás: wikipedia.hu)

Rendészeti feladatok a kastélyon kívül és belül

A feljebb említett udvari kasznár az 1800-as rendelkezések értelmében nagyon fontos szerepet játszott a rendészeti és közigazgatási feladatok ellátásában. Ő felelt a kastély külső és belső karbantartásáért és az alárendelt alkalmazottak ellenőrzéséért. Évente kétszer megnézte és felmérte a kastély állapotát, s az észlelt hiányosságokat, károkat pedig jelentette a Directionak. Legfontosabb feladatának a tűzvész megakadályozása, valamint az ehhez szükséges tűzoltó eszközök karbantartása és összeírása volt.[[iv]] A három évvel későbbi útmutatásban a kasznár katasztrófavédelemre vonatkozó funkcióját az udvarnok mellett egy erre a posztra kijelölt személy, a házi szolga („füttő”) vette át.[[v]] Ezeken kívül a kasznárnak mind a külső, mind a belső teret érintő regisztrálási és katasztrófavédelmi kötelezettségei kiegészültek teljes körű ellenőrző funkcióval a beosztottak tevékenységét, az élelmiszereket, a ménest, valamint a vagyontárgyakat illetően. Tekintve, hogy a belső személyzet minden tagját ellenőrizte, az összes tevékenységi térben (szoba, konyha, ebédlő, tároló helyiség, pince, istálló, kert) állandó jelenlétére számíthattak.[[vi]]

Ugyancsak ide sorolható a közbiztonsági és rendészeti feladatkörök ellátásával megbízott személy, a porkoláb. Teendői közé tartozott az ún. buga-házban (itt: pejoratív értelemben) lakó udvari cselédek rendbe szedése, az udvari főlovászmester (beraiter) segítése, a fogház tisztán tartása és őrzése, valamint az udvari kastély biztonságának biztosítása. Az elítéltek között egyébként diszkrepancia volt tapasztalható, hiszen a porkoláb másképp bánt a „Könnyebb Rabokkal”, mint a „terheseb Rabokkal”.[[vii]]

Szintén ebbe a sorba tartoznak a katonák vagy huszárok. Ez elsőre megtévesztő lehet, azonban ez esetben két katonáról[[viii]] van tudomásunk, akik az udvartartáshoz tartoztak és a belső szolgálatok kiegészítése, kielégítése érdekében Májer József inassal igyekeztek biztosítani a hatékonyságot, így pl. az ebéd mellett szolgáltak, s egyikük örökösen a gróf szobája mellett hált. Ha a gróf elutazott, az első lovász mellett az egyik reprezentatív huszár minden alkalommal elkísérte, s ura ruháiról is gondoskodott.[[ix]]

Az instrukció alapján az udvartartáshoz tartozott az udvari vadász (Jäger) is, akinek szolgálati tevékenységéhez minden bizonnyal állattartással kapcsolatos, szakirányítási és rendészeti feladatok is hozzátartoztak, amennyiben a grófon kívül egyedül az ő jogában állt a fegyvertárba lépni.[[x]]

A bensőségesség és a privát szféra színtere: a szoba

A reprezentatív és biztonságos élettérhez kapcsolódó feladatrendszer, valamint a személyzet és az udvar zavartalan irányításával, s ellenőrzésével megbízott vezető tisztségek feladatainak tisztázása után az alacsonyabb státusú szolgálattevők legfontosabb tevékenységi tere, a szoba következett.

Az udvar szabályai erősen védték Festetics mindennemű tulajdonát, így a ruhákra, zsebkendőkre, kendőkre, abroszokra megkülönböztető számokat varrtak fel. Feltűnő módon a fehér ruhákra komoly figyelmet fordítottak, s két különálló egységként kezelték azokat, aszerint csoportosítva, hogy kit illettek meg: az uraság személyét, vagy a hivatalnokokat, cselédeket, esetleg a konyha számára voltak fenntartva. A rendelkezés tanúsága szerint a ruhákat lajstromba foglalták és az udvari kasznár jelenlétében az inas nyáron kétszer, télen pedig egyszer kiszellőztette és kiporolta azokat.[[xi]]

