Fogadatlan prókátor, avagy a csehszlovák diplomata, aki majdnem megdicsérte Kánya Kálmánt

Az első bécsi döntés létrejöttében nagy szerepet vállaló veterán diplomata, Kánya Kálmán nem úszott dicsfényben az etnikai elv alapján meghúzott határ miatt, mivel a magyar politikumban élesen támadták őt többek között azért, mert nem a trianoni béke értelmében elvesztett terület (vagyis az akkor már éppen autonóm kormánnyal rendelkező Szlovákia) visszaszerzéséért küzdött. A külügyminiszterségtől a még ballhausplatz-i szellemiségű Kánya kevesebb, mint egy hónappal a bécsi döntés aláírása után, 1938. november 28-án elköszönt, utóda korábbi kabinetfőnöke, Csáky István lett, aki inkább megfelelt Imrédy Béla miniszterelnök elképzeléseinek. Kánya búcsúzását azonban egy meglepő személy sajnálta, ő pedig nem más, mint Miloš Kobr, Csehszlovákia akkori budapesti követe, akivel még a Monarchia idején ugyanoda, a bécsi Konzuli Akadémiára jártak.

Az 1869-es születésű Kánya és az 1879-es születésű Kobr ugyanúgy kijárta a nagy hírű bécsi Konzuli Akadémiát, ahol a szigorú felvételi eljárás után képezték az Osztrák-Magyar Monarchia jövőbeli diplomatáit. Kánya itt 1892-ben végzett, Kobr pedig 1896-ban kezdte meg tanulmányait. Mély ismeretségre nem igazán tehettek ugyanakkor az eltérő képzési időszak miatt, de azért sem feltétlenül, mivel más államokban kezdték meg működésüket. Kánya Konstantinápolyba, Kobr Sanghajba lett delegálva. Az első világháború azonban mindkettejüket Latin-Amerikában éri: Kánya Mexikóvárosban a Monarchia utolsó követe, Kobr Buenos Airesben a követ helyettese. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a közös birodalmi múlt másoknál is előkerült: Londonban Jan Masaryk csehszlovák követ gyakran hangoztatta Barcza György magyar követnek, hogy ő is a k. u. k. hadseregében szolgált, mint katonatiszt – utóbbi szintén a Konzuli Akadémián végzett. [1]

Már az első világháború után Kobr és Kánya is szolgáltak Berlinben: előbbi 1920-21, utóbbi 1925-33 között, de a csehszlovák diplomata is szolgált Törökországban: 1926-32 között Ankarában első követként működött, majd innen helyezték át Budapestre. A magyar nyelvismerettel nem lehetett problémája, mivel a Konzuli Akadémián a Monarchia nem német vagy magyar tanulóitól megkövetelték a magyar nyelv ismeretét, az oktatás pedig németül folyt. [2] 1938-ban Kobr kormánya felé jelentéseiben szólt a magyar külügyi tárca körüli bonyodalmakról, amelyek Prágát is érdekelhették, mivel a bécsi döntés értelmében több vegyesbizottsági tárgyalás zajlott a két állam között, amelyek gyakorlatilag csak elkezdődtek 1938 novemberében, bár azokat magyar részről Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter vezette, a tágabb csehszlovák-magyar viszony alakulása miatt nem volt mindegy, hogy ki lesz a Dísz tér első embere.

800px-kalman_kanya_1869_-_1945
Kánya Kálmán volt a magyar külügy doyenje a Horthy-rendszerben – Forrás: Wikimedia Commons

December 9-én keltezett jelentésében Kobr a magyar külügy jövőjét elemezte Prága felé, amelyet azonban a Dísz tér is olvashatott: a magyar hírszerzés ugyanis megszerezte a kérdéses írást, és le is fordították cseh nyelvről. Ebben az írásában Kobr kifejti többek között hogy:

“Kánya makacs gyűlölettel volt eltelve a szlávok ellen, de politikai realizmusában hidegen számító volt és politikai terveiben mindig a magyar nemzet előnyeit nézte és nem vette figyelembe azt, hogy pillanatnyilag a magyar lobbanékonyságnak mi kedvez és terveiben nem számolt az itteni politikai közvéleménnyel.” [3]

Kobr arról is ír jelentésében, hogy november 19-én találkoztak, ahol a leköszönő miniszter bántva érezte magát, mert politikája miatt támadták. A csehszlovák követ azt is megjegyzi, hogy ha nem a mérsékelt politikai elgondolás, akkor kora miatt támadták a magyar külügyminisztert. Az utódlásról ugyanakkor a František Chvalkovský vezette prágai külügy semmi biztosat nem tudott meg. Kobr úgy tudta, hogy a Kányához közeli személyek közül Csákyt Bernbe küldik, noha a tárcavezető őt jelölte ki utódjául. A jelentés elküldése után egy nappal nevezték ki Csákyt külügyminiszternek, így Kobr információja vagy hamis volt, vagy az elképzelést felülbírálták. Bernbe később az első bécsi döntés idején Prágában szolgálatot tevő Wettstein Jánost nevezte ki a Dísz tér. [4]

