Klubház – kórház – kísértetház; a Tiszti Kaszinó Margitszigeti „parti háza”

A Margit-sziget (közigazgatási egységként Margitsziget) napjainkban Budapest egyik ikonikus pontja, amelyet turisták ezrei mellett szép számban keresnek fel hazai kikapcsolódni és/vagy sportolni vágyók. A szigeten (illetve a 19. század második feléig szigeteken) a középkorban erődítmény, ferences és domonkos kolostor (itt élt Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla lánya, akiről a sziget mai nevét kapta) és királyi palota is állt. A török háborúk alatt a szigetek is csatatérré váltak, a „rekultiváció” pedig csak az 1730-as évek végén indult meg.

A Nyulak szigete (hivatalosan 1809-től Margit-sziget) 1790-ben került a nádori tisztet is betöltő Habsburg főhercegek birtokába; elsőként Sándor Lipót kezdte meg kis kastély, park, szőlőskert és nyári lak felépítését, a hagyományt a későbbiekben István és József főherceg is folytatta. Érdekesség, hogy az 1830-as években itt tartották meg a hadsereg utászai nyári vízigyakorlataik egy részét is. A szigetet, amelyet teljesen elöntött az 1838-as jeges ár, Széchenyi István is nagyon kedvelte, sőt hozzá köthető az itteni sportélet beindítása is; a gróf úszó és evezősversenyeket rendezett a Margit-szigeten.

Amikor még két sziget volt: balra lent a Kis-sziget

A forradalom és szabadságharcot követően 20 évig ismét lakatlan volt a sziget, ám 1866-ban gyógyvizet találtak, így megindult egy ásványvízpalackozó, majd egy fürdő, és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra kiépítése. Ekkoriban Ybl Miklós készítette el a sziget rendezési tervét, amelyben szerepelt több villa, valamint a Kis- és Nagyszálló is, az úri közönség pedig táncol lóvasúttal közlekedhetett. Később további hotelek épültek, és kialakítottak agyaggalamb-lövő pályát, valamint vendéglőket és további sport- és szórakoztató létesítményeket is. A szigetet sokáig csak hajóval lehetett megközelíteni, ezen a Margit híd 1900-as kibővítése változtatott. Közben a Habsburgokat is „kivásárolták”, így a főváros lett az egyedüli birtokos, és lezajlott a szigetek egyesítése is. Mivel az árvizek rendre problémákat okoztak, komoly töltéseket építettek, sőt, az egész sziget magasságát is megemelték 2 méterrel. Ekkor már több sportegyesület (pl. a Magyar Atlétikai Klub, MAC) evezős- és tenisz-szakosztálya működött a szigeten, ahol 1930-ra Hajós Alfréd tervei alapján felépült a ma is álló uszoda. 1936-ban készült el az új ásványvízpalackozó, egy évvel később pedig a Palatinus Strandfürdő. Ahogy látható, az első világháborút követő közel két évtizedes szünet után újult erővel indult meg a sziget fejlesztése, amelynek szerves részét képezte a budapesti Tiszti Kaszinó 1941-ben elkészült klubháza is.

A Margit-sziget 1920 körül

Akkoriban a honvédség, és így az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület is igen jelentős szerepet játszott az ország sportéletében, több vívó és öttusa-bajnok is katonatiszt volt; ez az 1950-es években sem volt másképp, elég csak a „száguldó őrnagyra”, vagyis Puskás Ferencre gondolni. A kaszinónak a szigeten vízisport és tenisz-szakosztálya működött, amelyeknek szüksége volt egy „parti házra”, ahol az öltözők (külön férfi és női, mert bár a honvédség nem volt koedukált, a Kaszinó csapatában több hölgy is versenyzett, nem is eredménytelenül) mellett természetesen étterem, vendégszobák és egyebek is rendelkezésre álltak.

