Egy magyar úr az űrből – 37 éve járt Farkas Bertalan a kozmoszban

1980. május 26-án indult útnak Bajkonurból a Szojuz-36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalannal (1949- ), az első magyar űrhajóssal és Valerij Kubaszov parancsnokkal. Végül Magyari Béla, Farkas tartaléka a földről izgulta végig a startot és a küldetést, bár az, hogy melyikük megy, teljesen csak az utolsó percben dőlt el. Noha azóta magyar űrhajós nem járt a világűrben (“csak” magyar származású űrturista), az ország azóta is aktív részese az űrkutatásnak, elsősorban különféle mérőműszerek területén. Farkas Bertalan repülése abban is különlegesnek számított, hogy arról meglepő nyíltsággal tudósított az amúgy már-már betegesen titkolózó hazai sajtó is. Természetesen nincs lehetőség a teljes sajtóvisszhangot bemutatni, így csak válogattunk a korabeli és későbbi hírekből, interjúkból.

Az Interkozmosz program logója

A Szovjetunió 1967-ben indított űrprogramot a szocialista országok bevonásával “A szocialista országok együttműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában” néven, ez lett a későbbi Interkozmosz, amelynek hazánk mellett Csehszlovákia, Bulgária, Kuba, az NDK, Románia, Lengyelország és Mongólia, majd Vietnam is tagja lett. A földi kutatások és mérések mellett számos műholdat is felbocsájtottak, 1978 és 1988 között pedig összesen 14 emberes űrrepülést is végrehajtottak. Az eredeti országok mellett francia, indiai, szír és afgán űrhajósok is lehetőséget kaptak, aminek természetesen politikai-diplomáciai jelentősége is volt, ugyanakkor a program tudományos eredményei vitán felül hatalmas jelentőségűek voltak.

A magyar űrhajósjelöltek kiválogatása 1977-ben indult meg, természetesen a hangsebesség feletti típusokra már kiképzett és kellő rutinnal rendelkező vadászpilóták között. A hazai válogatáson végül Farkas Bertalan és Magyari Béla “maradt talpon”, ők 1978 és 1980 között a Moszkva melletti Csillagvárosban kaptak kiképzést, amelynek része volt az űrhajó kezelése mellett az extrém körülmények közötti túlélés és hasonló embert próbáló feladatok is. Akit érdekel, hogy miként zajlott le a kiválasztás, annak ajánlom a folyamatban repülőorvosként részt vett Dr. Remes Péter kiváló cikkét.

Csillagvárosi utcarészlet

Természetesen a magyar pártvezetés is tisztában volt az űrutazás jelentőségével, így jóformán egy emberként stresszeltek, nehogy lebőgjenek a szovjet elvtársak előtt. Az eredeti szovjet tervek szerint Farkas és Kubaszov volt az első számú személyzet, Magyari és Dzsanibekov a kettes, és ennek megfelelően készültek is. Magyari Béla visszaemlékezése szerint viszont a végszót a magyar vezetés mondta ki. Mindenesetre a lényeg nem az egyes személyzeteken, hanem azon volt, hogy szovjet-magyar kooperációban elstartolhat az első magyar űrhajós. A Népszabadság 1980. május 27-én, tehát már a start után így számolt be a kiválasztásról:

“Szombat délután jelen lehetünk az állami bizottság ülésén, ahol döntenek a startról, és kijelölik az útnak induló kettőst. A helyszín az űrhajósok lakóegyüttese. A szoba zsúfolt; tőlünk üvegfal választja el a repülésre felkészített négy űrhajóst, Valerij Kubászovot és partnerét, Farkas Bertalan századost, Vlagyimir Dzsanibekov ezredest és társát, Magyari Béla századost. Az üvegfal az esetleges fertőzéstől védi az útra készülőket. Az elnök kihirdeti az állami bizottság döntését: indítás 26-án 21 óra 20 perckor, az űrrepülés parancsnoka a Szojuz—36-on Valerij Kubászov (sic!), kutató űrhajósa Farkas Bertalan; a másik kettős tartalékban marad. Dzsanibekov és Magyari gratulál az induló párosnak, forrón átölelik őket.” [1] 

kik
Túlélőképzésen Kubaszovval valahol a nagy orosz tajgában (História 2000/7. 2. o.)