A higiénia vonatkozásában nem szabad megfeledkezni a mosónéről, aki a gróf vékonyabb fehér ruháit a többitől elválasztva kézben mosta szappan segítségével. Ide tartoztak az ágyneműk is, amelyeknek tisztántartására kitüntetett figyelmet fordítottak, ennélfogva a lepedőt a belső tisztaságért felelős szobalány minden szombaton kicserélte.[[xii]] Az 1803. évi instrukció szerint elsősorban a gróf szobáit tartotta tisztán: minden nap kisöpörte, a szennyeseket pedig kimosatta, míg egy másik szobalány a varrással volt megbízva.[[xiii]]

Jól érzékelhetően az állandó lakóhelyhez kapcsolódóan a főúri életmód elengedhetetlen feltétele lett a higiéniára való törekvés. Ez megkövetelte a tisztaságot a bútorok és textíliák tekintetében egyaránt, melyhez hozzátartozott úgy az állandó takarítás, mint a mosás gyakorlata, az ezekre a feladatokra kijelölt női szolgálók révén. Erre az időszakra a tisztaság is inkább státusszimbólummá és az önreprezentáció eszközévé vált. Nem véletlen ezek ismeretében, hogy elsősorban az egyik legfontosabb és legintimebb szférához, az ágyhoz, valamint a testhez, s ennek következtében az alsóneműkhöz és az éjszakai öltözethez kapcsolódott a legnagyobb figyelem.[[xiv]]

A rendi és társadalmi hovatartozáshoz pedig még hozzátartozik a megjelenés, vagyis a reprezentatív ruhatár kiemelése is, melynek vizsgálatából megtudhatjuk, hogy a korszak divatjának megfelelően a gróf 1806-ban kétszáznégy darab díszes magyar ruhát, s több mint háromszáz „Deutsche Kleider”-t, azaz német ruhát birtokolt.[[xv]]

A főúri udvar és reprezentáció különleges tere: a könyvtár

 Magától értetődően a keszthelyi gróf tisztában volt azzal, hogy a főúri magánkönyvtár egy státusszimbólum, mely hozzátartozik a presztízshez és a reprezentációhoz, ám az ő esetében a legfontosabb kritériumot a korszerű, enciklopédikus szakkönyvtári jelleg kialakítása jelentette.[[xvi]]

A keszthelyi könyvtár állományának jelentős hányadát a 18-19. század fordulójáig beszerezte, sőt 1793-ban egyesítette a keszthelyi és a sági kastély teljes gyűjteményét.[[xvii]] Bibliotékájában elsősorban francia, német, angol és latin nyelvű, a felvilágosodás nagy alakjainak művei sorakoztak fel. Magángyűjteményében megtalálhatóak voltak úgy a kortárs természetjogi gondolkodóknak, filozófusoknak (Descartes, Hume, Locke, Montesquieu, Newton, Rousseau, Voltaire), mint a barokk és klasszicista íróknak, költőknek (Cervantes, Corneille, Defoe, Fielding, Gessner, Lessing, Racine, Moliére, Pope, Shakespeare), vagy éppen a korszak közgazdászainak (Arthur Young, John Sinclair, William Marshall, John Middleton, James Robertson) munkái.[[xviii]] Érdemes kiemelni, hogy a gyűjtemény páratlan gazdagságú orvostudomány tárgykörébe tartozó szakállománnyal is rendelkezett.[[xix]] A legfontosabb részleget azonban kétségtelenül az angliai mezőgazdasági szakírók, ún. „new agriculture” („új mezőgazdaság”) tárgykörébe tartozó, újkori angol agrárforradalommal foglalkozó opusai képezték.[[xx]]

A Helikon-könyvtár
A Helikon-könyvtár (Forrás: helikonkastely.hu)

Feltétlenül ki kell emelni, hogy Festetics a könyvtárra vonatkozóan is rendelkezett az állomány védelméről, ezért a könyvtárhasználatról is tizenöt pontból álló részletes instrukciót dolgozott ki 1808-ban. Ez alapján megtudjuk, hogy egy „Bibliothecarius”-nak nevezett szakigazgatási feladattal megbízott személy töltötte be egyszerre a könyvtáros és a levéltáros pozícióját. Ez a személy felelt a könyvtárban található gyűjtemény gondozásáért, rendszerezéséért, regisztrálásáért, beszerzéséért. A gyűjteményt tizenkilenc betűjelezett tárgykörre osztották fel, másfelől a könyveket külső megjelenésük alapján is differenciálták. A könyvtárba egyébként a gróf engedelme nélkül a georgikoni professzorok kivételével senki nem léphetett. Azt is szabályozta Festetics, hogy a kiadott könyveket, iratokat három hónapig lehet kikölcsönözni, nehogy azok feledésbe merüljenek. Még arról is rendelkezett a gróf, hogy a könyvtár tisztántartására, s kiszellőztetésére az udvari tiszttartótól és a ménesmestertől megkért személy fog gondoskodni, méghozzá a könyvtáros jelenlétében.[[xxi]]

