Kommunista munkásigazgató a Ganz Hajógyár élén

Janza Károly esztergályos szerepének mozaikjai

Még a második világháború befejeződése előtt nyilvánvaló volt, hogy a harcok elültével rendkívüli feladatok várnak azokra az üzemekre, amelyek az újjáépítésben nélkülözhetetlenek, nem volt ez másként a Ganz Hajógyár esetében sem. A Kommunista Párt ideológiája szerint az „új rend” legfőbb támaszai a munkások voltak, így nem meglepő, hogy a legnagyobb üzemek munkásságát olyan formában kívánta a Rákosi vezette párt ellenőrzése alá vonni, hogy az üzemi bizottságok elnöki tisztségeit a párthoz hű funkcionáriusokkal töltötték fel. Az üzemek államosításával pedig megnyílt az út arra is, hogy az igazgatóságokba is saját embereiket, az úgynevezett munkásigazgatókat ültessék.

Biró Ferenc a csepeli Weiss Manfréd műveknél betöltött szerepének korábbi elemzése után, cikkemben a Ganz Hajógyár[1] egykori vezetőjével, Janza Károllyal[2] és a Kommunista Párthoz fűződő viszonyával foglalkozom. Janza a háború előtt és alatt a gyár vasesztergályosa volt, majd az üzemi bizottság elnöke lett, később a Kommunista Párt döntése nyomán munkásigazgatónak nevezték ki. Ezt követően a Magyar Néphadseregbe került, s előbb miniszter-helyettes, majd honvédelmi miniszter lett.

Az üzemi bizottságokba, majd a vállalatok élére kinevezett káderek esetében a pártnak rendkívül körültekintőnek kellett lennie, Rákosi, néhány évvel később a következő szavakkal foglalta össze azt, hogy mi a vezetők szerepe a vállalatoknál:

A fegyelem az utolsó időben meglazult, bár gyáraink üzemvezetői között egyre több a régi ipari munkás. Ezek a munkásvezetők megfeleltek a várakozásnak és igazolták, hogy lényegében jól választottuk ki őket. Egy részüknél azonban az a hiba mutatkozik, hogy a munkásból lett igazgató volt munkatársaival szemben nem tud eléggé fegyelmet tartani. Nincs szíve, vagy nincs bátorsága, hogy a szocializmus építése érdekében feltétlenül szükséges fegyelmet kemény kézzel megteremtse. A munkásigazgatók egy részénél azt tapasztaljuk, hogy kikerülik a népszerűtlen feladatokat, amelyekhez a munkafegyelem is tartozik, s helyette bratyi-szellemet honosítanak meg, amellyel a munkásigazgatók úgy akarnak népszerűséget biztosítani, hogy elnézik a hibákat. (…)

A vállalatvezető elvtársaknak meg kell érteniők, hogy a demokrácia azért tette őket vezető helyükre, hogy vezessenek, tartsanak fegyelmet, a szocializmus építése érdekében ne tűrjék a lopást, a könnyelmű selejtet, a bércsalást és hasonlókat. Ezer meg ezer ilyen eset fordult elő és a legnagyobb ritkaság, hogy a termelést ilyen módon szabotálókkal szemben komoly rendszabályokat alkalmaztak volna. Ennek meg kell szűnnie. Itt az ideje, hogy munkásigazgatóink megértsék: egyéni felelősséggel tartoznak a termelésért és megtanuljanak élni azokkal a jogokkal, amelyeket nekik a demokrácia erre a célra adott.[3]

5b8a1616
Jóvátételként befejezett CSIATURI (1947) folyam-tengeri áruszállító hajó vízrebocsájtása, 1947. július 3-án. Ünnepség, Janza Károly beszédet mond. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, XLVII.224
5b8a1617
Részlet a beszédből: „Janza Károly, a Ganz-hajógyár üzemi bizottságának elnöke, méltatta és ezután a gyári munkásság, lelkes, kitartó munkáját, amellyel a hajót felépítette, hogy így is hozzájáruljon a magyar és szovjet nép között fönnálló baráti viszony megszilárdításához.” (MTI 1947. július 9.) Fénykép: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, XLVII.225

A szocialista iparszervezés, s ennek minden sztálinista kelléke, úgy, mint az egyre fokozódó munkaverseny, az állítólagos szabotőrök felkutatása és a párt ideológiai képviselete jelentette az új munkásigazgatók egyik legfontosabb feladatát. A termelés fokozására tett erőfeszítésekről tesz tanúbizonyságot az alábbi nyílt levél:

Miért nem lettünk élüzem?

