Császári és királyi macifröccs

Gyakorlatilag “megszületése”, vagyis az 1840-es évek eleje óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon a fröccs, amelynek számtalan változata alakult ki az évek során. Az utóbbi időben lett nagyon felkapott a macifröccs, vagyis a málnaszörpös fröccs. Az azonban már nem közismert, hogy ez az italfajta már több, mint száz éves történetre tekint vissza, és feltalálója minden bizonnyal egy kellően kreatív osztrák-magyar tengerész volt.


A dinamó mellett a fröccsöt is Jedlik Ányosnak (1800-1895) köszönhetjük. A híres feltaláló 1828-ban dolgozta ki a szódavíz nagyipari előállításának ma is ismert módját és eszközeit, de a szénsavas víz már korábban is ismert volt. A legenda szerint Jedlik az első fröccsöt 1842. októberében készítette el Fáy András fóti birtokán, egy szüreti mulatság keretében – az eseményről a szintén jelen volt Vörösmarty Mihály Fóti dal című versében is megemlékezett.


A 19. század utolsó éveiben, ahogy megjelentek a Monarchia flottájában a nagyobb hajóegységek, lehetőség adódott a tengerészek életkörülményeinek további javítására. Ezek egyike volt a pazarettagyár, amely a kantin mellett üzemelt, és szénsavas málnaszörpöt állított elő. A pazaretta, más néven pašareta hamar a dalmát partvidék népszerű üdítőitala lett és jelenleg is kapható, sőt önálló közösségi oldala is van.

157931_7995149599_7176476_n.jpg
A pasareta mai változata

“A nagyobb hadihajókon a kantin mellett volt a pazarettagyár. A pazaretta szénsavval telített málnaszörpös víz, melyet zárt üvegben hoztak forgalomba. Mint a kantin, úgy a pazarettagyár is csak a nap megjelölt idejében lehetett nyitva. Egy üveg ára 10 fillér volt. Borral vegyítve kitűnő italt adott.”*

A fentebbi idézet Győri Lajos egykori tengerész szállásmester 1935-ben megjelent, A császári és királyi haditengerészet békében és háborúban című könyvében olvasható, és minden valószínűség szerint ez a macifröccs receptjének első írásos változata. Az első ilyen fröccs készítőjének neve már homályba vész, ahogy az sem zárható ki, hogy többen egyszerre, de egymástól függetlenül alkották meg azt. Ahogy a mai macifröccsnek is létezik vörös és fehérboros változata, okkal feltételezhetjük, hogy a szomjas matrózok sem csináltak elvi kérdést a bor színéből.

viribus_unitis_2.JPG
A Viribus Unitis, a K. u. K. Haditengerészet zászlóshajója egy korabeli képeslapon. A több mint ezer fős legénység bőven biztosított elfoglaltságot a pazarettaüzemben dolgozóknak.

Annyi bizonyos, hogy a szigorúan szabályozott keretek között élő tengerészek (és minden bizonnyal egyes tisztek) körében nagy népszerűségre tett szert az ital, amely idővel, a haditechnikai találmányok legnagyobb részéhez hasonlóan a civil hétköznapokba is beszivárgott; a mai macifröccs-fogyasztók pedig, ha tudtukon kívül is, tovább éltetnek egy régi monarchiás “tengerészhagyományt” is.

*Győri 86. o.

Felhasznált irodalom:

Győri Lajos: A császári és királyi haditengerészet békében és háborúban, Nagy Károly és Társai Grafikai Műintézete, Debrecen, 1935.

Zsonda Márk: Ezrek elfeledett mindennapjai; Tengerészélet a K.K és K.u.K. Haditengerészet kötelékében

http://www.feltalaloink.hu/tudosok/jedlikanyos/html/jedanyindex.htm

A nyitóképen karácsonyozó tengerészek – ünnepekkor a szolgálatot is kicsit lazábbra vehették

Facebook Kommentek

További írásaink