Az ételkészítés és az étkezés színterei

 A szolgálattevők differenciáltságát tükrözik mind a tevékenységi terek, mind a szolgáltatások különbözősége, s milyensége. Aligha lehet kétséges, hogy az étkezések – ide értve a felhasznált alapanyagokat, a tálalást, ill. a szervírozást- is a reprezentáció eszközévé váltak. Ennek megfelelően a tágabb értelembe vett étkezéshez több helyiség állt a rendelkezésre, így a következőkben ezeket vizsgáljuk meg.

Ebben a közegben először a kulcsárné, vagy házvezetőnő érdemel említést, ugyanis ő felelt a háztartásért, s a cselédekért, ezért szimultán több dologgal is foglalkozhatott.[[xxii]] A ranglétrán lefelé haladva említést érdemelnek a szakács és a kulcsárné parancsolatait betartani köteles konyhaszolgálók, akik a konyha és az edények tisztán tartásáért, a tűzifa és a szén maradéktalan megőrzéséért feleltek. Ugyancsak fontos kiemelni a majorosnét, akinek a munkaköri leírása részletesen az 1803. évi instrukcióban került lejegyzésre. Az elnevezéséből is adódik, hogy a közvetlen udvari fogyasztást szolgáló gazdasági egységként funkcionáló majorság gondviselésére figyelt elsődlegesen. Emellett ügyelt a konvenciós cselédekre, továbbá a pékekre, mészárosokra, halászokra, sőt az udvari vadászra is, hogy jó minőségű alapanyagok kerüljenek a gróf asztalára. Segítségére a későbbiekben egy parasztlánykát rendeltek.[[xxiii]]

Az udvari szakáccsal vagy szakácsnéval kapcsolatosan is pontos utasítások kidolgozására került sor, ami elsősorban arra irányult, hogy a gróf ételei pazarlás és megvárakoztatás nélkül elkészüljenek. A hatékonyabb és gazdaságos munkavégzés célzatával a szakács mellé 1803-ban a szakácsmesterség kitanulására egy kuktát, s még egy szakácsot is szerződtettek, akik felett a konyhamesternek jogában állt dirigálni.[[xxiv]]

 A konyhához és az ebédlőhöz kapcsolódóan az utasítás rendkívül részletesen gondoskodik az értékes ezüstkészletek tisztántartásáról, épségben maradásáról és megőrzéséről. Ezeknek egy részét zár alatt tartották, méghozzá olyan helyen, ahol senki sem járt, míg a minden nap használatosakról az ún. első inas gondoskodott, de minden egyes darabot megszámoztatott a gróf. Hasonlóképpen gondoskodás övezte a megbillogozott falú vagy fenekű üvegeket, réz-, vas- és cinedényeket, különösképpen pedig a becsben tartott porcelánkészletet, mely a konyhában nem állhatott. A cselédek csupán az ún. tatai fehér cserép- és cinedényből fogyaszthatták el az ételüket, amelyek a második konyhaszolgáló gondviselése alá tartoztak.[[xxv]]

A konyhával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy 1803-ra kvázi vendéglátópari-szolgáltatásról beszélhetünk, s ennek eredményeképpen új tisztségként jelent meg az ún. táblaterítő, akinek a higiénia jegyében gondviselése és számadása alatt állt a gróf felső ruháinak gardróbja, valamint az asztali étkészletek azon része, amelyek minden nap használatosak voltak, de a gróf szobáiban található bútorok, tárgyak regisztrálása is megbízásai közé tartozott. Posztjának elnevezéséből következtetni lehet meghatározó konyhai jelenlétére is.[[xxvi]]

Étkezési és fogyasztási szokások

 A kora újkorban, méghozzá a 16-17. században a „civilizálódás”-nak köszönhetően jelentősen megváltoztak a viselkedési normák és az etikett szabályai, ami összefüggött az individualizálódással. Ennek eredményeként megváltozott az asztalnál és az élet más területén való attitűd, ami együtt járt az étkészletek, valamint a tálalásra alkalmas edények, „civilizációs eszközök” megváltozásával, ill. megjelenésével.[[xxvii]