Az űrrepülés szerencsés módon rendben lezajlott; május 28-án dokkoltak a Szaljut-6 űrállomáson, ahol Valerij Rjumin és Leonyid Popov fogadták őket. A tervezett kísérleteket is sikerült elvégezni, majd a Szojuz-35-tel június 3-án tértek vissza a Földre (ez bevett módszer volt, mindig a korábban érkezett hajót vitték vissza). A kiképzésen tanultakra sem volt szükség. A sajtó az első perctől kezdve jóformán élőben közvetítette a start mellett az űrhajósok mindennapjait, és az általuk elvégzett kísérletek lefolyását is. A Hét 1980. június 21-i számában például egy teljes oldalas riport olvasható a közös repülésről, amelyben az esemény rövid “sajtótörténeti összefoglalója” is olvasható már;

“A televízió jóvoltából Európa- és világszerte száz- és százmilliók lehettek szemtanúi annak, amikor 1980, május 27-én este Bajkonurban fel- emelkedett a Szojuz-36-ot a világűrbe juttató hatalmas hordozórakéta. Akiknek színes tévékészülékük van, láthatták, ahogy vörös, sárga, kék és lila lángok – az égő gázok lángjai – törtek elő a sugárhajtóművekből, tűzgömb emelte magasba a rakétát, hatalmas mennydörgés remegtette meg a földet. Százhúsz másodperc múlva vált le jól láthatóan a hordozórakéta első fokozata, majd – de ekkor már nem láthattuk a rakétát, ezért csak a kommentárból tudjuk – második és harmadik fokozata: Föld körüli pályára tért a Szojuz—36 űrhajó.” 

a-het-juni-21
A Hét cikkének illusztrációja

A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a magyar volt a hetedik nemzet, amely űrhajóst küldhetett a világűrbe, és röviden szó esik az említett kísérletekről, és megismerkedhetünk Farkas Bertalan addigi életútjával is.

“Farkas Bertalan az űrrepülés megkezdésekor százados volt, nős, két gyermek apja : fia. Gábor kilenc-, kislánya, Aida hároméves. Amióta tiszti rendfokozatot kapott, öt alkalommal részesítették kitüntetésben, és nemegyszer érdemelte ki parancsnokai dicséretét. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov űrpilóta nemzetközi hírneve már régebbről megalapozott: most harmadszor járt a kozmoszban, a szovjet-amerikai közös űrrepülésben is részt vett, tehát gazdag az űrhajós múltja. Farkas Bertalan nevével, az első magyar űrhajóssal még csak most ismerkedtek, ismerkednek a Föld lakói. De megismerik, s neve immár bevésődik az űrkutatás hősi történetébe.” [2]

Soyuz36patch.svg
A Szojuz-36 emblémája

És hogy milyen kísérleteket is végeztek? Először is a KFKI-ban fejlesztett Pille műszerrel mérték az űrhajósokat érő sugárzást (a berendezést később az amerikaiak is használták), a Balaton nevű eszközzel figyelték a hajózók információfeldolgozó és szellemi munkavégző képességének, valamint emocionális feszültségi szintjének változásait (egy másik magyar fejlesztésű, kisméretű eszköz a különféle életfunkciók mérésére szolgált), az MTA fejlesztette berendezéssel pedig az interferon-képződést tanulmányozták. Ezek mellett vizsgálták az űrhajósok anyagcseréjét és jutott lehetőség arra is, hogy a különféle speciális ételkészítményeket is teszteljék, de zajlottak anyagtechnológiai kísérletek, az Ötvös kísérletben pedig fémek kristályszerkezetének kialakulását vizsgálták, és persze fényképeztek is; ez utóbbinak meteorológiai, geodéziai és mezőgazdasági jelentősége is volt. Mind a kísérletekről, mind a Szaljuton töltött napokról már “menet közben” is jelentek meg tudósítások.