A Ganz – Hajógyár vezetőinek nyílt levele a Ganz – Hajógyár dolgozóihoz

A Ganz Hajógyár dolgozóinál érthető elégedetlenséget keltett az a tény, hogy gyáruk mindeddig nem lett élüzemmé. Janza Károly munkásigazgató, Hajdú József ü. b. elnök, Vigh Pál h. párttitkár és Prépost József kádervezetők megvizsgálták a hajógyár helyzetét és az alábbi nyílt levéllel fordultak az üzem dolgozóihoz:

(…)

Az elkövetkező tervévben a tervbe vett öt hajó helyett hatot kell megépítenünk. Ha a felsorolt hibákat gyorsan kijavítjuk, minőségünket emeljük, helyet teremtünk magunknak a gyártáshoz, gépeinket és szerszámainkat kellően ápoljuk, akkor bizonyos, hogy az augusztus 1-ével induló új munkaversenyben az öthónapos terv végrehajtásáért induló nagy verseny győztesei között kell lennie a Ganz Hajógyárnak is.

Janza Károly munkásigazgató, Hajdú József tj. B. elnök,

Víg Pál h. párttitkár,

Prépost József kádervezető.[4]

5b8a1898
CSIATURI (1947) folyam-tengeri áruszállító csavaros motorhajó vízrebocsájtása 1947. július 3. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, 5B8A1898

A „szocialista munkaszervezés” azonban csak az egyik oldalát jelentette a munkásigazgatók kinevezésének. A régi elit eltávolítása, nem ritkán kisemmizése révén létrejött egy vezető réteg, s a párthoz hű káderek egyik felemelkedési útja éppen az egykori gyári munkásokból üzemvezetőkké, igazgatókká való avanzsálása volt.[5] Nem csoda tehát, hogy az új rendnek valamilyen formán meg kellett indokolnia azt, hogy hogyan és miért lehetett az, hogy az egyik egykori gyári munkásból, egyik évről a másikra igazgató lett. A Ganz Hajógyár élére kinevezett Janza Károly héroszi alakját is körültekintően kellett megrajzolni. A Kommunista Párt lapjában, a Szabad Népben az alábbi cikk jelent meg Janzáról:

Janza Károly

Negyedkiló kenyéren dolgozott a felszabadulás utáni hetekben néhányadmagával Janza Károly, a Ganz Hajógyár új vezetője a gépek mellett. Kétszáztizenhat hídpontont készítettek az előrenyomuló Vörös Hadsereg számara. „Ilyen munkát csak a mi sztahanovistáinktól láthatunk” – mondotta róluk akkor a moszkvai rádió.

A felszabadulás után Lakatos államtitkárral együtt szervezték meg a hajógyárban a munkát.

Mikor a fasiszta gyújtogatók felgyújtották a Ganz-hajóműhelyt, az elsők között vett részt az oltásban. Ma már nagyot haladt az új hajóműhely építése, és 33 millió forintos beruházással folyik a hároméves terv végrehajtása. Janza Károly most már nem mint ellenőr, hanem mint vezető küzd majd a hároméves tervért.[6]

A kinevezéseket természetesen több oldalról meg kellett támogatni, hogy annak legitimációja a lehető legerősebb legyen, az autokrata és diktatórikus rendszerek egy visszatérő önigazoló módszere az volt, hogy az „egy közülünk”, a „nép fia” motívumot használták fel, Janza – és más munkásigazgatók – esetében ugyanígy jártak el.

A Nehézipari Központ kötelékébe tartozó vállalatok dolgozói már hetek óta sürgetik, hogy az iparügyi hatóságok nevezzenek ki a vállalatok élére új vezetőket. Most ez a kinevezés megtörtént. Az új igazgatók és vezérigazgatók nagy része a dolgozók sorából került ki, míg másik részük mérnök.

A kinevezések során a MÁVAG vezérigazgatója Florek Gyula lett, aki pályáját 14 éves korában a Ruggyantagyárban mint segédmunkás kezdte. Helyettese Herczeg János. A budapesti MÁVAG gyártelep új igazgatója Jodál Sándor mérnök. A diósgyőri ó- és újgyár vezető igazgatója Herczeg Ferenc volt Ü. B. elnök lett. Herczeg 1920-ban mint altiszt került a gyárba, majd lakatostanoncnak szegődött.