„A sporttelep évekkel azelőtt, Gömbös Gyula volt honvédelmi miniszter támogatásával került a kaszinó tulajdonába. Már akkor elhatározták, hogy egy állandó klubházat építenek. Az anyagi lehetőségeket azonban csak 1940-re sikerült megteremteni. A terv az volt, hogy a ház ne csak a sportolás céljait szolgálja, hanem egyben nyári klubházként, üdülőként is funkcionáljon, amiben néhány szálláshelyet is kialakítanak.” [1]

A sport mindig honvédelem: népszerűsítő plakát futó leventével

Az elképzelések hamarosan konkrét formát is öltöttek: a sziget Pest felé néző oldalán kinézték a megfelelő helyet, és 1939-ben Czakó László mérnök százados neki is látott a tervezésnek. Azt nem lehet tudni, hogy a százados önként vállalta-e a feladatot, vagy pályázaton nyert, esetleg egyszerűen – mégis csak egy hadseregről van szó – parancsot kapott a klubház megtervezésére. A klubházról egy rövid cikk is megjelent a Tér és Forma című építészeti folyóiratban, amelyből megtudhatjuk, hogy

„Az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület eddig egyedül a Váci-utcában lévő székháza révén nyújtott szórakozási lehetőséget tagjainak. Régi kívánság és törekvés volt a meglévő keretet oly intézménnyel kibővíteni, mely különösen a nyári hónapokban a sportolással egybekötött üdülést és szórakozást is ki tudja elégíteni.”[2]

Margit-sziget térkép
A sziget déli részének mai térképe: a klubház az Európa Háztól balra található

Ahogy azt már említettük, a „parti házban” a teniszezők és a különféle vízi sportok művelői kaptak helyet; ami érdekes, hogy az épület tervezésénél eleve figyeltek arra, hogy az illeszkedjen a sziget összképéhez is. A sporttevékenységhez köthető helyiségek mellett – ahogy egy klubházhoz illik – játékszobák, büfé, társalgók is helyet kaptak, ahol a tisztek, illetve családtagjaik szórakozhattak és/vagy pihenhették ki az edzések-versenyek fáradalmait.

„Az építmény teljes egészében a honvéd tisztikar szabadidejének szolgálatában áll kora tavasztól késő őszig, főként a vízi sportok és a tenniszsporttal (sic!) kapcsolatban szórakozás és üdülés céljából. Az épület terjedelmét megszabta a Margitszigeten rendelkezésre álló parti terület és annak a környezetbe való szerény beillesztése. A sportcélokat szolgáló helyiségekben a honvéd Ludovika-Akadémia evezős szakosztálya, a tiszti evezős osztály, motor szakosztály, valamint a tennisz-osztály nyertek hajlékot.”[3]

klubhaz1
Az épület a teniszpályák felől

A klubház építése végül 1940 októberében vette kezdetét, a munkálatokkal 1941 június végére végeztek, a kivitelezést vitéz Lukóy Emil vezette, a költségek pedig 130 000 pengőre rúgtak. Ekkoriban volt népszerű a „Kétszáz pengő fix-szel az ember könnyen viccel” című sláger, így képet kaphatunk az összegről, de hát az építkezés sosem volt olcsó mulatság. Na de lássuk, hogy ezért a pénzért mit sikerült felépíteni:

„Az ezekhez [a sportszakosztályokhoz] tartozó öltöző, zuhanyozó és pihenő helyiségek a földszinten vannak. Innen tölgyfa-lépcső vezet a két hall között a magas földszintre. Ezen az emeletsoron vannak a társalgó-, étkező- és játékszobák a hozzájuk tartozó büffével (sic!), valamint a tisztek sportszobái. Az épület Duna felőli szárnya a magasföldszint felett napozó terrasszal (sic!), a Duna felé eső helyiségei előtt pedig a Dunára és a tenniszpályákra nyíló terraszokkal van ellátva. A sziget felőli épületszárny előbbinél egy emelettel magasabb, ide a folyosóról nyíló belső falépcső vezet. Itt vannak a különböző versenyző szakosztályok pihenő szobái és innen jutunk a Dunára néző nagy napozó- terraszra. A felsorolt helyiségeket kiegészíti még a földszinten egy 2 szobás gondnoki lakás, az alagsorban pedig a központi fűtés és melegvíz kazánháza és tüzelőanyag raktára.”[4]