“Akárcsak társainak, neki is igen az étvágya. Kitörő örömet váltott ki például Popovból és Rju- minból, amikor csütörtök délben Farkasék kinyitották egy későbbi Időpontra meglepetésként tartogatott ajándékukat: a magyar konzervipar készítményeit tartalmazó vendégcsomagot. Az ebéd fő fogásaiként egyébként a Szaljut—6 utasai az orosz és a magyar konyha két specialitását választották: borscsot és sertéspörköltet fogyasztottak, szalvétájuk pedig kalocsai hímzésű asztalkendő volt.” 

Az MTI különkiadása a start napján

Az űrállomáson “magyar napokat” is tartottak, a hazai ízek mellett a Gusztáv c. rajzfilmsorozat több epizódjával és Koncz Zsuzsa dalaival. De persze az idő többségét a munka tette ki, a fent végzett kísérletek szakkommentátora pedig Magyari Béla volt.

“A technológiai kísérletek sora a Bealuca nevűvel folytatódott; Szplav miniolvasztókemencében eltérő fajsúlyú fémek keveredését és diffúzióját vizsgálták. E kísérlettől a szakemberek közvetlen népgazdasági hasznot remélnek. Késő este került sor az Oprosz pszichológiai kísérletre: a tudósok kérdőívek felhasználásával arra igyekeznek’ választ kapni, hogy miképpen alkalmazkodnak a kozmonauták az űrrepülés sajátos körülményeihez, illetve változik-e az utazás alatt személyiségük. A szovjet—magyar űrpáros nem csupán a két ország szakemberei által kidolgozott kísérleteket végez, hanem olyanokat is, amelyeket az Interkozmosz-programban részt vevő más országok javasoltak. Csütörtökön például Farkasék a csehszlovák gyártmányú Oximéter nevű berendezéssel a vér oxigéntartalmát m érték. Mint Magyari Béla elmondta a Népszabadság tudósítójának. Farkas Bertalan különösen nagy kedvvel készülődött a földfelszín vizuális megfigyelésére. Ez is közrejátszhatott a repülésirányító | központ döntésében, mely szerint a tervezettnél egy nappal előbb engedélyezik a látogató személyzet számára a földfelszín vizuális megfigyelésének megkezdését. Minthogy a magyar űrhajóst elsősorban az óceánok érdeklik, csütörtökön főként a Falkland- szigetek környéki áramlatokat vizsgálta.” [3] 

A TV-maci is megjárta a világűrt, akkor az esti mese is a Szaljut-6-ról szólt

Szintén a Népszabadságban jelent meg június 1-jén Rényi Péter tollából a Jurijtól Bertalanig című cikk, amely egyrészt szólt a kelet-nyugati űrversenyről, amiben eleinte vastagon vezetett a Szovjetunió, és felmerült, hogy

“Túl nagy ügyet csinálunk a magyar űrhajós útjából? Netalántán nem vettük volna ész- re, hogy az űrhajózás mindennapos üggyé, rutinná, szokvánnyá vált már, s hogy ez alkalommal Farkas Bertalanra, hazánkfiára került a sor, ezen nem változtat? Nem hiszem.”

nepsport19800528_1
A sportrajongók sem maradtak ki, Farkas Bertalan ugyanis az űrből üzent a moszkvai olimpiára induló magyar sportolóknak (Népsport 1980. május 28. 1. o.)