1_kep-zsidai
A kastély napjainkban

A Festetics uradalom fogyasztási szokásaival kapcsolatos, az anyagi helyzetet is jól tükröző információkat ugyancsak a Directio ügyiratai szolgáltatnak, melyekből terjedelmi okok miatt csupán egy 1799-es kiadási listát és egy 1800 januárjában készített számadást emelünk ki. Az első listán feltűnő módon legtöbbször a fehérjében és tápanyagban gazdag marhahússal találkozhatunk a felsorolásban, ugyanis számos elkészítési módja létezik.[[xxviii]] Másfelől ugyancsak sokatmondó a beszerezendő élelmiszerekről tanúskodó részletes számadás is. Ennek fényében a legnépszerűbb italnak az óbor számított, elsődlegesen a legolcsóbb tomaji, melynek akója mindössze 8 forintot tett ki. Szemes gabonák közül a szintén olcsó és magas terméshozamú kukorica és az állatok etetésére szolgáló zab volt kelendő, akárcsak nyersanyagok közül a rizs vagy a dara, amiből levesek, pépes ételek készíthetőek. Mindezen túl meglepő lehet, de több mint kétezer ínyenc csemegének számító csigát is lejegyeztek, míg a legtöbb luxusnak számító alapanyagból (só, olaj, sajt, vaj, levár, cukor) a presztízshez szükséges minimális mennyiség került beszerzésre.[[xxix]]

Lényeges azt is kiemelni, hogy 1817-ben a császári pár körutazásuk egyik állomásaként Keszthelyt kívánták meglátogatni – igaz, csak 1818-ban nézték meg Csáktornyát[[xxx]] –   ezért a luxuskörülmények megteremtésére törekedtek. Ennek érdekében a beszerezendő luxusalapanyagokról, valamint különböző használati és kényelmet biztosító tárgyakról készült egy lista, melyen szerepel többek között hering, angolna, szardella, kávé, cukor, vanília, szerecsendió, különféle sajtok, sonkák, csokoládék, stb. A látogatásra tett előkészületek összege 4 988 forint 48 krajcárt emésztett fel, ami rendkívül nagy összegnek számított.[[xxxi]]

Mindehhez hozzátartozik, s adalékokkal szolgál a források alapján rekonstruálható asztali rendtartás is. Ennek értelmében 1800-ban rendek szerint a grófi családdal egyetemben a tisztek és a személyzet is helyet foglalhatott, ezáltal pedig az étkezés szervezettebbé vált. Mikor azonban nem tartózkodtak a kastélyban vendégek, akkor a gróf nyolc tál ételt kapott ebédre, vacsorára pedig hat szakács által készített tizenkét tállal[[xxxii]]. Amennyiben vendégeket várt, s fogadott, olyankor a fogások száma egy-kettővel rendszerint megnőtt.[[xxxiii]] Magától értetődően nemcsak az ételek porciózása, hanem a bor kiosztása is minőségi besorolás alapján történt.[[xxxiv]]

Más tekintetben az sem számított mellékesnek, hogy miben szervírozzák az egyes ételeket az asztalra. Az inventáriumokból nyert kimutatás alapján egyértelműen bebizonyítható Festetics György presztízstörekvése, ami tetten érhető többek között a borsos ára ellenére kiugróan magas arányt mutató porcelánok sokszínűségében, melyeknek egy része Bécsből származott. Ugyancsak informatívak az üvegedények, vagy a jelentős mértékben aranyozott és ezüstölt, rendeltetés szerint különböző méretű, alakú és formájú tálak, edények. Szintén megjegyzendő, hogy különböző ételek szervírozásához edényvariánsokat tartottak fenn, amelyekből tudomást szerezhetünk a fogyasztási szokásokról is.[[xxxv]] Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy a minőségorientált gasztrokultúra kiemelkedő szerepet töltött be az udvar életében, ami egyben üde színfoltját is képezte a mindennapoknak.

 A reprezentatív külső tér

 A belső térhez hasonlóan fontos, s reprezentatív szerepet töltött be a külső színtér is, pontosabban az istálló és az udvarhoz tartozó kert. Kétségtelen tény, hogy Festeticset a lovak iránti elfogultság jellemezte, ami a hadseregben, pontosabban a huszárságban eltöltött időkből fakadt, ennélfogva a lovak megbecsülése[[xxxvi]] nem véletlen.