alaprajz

A Tiszti Kaszinó klubháza nem volt egyedülálló, a korszakban ugyanis számos hasonló létesítmény épült a szigeten, ahol ennek megfelelően igen aktív sport- és persze klubélet is zajlott. Ezzel kapcsolatban írta Bercsek Péter Műalkotások a Margit-szigeten című munkájában, hogy

„A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1920-as években készült fejlesztési terveiben a pesti parton vízisport létesítmények építése szerepelt. Ennek megfelelően az 1930-as években épült:

– Nemzeti Hajós Egylet Klubháza. (Kertész K. Róbert műve 1936.) Emeleti szalonjában Kontuly Béla által festett, „a hajózás története” kép volt látható.

– Hungária Evezős Egylet klubháza. Münnich Aladár műve, 1936.

– Tiszti Kaszinó nyári klubháza. Czakó László műve, 1939.

– Pannonia Evezős Egylet klubháza és a

– Neptun Evezős Egylet csónakháza. Merza Dezső műve, 1936.

– Rendőrtiszti Akadémia Klubja. Ligeti Pál és Révész György műve, 1936.”[5]

Bár a 20-as években is készültek klubházak – 1926/27-ben például a Hungária Evezős Egyleté, amelynek tervezésében Czakó László is közreműködött – az igazi lendületet a 30-as évek hozták magukkal. Érdekesség, hogy az itt szereplő Neptun egyesület volt az első, amelynek 1884-ben csónakháza épült a szigeten.

klubhaz2
A Tiszti Kaszinó „parti háza” egy másik szögből

A klubház azonban nem sokáig tölthette be feladatát; 1942 tavaszától egyre jelentősebb háborús részvétel miatt mind több tiszt kerültek a frontra, a Margit-szigeten pedig szeptembertől több szállóban és klubházban katonai kórházakat alakítottak ki, ahol a csonkolásos sérülést szenvedett katonák kezelése és rehabilitációja zajlott. A Tiszti Kaszinó „parti házának”

„(…) magasföldszintjét és az emeletet a honvédelmi miniszter kórház céljaira jelölte ki. Ettől kezdve csak a mély földszinten lévő hall, valamint az öltözők és zuhanyzók maradtak a tenisz- és evezősszakosztály tagjainak rendelkezésére.”[6]

szent-kristof-unnep
1942. június 7-én dr. Hász István tábori püspök áldotta meg az evezősöket. Tolnai Világlapja 1942/24. 3. o.

Persze a sebesültek beszállásolása nem ment zökkenőmentesen, ugyanis nem mindenki rajongott az ötletért, hogy súlyosan sérült katonákat költöztessenek luxusszállók és kaszinók (nem csak Margit-szigetiek) szobáiba. Bár a Tiszti Kaszinó klubházába szeptembertől érkeztek sebesültek, Budinszky László nyilas képviselő még november végén is „láthatatlan kezek” ármánykodásáról beszélt, amelyek megakadályozzák a sérültek rehabilitációját. Bár Budinszkyt háborús bűnösként kivégezték, mindenképp figyelemre méltó az, ahogy a sebesült katonák utókezelésével kapcsolatban nyilatkozott – modern németországi példák alapján. Az már kevésbé pozitív, hogy a képviselő mindezzel az ország háborús részvételének fokozását sürgette. Felszólalásának további részében pedig a liberalizmust okolta azért, hogy a sebesült honvédeket nem engedik be a szállókba, sőt, az őket látogatóktól ugyanúgy beszedik a szigeti belépőt (akkoriban nem volt ám ingyenes a Margit-sziget) is.

