A sör, mint az emberiség megmentője

Az ókori egyiptomiak étkezési szokásairól főleg a sírkamrák falfestményei alapján alkothatunk képet. A zöldségek, halak mellett a kenyér és a sör is alapvető élelmiszernek számított mindegyik társadalmi osztályban. Utóbbi egész életükön át elkísérte az egyiptomiakat. Mivel csekély alkoholtartalma volt, már a gyerekek is ezt itták. A legnépszerűbbnek az árpából készült sör számított. Miután receptek sem az ételeket sem az italokat illetően nem maradtak fenn, ezért keveset tudunk ezek elkészítéséről. A sörfőzés menetének és technikájának legrészletesebb ábrázolása egy az V. dinasztia idején élt (kb. i. e. XXIV-XXV. század) előkelő, Ti szakkarai masztabájában található.

A sör nem csak az élők mindennapi életében töltött be kiemelkedő szerepet, az egyiptomiak szakrális jelentőséget is tulajdonítottak neki. A síroknál és a templomokban rendszeresen végzett étel- és italáldozatok azt mutatják, hogy a holtak és az istenek szükségleteinek nélkülözhetetlen részét alkották. A sör jelentőségét az is bizonyítja, hogy az egyik egyiptomi aranykor-mítoszban fontos szerephez jutott.

Korabeli „palackozóüzem”

Az Égi Tehén mítosza a teremtés befejeződése utáni aranykorba vezet vissza, amikor az istenek és emberek boldogságban és bőségben éltek egymás mellett a földön, Ré napisten uralkodása alatt. A félelem, erőszak és éhínség ismeretlen volt, minden ember egyenlőnek számított. Azonban az emberiség hibájából megjelent az ősbűn, ami romlásba döntötte a világot. A mítosz szerint az emberek saját maguk okozták a vesztüket azzal, hogy fellázadtak az istenek ellen, de ennél pontosabban nem részletezi, hogy mi történt.

A történet szerint az emberek az idősödő Ré korát használták ki, hogy merényletet hajtsanak végre ellene.

 „Az emberek beszédeket gondoltak ki (Ré) ellen. Őfelsége – élet, üdv, egészség – ugyanis megöregedett, csontjai ezüstté lettek, teste arannyá, haja valódi lazúrkővé. Őfelsége tudomást szerzett azokról a beszédekről, melyeket az emberek kigondoltak ellene.”[1]

Hathor

Ezért Ré – a több isten tanácsára – a szemét megtestesítő istennőt, a pusztító Szahmet-oroszlánná alakult Hathort küldte, hogy leverje az emberek lázadását.

„És az istennő, miután az embereket pusztította, visszatért. Ekkor így szólt Őfelsége: »Légy üdvözölve békében, Hathor, te, aki Szememként működtél a Mindenható érdekében, te, akihez kívánságommal fordultam«. Az istennő így felelt: »Életedre mondom, hatalmamba kerítettem az embereket, és öröm volt ez szívemnek.«”[2]

Ekkorra Ré megkönyörült volna az embereken, azonban a vértől mámoros istennőt már nem lehetett leállítani. Ezért cselhez kellett folyamodni, hogy ne irtsa ki az egész emberiséget.

„Így szólt Ré: »Hívják elő gyorsan járó követeimet, akik oly sebesen futnak, mint a test árnyéka.« Nyomban elhozták ezeket a követeket. Így szólt őfelsége, ez az isten: »Menjetek Elephantinébe, hozzatok sok vörös festéket nekem.« Elhozták neki ezt a vörös festéket. Elrendelte őfelsége, ez a nagy isten, hogy a héliupoliszi »hajfürtöt viselő« (főpap) megőrölje ezt a vörös festéket. Közben pedig a szolganők árpát daráltak a sörhöz. A vörös festéket ráöntötték erre a cefrére. Olyan volt ez, mint az emberek vére. Hétezer korsó sört készítettek. Őfelsége Felső- és Alsó Egyiptom királya, Ré, elment ezekkel az istenekkel, hogy megnézzék a sört.” 

wooden model of beer making in ancient Egypt copyright E Michael Smith
Így készül(het)ett akkoriban a sör

„Felvirradt a nap, amikor az istennő (újra) öldökölte volna az embereket, mint az előző napokban. Így szólt őfelsége Ré: »Milyen jó lesz ez (a sör), hogy meg fogom védeni ezáltal az embereket.« Így szólt Ré: »vigyétek arra a helyre, amelyről azt mondta (az istennő), hogy ott fogom megölni az embereket.« Őfelsége Felső- és Alsó Egyiptom királya, Ré még a teljes sötétségben kerekedett fel, hogy szétszórassa ezt az altatót. Őfelségének, ennek az istennek hatalma által a földeket háromarasznyi folyadék lepte el. Amikor kora hajnalban megjött az istennő, elárasztva találta ezeket. Szép volt az arca abban (a sörben). Inni kezdett, jólesett szívének. Megrészegedett, nem ismerte meg az embereket.”[3]

Ezzel a furfangos csellel Ré ártalmatlanná tette az őrjöngő istennőt és megmentette az embereket a pusztulástól. Viszont már nem akart többé köztük élni, ezért a tehénné változott Nut istennő hátán az égbe emelkedett. Miután eltávozott, a földön elkezdődött a háború, hiába intette őket békére az égből is. Az ősbűn megjelenésével az addig egységes világ több részre tagolódott, létrejött az ég és a túlvilág. Ez megjelenik abban az elképzelésben is, hogy a bűn megjelenése előtt az ember halhatatlan volt, csak annak elkövetése után keletkezett a halottak birodalma.

A tehénné változott Nut istennő

Mindenesetre az emberiség megmenekült a sörnek köszönhetően, erről pedig minden évben, Áradás évszak első hónapjának 20. napján (augusztus elején) megemlékeztek a „Részegség ünnepén”. Bár maradtak fenn intelmek, amelyek óva intettek a túlzott italfogyasztástól, ezen az ünnepen alaposan hálát adtak az éltető nedűnek.

A „Részegség ünnepe”


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Források:

[1] Kákosy 1998, 374.

[2] Gaál 1988, 9.

[3] Kákosy 1998, 374.

Az idézett szövegrészek Kákosy László és Wessetzky Vilmos fordításai.

Felhasznált irodalom:

David, Rosalie: Élet az ókori Egyiptomban. Debrecen, 2005.

Gaál Ernő: Sör az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában. Budapest, 1988.

Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest, 1998.

A nyitóképen núbiai úriember kulturált sörfogyasztás közben (Illusztráció)

Facebook Kommentek