A Ganz-gyárak vezérigazgatóhelyettese Pongrácz Kálmán, aki az Üzemi Bizottság elnöke volt, valamint Incze Jenő mérnök. Pongrácz 14 éves korában már napszámos volt a Király-malomban. A Ganz-hajógyár igazgatója Janza Károly, az Üzemi Bizottság elnöke lett.[7]

A kinevezés mögött természetesen az is szerepet játszhatott, hogy az új káder – mai szóval – piárja mellet párthűsége is elsőosztályú legyen. A koalíciós időkben tanúsított „hűségeskük” a későbbiekben jó szolgálatot tettek, Janza Rákosit méltató szavai indirekt módon biztosan elérték hatásukat:

Rákosi elvtárs az újjáépítés céljaira adta a Ganz munkásainak ajándék-motorcsónakját

A Ganz hajógyár munkássága meleg ünnepség keretében adta át Rákosi Mátyás elvtársnak a gyár dolgozóinak ajándékát: egy motorcsónakot. Janza Károly üzemi bizottsági elnök üdvözlő beszédében azt mondta, hogy a csónakot Hajnalnak nevezték el, mert Rákosi elvtárs visszatérése egybeesik a magyar munkásmozgalom új hajnalával, de ezzel a névvel egyben áldozni akarnak a fasiszta hordák által Németországban megölt Rákosi Hajnal emlékének is.

Rákosi elvtárs melegen megköszönte a munkásság szeretetét kifejező ajándékot s azt mindjárt az újjáépítés céljaira Vas elvtársnak ajánlotta fel, akinek hidat építő mérnökei a munkáknál a legnagyobb szükségét érzik a megfelelő vízi közlekedési eszköznek. Rákosi elvtárs ezután a motorcsónakon körutat tett a hajógyárban és megszemlélte a kereskedelemügyi minisztérium részére újonnan épülő, a Dunába zuhant hidak kiemelését szolgáló 100 tonnás úszódarut.[8]

Munkásigazgató a Szabad Népben. Szabad Nép, 5. évf., 273. sz. 1947. november 30. 7. o.
Munkásigazgató a Szabad Népben. Szabad Nép, 5. évf., 273. sz. 1947. november 30. 7. o.

Az 1945-ös választás abszolút győztesét, a Kisgazdapártot a kommunisták bezsarolták egy előnytelen koalícióba, majd folyamatosan heves támadásokat intéztek a párt „jobb szárnya” ellen, ezzel is gyengítve ellenfelüket. A fent említett „hűségeskünek” nem csak a személyi-kultusz építésében volt szerepe, hanem az aktuálpolitikai csatározások során is. Későbbi kutatásaim során választ kívánok majd adni arra, hogy a munkásigazgatók politikai támogatása felsőbb utasításra, vagy önkéntes igazodás miatt történt-e. Az alábbi nyílt levelet a Ganz Hajógyár vezetősége írta alá, élén Janza Károllyal:

A Ganz-hajógyár munkásságának válasza a kisgazdapárti parasztképviselők üzenetére

(…) Tűrhetetlennek tartjuk azt is, hogy amíg a demokratikus rendőrség lecsap a politikai gazdasági bűnözőkre és ártalmatlanná teszi őket, akkor igen gyakran a Ti pártotokból, akik csak névleg demokraták, állanak oda és paragrafusok helytelen értelmezésével bátorítást adnak nekik bűnös üzelmeik folytatására. Ezzel egyaránt ártanak nekünk is, Nektek is. (…) Ne tűrjétek, hogy a, parasztság és munkásság ellenségei befurakodjanak közétek. Ne hagyjátok, hogy levitézlett nagybirtokosok, nagytőkések és bankárok, a parasztság ellenségei vegyék kezükbe és irányítsák a Kisgazdapárt politikáját. (…)[9]

A Kommunista Párt a koalíciós kormány megalakításakor a legfontosabb tárcákat magának igényelte, így került a Közlekedésügyi Minisztérium élére Gerő Ernő, a spanyol polgárháború egykori politikai komisszárja, keményvonalas sztálinista kommunista. A minisztérium megszerzése hatalmas politikai potenciállal is bírt, a közlekedés újjáépítése, megszervezése a népszerűségnövelés eszköze lett. („Gerő a hídverő”) Másrészt a pártszervezésben nélkülözhetetlen infrastrukturális erőforrásokhoz való hozzáférést biztosította a Kommunista Pártnak. A háború utáni, hatalmas erőfeszítéseket igénylő és valóban heroikus újjáépítés sikereinek gyümölcseit így a kommunisták tudták learatni.

A Ganz-hajógyárban hétfőn délben 12 órakor Gerő Ernő elvtárs, közlekedésügyi miniszternek átadták a második száztonnás úszódarut. Az úszódarut Ady Endréről keresztelték el. Az ünnepélyes átadáson jelen volt a Ganz-gyár valamennyi munkása.

