A német csodafegyver és a “nyilas pufi” esete

Újpétery Elemér már vendégeskedett a oldalunkon, most ismét a visszaemlékezéseiből kerül elő egy érdekes történet, amelynek –  mint a végén kiderül majd – ő is szenvedő alanya volt. Nem kell olyan komolyra gondolni, mint a már bemutatott berchtesgadeni tárgyalás esetében. A címben szereplő csodafegyveren persze a németbarátságáról közismert Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter is meglepődött, de maximum csak a feje fájt tőle a következő napon. Hogy mi volt ez az elsőre tömegpusztítónak is tartható dolog, arról Újpétery fog ismét beszámolni.

A Tabán egyik tipikus kisvendéglője (Farkas Béla vendéglője) a harmincas években - forrás: FORTEPAN
A Tabán egyik tipikus kisvendéglője (Farkas Béla vendéglője) a harmincas években – forrás: FORTEPAN

A külügyi szolgálatba lépő Újpétery még a miniszterelnöki vargabetű előtt a Külügyminisztérium protokoll osztályán dolgozott 1937-38-ban. Ez volt az első Dísz térhez köthető szolgálati helye. Feladatai közé tartozott a különböző külföldi vendégek kísérése Budapesten. Így a magyarországi tárgyalásra érkező Walther Funk birodalmi gazdasági minisztert, illetve feleségét is ő fogadta, kísérte a fővárosi tartózkodásuk alatt 1938 tavaszán. Erről így számolt be a visszaemlékezésében:

Walter Funk és felesége gépkocsin érkezett Bécsből. Protokoll előírás szerint Aquincumig eléjük mentem (megfelelő virágcsokorral felesége részére). Funk joviális ember volt (már ötvenen túl), felesége is barátságos benyomást keltett. A hivatalos programokon legnagyobb részt csak a férfi vett részt. Funkné ezalatt a Váci utcában bevásárolt. Funk szeretett inni, sörön kívül csak erős italokat. Hóman Bálint (akkor vallás és közoktatási miniszter) meghívta őt egy tipikus budai kiskocsmába vacsorázni. Részt vettem, a beszélgetés lényegtelen volt. Német vendégünk először jó néhány söröskancsó tartalmát fogyasztotta el, aztán általános elképedésünkre rátért egy tipikus porosz italra: a félliteres söröskancsót kétharmadig megtöltötte barackpálinkával (Berlinben nyilván más erős szeszt választott), és hozzá egyharmad sört töltetett. Hómannak, mint házigazdának vendége unszolására ugyanazt kellett innia. Funkon semmilyen alkoholhatás nem látszott. Talán kicsit beszédesebb lett, és több anekdota jutott eszébe. Rosszabb az volt, hogy amikor visszakísértem az akkori Ritz Hotelbe, ahol lakott, nem hagyott hazamenni. A bárban ugyanazt a gyilkos italt rendelte, és ezúttal nekem kellett vele inni. Amikor másnap reggel szolgálattételre jelentkeztem nála a szállodában, rajta semmi sem látszott, de én erősen szédelegtem.[1]

A tárgyalásokon Újpétery nem volt jelen, de mint írja, amikor a miniszter mellett volt, akkor sem kerültek elő a Magyar- és Németországot érintő komoly témák. Funk később nemcsak a sör-rövidital kombinációval birkózott meg, hanem Hjalmar Schacht menesztése után, mint a Harmadik Birodalom egyik első számú gazdasági vezetője, az egyre nagyobb háborús erőfeszítésekkel is. 1945-re kiderült, hogy ezeket nem koronázta siker. Funkot, mint háborús bűnöst a nürnbergi perben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A spandaui börtön foglya volt egészen 1957-ig, amikor rossz egészségi állapota miatt szabadon engedték. Valószínűleg nem ünnepelt túlzottan, mivel súlyos cukorbetegségben szenvedett, amelynek következtében három évvel később elhunyt.

Walther Funk (1890-1960) 1942-ben - forrás: WIKIPEDIA COMMONS
Walther Funk (1890-1960) 1942-ben – forrás: WIKIPEDIA COMMONS

Hóman Bálint történészi karrierje az említett vacsora idején egyre inkább háttérbe szorult a növekvő politikai szerepvállalás miatt. Az egyre inkább németbarát, később szélsőséges elveket valló Hómant már a kortársai is gyakran “nyilas pufi”-ként emlegették. A korábbi minisztert a Népbíróságok Országos Tanácsa 1946-ben háborús bűnösként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Funk esetében, mint említve volt, a büntetést végül hatálytalanították rossz egészségi állapotára hivatkozva, ez Hóman esetében nem történt meg, aki 1951-ben halt meg a váci fegyházban.

Hóman Bálint (1885-1951) 1932-ben - forrás: WIKIPEDIA COMMONS
Hóman Bálint (1885-1951) 1932-ben – forrás: WIKIPEDIA COMMONS

Ami pedig az elég részletesen leírt “csodafegyvert” illeti. E sorok írója már az ún. “búvár”-féle italok látványától is borzong, nemhogy Funk módjára fogyasztaná azokat. Az ismeretségi körben végigkérdezve sokan helyeslően bólintottak, amikor szóba került a röviditallal erősen felkevert sör, amikor a német fogyasztási szokásokról esett szó. Amennyiben valakinek volt hasonló tapasztalata, mint Hóman Bálintnak, az írja meg kommentben – hiszen maradva a blog címénél; később még annak is lehet forrásértéke.


[1]: Újpétery: 35. o.

Forrás:

Walther Funk rövid életrajza a Deutsches Historisches Museum honlapján

Hóman Bálint rövid életrajza a Nemzeti Múzeum honlapján

Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon – Hét év a magyar királyi külügy szolgálatában, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1987

borítókép:  IMPERIAL WAR MUSEUM

Facebook Kommentek

További írásaink