Itt vagy
„Mától fogva  Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát Németországgal.” – Egy soha el nem hangzott mondat története Forrás II. Világháború 

„Mától fogva Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát Németországgal.” – Egy soha el nem hangzott mondat története

1944 szeptember 28-án három tagból álló, vadásztársaságnak álcázott küldöttség érkezett Horthy Miklós kormányzó szóbeli meghatalmazásával Zichy Ladomér gróf birtokán át a magyar-szlovák határra. Faragho Gábor vezérezredes, gróf Teleki Géza (a néhai miniszterelnök fia), és Szent Iványi Domonkos. Egy partizánfiú, Vincent várta, és Jevgenyij Fjodorovics Voljanszkij és Makarov ezredesek szállására kísérte őket. Érdekes módon utóbbit gondolták a partizánosztag parancsnokának, s előbbit a helyettesének. Bőséges vacsorát kaptak, amit vodkával öblítettek le. [i]Szeptember 30-án, vasárnap, a delegáció megérkezett a szovjet fővárosba, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek.

Október 8-án, éjjel háromnegyed kettőkor a szovjet külügyminisztérium épületében Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecov tengernagy átnyújtotta a szovjet kormány hivatalos fegyverszüneti jegyzékét. Ennek pontjai szigorú feltételeket szabtak Magyarországnak. Október 11-én került az aláírásra sor. Az egyezmény így hangzott:

„Magyarország

1. Köteles kiüríteni minden olyan területet, amelyet 1937. december 31. után szerzett és birtokában tart.

2. Köteles visszavonni minden magyar csapatot és köztisztviselőt melynek tíz napon belül meg kell történnie, kezdő időpontnak az a nap számít, amikor a magyar kormány képviselői aláírják a fegyverszünet előzetes feltételeit.

3. A kiürítés megfigyelésére és ellenőrzésére a három szövetséges kormány szövetségközi bizottságot küld Magyarországra orosz elnöklettel.4. Magyarország kötelezi magát hogy Németországgal minden összeköttetetést megszakít, azonnal megüzeni a háborút, a szovjet kormány pedig kijelenti, hogy ehhez csapataival kész segítséget nyújtani.”[ii]

 

Faragho Gábor altábornagy (1890- 1953), a magyar tárgyalódelegáció vezetője
Faragho Gábor altábornagy, majd vezérezredes (1890- 1953), a magyar tárgyalódelegáció vezetője

Október 14-én délben szűkkörű tanácskozás zajlott a Várban. Csupán Horthy Miklós kormányzó családja, Vattay Antal főhadsegéd, és Ambrózy Gyula, Horthy kabinetfőnöke vett részt rajta. Megegyezés született a másnapra tervezett kiugrás forgatókönyvéről. A kormányzó itt tudatta hivatalosan, hogy október 15-én fegyverszüneti bejelentést tesz; audiencián fogadja Veesenmayer német teljhatalmú megbízottat, az ajtóban titokban várakozó menye jelt ad majd a szomszéd szobában várakozó Ambrózynak. Amint a „fegyverszünet” szó elhangzik, ő telefonon értesíti a Rádió elnökét, Hlatky Endrét. A kiáltványt a rádió még azelőtt sugározza, hogy Veesenmayer elhagyhatná a Várpalotát.

Régi kérdés, hogy a kormányzói proklamációból kinek a döntése folytán és mikor került ki annak leglényegesebb mondata:

„Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát  Németországgal.”

Közvetlenül a déli megbeszélés után Ambrózy Gyula kabinetfőnök átment a Sándor-palotába, ahol a miniszterelnökkel nekiláttak, hogy a kormányzó másnapi felhívását összeállítani. Lakatos Géza legalábbis így tudta, Ambrózy gróf azonban már egy kész szövegváltozattal érkezett, azt csak átolvasniuk és megtárgyalniuk kellett.  Visszaemlékezéseiben Lakatos úgy emlékszik, hogy a kérdéses mondatot , „elhibázottnak és az erőviszonyok figyelembevételével kivihetetlennek” tartotta. Ambrózy azonban megnyugtatta, hogy a szövegen még történnek változtatások. Ebben maradtak.”[iii]

 Két évtizeddel később, 1966-ban, egy Hennyey Gusztáv ezredeshez írt levelében azonban így idézte fel a kérdést:

„Amikor október 14-én délben Ambrózy elém terjesztette a miniszterelnökségen a kiáltvány szövegét, kihúztam belőle azt, hogy Magyarország mától fogva hadiállapotban lévőnek tekinti magát Németországgal. Véleményem az volt, hogy csak az az erősebb fél használhat ilyen hangot.”[iv]

Hogy megtörtént-e a mozdulat, Lakatos ekkor valóban tollat fogott-e, kihúzta-e a fegyverszüneti pontok legfontosabbikát elrendelő mondatot, vagy csak javaslatot tett rá, azt hetven év után eldönteni lehetetlen. De tulajdonképpen nem is túlságosan lényeges. Akármi is maradt a szövegben, az a módosító felvetés után csupán tervezet volt, ahogyan Ambrózy ezt Lakatos első emlékezése szerint ki is jelentette. A kérdés az, hogy látta-e a kormányzó a végleges verziót, s áldását adta-e hozzá.

