1941: Szovjet-magyar kapcsolatok a csúcson

Sajtóvisszhang

Magyarország 1940-ben német-olasz segítséggel visszaszerezte a Romániához csatolt területek északi sávját. Teleki Pál miniszterelnök a revíziós sikereknek mégsem örült felhőtlenül, ugyanis a területi visszacsatolások mögött nem volt széles nemzetközi jóváhagyás. A magyar külpolitikai vezetés azonban felismerte azt is, hogy a Romániával szemben való fellépés egyik partnere akár a sok szempontból ősellenségnek tartott Szovjetunió is lehetne. A javuló keleti kapcsolatok csúcspontja azonban, meglehetősen ironikus módon, pont 1941-re esik, hónapokkal a “hadiállapot beállta” előtt Budapest és Moszkva kapcsolata jobb volt, mint a Szovjetunió megalakulása óta bármikor. Jelen cikkemben ennek két, meghatározó momentumára térek ki.

A Szovjetuniótól visszakapott 1848-as honvéd zászlók fogadása a magyar-szovjet határon. Lavocsne, 1941. március 22. MTI Fotó/ Hadtörténeti Intézet
A Szovjetuniótól visszakapott 1848-as honvéd zászlók fogadása a magyar-szovjet határon.
Lavocsne, 1941. március 22. MTI Fotó/ Hadtörténeti Intézet

Magyarország 1848/1849-es szabadságharcát és önvédelmi háborúját  a hatalmas erőket megmozgató orosz beavatkozás törte le 1849 nyarán, ebből kifolyólag számos hadi zászló került zsákmányként Oroszországba.  A magyar nemzet ezen ereklyéit (egy részüket) 75 éve, 1941-ben kapta vissza Magyarország. Természetesen a szovjetek nem önzetlenségből cselekedtek, a zászlókért cserébe Magyarországnak át kellett engedi a Szovjetunióba Rákosi Mátyást, aki 1925 óta volt börtönben, s ebben az évben járt le a börtönbüntetése. A zászlók hazahozatalát, illetve Rákosi kiengedését egy hosszabb tárgyalás előzte meg, amelynek fő eredménye azonban nem a fenti két szimbolikus lépés volt, hanem a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra való fűzése.

A magyar sajtó meglehetősen szelektíven számolt be az eseményekről, Rákosi kiengedéséről a magyar újságok nem tett említést. Az első cikk, amelyben szó került a zászlók hazahozataláról, a Kis Újság hasábjain jelent meg:

„Oroszország visszaadja Magyarországnak a szabadságharcban zsákmányolt zászlókat.”

Kis Újság 1941. január 10. p. 2.

A későbbi híradásokban már több részletet közöltek az újságírók, így ezek alapján szélesebb bepillantást nyerhettek az olvasók a nemzetközi egyezmény részleteibe.

„Moszkvából útnak indították 56 honvédzászlót – Az első menetrendszerinti vonattal jönnek – Majdnem egy évszázadon keresztül voltak a győztes birtokában, aki megbecsülte őket és az Orosz Birodalom fővárosában, a pompás Kreml Múzeumban őrizte őket kegyelettel.”

Nemzeti Újság 1941. március 21. p. 6.

Szintén pátoszos hangnemben számolt be az a hivatalos közlemény az eseményekről, amelyet a lapok változtatás nélkül közöltek, és amely kiemeli, hogy a szovjet fél is biztosított magas rangú kíséretet a zászlóknak a szovjet–magyar határig.[1] Az esemény csúcspontja azonban minden bizonnyal az az esemény volt, amikor a zászlók a Hősök terére érkeztek, és itt sor került az ismeretlen katona sírjának megkoszorúzására is, ahol a szovjet követ és kísérete is jelen volt. A Kis Újság „lélekemelő” cikkében megemlíti, hogy Saronov követ is részt vett az eseményeken.[2]


A háború végén a nyilasok elrendelték, hogy semmisítsék meg a zászlókat, erre szerencsére nem került sor, s később ismét szovjet zsákmányba kerültek.


79468

79469

79470
Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilon a Sió tündér regéje szoborcsoport előtt. BERKÓ PÁL/FORTEPAN

 

A Budapesti Nemzetközi Vásáron való szovjet részvétel álláspontom szerint a magyar–szovjet közeledés csúcspontja. Az eseményt beárnyékolta, hogy a szovjet fél erős nemtetszését nyilvánította ki a magyar fél felé amiatt, hogy Magyarország részt vett Jugoszlávia német–olasz megtámadása utáni osztozkodásban. Erről a lapok is beszámoltak.

„Moszkva nem helyesli Magyarország eljárását, főleg azt nehezteli, hogy háborút kezdtek négy hónappal a barátsági szerződés után.”