Azt a szerző is elismerte, hogy

“Kétség nem férhet hozzá: az az egyetlen kör, amelyet Jurij Gagarin a kozmoszban megtett, összehasonlíthatatlanul nagyobb szenzáció volt, századokra szóló, az emberiség történetében új szakaszt nyitó esemény, amellyel az ember első ízben elhagyta planétánk gravitációs terét, kilépett a világűrbe, megindult a „művelhető csillagok” felé. És azt sem felejtjük el: Gagarin expedíciójának világpolitikai jelentősége is volt; az első szputnyikkal kezdődő kísérletsorozat folytatásaként azt jelezte, hogy a Szovjetunió olyan tudományos és technikai kapacitásokkal rendelkezik, olyan teljesítményekre képes ezen a területen is, amellyel eladdig nem számoltak.” [4] 

A világelsőség óhatatlanul is nagyobb dicsőség, ugyanakkor minden okunk megvan arra, hogy büszkék legyünk a magyar űrhajósok és űrkutatási szakemberek munkájára, teljesítményére. Ez már a kezdet kezdetén sem volt másképp, a Népszabadság, és persze az egész hazai sajtó is “űrhajózási lázban” égett 1980 május-júniusában. Szintén a június elsejei szám közölte a űrutazás addigi krónikáját és tervét, képekkel, ábrákkal – utóbbiak között látható például a dokkolás menete is.

dokkolas
Az űrhajó és az űrállomás összekapcsolódása (Népszabadság, 1980. június 1. 8. o.)

Bár ekkoriban éppen enyhülési fázisában járt a hidegháború, az űrtechnikát mindkét oldal féltette, sőt keleten igencsak figyeltek arra, hogy a lakosság se tudjon meg “túl sokat” a különféle katonai és civil csúcstechnikáról. Ennek fényében még különlegesebb a hatalmas sajtóvisszhang, amiből persze nem maradhattak ki a kötelező politikai körök sem, mint például Brezsnyev és Kádár képének megutaztatása és bemutatása, vagy a bejelentkező üzenet szövege, amelyet lentebb hallgathatunk meg.

kepek
“Kádár és Brezsnyev az űrben” (Népszabadság, 1980. június 1. 8. o.)

A sikert az sem homályosíthatta el, hogy a szovjet-magyar űrrepülést eredetileg egy évvel korábbra tervezték, csak a bolgár küldetés technikai gubancai miatt csúszott egy évet az egész program. A start viszont így – nem szándékosan – pont Kádár 68. születésnapjára esett.

Hazatérése után Farkas Bertalant hősnek kijáró ünnepségsorozat fogadta, és megkapta a Szovjetunió Hőse és a Magyar Népköztársaság Hőse kitüntetéseket is. Június 17-én például Magyari Bélával és Kubaszovval együtt a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén jártak, amiről a Magyar Tudomány is beszámolt.

“Az első szovjet—magyar űrrepülés résztvevői, Valerij Kubászov (sic!) és Farkas Bertalan valamint Alekszej Jeliszejev a közös űrrepülés földi repülésirányító parancsnoka és Magyari Béla kiképzett űrhajós június 17én, az MTA elnökségének ós Interkozmosz tanácsának ünnepi ülésén találkoztak a hazai tudományos élet vezetőivel s mindazokkal a kutatókkal, akik közvetlenül is részt vettek a szovjet—magyar űrprogramban. (…) Márta Ferenc, az MTA Interkozmosz tanácsának elnöke méltatta a sikeres vállalkozás tudományos jelentőségét. Elmondotta, hogy az első szovjet—magyar űrrepülés során végrehajtott tudományos program, mely 21 feladatot tartalmazott, igen feszített munkát igényelt. A feladatok egy részét szovjet tudósok és más szocialista országok javasolták, másik részét magyar kutatók kezdeményezték, illetve készítették elő. A kutatómunka — hangoztatta — nem a mostani űrrepüléssel kezdődött, és nem is fejeződött be ezzel. Az első szovjet mesterséges hold fellövésétől kezdve részt vettünk ezek megfigyelésében, az ezzel kapcsolatos értékelő munkában, az adatok geofizikai, geodéziai és egyéb célú hasznosításában. (…) Márta Ferenc után Valerij Kubászov és Farkas Bertalan szóltak a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén végzett munkáról. A Szojuz-36 parancsnoka elmondotta, hogy a magyar szakemberek készítette műszerek, fedélzeti berendezések kifogástalanul működtek; egy részüket a Szaljut-6 lakói továbbra is használják. A két űrhajós tolmácsolta Leonyid Popov és Valerij Rjumin kozmoszbeli üdvözletét, majd átnyújtották ajándékaikat, köztük azt a szkafandert, amelyet az első magyar kozmonauta viselt űrutazása során és a Szojuz-36 űrhajó makettjét. Végezetül, az ünnepi ülés záróakkordjaként Szentágothai János átadta Valerij Kubászovnak, Farkas Bertalannak, Alekszej Jeliszejevnek és Magyari Bélának az MTA emlékérmét.” [5] 