Horthy, ahogy ezt többször hangsúlyozta, a „finn-modell” megvalósításában bízott: hogy a fegyverszünet bejelentése után a német csapatok elvonulási lehetőséget kapnak, s el is hagyják az ország területét.[v] Ez alapvetően nem mondott ellent Vattay előzetes intézkedéseinek és Lakatos szövegmódosítási javaslatának sem, azonban a megkötött fegyverszünet legfontosabb pontjába ütközött.

Október 14-én éjfél előtt valamivel távirat érkezett Moszkvából. Faraghóéknak a szovjet fél szemére vetette, hogy bár a szovjet csapatok megálltak, a magyar kormány ellenben nem vonta vissza hadseregeit, sőt Szolnoknál még támadás is folyt. A szovjet főparancsnokság így ultimátumot intézett a magyar kormányhoz, miszerint:

„1. Magyarország szakítson meg minden viszonyt Németországgal, és kezdje meg ellene az aktív hadműveleteket.

  2. A magyar csapatok kezdjék meg a kivonulást a román, jugoszláv, és csehszlovák területről.

  3. Október 16-án 8 órára küldjenek Szegedre az orosz parancsnoksághoz részletes adatokat a német és a magyar  erők helyzetéről, és pontos tájékoztatást a fegyverszüneti feltételek teljesítésének állásáról.” [vi]

Szinte kizárt dolog, hogy ha a kormányzó az este folyamán rábólintott arra, hogy a proklamációból töröljék a hadiállapot deklarálását, nem vonta azt éjfélkor ennek tudatában vissza. A szovjet ultimátum folytán nem maradt más lehetősége. A mondat csak úgy maradhatott mégis ki, ha Ambrózy Lakatos változtatási javaslatáról nem számolt be neki, a kormányzó a kihúzásról nem tudott, így nem is volt mit visszavonni.

Lakatos Géza vezérezredes ( 1880 - 1967) 1944 augusztus 29-től Magyarország miniszterelnöke
Lakatos Géza vezérezredes ( 1880 – 1967) 1944 augusztus 29-től Magyarország miniszterelnöke

Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy Lakatos annak fényében javasolt változtatást a szövegen, hogy senki nem árulta el neki, hogy a fegyverszüneti egyezmény három napja alá van írva, hivatalosan nem tudott a moszkvai tárgyalásokról, így nem ismerhette az egyezmény pontjait sem. [vii]

Ambrózy a kormányzói család legközelebbi bizalmasa volt. Ő természetesen tudott arról, hogy a fegyverszünet már kész tény, ismerte a rendelkezéseit is. Az éjféli táviratról, és az ultimátumról viszont nem volt ideje értesülni. Nehezen feltételezhető, hogy a lojális, de régimódi jogász szándékosan titkolta el Lakatos szövegmódosítási javaslatait. A legvalószínűbb, hogy másnap akarta azokat megtárgyalni Horthyval.

Október 15-én reggel 10 órakor, még a tervezett minisztertanács előtt Lakatos, Ambrózy és Vattay még egyszer összeültek, hogy a végleges szövegváltozatot összeállítsák. Mivel tanácskozásról volt szó, feltehetően nem a kérdéses mondat volt az egyetlen pont, ahol az eredeti Ambrózy-féle verzión változtatási javaslatok merültek fel.

Vattay emlékiratában felidézi a reggel összeállított szöveg végleges változat pontjait. Nem említi benne a hadiállapot beálltának deklarálását. A reggeli verzióban feltehetően tehát nem szerepelt a mondat. (Pedig itt hármójuk közül már ketten voltak tisztában a a fegyverszünet pontjaival és azzal a ténnyel, hogy azokat Moszkvában Faraghóék már aláírták.) [viii]

A kormányzó a 11 órára hirdetett koronatanácsra fél órás késéssel érkezett – ekkor kapta meg a hírt ugyanis, hogy fiát Skorzeny kommandóalakulata elrabolta. – Vattay, aki részletesen leírja a koronatanács előzményeit, nem számol be arról, hogy bemutatták volna az államfőnek a proklamáció végső verzióját.

