A csehekre váró végső megoldás terve

Közel hetvenhat  évvel ezelőtt a frissen kinevezett cseh-morvaországi protektorhelyettes, Reinhard Heydrich beszédet mondott Prágában, arról, hogy miként képzeli el a tartomány és azon belül is a csehek jövőjét. A Sicherheitsdienst megszervezője, az Endlösung későbbi kitervelője egy rá jellemző, nagyon alapos elgondolást vázolt fel a német hallgatóság előtt. Heydrich terve végül nem valósult meg, ebben nemcsak a halála akadályozta meg, de a változó hadi helyzet is átalakította a megszálló németek helyi politikáját, valamint az sem kedvezett elképzelésének, hogy csak nagy ráfordítással tudta volna a Harmadik Birodalom végrehajtani.

Reinhard Heydrich (1904-1942) már prágai kinevezése előtt kivívta magának munkásságával, hogy Hitler berlini kvázi “udvartartásában” esélyesnek tartsák arra, hogy egyszer a Vezér örököse legyen. Az ottani küzdelemből végül 1941 őszén kiesett, amikor ideiglenes “szövetségese,” Martin Bormann, Hitler titkára kijárta, hogy a nem túlságosan effektív idős diplomata, Konstantin von Neurath helyére kerüljön Prágába. Ezzel a lépéssel Bormann jól járt: egy riválisa kiesett a pixisből, de Heydrich sem lehetett csalódott: azzal a feladattal mehetett Prágába, hogy rendet tegyen – amely ha sikerül, hosszú távon növelheti az esélyeit arra, hogy Hitler potenciális utóda legyen (csak zárójelben: a Führer gyakorlatilag már semmit sem érő utódlásáért még 1945 tavaszán is nagy küzdelem folyt).

rh.jpg
Reinhard Heydrich 1940-ben

 Nem lehetett tudni, hogy Heydrich milyen gyorsan pacifikálja a cseh területeket, ezért csak a protektorhelyettesi pozícióba nevezték ki, amíg von Neurath “betegszabadságon” van. Végül 1941. szeptember 27-én lépett hivatalba Heydrich, és rögtön munkához is látott: bevezette a statáriumot, majd elfogatott több volt cseh katonatisztet, politikust – köztük volt Alois Eliáš, a Protektorátus miniszterelnöke. Eliášt halálra is ítélték birodalom ellenes cselekmény miatt (titokban kapcsolatot tartott fent a londoni emigránsokkal), azonban túlélte Heydrichet,  és csak 1942 nyarán végzik ki. A kormányfő elfogatásán túl is belenyúlt a cseh kormányzat összetételébe, új minisztereket nevezett ki, valamint a zsidók számára létrehozta a terezíni gettót.

A rendcsinálás következő lépése volt, hogy felvázolja nagyobb plénum előtt, hogy pontosan mik is a tervei a rá bízott területtel. Október 2-ai beszédében a  protektorátusi német vezetők előtt részletesen kifejtette, hogy mi vár a csehekre a jövőben.

“Szükséges a háború legközelebbi időszakán belül a cseheknek világosan megmutatni: akár szeretnek minket, akár nem, akár gondolnak a későbbi független államra, akár nem, a fontos az, hogy ebben az esetben csak árthat nekik felkelést kirobbantani, vagy ellenállni. […] A lényeg, hogy nyugalom legyen, mert szükségünk van békére és nyugalomra.” [1]

Reinhard Heydrich és Albert Speer 1941. december 4-én a prágai Rudolfinum előtt

Beszédének ebben a részében Heydrich mondhatni egyértelmű dolgot mondott – amelyről, mint titkosszolgálati vezető, lehetett is tudomása. A cseh ellenállás (akár a polgári, akár a kommunista) tisztában volt azzal, hogy a három oldalról Németország, a negyedik oldalról a kvázi bábállam Szlovákia (egészen konkrétan a németek által “őrzött” védelmi vonal az ország nyugati részén, a Schutzzone) által körbevett Cseh-Morva Protektorátusban teljesen értelmetlen lenne a hétmilliós csehségnek felkelést kirobbantania, mivel az hatalmas véráldozatokkal járna. A tartós partizánháborút pedig azért vetették el, mivel Szlovákiával és Lengyelországgal ellentétben itt sem nagy erdősségek, sem mocsarak nem voltak, amelyek búvóhelyként szolgáltak volna. A háborús termelés folyamatossága miatt (ne feledjük, hogy a beszéd idején értek a német egységek Moszkva előterébe, a villámháború keleten tehát még tartott!) szükség volt a terület pacifikálására.