zanka
Magyari Béla és Farkas Bertalan Zánkán, az úttörőtáborban (Népszabadság, 180. június 24. 6. o.)

A szovjet űrhajósok mintegy tíz napot töltöttek Magyarországon, ahol a kötelező körök mellett szórakozásra, országjárásra és egy kis nosztalgiára is sor került, ugyanis korábban mindketten Pápán szolgáltak a légibázison, amit ugyancsak meglátogattak.

“Tizedik napja, hogy szovjet űrhajós vendégeink magyar társaikkal megérkeztek hazánkba. A kozmosz hőseit osztatlan elismeréssel, meleg szeretettel fogadták mindenütt, amerre csak megfordultak az elmúlt napokban. Aki személyesen, vagy a televízión keresztül látta a Parlament előtti ünnepélyes fogadtatást — ahol Farkas Bertalan tett jelentést Kádár Jánosnak kozmoszbeli küldetésükről —, annak a szám ára örökre emlékezetes marad az esemény. Itt, a Kossuth Lajos téren, a párt és a kormány vezetőinek — Kádár Jánosnak, Losonczi Pálnak és Lázár Györgynek — a jelenlétében köszöntötték először a budapestiek hazánk első űrhajós fiát, Farkas Bertalant, űrhajóssá kiképzett társát, Magyari Bélát, valamint Kubászov űrhajós-parancsnokot és Jeliszejev földi repülésvezetőt. (…) De a következő napokban is gazdag programban volt részük a kozmonautáknak. Részt vettek a Magyar Tudományos Akadémia ünnepségén, találkoztak a nemzetközi és a hazai sajtó képviselőivel, meglátogatták a Csepel Vas- és Fémműveket, és a csepeli Sportcsarnokban beszámoltak a budapestieknek űrbéli tapasztalataikról. (…) Országjáró kőrútjukon eljutottak Farkas Bertalan szűkebb hazájába, Szabolcs-Szatmár megyébe, majd jártak a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben, Mezőkövesden és Gyöngyösvisontán, ahol megkoszorúzták Gagarin emlékművét. (…)” [6] 

Farkas és Kubaszov még a felkészülés alatt

Az MSZMP Központi Bizottságának június 24-i ülésén határozat formájában emlékeztek meg a közös űrrepülésről és az ott elért eredményekről:

“Egész népünket örömmel és büszkeséggel töltötte el, hogy a szocialista országok közös űrkutatási programjának keretében sor került az első szovjet—magyar űrrepülésre. Ez is jól példázza a szocialista országok tudományos-műszaki fejlettségének magas színvonalát, az együttműködésből származó hatalmas előnyöket és lehetőségeket, a Szovjetunió önzetlenségét, hogy közkinccsé teszi a világűr békés meghódításában elért eredményeket. A Központi Bizottság pártunk, népünk elismerését fejezi ki Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósoknak kimagasló helytállásukért. Köszönetét tolmácsolja mindazoknak a tudósoknak, szakembereknek, akik m unkájukkal lehetővé tették az első magyar űrhajós útját, a közös vállalkozás sikerét.” [7]

A sajtóvisszhang, ahogy ilyen eseményeknél szokásos, nem állt meg a vasfüggönynél. Kicsit késve, de az Amerikai Magyar Népszava is beszámolt arról, hogy Farkas Bertalan személyében az első magyar jutott ki a kozmoszba.

amerikaimagyarnsz_19800621_5
Amerikai Magyar Népszava 1980. június 21. 5. o.