Délben az ülés félbeszakadt, mivel Edmund Veesenmayer német teljhatalmú megbízott. Lakatos Géza miniszterelnök, s Vattay a szobában tartózkodott, míg Horthy a némettel közölte:  fegyverszüneti bejelentést fog tenni.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f6/Bundesarchiv_Bild_146-1993-021-20%2C_Edmund_Veesenmayer.jpg/200px-Bundesarchiv_Bild_146-1993-021-20%2C_Edmund_Veesenmayer.jpg
Edmund Veesenmayer

A forgatókönyv szerint Edelsheim-Gyulai Ilona jelzésére a fegyverszünet szó elhangzásakor Ambrózynak tárcsázni kellett volna a Rádiót, melynek pedig nyomban közölnie a fegyverszüneti bejelentést. Csakhogy a grófnő emlékei szerint a rádió elnöke, Hlatky Endre Ambrózyval együtt  kormányzó dolgozószobájának előcsarnokában várakozott még, a kabinetfőnök pedig, hiába kapta meg a jelzést, nem mozdult. A “kiskormányzóné”  így emlékszik:

„Ez volt az a pillanat, amire vártam, és csendben – felszedve útközben a cipőimet – bementem a szomszéd szobába Ambrózyhoz, mondván, hogy azonnal leadható a proklamáció. Ambrózy, az öreg jogász azonban azt felelte, még meg kell először kérdeznie, hogy a Veesenmayerrel való beszélgetés után a kormányzó nem akar-e változtatni a szövegen.”[ix]

Ambrózy gróf, ahogy látjuk, a megbeszélt forgatókönyv ellenére Horthy ajtajában várt, holott tudta, hogy az idő ellenük dolgozik, a proklamációnak az éterbe kellene érnie, mielőtt a német megbízott kilép a palota ajtaján. Mégis kockáztatott. Feltehetően nem Veesenmayer, vagy nem egyszerűen Veesenmayer miatt, hiszen a német megbízott kihallgatása benne volt a nap tervezetében, amikor úgy döntöttek, vele egyetértésben, hogy azonnal tárcsázza a rádiót, ahogy a „jelszó” elhangzik, még mielőtt a német megbízott kihallgatása véget ér. Valószínűbb, hogy azért változtatott önkényesen mégis a forgatókönyvön, s ragaszkodott ahhoz, hogy lehetséges változtatásokról beszéljen Horthyval, mert az előző délutáni, s aznap reggeli szövegmódosítási javaslatokról nem volt módja egyeztetni vele.

A követ eltávozása után az előzetes forgatókönyvbe be nem avatott Lakatos és a bennfentes Tost Gyula szárnysegéd között némi nézeteltérés támadt, hogy elhangozhat-e végre a proklamáció. Edelsheim-Gyulai Ilona ekkor megelégelve késlekedést a kormányzóhoz lépett, és hogy a további vitának elejét vegye, közvetlenül vele közölte, hogy

„a proklamáció még nem hangzott el, mert Ambrózy szeretné tudni, van-e változás.”

Horthy, aki feltehetően nem tudott a szövegmódosítási javaslatokról, azonnal a telefonhoz zavarta Ambrózyt.[x]

Így végül háromszorosan is szerencsétlen irányba fordult a kiugrás napja ezen a ponton. Egyrészt végérvényesen kikerült a legfontosabb elem a fegyverszüneti bejelentésből. Másrészt ez egyben azt is jelentette, hogy a katonák számára  a kormányzó rádióüzenetei  nem tartalmaztak információt a hadvezetés számára, nem derült ki belőlük, mi a hadsereg dolga. Harmadrészt a proklamáció késve hangzott el. Mire eljutott a Rádióba, Veesenmayer már elhagyta a Várat, és természetesen azonnal ellenintézkedések kiadásához fogott.

[i] Szent-Iványi Domonkos: Visszatekintés, 1941 – 1972, Budapest, 2016., 210-220.

[ii] Uo. 72.

[iii] Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és Kötelesség, I., Budapest, 2001, 315.

[iv] Uo.

[v] Vígh Károly: Ugrás a sötétbe, Budapest, 1984, 253.

[vi] Uo.244.

[vii] Edelsheim-Gyulai 2001, 316.

[viii] Vattay 1990,88.

Lakatos Géza

[ix] Edelsheim-Gyulai 2001, 312.

[x] Uo.

Kapcsolódó

2 thoughts on “„Mától fogva Magyarország hadiállapotban levőnek tekinti magát Németországgal.” – Egy soha el nem hangzott mondat története

  1. http://Jándi%20Péter

    A “gróf Ambrózy Gyula (1884 – 1954) Jogász. ” aláírású kép véletlenül nem Krúdy Gyulát ábrázolja?

    1. http://György%20Sándor

      Köszönjük, javítottuk!

Komment