A lovak gondviseléséről szóló útmutatást először az 1800. évi instrukció rögzítette. Ennek alapján a lovakat az udvari rendtartáshoz tartozó ménesmesterre bízták, de az udvari kasznár is felelt értük az eltulajdonításuk megelőzése, valamint a tisztán- és épségben tartásuk céljából.[[xxxvii]] A ménesmester továbbá köteles volt pontos nyilvántartást, hágatási jegyzőkönyvet készíteni, ezenfelül pedig negyedévente jelentést adott az ún. „Ménes visgáló Könyv”-ben, melyben részletesen beszámolt az állatok állapotáról.[[xxxviii]]

A kastély madártávlatból: látszanak a kiszolgáló épületek és a park egy része is

1803-ban új tisztségek sora jelent meg, mint – a már említett – udvari főlovászmester, akinek elsődleges és megszeghetetlen kötelességei közé tartozott az udvari kocsisokra és lovászokra való felügyelet a ménes épségben tartásáért – ami korábban a ménesmesterre volt bízva. A cúgbeli lovak gondviselése a ménesmester és a főlovászmester közös feladata volt, de a tárnok is figyelt a porciójukra és ápoltságukra.[[xxxix]]

Az udvartartáshoz tartozott a szekerekért és kocsistársáért felelős első kocsis-szekérmester is. Ugyancsak fontos szerepkör hárult a lovászokra. Az első lovász szakértelménél fogva lovaglás alkalmával mindig elkísérte a grófot, a második lovász a ménlovakkal foglalkozott, a harmadik pedig a gróf paripáira ügyelt. Természetesen a lovászok is a rájuk bízott állatokat kötelesek voltak ellátni, s higiéniai intézkedések szerint gondozni, olykor még szecskát is metszeni. A lovászok mellé még két istállóbéli gyermeket is fogadtak az első lovász felügyelete alatt.[[xl]] A keszthelyi gróf tehát szívügyének tartotta a ménesállománnyal összefüggő lótenyésztést, lótartást, az állatok trenírozását, ápolását és karbantartását, amelyben kulcsszerepet töltött be a szolgálószemélyzet.

Az előbbiekben vizsgált elemek mellett meg kell említenünk a reprezentatív külső térhez, vagyis a kastély épületéhez elválaszthatatlanul hozzátartozó kertet. Ennek következtében aligha lehetett nélkülözhető az udvari kertész alkalmazása, aki nemcsak fizikai munkát végzett, hanem köteles volt ügyelni a konyha- és gyümölcsöskertre, valamint a kertben használatos eszközökre is. A kertésszel kapcsolatos rendelkezések alapján kiemelendő, hogy mindenekelőtt a haszon generálására kellett törekednie, ezért mindenféle növényből annyit ültetett, hogy az eladottakból befolyt pénz fedezze a művelésre alkalmazandó eszközök árát, s a profitból a kertésznek évenként „jutalom is adatathasson”. Mindemellett a kerthez tartozott egy teknősbékás és csigás kert is, feltehetően ízletes húsuk miatt, ennek következtében a kertésznek kellett a tisztántartásukra, a csigák szaporítására és megőrzésükre ügyelni.[[xli]] A kert fontosságát, s a munka mértékét bizonyítja, hogy az 1803. évi instrukció szerint a kertész munkáját további két legény, négy kerti szolga és egy kertészinas segítette.[[xlii]]

 Összegzés

A Festetics család keszthelyi ágának kéziratos forrásaiból tehát a főúri létformát jellemző elvi, gyakorlati sajátosságok rendszerét rekonstruálhatjuk. Meghatározó a presztízsorientációs és reprezentatív szándék, illetve a társadalmi helyzettől elválaszthatatlan mentalitásjegyek kirajzolódása, illetve lehetőségünk nyílik mikro-szintű udvar-, társadalom- és művelődéstörténeti vizsgálatokra a tisztviselőket és a szolgálattevőket illetően. Mindezek alapján pedig megismerhettük a személyzetnek egy adott időpontban betöltött funkcióit, munkaköri leírásait, tevékenységi területeit és tereit.


Jegyzetek, források és felhasznált irodalom

[i] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Festetics Levéltár (Lt) Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. doboz (d.) folio (fol.) 398-401.

[ii] Uo. fol. 401., 414-416.

[iii] Uo. fol. 401-403.

[iv] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 547-548., 553.

[v] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 408.

[vi] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 551-552.

[vii] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 410-411.