Nemzeti Újság 1941. április 16. p. 4. vagy Pesti Hírlap 1941. április 16. p. 3. vagy Kis Újság 1941. április 16. p. 3.

Ennek ellenére, szovjet oldalról komolyabb következménye nem lett a magyar akciónak, ami meglátásom szerint annak köszönhető, hogy a Szovjetunió nem kívánta a javuló kapcsolatokat elmérgesíteni. Az olvasóközönség feltehetően a revíziós sikerekkel volt elfoglalva és csak egy kisebb része aggódhatott azok külpolitikai következményei miatt. A Szovjetunióval ápolt jó viszony hangsúlyozása viszont már másnap feltűnhetett az olvasónak, ugyanis a lapok a május 2-ára tervezett vásárról cikkeztek:

„Gazdag anyaggal vesz részt a szovjet a Nemzetközi Vásáron, Moszkva külön kiállítandó anyagot állított össze. Soha nem látott árukat ismerhet meg a közönség.”

 Nemzeti Újság 1941. április 16. p. 3.

„A hét végére teljesen elkészül az orosz Szovjetunió impozáns épülete az USSR. (nevű épület) A vásár egyik legnagyobb érdekességnek tekinthető, nem csak azért, mert a magyar közönség a május 2-án megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár kiállításán keresztül fog első ízben részletes tájékoztatást nyerni a szomszédos világbirodalom gazdasági jelentőségéről, hanem azért is, mert a Szovjetunió moszkvai tervek alapján elkészített pavilonja a legnagyobb (…) tartalmilag pedig számtalan olyan árut hoz, amelyet a magyar közönség itt fog életében először látni.”

Pesti Hírlap 1941.április 17. p. 8.

A Pesti Újság pavilonja a vásáron, 1941. FORTEPAN/FORTEPAN
A Pesti Újság pavilonja a vásáron, 1941. FORTEPAN/FORTEPAN
A vásár közönsége, háttérben a Német Birodalom, jobbra pedig a Szovjetunió pavilonjai. FORTEPAN/FORTEPAN
A vásár közönsége, háttérben a Német Birodalom, jobbra pedig a Szovjetunió pavilonjai. FORTEPAN/FORTEPAN

Seres Attila álláspontját, mely szerint hatalmas társadalmi szenzáció volt a vásár,[3] a cikkek is alátámasztják, azonban a mediterrán hadszíntér harcai száműzték a címlapokról a szovjet-magyar közeledés újdonságát; a beszámolók gyakran másfél-két sorban említették meg a szovjet részvételt.[4] Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy az a tény, hogy maga a kormányzó is meglátogatta a szovjet pavilont a szovjet követ vezetésével,[5] egy markáns külpolitikai változás tetőpontjának volt tekinthető. Természetesen a közeledés az olvasóban is módosíthatta a Szovjetunió megítélését, az már más kérdés, hogy a levegőben lógó német–szovjet és az azt követő magyar-szovjet háború minden eredményt elmosott, és visszatért „A gyilkos frakkban is gyilkos” hangvételű újságírás.

61683

Az 1942-es nemzetközi vásáron már másképpen jelent meg a Szovjetunió: elpusztított, zsákmányolt haditechnikával. FORTEPAN/FORTEPAN
Az 1942-es nemzetközi vásáron már másképpen jelent meg a Szovjetunió: elpusztított, zsákmányolt haditechnikával. FORTEPAN/FORTEPAN

Ajánlott irodalom és jegyzetek

[1] Lásd pl. Pesti Hírlap 1941. március 23. p. 3. vagy Kis Újság 1941. március 20. p. 3.

[2] Kis Újság 1941. március 24. p. 4.

[3] Seres Attila: Magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok 1920-1941. MTA Történettudományi Intézete, Budapest. 2010. p. 132.

[4] Pesti Hírlap 1941. május 1. p. 3.

[5] „A Kormányzó a szovjet követ és követségi dolgozók vezetésével meglátogatta a Szovjetunió pavilonját” Kis Újság 1941. május 3. p. 7.

Balogh-Ebner Márton: A magyar sajtó oroszképe 1939-1941. In: Korrajz (Szerk.: Markó György és Schmidt Mária) 2015.
Honvédelem.hu, Történelmi események és díszelgések
Seres Attila: Szovjet diplomaták Magyarországon 1924–1941. In: Múltunk,51. (2006) 3. sz. 53–55.
Seres Attila: Két összekötő pont a magyar–szovjet államközi kapcsolatok két világháború közti történetébe. In: Az ELTE Ruszisztikai Központ 2005. május 26-i ünnepi konferenciájának előadásai. 

 

Facebook Kommentek

További írásaink