Janza Károly, az üzemi bizottság elnöke köszöntötte Gerő elvtársat. A miniszter válaszában rámutatott, hogy az első úszódaru, amelyet szintén a Ganz-gyár munkásai és mérnökei építettek, lehetővé tette az újjáépítés eddigi legnagyobb alkotásának, a Kossuth-hídnak a létrehozását. A második úszódaru, amely most készült el, lehetővé fogja tenni, hogy a kitűzött rendkívül rövid idő alatt megfeszített munkával elkészíthessék az első véglegesen helyreállítható állandó Duna-hidat, a régi Ferenc József, illetve az új Szabadság-hidat. A miniszter ezután méltatta azt a nagy műszaki feladatot, amelyet a mérnökök és munkások az úszódaru elkészítésével végeztek és amely még normális időkben is igen nagy munkát jelent.[10]

5b8a1455
ADY ENDRE úszódaru vízrebocsájtása 1945-ben. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, XLV.1400
5b8a1537
A Szabadság híd részét emeli be az ADY ENDRE (1946) és a JÓZSEF ATTILA (1945) úszódaru, háttérben a Petőfi Híd (Boráros téri híd) Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Történeti Fényképek Gyűjteménye, XLVI.1615 és XLVI.1617

5b8a1538

Janza felemelkedése az 1940-es évek második felében töretlen maradt, a Magyar Dolgozók Pártjának nagy-budapesti listáján előkelő helyet kapott, még a később tragikus és rejtélyes körülmények között elhunyt kommunista, Mező Imre is mögé került a listán. (Mező Imre haláláról írásom lásd itt.) A Szabad Nép álnaiv cikkében a következőképen foglalta össze Janza karrierjét:

– „Mi is történhetett a Ganzban három év alatt? Eszembe jutnak a hideg műhelyek, az ócska gépek, a beteg munkások…” – írta az újságíró 1947-ben, aztán megpróbálta elképzelni a gyárat a hároméves terv végén:

– Janza elvtársat keressük, – mondjuk, amikor belépünk a Hajógyár pártirodájába – valószínűleg ő az üzemi bizottság elnöke. – Meglepődve nevetnek fel a szobában;

– Átaludtak két évet az elvtársak? – felelik nevetve. – Janza elvtárs tavaly vállalatvezető lett és most a honvédségnél találhatjuk meg. Ez rendes 580 százalékos teljesítmény a gyönyörű műhelyben.[11]

Kutatásaim további kiszélesítése után, reményeim szerint választ kaphatunk arra, hogy Janza – és más munkásigazgatók – direktívák szerint jártak-e el a kommunikációs panelek használata esetén, vagy a rendszerhez való igazodás és a várt jutalmazás miatti megfelelés váltotta-e ki belőlük a panelek használatát. Arra is választ kívánok a későbbiekben kapni, hogy Biróhoz hasonlóan Janza milyen jövedelmezést kapott 1945 után, illetve lakóviszonyai hogyan alakultak karrierjének felemelkedése után.

A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.

14729210_1248966758480430_3213784558583842018_n


Kiemelt kép:

Váci út 178. Ganz Hajógyár. MAGYAR RENDŐR / FORTEPAN

Források és jegyzetek

[1] Hivatalosan 1928 és 1948 között: Ganz és Tsa. Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár RT.

[2] Janza Károly, Újpest, 1914. április 11. – Budapest, 2001. június 21.

[3] HU BFL – XXXV.95.a, MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései, 1948. augusztus 18. Rákosi Mátyás hozzászólása, 75. o.

[4] Szabad Nép, 6. évf., 189. sz. 1948.július 25. 8. o.

[5] A régi elittel való leszámolás és az új elit létrehozásának egyik radikálisabb módszereitől sem riadtak vissza, a különböző internáló és kényszermunka táborokba való deportálás mellett bizonyos nagyvállatok vezetőit koncepciós perekben ki is végeztek, lásd például Szabó Kornél, a Nitrokémia vezetőjének perét. Lásd például: Cseszka Éva: Gazdasági perek a Rákosi-rendszerben 1948. In: Magyar Szemle, Új folyam, XVII. évf, 11-12 sz. 2013. október 24.

[6] Szabad Nép, 5. évf., 273. sz. 1947. november 30. 7. o.

[7] Friss Ujság, 1947. december 2. 2. o.

[8] Szabad Nép, 3. évf., 160. sz. 1945. október 7. 2. o.

[9] Szabad Nép, 4. évf., 293. sz. 1946. december 15. 10. o.

[10] Szabad Nép, 4. évf., 108. sz. 1946. május 15. 3. o.

[11] Szabad Nép, 8. évf., 2. sz. 1948.január 3. 7. o.

Facebook Kommentek