“Békeidők” háborús áldozatai – a USS Reuben James megtorpedózása

Az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan 1941. december 7-én, a Pearl Harbor-i támadás után lépett be a második világháborúba. Kevéssé ismert, hogy amerikai tengerészeti és légi egységek gyakorlatilag a háború kitörése utáni hetekben már bekapcsolódtak a hadműveletekbe: a Nagy-Britanniába tartó, és német tengeralattjárók által fenyegetett konvojokat Izlandig amerikai hajók (is) kísérték, amelyek több esetben kerültek harcérintkezésbe német tengeralattjárókkal. Az Egyesült Államok őrjárataival hivatalosan az Atlanti-óceán semlegességét biztosította (Neutrality Patrol), ugyanakkor hajóik jelenléte egyértelműen a briteknek kedvezett.

Az első összecsapás már 1941. április 10-én zajlott le, ekkor még veszteségek nélkül. Ekkor egy korábban megtorpedózott teherhajó legénységét mentő USS Niblack rombolót készült megtámadni egy német búvárnaszád, amely azonban hamar megváltoztatta szándékát, miután az amerikai hajó mélyvízi bombákkal reagált a barátságtalan gesztusra. Az amerikaiak szeptemberi akciója, amely során Grönlandon leromboltak egy német meteorológiai állomást, sem járt veszteségekkel.

A fentebbiekből is látszik, hogy a semlegesség, illetve a hadüzenetek hiánya ellenére feszült volt a két ország viszonya, bár a tengeri incidensek nem lépték át a politikai vezetés ingerküszöbét. 1941. október 17-én zajlott le egy újabb összecsapás, ez esetben az U-568 és a USS Kearny romboló között: az amerikaiak ekkor még megúszták hajóveszteség nélkül, de 11 tengerészük életét vesztette a támadásban.

dd432-kearny.jpg
A szerencsésebbek: a USS Kearny romboló

A hónap utolsó napján szenvedte el az Amerikai Haditengerészet első hajóveszteségét; az U-552 e napon süllyesztette el Új-Fundland és Írország között nagyjából félúton az öreg USS Reuben James rombolót, amely 115 tengerésszel (köztük a hajó összes tisztjével) együtt merült hullámsírba – a túlélők száma 45 volt. A rombolót akkor érte találat, amikor egy lőszerszállító teherhajó és a német tengeralattjárók közé manőverezett, hogy ezzel is védje a konvojt. Bár ez az esemény sem volt elegendő a hadüzenethez, a közvéleményt sokkolta a veszteség. A legtöbben ekkor értesültek először arról, hogy amerikai tengerészek is részt vesznek a háborús cselekményekben, és hogy “az ő fiaik” is életveszélyben vannak az Atlanti-óceánon. Külön érdekesség, hogy a legtöbb (36) túlélőt az a Niblack romboló mentette ki, amely az első német-amerikai összecsapás résztvevője is volt.

dd245-reubenjames.jpg
A romboló 1939-ben a Hudson-folyón

A sajtó természetesen rácsapott a szenzációra, és a Reuben James több túlélőjével is közöltek interjúkat, amelyek következtében az USA teljes lakossága tudomást szerezhetett az eseményekről. William Henry Bergstresser tiszthelyettes nyilatkozatát november 25-én közölte a St. Petersburg Times. A tengerész éppen a gépházban volt szolgálatban, amikor 5 óra 30 perckor két robbanást észleltek.

nevtelen.png
Bergstresser tiszthelyettes beszámolója a floridai St. Petersburg Times-ban

 “Kialudtak a fények és a törött vezetékekben megszűnt a gőznyomás. A hajó orral előre süllyedni kezdett. Felrohantam a fedélzetre, ahol észrevettem, hogy a hajó teljes első része, a híddal együtt teljesen elpusztult és le is szakadt a hajótestről.”

A négy és fél éve a hajón szolgáló tiszthelyettes hozzátette, hogy a sérülésekből tudta, az első szekciókban senki sem maradhatott életben – ekkor vesztek oda a hajó tisztjei is.

u552_index.jpg
Az U-552, amely felismerhető jellegzetes toronydíszítéséről. A hajót végül saját legénysége süllyesztette el 1945. május 2-án Wilhelmshavenben

A túlélők menekülését nehezítette, hogy a hajó két csónakja közül az egyik megsemmisült, a másikat pedig nem tudták vízre ereszteni, így csak hat mentőtutaj állt rendelkezésükre, és ezek közül is csak hármat volt idejük használatba venni. Emellett a víz is nagyon hideg volt, valamint abban sem lehettek biztosak, hogy a konvoj valamelyik egységének lesz-e lehetősége kimenteni őket. Többször előfordult, hogy a még sértetlen hajók megóvása miatt nem kezdték meg a bajbajutottak mentését, ugyanakkor arra is akadt példa, hogy a németek segítették az általuk megtorpedózott hajó legénységét.

