Az ondódi vödör legendája

Németh György

Miért érdekes az ondódi közkút keresztpántos vödre? Ez az írás azért született, hogy rámutasson, milyen mértékben hamisított, torzított, manipulált a cigányokkal kapcsolatos történetírás, s ezért nemcsak amatőr – magukat gyakran, de nem kizárólagosan cigánynak vagy cigány származásúaknak valló – történészek („történészkedők”) felelősek, hanem történész (történelem tanári), sőt levéltáros diplomával rendelkezők is.

„Ivóvízért a völgyben lévő közkútra kellett járniok, ahol napszámosok, gazdálkodók laktak. Mivel az ivóvíz cigányok előli elzárását nem lehetett megtenni, főszolgabírói utasításra »keresztpántos vödör«-rel szerelik fel a közkutat, hogy a cigányok vízhordó edényeikkel ne fertőzhessék meg a kút vízét. Mindez 1913 augusztusában történt Ondódon.” 

A fenti idézet egyetlen rövid bekezdés Schermann Vera: Egy Vas megyei település cigányságának sorsa 1900-tól 1945-ig című,[1] bő három évtizeddel ezelőtt megjelent írásából származik. Megtudhatjuk belőle, hogy Ondód község (1950-től Torony község része), illetve a község azon része, ahol az aligha tehetős, bár a község cigányainál bizonnyal jóval kevésbé nyomorult napszámosok és birtokos parasztok laktak, legszívesebben nem engedte volna közkútjához a cigányokat. (A gazdálkodó esetünkben a kisbirtokos parasztok megnevezése, a napszámosok szomszédságában aligha éltek a kisbirtokosoknál módosabbak.

A statisztika a gazdálkodó urizáló kategóriájába sorolt minden földtulajdonost a nagybirtokos arisztokratától a veteményeskertnél alig nagyobb földdel bíró parasztig, ha földjét maga művelt(ett)e.) A korabeli Magyarország azonban volt annyira jogállam, hogy a cigányokat a közkúttól nem lehetett eltiltani. Ezért a cigányellenesség a vödörre került keresztpánt alakjában nyert formát, s erre nem kisebb notabilitás, mint a járási közigazgatás élén álló főszolgabíró adott utasítást. Az olvasóban azonban kétség ébredhet a történtek sugallt értelmezésének helyességéről, mivel a folytatásban a nélkül esik szó a keresztpántos vödör feladatáról („a cigányok vízhordó edényeikkel ne fertőzhessék meg a kút vízét”), hogy azt a szerző előítéletből származó rágalomnak minősítené. Eszerint mégiscsak lehetett ok a kút megfertőzésétől félni.

Az írás szerzője a fenti történésre a szombathelyi járás főszolgabírájának a Vas megyei Levéltárban őrzött iratanyagában akadt, s mivel írásának tudományos célja volt (a kisdoktori cím megszerzése), s tudományos munka esetén alapkövetelmény a felhasznált források megnevezése. Az állítások valóságtartalma ezzel válik ellenőrizhetővé. Az alábbiakban ezt teszem, sőt némileg többet is.

Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (MNL VaML) Szombathelyi járás főszolgabírájának iratai, közigazgatási iratok, 5519/1913. szám alatt négy fóliónyi (oldal) irat található. Egy mindkét oldalára írt A4-es lap és egy hosszában vágott, szintén mindkét oldalára írt fél A4-s lap. Utóbbi úgynevezett jelzőlap, mely a folyamatban lévő ügyekre emlékeztették a főszolgabírót, illetve hivatalának tisztviselőit.

Az A4-es méretű lapon a toronyi körorvos a főszolgabírónak címzett, 1913. augusztus 15-én, Szombathelyen kelt levele olvasható. Azt írja, hogy

„Ondód községben az ószegi kútnak [Hajszál Pál háza előtt] vedre hiányzik. Állítólag röviddel a vizsgálat előtt esett bele a kútba. Miután a kútra a dombon lakó cigányok nagy számban járnak és a saját edényüket eresztik le veder hiányában – a község elöljárósága sürgősen kötelezendő arra, hogy e kutat keresztpántos vederrel lássa el.”