[viii] Magyar Ferenc és Szili József. Kurucz György: Keszthely grófja: Festetics György. Budapest, Corvina, 2013. 269.; Richard Bright angol orvos útleírásai is alátámasztják, hogy az étkezéseknél három-négy inas szolgált fel német módra és a gróf mögött minden esetben két huszárruhába öltözött, de fegyvertelen katona állt, akik egyben a gróf kísérői is voltak. Bright, R.: Travels from Vienna Through Lower Hungary: With Some Remarks on the State of Vienna During the Congress, in the Year 1814, Edinburgh, Archibald Constable and Company, 1818. 376., 446.

[ix] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 406-407.

[x] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Jegyzőkönyvek 1803 P 279 fol. 14. 18. sz.

[xi] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 549-550.

[xii] Uo. fol. 550.; 555-556.

[xiii] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 408-409., 417.

[xiv] A hálóhelyiséggel kapcsolatos viselkedési tendenciához: Elias, N.: A civilizáció folyamata: Szociogenetikus és pszichogenetikus vizsgálódások. Budapest, Gondolat, 1987. 316.

[xv] MNL OL Festetics Lt Kastély-, bútor- és berendezési leltárak P 236 92. d. fol. 120-122.

[xvi] Kurucz Gy.: Keszthely grófja i. m. 199-200.; Krász Lilla: Bibliofil főurak: Festetics György gróf orvostudományi könyvgyűjteményéről (Vázlat). In: Nyerges Judit Verók Attila Zvara Edina (szerk.): MONOKgraphia: Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára. Budapest, Kossuth, 2016. 425.

[xvii] Kurucz Gy.: Keszthely grófja i. m. 199-200.

[xviii] Kurucz Gy.: Keszthely grófja i. m. 81-95.; Kurucz György: Könyv és főnemesi műveltség: Festetics György magánkönyvtára katonai pályára lépésének kezdetén. In:  Aetas 21. (2006: 2-3. sz.) 93-108.

[xix] Krász L.: Bibliofil főurak i. m. 427-433.

[xx] Kurucz György: Az „új mezőgazdaság” irodalma az egykori. Festetics-könyvtár anyagában. In: Magyar Könyvszemle 106. (1990: 1-2. sz.) 32-44.; Kurucz Gy.: Keszthely grófja i. m. 199-211.

[xxi] Az instrukcióból Festetics György utasítására két tartalmilag teljesen megegyező példány keletkezett, de más-más kézírással. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1808 P 279 55. d. Ternio (T.) I. fol. 155-159., 160-163.

[xxii] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 408.

[xxiii] Uo. fol. 409.

[xxiv] Uo. fol. 407.

[xxv] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 548-549., 551-553.

[xxvi] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 406-407., 416.

[xxvii] Elias N.: A civilizáció folyamata i. m. 87-90., 206-310., 315.

[xxviii] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 18. d. fol. 127-130.

[xxix] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 567-568.

[xxx] Fórizs Gergely (szerk.): Berzsenyi Dániel levelezése. Budapest, Editio Princeps, 2014. 508., 948.

[xxxi] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1818 P 279 107. d. T. III. fol. 147-148.

[xxxii] A felszolgálás Festeticsnél „German manner”, azaz németes stílusban, az ételek porciózása pedig külön tálalóasztalokon történt. Bright R.: Travels from Vienna i. m. 376.

[xxxiii] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 551-552.

[xxxiv] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 551-552.; MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 402.

[xxxv] MNL OL Festetics Lt Kastély-, bútor- és berendezési leltárak P 236 92. d. fol. 101-109., 114.

[xxxvi] Egy jegyzőkönyv szerint 1799-ben kétszázötven lóval rendelkezett Festetics.  Kurucz Gy.: Keszthely grófja i. m. 271.; MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 867. Ez a szám reálisnak mondható, hiszen ugyanebben az időszakban Károlyi József tizenhét ménlovat és százhetvenhárom kancát könyvelhetett el a legszebb példányokból. Éble Gábor: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája. Budapest, Hornyánszky, 1897. 61.

[xxxvii] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 557-558.

[xxxviii] Kurucz Gy.: Keszthely grófja i. m. 271.; Például: MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 20. d. fol. 456-476.; MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1802 P 279 29. d. fol. 8-19., 23-28.

[xxxix] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 404., 424-426.

[xl] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 410.

[xli] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1800 P 279 19. d. fol. 570-572.; Bright (1818): i. m. 448.

[xlii] MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 37. d. fol. 407., 427-431.

A nyitókép innen van.

Facebook Kommentek

További írásaink