Kobr posztjától Csehszlovákia, pontosabban: Cseh-Szlovákia 1939. március 15-ét követő megszűnése után válik meg: április elsején nyugdíjazzák is. 1941-ben Svájcon keresztül Nagy-Britanniába emigrál, ahol az emigráns kormány külügyminisztériumában a magyar ügyek szakértőjeként tevékenykedett. Ilyen minőségében írta meg 1943-ban a Hungary’s War című pamfletjét, amelyben a magyar kormányzat külpolitikáját elemzi és tekinti át. Bár a rövid kiadvány önmagában is érdemes lenne az ismertetésre, a mostani bejegyzésben csak a Kánya Kálmánról szóló rész bemutatására kerül sor.

kobrlanghans
Miloš Kobr a Langhans Fotószalon képén 1928-ban – Forrás: Langhans.cz

A még 1938-ban Prágába küldött jelentésében terjedelmi korlátok miatt nem tudta kifejteni, hogy Kánya akkori távozása miatt mi állt, azonban az 1943-as írásában erről bővebben beszámol. A volt budapesti követ Kánya egy alsóházban mondott beszédét idézi, ahol a volt magyar külügyminiszter arra mutatott rá, hogy az etnikai elv követése az első bécsi döntésnél miért bizonyulhat hasznosabbnak a jövőre nézve, mint a teljes Felvidék visszakövetelése. Kobr úgy látta, hogy Kánya tisztában volt azzal 1938-ban, hogy Hitler kezében vannak a jövő tervei, és abban bízott, hogy a magyarok is rájönnek, hogy a feltétel nélküli hűség Németország felé nem vezet jóra. [5] Kobr ezt a gondolatát a fentebb idézett jelentésében is említi, amikor megjegyzi, hogy a magyar közvélemény nem vette észre, hogy a területi nyereségek Németország erejének köszönhetőek.

Csáky aláírja a második bécsi döntést: más külpolitikát képviselt, mint elődje – Forrás: Wikimedia Commons

Kobr Kányáról 1938-ban és 1943-ban is tárgyilagosan próbál fogalmazni, akit szerinte a Magyarország számára a nagypolitikai térben reálisnak látszó etnikai revízió miatt éppen honfitársai nem értettek meg. A világháború alatt írt művében Kobr szembeállította Kánya felfogását, utódjáéval, Csákyéval, aki véleménye szerint bírta Németország és Olaszország bizalmát is, és Magyarországot a Tengelyhatalmak felé terelte. Arról valószínűleg Kobr nem értesült (hacsak nem a háború után), hogy Kányát letörte az, hogy Csákyn keresztül nem tudta a magyar külügyet a háttérből irányítani, a volt kabinetfőnök pedig saját felfogása szerint cselekedett. [6] Erre példa, amit Eckhardt Tibor kisgazdapárti politikus jegyzett le a parlament külügyi bizottságának 1940. novemberi 28-án rendezett ülésével kapcsolatban. Eckhardt ezen a tanácskozáson, mint az ellenzék vezetője tiltakozott a Háromhatalmi Egyezményhez csatlakozás miatt. A külügyminiszter úgy érvelt ennek kapcsán, hogy Magyarország helye így biztosítva lesz a nagyhatalmak békekonferenciáján. A jelen lévő Kánya Kálmán ugyanakkor nem volt ennyire optimista:

“Sikerült felszállnunk a süllyedő hajóra.” [7]

Jegyzetek:

[1]: Barcza 1994, 345-346. o.

[2]: Tóth 2009, 25. o.

[3]: Kobr jelentése megtalálható a Cseh Külügyminisztérium Levéltárában (Archiv Ministerstva zachraničních věcích, Zastupitelský úřad Budapešť, Karton 1938, 729/38-dův.), a magyar olvasók számára pedig legkönnyebben elérhető a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1938-1945 forrásgyűjteményének 135. száma alatt.

[4]: Külügyi Közlöny, 19. évfolyam (1939), 7. szám, 58. o.

[5]: Kobr 1942, 20. o.

[6]: Hory 1987, 253. o.

[7]: Eckhardt 2008, 104-105. o.

Források:

Barcza György: Diplomataemlékeim, Európa-História, Budapest, 1994

Eckhardt Tibor: Visszaemlékezések 1941-1943 (Szerk.: Kádár Lynn Katalin), L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008

Hory András: Bukaresttől Varsóig, Gondolat, Budapest, 1987

Kobr, Miloš A.: Hungary’s War, The New Europe Publishing Co., Ltd. London, 1943

Magyarország külpolitikája 1938-1939 (összeállította és sajtó alá rendezte: Ádám Magda). Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1938-1945, III. kötet, Akadémiai, Budapest, 1970

Tóth Imre: A polgári arisztokrata, In: Aetas, 24. évfolyam (2009), 2. szám, 23-43. o.

További írásaink