E levél hátlapjára másnap, augusztus 16-án került a főszolgabírói hivatal érkeztető pecsétje és az 5519. iratszám. Az érkeztető pecsét alá 18-i dátummal Torony község körjegyzőjének címzett főszolgabírói utasítás íródott:

„Utasítsa Ondód község bíráját, hogy a kérdéses kútra haladéktalanul készíttessen keresztpántos vedret s ennek elkészítéséről tegyen hozzám sürgetés bevárása nélkül jelentést.”

Ennek határideje 28-a. A „sürgetés bevárása nélkül” kitétel arra utalhatott, hogy a toronyi körjegyző és/vagy az ondódi községi bíró (a bíró választott tisztviselő, nagyjából a mai polgármesternek felelt meg) hajlamos lehetett jelentéstételi kötelezettségeit elhanyagolni, annak csak sürgetésre eleget tenni.

HU_MNL_VaML_430_b_5519_1913_02_01
MNL VaML 430b5519 1913.02.01

Abban az időben, amikor az írógép még nem volt általános és a fénymásolás ismeretlen volt, a főszolgabíró a körorvos levelét a hátoldalára írott utasítással küldte meg a toronyi körjegyzőnek, aki azt 20-án érkeztető pecséttel és 1375. iratszámmal látta el. A körjegyző – a főszolgabíró előtt magát fedezendő – a következő sorokat vetette a papírra:

„elismerem, hogy a kút túloldalon [mármint a körorvos főszolgabírónak írt, a lap túloldalán olvasható levelében] írt hiányának pótlására felhívattam. Ondód, 913. aug. 22.”

Az ondódi bíró pedig aláírta, s a felhívásnak gyorsan eleget tett. Már másnap, 23-án a körjegyző ugyanazon az oldalon jelenti a főszolgabírónak, hogy „a kútra keresztpánttal ellátott új veder tétetett. Torony, 913. aug. 23.” A lap másnap, 24-én visszaérkezett a főszolgabírói hivatalba, s tartalma másnap, 25-én „Tudomásul vétett.”

Az ondódi kút vödrének ügye a körorvostól indul, akinek kötelessége volt orvosi körének közkútjait közegészségügyi szempontból időről időre ellenőrizni, s joggal kifogásolta, hogy hiányzik a kút saját vödre, s bár ez nem szerepel a levélben, nyilvánvaló, hogy más vödrök használata a kút vízének fertőzötté válásának kockázatát növeli. A vödör keresztpántja pedig egészen egyszerűen a vödör stabilabb kötélhez/lánchoz való rögzítését szolgálja. A hivatkozott levéltári dokumentumból semmi olyasmi nem olvasható ki, amit a szerző belelátott.

A kút története ezzel nem ért véget. A főszolgabíró közigazgatási iratai között 5323/1921. szám alatt található 9 fólió. Ebben olvasható egy 1921. október 21-re datált, a toronyi körjegyzőségen azonban különös módon 17-én érkeztetett nyilatkozat az alábbi szöveggel:

„Alulírottak, kik eddig Ondód község 42. számú háza előtti kutat használtuk, kijelentjük, hogy beleegyezünk ezen kút betömésébe és hajlandók vagyunk egy új kút felállítási költségét viselni.”

A nyilatkozat alá több tucat aláírás került olyan, a környéken gyakori cigány nevekkel, mint Holdosi, Tököli, Sárközi stb., de nem szerepel rajta egyetlen három kereszt sem, bár az aláírásokból látszik, hogy az aláírók nem íráshoz szokottak.