“Hogy átláthassuk, hogy kik azok az emberek a térségben, akik alkalmasak az elnémetesítésre, szükséges egy faji-népi jellegű állományfelmérést végeznem. […] Akár röntgenvizsgálattal, egy iskola ellenőrzésével, akár egy állítólagos munkaszolgálat során az ifjúság faji felülvizsgálatával, de teljes képet kell kapnom a nemzetről, s azt követően tudom megmondani, hogy így és így néz ki a lakosság.” [2]

Heydrich nagyszabású felmérést tervezett, amelyhez öt mobil röntgenállomást is szerzett, hogy más indokkal, de a cseheket különböző vizsgálatok során feltérképezze. A wannsee-i konferencia után mindössze két héttel, 1942. február 4-én a protektorhelyettes arról is beszélt, hogy kérdőíves módszerrel mérnék fel a csehek között, hogy ki alkalmas az elnémetesítésre: ezt később a személyi irataikon is fel kellett volna tüntetni. De már októberben is bőven kifejtette azt, hogy a cseheknek milyen csoportjai vannak elmélete szerint, és hogy mi vár rájuk, ha a Harmadik Birodalom megnyeri a világháborút.

 “A következő típusok vannak: az egyik fajilag és szellemileg is jó, ez egészen egyszerű, őket el tudjuk majd németesíteni. Aztán van egy másik, az ellenkező típus: a fajilag és szellemileg rosszak. Ezeket az embereket el kell távolítanom. Keleten egy csomó hely van. […] A fajilag rossz, szellemileg jó csoportot munkára fogjuk majd a Birodalom egy másik részében, és gondoskodnunk kell róla, hogy ne lehessenek gyerekeik, mivel nem akarjuk, hogy a térségünkben elszaporodjanak. […] Ami marad, az a szellemileg gyenge, de fajilag jók csoportja. Ezek a legveszélyesebbek, mivel ők a fajilag jó vezetőréteg. […] Ezek egy részénél egy lehetőség marad, hogy megpróbáljuk őket a Birodalomban, egy tisztán német környezetben letelepíteni, elnémetesíteni és szellemileg átnevelni. Ha ez nem megy; végül a falhoz kell állítani őket; áttelepíteni ezeket nem hagyhatom, mivel keleten új vezető rétegük  épülne ki, ami ellenünk irányulna.” [3]

Heydrich alapos tervének végrehajtása a gyakorlati síkon ott feneklett meg, hogy a protektorhelyettes 1942. június 4-én belehalt az ellene május 27-én elkövetett merénylet során szerzett sérüléseire. Elméleti síkon problémát okozott, hogy terve nagyon sok embert, eszközt kötött volna le a háborús időszak kellős közepén. Berlin reakciójáról nincs sok információ, azonban az beszédes, hogy a prágai munkáját kiküldetésként felfogó Heydrich gyakran küldött jelentéseket Hitlernek, amelyeket azonban a Vezető csak elvétve reagált.

Bundesarchiv Bild 146-1972-039-44, Heydrich-Attentat.jpg
Heydrich kocsija a merénylet után

Nem Heydrich volt az egyetlen német vezető azonban, aki a csehek kitelepítését képzelte el a jövőben. A Cseh-Morva Protektorátusban Rudolf Toussaint tábornok 1941 őszén a Wehrmacht főfelügyelője, aki pár nappal Heydrich beszéde után, október 6-án küldte el csehekkel kapcsolatos javaslatát a Führernek. A tábornok a már és később elfoglalt szovjet területekre küldte volna a nem germanizálható cseheket, akik ott kvázi felügyelőként dolgoztak volna. A már említett 1942 februári beszédében szintén hasonló szerepet vizionált a volt szovjet területekre kitelepítendő csehekre, ahol a koncentrációs táborok őrei lettek volna.

Heydrich emlékére kiadott protektorátusi bélyeg

[1] Bencsik Péter: Csehszlovákia története dokumentumokban, Napvilág Kiadó, Budapest, 2016, 189-190 .o.

[2] Idézett mű: 190. o.

[3] uo.

 Források:

Bencsik Péter: Csehszlovákia története dokumentumokban, Napvilág Kiadó, Budapest, 2016.

Brandes, Detlef: Die Tschechen unter deutschem Protektorat, 1. kötet: Besatzungspolitik, Kollaboration und Widerstand im Protektorat Böhmen und Mähren bis Heydrichs Tod (1939-1942). R. Oldenbourg Verlag, München, 1969.

Kárný 1997: Kárný, Miroslav: Reinhard Heydrich als Stellvertretender Reichsprotektor in Prag (bevezető tanulmány). In: Kárný Miroslav (szerk.): Deutsche Politik im „Protektorat Böhmen und Mähren” unter Reinhard Heydrich 1941-1942: Eine Dokumentation. Metropol, Berlin, 1997.

MacDonald, Callum: The Killing of Reinhard Heydrich: The SS „Butcher of Prague”, Da Capo Press, New York, 1998.

A nyitóképen Heinrich Himmler (középen) Heydrich (j) és Karl Wolff társaságában (b)

Facebook Kommentek

További írásaink