Farkas Bertalan ezt követően vadászgépen már nem repülhetett (túl értékesnek számított), ugyanakkor Magyarival együtt a mai napig igen aktívan népszerűsítik az űrhajózást és az űrkutatást, sőt Farkas alapító tagja volt a Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének és a  Space for Earth Alapítványnak is. Emellett 1986-ban közlekedésmérnöki diplomát is szerzett, valamint az MTA Interkozmosz Tanácsának vezetőségi tagja lett 1991-ig. 1997-ben dandártábornoki rendfokozatban nyugdíjazták. Előadásaik azóta is nagy népszerűségnek örvendenek, de például az 1988-as CSEMADOK ( Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a felvidéki magyarok legnagyobb taglétszámú szervezete) Művelődési Táborban az első nap, július 3-án került sor a magyar űrhajós előadására;

“E napon került sor a kistelepülések helyzetéről szóló előadásra, de e napon találkoztak a táborozók Pálfy Istvánnal, aki Világbéke — világirodalom címen tartott előadást az irodalom pótolhatatlan szerepéről. Ezt követően kezdődött az első magyar űrhajóssal. Farkas Bertalannal való találkozás és beszélgetés.” [8] 

nepszabo-majus-27
A Népszabadság 1980. május 27-i “űrhajós számának” címlapja

Az űrrepülés 20. évfordulóján a História folyóiratban jelent meg egy interjú Farkas Bertalannal, amelyben elmondta, hogy sokáig nem is gondolta volna, hogy egyszer ő lesz az első magyar űrhajós:

“Nyolcéves voltam, amikor 1957-ben fellőtték az első szputnyikot. Kevesen hittek abban, illetve kevesen tudták elképzelni – a szakembereken kívül – akkor, hogy létezik olyan rakétacsúcstechnika, amellyel valamit is fel lehet juttatni a világűrbe. Nem is sokan foglalkoztak – a szakembereken kívül – ezekkel a kérdésekkel. Még diákként sem gondoltam arra, hogy én magam leszek az első (és azóta is egyetlen) magyar űrhajós, aki járt a világűrben.”

Szaljut! (Üdvözlet)

Emellett természetesen szó esett a kiképzésről, az űrhajózás veszélyeiről és a kiválasztásról is:

“Már 1978 decemberében tudtuk, hogy én jutok fel, de természetesen minden eshetőségre fel kellett készülni. (A bolgár-szovjet űrrepülést például 1978-ra tervezték, ennek sikertelensége miatt tolódott 1979 helyett 1980-ra a magyar-szovjet közös repülés.) A csillagvárosi tartózkodás azonban teljes egyetértésben telt, ott mindenki segítette a másikat, nemzetiségétől függetlenül is. A kemény kiképzés alatt életre szóló barátságok alakultak ki. A feladat nem volt könnyű, szigorú és kötött volt a napirend. A két év alatt elvileg mindent meg kellett ismerni az űrállomáson, az űrhajón, a szellemi feladatokon túlmenően pedig fizikálisán is fel kellett készülni a repülésre. Mindezek mellett az űrhajózásban soha nem érzi úgy az ember, hogy mindent tud, csakis azt a hitét tudja magában erősíteni, hogy minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében. ” [9] 

ahet19800614_4
A Hét 1980. június 14-i rövid tudósítása (4. o.)

