„Ne légy jól értesült! Ne ülj fel bennfenteseknek! Háború van!” – Mérgező falevelek, robbanó tollak és a propaganda

Szerző: Miklós Tamás

Éppen az Esztergom és Vidéke 1944-es évfolyamát lapozgattam, amikor egy figyelemre méltó cikkre bukkantam. Korábbi olvasmányaimból már ismerős volt a szövetségesek által ledobott robbanó babák és tollak története, amely mindig is erősen propaganda gyanús volt. Ebben erősített meg az említett írás is, amely Megyénkben is dobtak le halálos gyermekjátékokat a terrortámadók címmel jelent meg az Esztergom és Vidékében.

Itt azonban az ismeretlen szerző egy lépéssel tovább ment, amikor a következőket írta:

Ugyancsak f. hó [április – M.T.] 13-án a terrortámadás után a dorogi bányaigazgatóság udvarán és a vármegyében több helyen arzénnel mérgezett tölgyfaleveleket találtak. Az igazgatóság vezetősége felfigyelt a levelekre, mivel a környéken tölgyfa nincs, hogy azok honnan származnak. Az igazgatóság a leveleket elküldte a közegészségügyi intézetbe, ahol megállapítást nyert, hogy a leveleket arzénnel vannak átitatva. Tették ezt a gaz támadók azért, hogy a gazdaközösség által Szt. György napján kihajtott állatok ezt fellegeljék és ezáltal állatállományunk pusztuljon.”[1]

robb1.jpg
Az említett újságcikk

A szövegrészlet már-már annyira abszurd, hogy további kutatásokra késztetett. Mítosz, vagy valóság? Ezzel a kérdéssel láttam neki a dolognak. Legelőször is a Pataky – Rozsos – Sárhidai szerzőtrió Légiháború Magyarország felett című kétkötetes művét vettem kézbe. A szerzők a korabeli hivatalos jelentések alapján részletesen feldolgozták az országot ért légitámadásokat. Témánkkal kapcsolatban az alábbi következtetésre jutottak:

„A robbanó töltőtollakkal, babákkal stb. kapcsolatos első hírek egyébként 1943 végén jelentek meg. Ezek szerint ilyen robbanóeszközöket Dél-Németországban, Ausztriában, Észak-Olaszországban találtak. Magyarországon 1944 tavaszán terjedtek el az ezzel kapcsolatos hírek. Állítólag a Mura és a Dráva vidékén, illetve Nyugat-Dunántúlon találtak ilyen szerkezeteket. E könyv szerzői, egy magyar sebesültről szereztek tudomást, akinek a keze sérült meg a robbanástól. Az szükségszerű volt, hogy a légitámadások után talált, ismeretlen szerkezetek felszedésétől minden módszerrel tiltották az embereket, főleg a gyerekeket.”[2]

Ez részint megerősített feltevésemben, ezért úgy döntöttem, további korabeli folyóiratokat vonok be a munkába. Az első dolog, amit megfigyeltem, hogy a robbanó tollak története nem is olyan újkeletű. A keleti front magyar haditudósítói már 1942-ben közöltek beszámolókat ilyen eszközökről, amelyeket egy partizánok által használt raktárban fedeztek fel:

„Elképesztő tömegben voltak itt a különböző, ártatlan külsejű romboló és pusztítóanyagok. Töltőtoll, amelynek anyaga robbanószer s akár vasúti sínrobbantásra, akár a »szerencsés megtaláló« elpusztítására alkalmas. Ugyanez: cigarettatárca formájában. De volt ott más is. Például: becsületes öreg zsebóra, amely voltaképpen – kézigránát. Fésű, amely – gyújt s olthatatlan lánggal ég.”[3]

xnso6x.jpg
A Gazetta di Savona, amely 1944 októberében bűnözőknek nevezte a robbantó tollakat ledobálókat

A szövetséges légierő által ledobott robbanó babák és tollak története először 1943 áprilisában jelenik meg a magyar sajtóban. A közlemények általában az MTI jelentéseire hivatkoznak, utóbbi pedig külföldi hírügynökségektől vette át a tartalmakat. Például:

„Róma. Az olasz területek ellen intézett szicíliai és kalabriai légi támadások alkalmával az amerikai gépekről robbanó töltőtollakat és irónokat dobtak le nagyszámmal. Nyilvánvaló, hogy ezzel az amerikaiak elsősorban az olasz gyermekek életét akarták kioltani. (MTI.)”[4]

Később Szófiából, majd 1943 szeptemberében már Bukarestből is hasonló esetekről számoltak be a magyar lapok. Romániában például robbanóanyaggal töltött cukorkásdobozok ledobását jelentették. A terrorbombázások mögött pedig természetesen az USA és Nagy Britannia állt, vagy ahogyan egy lap fogalmazott:

„a gengszter, hidegvérű gyilkosok mögött ott van Csörcsil [sic!] úr és Roosevelt”.[5]

holl_robb.jpg
Hollandiából is érkeztek beszámolók

1943. május 19-én az amerikai 8. légihadsereg támadást intézett Kiel kikötője ellen. Ez az amerikai légierő legkorábbi Németország elleni légitámadásai közé tartozott. A bombázás után hamar elterjedt, hogy robbanóanyaggal töltött tollakat és egyéb tárgyakat is dobtak Kiel felett. Erről Joseph Goebbels is megemlékezett naplójában, hozzátéve, hogy a tengerészeti parancsnok jelentése nem bizonyult teljesen tényszerűnek. Megjegyezte továbbá, hogy ilyen alkalmakkor figyelhető meg, milyen ideges lesz a Wehrmacht parancsnoksága egy angol-amerikai légitámadás nyomása alatt.