A nyilatkozat előzménye a teljes ondódi elöljáróság (bíró, helyettes bíró, esküdtek) aláírásával a főszolgabíróhoz 1921. szeptember 1-i dátummal küldött jelentése, mely arról számol be, hogy

“Dr. Feldmann Bódog körorvos úr a tavaszi közegészségügyi vizsgálata alkalmával kifogásolta az ondódi 42. számú ház előtti, a cigányok és egyéb mások által használt közös kutat, nevezetesen kifogásolta, hogy a kút alig 3 méternyire van a 42. számú háztól, miáltal ezen ház falai az állandóan pocsékoló cigányok által kiöntött víztől mindig nedvesek, és a környéke bűzös, továbbá a kút annyira benn fekszik a községi úttestben, hogy ott a kocsin való közlekedés életveszélyes. Mindez tény és való. A község azonban a betömését – habár ő is nagyon szeretné [ui. a község, illetve elöljárósága] – csak az esetben foganatosítja, ha az eddigi használó cigányok és egyéb mások köteleztetnek, hogy más alkalmas helyen készítsenek maguknak egy kutat. A község hajlandó is a harangláb melletti községi területen, amely nekik jobban megfelel [ui. a jelenlegi kúthoz képest], a kút felállítását megengedni.”

Ezután arra kérik a főszolgabírót, hogy a körorvos meghallgatása után a régi kút betömését és „egy az érdekeltek által létesítendő kút elkészítését – melyhez az egész község lakossága segédkezne – határozatilag elrendelni kegyeskedjék”. A határozatban megemlíteni kérik, hogy „a betömendő kút anyaga az új kútnál felhasználható”.

A jelentést beérkezése után bő hónappal, október 9-én lépett a főszolgabíró: a „kutat eddig használó érdekeltek” arról való megkérdezésére utasította a toronyi körjegyzőt, hogy „egy új kút felállításához hozzájárulnak-e”, s erre 25-ig adott határidőt. E főszolgabírói utasításra született meg az ismertetett nyilatkozat, valószínűleg nem ment könnyen a több tucat aláírás összegyűjtése, annak megtörténtéről a toronyi körjegyző csak a határidő lejárta után két nappal, 27-én jelent.

Ahhoz, hogy Ondód község régi közkútja betömessék és új közkút létesüljön, hátra volt még egy jogi aktus. A főszolgabíró (vég)határozata, melyet november 10-én a tiszteletbeli főszolgabíró címet viselő helyettese hozott meg. A határozat tartalmazta mindazt, amit eddig tudtunk, kiegészítve azzal, hogy a régi kút miatt a környék levegője „az állandó pocsolától (sic) bűzős”, s a „község lakossága egy új kút felállítása ellen kifogást nem emelt, sőt annak elkészítéséhez segédkezését is felajánlotta”, a község meg ingyen adja az új kút helyét. A határozat akkor válik jogerőssé, ha ellene 15 napon belül nem érkezik fellebbezés. Nem érkezett.

**

Hogy miért született ez az írás és miért érdekes az ondódi közkút keresztpántos vödre? Nos, egyáltalán nem érdekes. Ez az írás azért született, hogy rámutasson, milyen mértékben hamisított, torzított, manipulált a cigányokkal kapcsolatos történetírás, s ezért nemcsak amatőr – magukat gyakran, de nem kizárólagosan cigánynak vagy cigány származásúaknak valló – történészek („történészkedők”) felelősek, hanem történész (történelem tanári), sőt levéltáros diplomával rendelkezők is.

**

A hivatkozott levéltári dokumentumok rendelkezésemre bocsátásáért itt mondok köszönetet a Vas megyei Levéltár igazgatójának, Melega Miklós úrnak, és Mayer László levéltárosnak.


Borítóképünkön:

Illusztráció, Lóitatás, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém

Jegyzetek

[1] Vasi Szemle, 1985. 4. szám, 543-549.o.

Facebook Kommentek

További írásaink