Bár a magyar űrrepülést – ahogy akkoriban minden mást – áthatotta a politika, nem csak ez eredményezte a közös űrrepüléseket, sőt az Interkozmosz program segítette az amúgy nem a legjobb viszonyban lévő államok együttműködését is (pl. magyar-csehszlovák közös fejlesztések). Egyet kell értenünk Szegő Károllyal, aki még 1980-ban úgy fogalmazott, hogy

“Farkas Bertalan űrrepülése mérföldkő volt a hazai űrkutatás történetében. Joggal mondhatjuk ezt, hiszen a mérföldkő „az út mentén elhelyezett jel, amelyhez a megtett út hosszát viszonyíthatjuk”. Hát akkor viszonyítsunk. Hiba lenne letagadni, politikai döntés alapján lett magyar űrhajós, sőt politikai döntés volt az is, hogy hazánk csatlakozott az INTERKOZMOSZ egyezményhez. A politikai döntéseket azonban megfelelő tudománypolitikai döntések követték, és ezek tették lehetővé, hogy mind a hazai űrkutatás, mind a magyar űrhajós tevékenysége komoly tudományos eredményt hozott.” [10] 

És azért ne feledkezzünk el Magyari Béláról sem, aki ugyanúgy végigcsinálta a kiválasztás és kiképzés minden fázisát, csak épp az űrbe nem jutott ki (viszont ő továbbra is repülhetett MiG-21-esen). Az ő hozzáállása nélkül az sem biztos, hogy a magyar űrmisszió ugyanilyen sikeres lett volna.

“Megfogadtuk Bercivel, hogy a keletnémetek példáját követjük, akiknél semmiféle felesleges rivalizálás nem volt. A programban részt vevő többi nemzet űrhajósai, a csehek vagy a lengyelek azonban aljas módszerekkel, feljelentgetésekkel próbálták elütni egymást az űrrepüléstől. Mi azonban meg akartuk mutatni, hogy jobbak vagyunk náluk. Nem rivalizáltunk, inkább egymást segítettük a felkészülésben”

– mondta el egy 2015-ös interjúban.

Egy plakát arra az esetre, ha Magyari repült volna. Később a legtöbb példányt bezúzták

[1] Népszabadság 1980. május 27. 2. o.

[2] A Hét 1980. június 21. 4. o.

[3] Népszabadság 1980. május 30. 3. o.

[4] Népszabadság 1980. június 1. 7. o. 

[5] Az űrhajósok látogatása az Akadémián Magyar Tudomány – Az MTA Értesítője, 1980/8-9. 579. o.

[6] Népszabadság 1980. június 25. 3. o.

[7] Népszabadság 1980. június 26. 1. o. 

[8] A Hét 1988. augusztus 12. 6. o.

[9] P. Á.: Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós História, 2000/7. 15. o.

[10] Szegő Károly: Részletek a hazai űrkutatás történetéből Magyar Tudomány – Az MTA Értesítője, 1980/8-9. 572. o.

Felhasznált források:

A Hét 1980. június 14.

A Hét 1980. június 21.

A Hét 1988. augusztus 12.

Amerikai Magyar Népszava 1980. június 21.

“Az asztalra vágtam a Népköztársaság Űrhajósa-kitüntetést” Beszélgetés Magyari Bélával – HVG.HU

Az űrhajósok látogatása az Akadémián Magyar Tudomány – Az MTA Értesítője, 1980/8-9. 579. o.

Népsport 1980. május 28.

Népszabadság 1980. május 27.

Népszabadság 1980. május 30.

Népszabadság 1980. június 1.

Népszabadság 1980. június 25. 

Népszabadság 1980. június 26.

P. Á.: Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós História, 2000/7. 15. o.

Szegő Károly: Részletek a hazai űrkutatás történetéből, Magyar Tudomány – Az MTA Értesítője 1980/8-9. 572 – 578. o.

A nyitóképen a  Szojuz-36 személyzete, a repülés emblémájával és a kiadott emlékbélyeggel

Facebook Kommentek

További írásaink