„Különösen azért volt szükség arra, hogy a Margitszigeten (sic!) legyen egy ilyen intézmény, miért ott vannak rádiumos és lithiumos források, ott van a fedett uszoda, ott vannak a sportpályák. Nem kis lelki jelentősége van ennek, mert ott keverednek össze az egészséges társadalomban élő emberekkel és ezáltal nem érzik magukat olyan egyedül olyan elhagyottan, — mint mondjuk — a külvárosnak egy átalakítót iskolájában, ahol nem látnak semmi mást, csak egymás baját és nyomorúságát. Nagyszerű emberek nagyszerűen csinálták ezt a dolgot. Már úgy volt, hogy a Dáhlia-szálló is meglesz, — ne méltóztassanak azt képzelni, hogy ingyen. hiszen a Mac-klub is megkapja az 50.000 pengőt, a tiszti kaszinó klubháza is a 30.000 pengőt — mondom, már mindenki azt hitte, hogy több sérültet és csonkoltat is lehet odavinni, hogy nem csak a Margitszigetet, hanem a Dáhlia szállót is megkapják és másutt is elhelyezhetik őket. Ne essünk túlzásba, nem arról volt szó, hogy teljesen kiürítik ezeket a helyiségeket, hanem az volt a cél, hogy behelyezzék őket az egészségesek társadalmába és egyszer csak ezt az egész dolgot, úgy a Lipótvárosi Kaszinói, mint a Dália-szálló dolgát egy láthatatlan kéz keresztülhúzta. Csodálatos dolog, az országban vannak ilyen láthatatlan kezek.”[7]

Különösen érdekes a filmhíradó 1944 júliusi Honvédnapról szóló tudósítása, amelyben a Margit-szigeten lábadozó katonáknak szóló gálaműsort láthatunk, valamint szó van benne egy vásárról is, amelyen a sebesült honvédek által készített kézműves tárgyakat bocsátották áruba.

A főváros (és így a Margit-sziget) igazi katasztrófáját azonban az 1944/45-ös ostrom jelentette. A gyűrű 1944 karácsonyán zárult be Budapest körül, Pestet 1945. január 18-án adták fel a német-magyar csapatok, Budán pedig február 13-án értek véget a harcok. Az ostrom alatt megsemmisült az összes híd is; a Margit híd pesti ágának november 4-i felrobbanása (a véletlen robbanás áldozatai között volt Kabos Endre olimpiai bajnok vívó is) miatt, mivel az Árpád híd még messze nem készült el, csaknem visszaállt az eredeti állapot; a híd budai ágát január 18-án robbantották fel. A sziget ennek ellenére – stratégiai elhelyezkedése miatt – súlyos harcok színtere lett; a klubházakba német és magyar egységek költöztek, így azokra kiemelt figyelmet fordított a szovjet tüzérség. A sziget elleni első komolyabb támadás 1945 január elején zajlott le, de a védők ekkor még visszaverték a gumicsónakokkal közeledő szovjeteket. A hónap közepére befagyott a Duna, bár emberek súlyát még nem bírta el, ugyanakkor a hídroncsoknál és az Árpád-híd betonpilléreinél feltorlódott jégtáblák nehézfegyverek súlyát is elbírták. Január 19-én az északi szigetcsúcsnál szállt partra egy nagyobb szovjet egység, a szigetet védő pár tucat katona nem tudta ezt megakadályozni; nem sokkal később német 75 mm-es páncéltörő ágyúk és gyalogság is érkezett a szigetre, ahol egyfajta patthelyzet alakult ki.