A Magyarország felett ledobott robbanó használati tárgyakról 1944 tavaszától kezdett cikkezni a sajtó. Az mindenesetre feltűnő, hogy a beszámolók a legtöbb esetben semmiféle konkrétumot sem tartalmaznak, így például az Esztergom és Vidékében megjelent alábbi cikk sem:

[a]z angolszász bombázók távozása után töltőtollat talált egyik Pest melletti faluban egy fiúcska. Felvette a földről a tollat, ki akarta csavarni tokjából, amint ez a töltőtollaknál szokásos. A toll felrobbant, a fiú holtan maradt a helyszínen.”

Forrásmegjelölés nélkül szó szerint ugyanezt közölte a Nyírvidék című lap is.[6] Konkrét dátummal, helyszínnel és nevekkel csak elvétve találkozhatunk. Ritka kivétel a Nyírvidékben megjelent alábbi részlet:

„Nyárád község határában egy leventeifjú kerékpáron haladt az országúton. A kerékpár ráfutott egy cigaretta nagyságú hüvelyre, amely felrobbant.”[7]

A Pápa és Vidékében ugyanez már úgy jelent meg, hogy a kerékpár csak egy cigarettán ment keresztül, ami felrobbant.[8] Lényeges különbség! Annyi azonban bizonyos, hogy a helyszínek beazonosíthatatlansága és az anonimitás következtében ezeket az eseteket ma már szinte lehetetlen bizonyítani, vagy esetleg cáfolni.

pic50.jpg
A háború mindenkit elér – Szennik György propagandaplakátja

A robbanó játékokon kívül a szövetségesek állítólag mérgező cigarettákat, sőt foszforos szénát is szórtak az ország felett. Egy másik cikk szerint már mérgező hatású borotvapengéket is küldtek postán keresztül magyarországi címekre. Ezzel kapcsolatban meg is jegyezték:

„Óvakodjunk. Ma a harctérhez tartozik minden ház, minden udvar, minden otthon, s részt vesz az életharcban már a gyermek is.”[9]

Mindez jól mutatja a propaganda működését, és pánikkeltését. A hisztéria egészen addig fokozódott, hogy Hódmezővásárhelyen egy tanyasi ember – mérgezéstől való félelmében – már a talált húszpengős bankjegyet sem merte felvenni az útról.[10]

A fentiek alapján egyetérthetünk a Légiháború Magyarország felett szerzőivel, akik végül megállapították, hogy

[a] korabeli leírások alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ezek az eszközök nem téveszthetők össze sem nehézgéppuska- vagy géppuskalőszerrel, sem utászgyutaccsal. Repülőgépről szabadon ledobni ilyen szerkezeteket lehetetlen, konténert sehol sem találtak. Így véleményünk szerint az esetek vagy a fantázia termékei, amely baleseteket nagyítottak – tudatosan vagy tudatlanul – rémhírré, vagy szándékos provokációk – ellenséges titkosszolgálatok földi úton elkövetett diverziói – voltak.”[11]

Összességében a kampány megtette hatását, és sikeresen ültette el a félelmet az emberekben. Ennek egyik kézzelfogható eredménye az lett, hogy egyes településeken valós lincshangulat alakult ki a lelőtt repülőgépekből kiugrott személyzet ellen. Hiszen a propaganda is azt terjesztette:

„Ne légy jól értesült! Ne ülj fel benfenteseknek! Háború van!”[12]

Források:

[1] Megyénkben is dobtak le halálos gyermekjátékokat a terrortámadók. In: Esztergom és Vidéke, 1944. április 29. 2. o.
[2] Pataky Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légiháború Magyarország felett, II. kötet. Zrínyi Katonai Kiadó, 1992, 16. o.
[3] Orvlövészek és fegyvereik. In: Nyírvidék, 1942. március 28. 7. o.
[4] Robbanó töltőtollakat és irónokat dobtak le az ellenséges repülőgépek. In: Nyírvidék, 1943. április 17. 1. o.
[5] Rongy-babák. In: Nyírvidék, 1944. április 17. 2. o.
[6] Gyermekgyilkos hadviselés. In: Esztergom és Vidéke, 1944. április 22. 2. o.; illetve Gyermekgyilkos hadviselés. In: Nyírvidék, 1944. április 20. 2. o.
[7] [Robbanó játékszerek. In:] Nyírvidék, 1944. április 19. 1. o.
[8] Cigaretta és cipőkrémes doboz robbant. In: Pápa és Vidéke, 1944. április 23. 3. o.
[9] Mérgező hatású borotvapengéket küldenek magyarországi címekre. In: Nyírvidék, 1944. május 13. 8. o.
[10] Nem nyúlt a húszpengőshöz, mert gyanús pénz volt. In: Nyírvidék, 1944. április 25. 7. o.
[12] Pataky Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légiháború Magyarország felett, II. kötet. Zrínyi Katonai Kiadó, 1992, 16-17. o.
[12] Esztergom és Vidéke, 1944. április 12. 2. o.
 
A nyitóképen: amerikai B-24-es Liberatorok bevetésen

 

Facebook Kommentek

További írásaink