Dióhéjban: Sunday, Bloody Sunday – a véres vasárnap költészetben és zenében

A több évszázados múltra visszatekintő brit – ír szembenállás 1969-ben új fordulatot vett. Ekkor kezdődött a hivatalosan 2005-ig tartó “Leghosszabb Háború”, vagy ahogy a britek nevezték, a bajok, zavargások (“The Troubles”).

Az Észak-Írországban élő, másodrendű polgárként kezelt katolikusok 1967-ben alapították meg az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetséget (Northern Ireland Civil Rights Association), amely céljai közt szerepelt a katolikusokkal szembeni diszkrimináció felszámolása és a jogegyenlőség megteremtése.

Polgárjogi megmozdulás – falfestmény Derryben

Eszközeik eleinte békések voltak; 1968 augusztusától tüntetéseket, tömegdemonstrációkat szerveztek. Ezen megmozdulásokat kezdettől fogva igyekeztek megzavarni a protestáns szélsőségesek, illetve azokat a rendőrség is kegyetlenül szétkergette. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy 1969 augusztusára az északír  hatóságok alkalmatlanná váltak feladataik ellátására és a parlament (Stormont) intézkedett a brit csapatok behívásáról. Hamarosan rendszeressé váltak a katolikusok és a brit csapatok közötti összetűzések, illetve a hatóságok számos békés tüntetést is erőszakkal, nem egyszer fegyverhasználattal oszlattak fel.

A legsúlyosabb incidens 1972. január 30-án következett be. Ez volt a “véres vasárnap” (Bloody Sunday), amikor a brit 1. Ejtőernyős Ezred (1st. Parachutist Regiment, népszerű nevükön “Para”) tüzet nyitott a Londonderryben felvonulókra, 13 fegyvertelen civilt megölve és 14 főt megsebesítve.Válaszul három nappal később ír szélsőségesek felgyújtották a dublini brit követséget. Nagy-Britannia ekkor közvetlen kormányzást vezetett be.

A véres vasárnapi sortűznél nagy szerepet kapott Edward Daly atya (érdekesség, hogy mind az unionisták, mind a republikánusok oldalán jelentős szerepet játszottak a papok és lelkészek), aki több sajtófotón is szerepelt. A lentebb láthatón épp “utolsó kenetet” (hivatalosan betegek szentsége) ad fel egy súlyos sérültnek, a nyitóképként is szereplő fotón pedig egy véres fehér zsebkendőt lobogtatva kísért sebesültvivőket. A konfliktus végül évtizedeken át tartó hadiállapotot, kisebb-nagyobb intenzitással 2005-ig zajló gerillaháborút eredményezett.

Journal Bloody sunday.jpg
A Daily Mirror címlapja 1972. január 31-én

A véres vasárnap tragédiája több művészt is megihletett. Magyarországon talán a legismertebb az U2 együttes 1983-ban megjelent Sunday Bloody Sunday című száma, amely a mészárlás mellett a megosztottságra, a konfliktus miatt szétszakadt családokra is utal.

“Broken bottles under children’s feet

Bodies strewn across the dead end street

(…)

There’s many lost, but tell me who has won?

The trench is dug within our hearts

And mothers, children, brothers, sisters

Torn apart”

 

“Üvegcserepek a gyerektalpak alatt,

A zsákutcában holttestek kiterítve

(…)

Sokan vesztek el, de mond meg, ki győzött?

Az árkok már szívünkben húzódnak,

Anyák, gyerekek, testvérek és nővérek

egymástól elszakadtak.”

 

Seamus Heaney, Nobel-díjas ír költő (1939-2013) Casualty (Veszteség) című versében állított emléket az áldozatoknak.

Seamus Heaney

A versben olvasható Bogside név annak a városrésznek a neve, ahol a lövöldözés történt. Heaney 13 áldozatot említ, mivel az egyik áldozat hónapokkal később, a vers megjelenése után halt bele sebesülésébe.

 

“After they shot dead

The thirteen men in Derry.

PARAS THIRTEEN, the walls said,

BOGSIDE NIL.

That Wednesday

Everyone held

His breath and trembled.

It was a day of cold

Raw silence, wind-blown

Surplice and soutane:

Rained-on, flower-laden

Coffin after coffin”

 

“Miután lelőtték Derryben

Azt a tizenhármat,

A falakra írták, hogy

Ejtőernyősök: 13,

Bogside: 0

Azon a szerdán mindenki

Lélegzetvisszafojtva reszketett

Hideg nap volt,

Nyers csend, szélfújta

Karingek és reverendák,

Eső áztatta, virággal borított

Koporsó koporsó után”

Áldozatok a sortűz után

 

Felhasznált irodalom:

Moody, T. W – Martin, F. X. (szerk.): Írország története Cork, 1994.

English, Richard: Armed Struggle – The History of the IRA, Trowbridge 2003

Seamus Heaney életrajza 

György Sándor: Az ír ellenállás 1969 – 2005 között in: Egyén és politikai gyakorlat (Gőzsy Zoltán – Vitári Zsolt szerk.), Pécs 2013. 175-193. o.

György Sándor: Az ír ellenállás 800 éve in: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Brit szigetekig. (szerk.: Kovács Bálint – Matevosyan Hakob) Magyar Napló könyvkiadó. Budapest, 2014. 401-418. o.

A nyitóképen: az egyik sebesült kimenekítése, az oszloptól jobbra Edward Daly atya

Facebook Kommentek

További írásaink