Jól látható a napozóterasz és a tágas erkély is

Mivel 20-án különösen hideg volt, a jég járhatóvá vált, így 21-re virradó éjjel a szovjetek több klubház német őrségét is meglepték (a fáradt katonák úgy aludtak, hogy őrséget se biztosítottak) és több hídfőt építettek ki. A Kaszinó (nem azonos a klubházzal) épületében elhelyezkedett német parancsnokság (Weller Sturmbannführer) hiába rendelt ellentámadást, a szovjeteket a beérkezett két magyar rohamlöveggel (ezek szintén a jégen jöttek át) sem sikerült kifüstölni. 23-ra a szovjetek, akiket a pesti partról hatékonyan támogatott tüzérségük, a Palatinus Fürdőnél kettévágták a szigetet; az északon bekerített erők maradványai a budai oldalon ki tudtak ugyan törni, de a sziget megvédésére ekkor már esély sem volt. Bár a védők – köztük az Egyetemi Rohamzászlóalj egy százada és Litteráti-Loótz Gyula páncéltörő tüzérei – több sikeres vállalkozást is végrehajtottak, helyzetük 25-től egyre tarthatatlanabbá vált; gyakorlatilag mozdulni sem nagyon tudtak a szovjet tüzérség miatt. A Margit-szigetet végül január 28-án adták fel, a katonák a jégen és a hídroncsokon keresztül menekültek a budai oldalra; a déli rész klubházai voltak az utolsóként kiürített épületek, amelyek nagyon súlyos károkat szenvedtek.

Palatinus Hotel (Nagyszálló) romjai.
Tengerészek a Palatinus Hotel romjai előtt a háború után [FORTEPAN]

A Tiszti Kaszinó Egyesület a háború után megszűnt, de a klubházat helyreállították, és az a Honvédség (majd Néphadsereg, majd megint Honvédség) üdülője és klubháza lett, a csónakházat pedig a Honvéd SE evezősei használták. A lentebbi légifelvétel 1944-es, tehát még a háború előtti állapotokat mutatja; jól láthatóak a csónakházak, és az is, hogy a honvéd klubháztól délre lévő épületek lényegében eltűntek.

legifoto
Kép: www.mapire.eu

A mai műholdképpel összevetve még jobban látszanak a különbségek. A ma gazosan álló teniszpályák is a honvédséghez tartoztak (akárcsak a Hungária Evezős Egyesület volt székháza, a „tábornoki üdülő”, a mai Európa Ház), és azokon a Az épület jelenleg elhagyottan áll, az általam olvasott források szerint éppen vevőt keresnek rá, de már évek óta. Remélhetőleg hamarosan akad valaki, aki megveszi és helyreállítja a klubházat, amely vitán felül érdemes arra, hogy megőrizzék.

muhold

Ma pedig úgy néz ki az épület, ahogy az a lenti képen látható; szerencsére nincs különösebben rossz állapotban, ugyanakkor az sem kérdés, hogy egy alapos felújítás – legalább is kívülről, de jó eséllyel belül is – ráférne.

nevtelen


[1] Papp 174. o.

[2] Tér és Forma 173. o.

[3] uo.

[4] Tér és Forma 173-174. o.

[5] Bercsek 60. o.

[6] Papp 175. o.

[7] Képviselőházi napló 254. o.

Források és szakirodalom

Az 1939. évi június 10-re hirdetett országgyűlés Képviselőházának naplója 16. kötet –  Az országgyűlés képviselőházának 314. ülése 1942 november 26-én, szerdán. 254. o.

Bercsek Péter: Műalkotások a Margit-szigeten Szerzői kiadás, Budapest, 2013.

Budapesti Tiszti Kaszinó klubháza a Margitszigeten Tér és Forma 1941/10. 173 – 174. o. (A külön forrásmegjelölés nélküli képek innen származnak.)

Papp Ferenc: A Tiszti Kaszinók története a két világháború között, PhD értekezés, NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM HADTUDOMÁNYI ÉS HONVÉDTISZTKÉPZŐ KAR Hadtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2014.

Tolnai Világlapja 1942/24.

Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban, Osiris, Budapest, 2004.

A nyitóképen: élénk sport- és klubélet a Margit-szigeten 1943-ban [Kurutz Márton/FORTEPAN]

Facebook Kommentek