“Amikor a vízbe ugrottunk – folytatta Bergstresser – nem láttunk más hajót a közelben – a Reuben James mintegy húsz perc alatt süllyedt el. Amíg a romboló még lebegett, nem volt olyan vészes, de miután elmerült, úgy éreztük, hogy elvesztünk. De mintegy újabb 20 perc elteltével megjelent egy másik amerikai romboló, amely kimentett minket.”

milwaukee_journal.png
A Milwaukee Journal 1941. október 31-i számának címlapja: a képaláírásban szerepel, hogy a Reuben James egyike volt a Nagy-Britanniának támaszpontokért cserébe átengedett 50 rombolónak

A hajó elsüllyesztése érthető módon nagy felháborodást okozott, és nagy lökést adott a felfutóban lévő háborúpártiaknak. A kis romboló megtorpedózása a címlapok mellett háborúpárti plakátokra is felkerült, tovább fokozva a lakosság németellenességét. Az persze kisebb nyilvánosságot kapott, hogy Amerika is megsértette a semleges országokra vonatkozó szabályokat…

humour_propaganda06.jpg
A nemzetiszocialista cápa első amerikai áldozata

Szintén erősítette a nemzeti érzéseket Woody Guthrie, a korban népszerű énekes, aki a The sinking of the Reuben James című dalával emlékezett meg a hősi halottakról, amelyet azóta többen feldolgoztak.

Bár a dal elsősorban a hősi halottaknak állít emléket, megtalálható benne számos amerikai dalszövegekre és versekre jellemző toposz is. Guthrie eredetileg az áldozatok nevét is bele akarta írni a szövegbe, de később megváltoztatta szándékát, és a refrénbe a “Tell me what were their names” vagyis kb. “Mond, kik voltak ők” sor került be. A szöveg az esemény leírása mellett már meglebegteti a bosszú lehetőségét is: az utolsó versszakban már hatalmas amerikai csatahajók indulnak meg, hogy elégtételt vegyenek “kistestvérük” megtorpedózása miatt.

Have you heard of a ship called the good Reuben James
Manned by hard fighting men both of honor and fame?
She flew the Stars and Stripes of the land of the free
But tonight she’s in her grave at the bottom of the sea.
Tell me what were their names, tell me what were their names,
Did you have a friend on the good Reuben James?
What were their names, tell me, what were their names?
Did you have a friend on the good Reuben James
 
(…)
 
Now tonight there are lights in our country so bright
In the farms and in the cities they’re telling of the fight.
And now our mighty battleships will steam the bounding main
And remember the name of that good Reuben James
 
Hallotál-e már a jó öreg Reuben Jamesről,
És híresen bátor, kemény tengerészeiről?
A szabadság földjének csillagos-sávos zászlója alatt hajózott,
De ma este már hullámsírban pihen
Mond, kik voltak ők, kik voltak ők,
Neked is hajózott barátod a Reuben Jamesen?
Mond, kik voltak ők, kik voltak ők,
Neked is hajózott barátod a Reuben Jamesen?
 
(…)
 
Ma este minden fényesen ragyog,
A farmokon és a városokban is a harcokról beszélnek
Hatalmas csatahajóink indulnak a tengerre,
És őrzik emlékét a Reuben Jamesnek
 
 

A német-amerikai hadüzenetváltásra végül 1941. december 11-ig kellett várni, az azonban már régóta biztos volt, hogy az USA csatlakozása a szövetségesekhez csak idő kérdése. Bár a háborúba lépés okának a Pearl Harbor elleni támadást tartják, bizonyos, hogy a Reuben James megtorpedózása is jelentős hatást gyakorolt az amerikai politikára. A Woody Guthrie által is megénekelt elégtétellel kapcsolatos érdekesség, hogy a harmadik Reuben James nevű hajónak a jelmondata is az, hogy “Back with a vengeance”, vagyis visszatérek bosszút állni.

uss_reuben_james_ffg-57_crest.png
A Reuben James fregatt címere

 A romboló elesett tengerészeinek emlékét a mai napig őrzik: több festmény készült a hajóról, az USA Postahivatala és a Marshall-szigetek pedig 1991-ben egy-egy bélyegen örökítette meg az eseményt. Az Amerikai Haditengerészetnél 2013-ig állt szolgálatban a Reuben James fregatt, amelynek legénysége szintén ápolta “elődjük” emlékét.

np-i.jpg
A Marshall-szigeteki bélyeg, a süllyedő rombolóval és a “settenkedő” U-552-vel…
2559f.jpg
és az amerikai, amelyen jól látszik a torpedóbecsapódás helye

Felhasznált források

Brian F. Hussey Jr.: The U. S. Navy, Neutrality Patrol, and Atlantic fleet operations 1939-1941, Annapolis Naval Academy, 1991.

Reuben James I (DD-245) Naval History and Heritage Command

St. Petersburg Times, 1941. november 25.

Milwaukee Journal 1941. október 31.

The sinking of the Reuben James dalszövege Woody Guthrie honlapján

A nyitóképen a Reuben James Casey Holtzinger 1995-ben készült festményén

Facebook Kommentek

További írásaink