Szenteste az Egyenlítő térségében – egy magyar kalandor naplójából

Szerző: Rosta András
Hansági Múzeum

A kiragadott forrásrészlet egy 116 évvel ezelőtt megírt személyes útinapló, 134 oldalából származó 1 oldal, 1900. december 24-ére datálva, valahol Ecuador partjainál a Donau hadihajó fedélzetén.

Háttér

A forrás megértéséhez, a keletkezésének körülményeiről szükséges rövidebb áttekintő jellegű magyarázatot fűzni. 1900. május 1-jén az Osztrák-Magyar Monarchia kikötőjéből – Polából, a mai Horvátország kikötőjéből – indult útnak Anton Haus[1] kapitány (képünkön, alább)  parancsnoksága alatt a Birodalom SMS[2] Donau névre keresztelt korvettje.

[adinserter block=’1′]

Hansági Múzeum, TDL 99.50.2
Hansági Múzeum, TDL 99.50.2

A hajó feladata, hogy átkelve a Földközi-tengeren, majd az Atlanti-óceánon, Argentína partjainál felvegye hősünket, Rakovszky Bélát, aki ekkor Buenos Airesben teljesített diplomáciai szolgálatot. Rakovszky azt az utasítást kapta Bécsből, hogy felszállva a hadihajóra, csatlakozzon annak világ körüli expedíciós útjához. A kiragadott forrásrészlet diplomatánk tollából született, ezen a 116 éve megtett utazása során.

A Donau 300 fős legénységével nem először hajtott végre ilyen jellegű küldetést. 1893-as vízrebocsátása óta már több alkalommal végzett el hasonló feladatot. A hajózás változásai miatt ez a hajótípus nem volt igazi harcra felhasználható hadihajó. Fő feladata eredetileg is a konvojok kísérete és a hajók közötti kommunikáció, néha a kalózok elleni küzdelem volt. Ezzel magyarázható a korszak elvárásaihoz mérten kis tűzereje is.

A Monarchia adriai érdekeinek védelmén túl, rendszeresen támogatott és indított expedíciós céllal hajókat világszerte. Erre jó példa a Donau is, Ennek tanújele a bécsi Naturhistorisches Museumban szerepelő képe, ami azok között a hajók között ábrázolja, amelyek hozzájárultak a Múzeum lenyűgöző anyagának a gyarapításához.

Hansági Múzeum, TDL 99.43.7
Hansági Múzeum, TDL 99.43.7

Az expedíció

A hajó 1900. augusztus 23-án érte el Argentína partjait és a napló szerint ekkor lépett a fedélzetre Rakovszky Béla. Ezzel kezdetét vette számára egy 13 hónapig tartó hajóút (1900 augusztusa és 1901 szeptembere között). Argentína partjaitól elindulva, átkeltek a Magellán-szoroson, majd északnak hajózva a partok mellett egészen Guatemaláig – közben számos kikötő és a szárazföld belső részeit is érintve – ahonnét 31 nap nyílt víz látványát követően érték el a Hawaii-szigetek fővárosát, Honolulut. Ezután már Ázsia partjai következtek, ahol elsőként Yokohama kikötőjében vetettek horgonyt. Ezt követte Indokína megkerülése, majd a Seychelle-szigetek érintésével az ádeni-öböl és a szuezi-csatornán való keresztülhaladás. A Földközi-tenger újbóli átszelését követően 1901 szeptemberében újból horgonyt vetettek Pola kikötőjében és Rakovszky Fiuméből Bécsbe utazva beszámolhatott utazásának tapasztalatairól.

Néhány fotográfia az utazásról a gallériában
Néhány fotográfia az utazásról a galériában

 

Források

Az expedíció során számos fotó készült Rakovszky Béla jóvoltából egy (?) kamerával a különböző tájakról, az itt élő emberekről és az emberek lakhelyéről, amelyek értelmezéséhez szolgál kitűnő forrásként a részletében közölt napló.

Rakovszky életpályája önmagában megérne egy írást, most azonban koncentráljunk a forrásunkra. Diplomatánk bécsi utasítása arról szólt, hogy mérje fel és építsen ki a Monarchia számára minél jobb kapcsolatot a latin-amerikai térség államaival. Ennek oka lehetett, amit Rakovszky maga is több alkalommal tapasztalt, miszerint az Osztrák-Magyar Monarchiát ebben a térségben nem ismerik, legalábbis nem úgy ahogy azt Bécs szeretné és elvárná. A napló írója több helyütt is beszámol arról, hogy egyes kikötőkbe való megérkezése alkalmával a helyi újságok a Donaut, mint német hadihajót köszöntik és a protokolláris eseményeken a Monarchiát, mint a Német Birodalom egyik tartományát említik. Ezt valószínűleg a két államalakulatban használt szinte azonos nyelv is okozhatta.

Ezek mellett gazdasági szempontok is indokolták a küldetést. A Monarchia egyes iparcikkei és termékei számára az egyre jobban bezáródó európai piac alternatívájaként, a térség szolgálhatott volna új lehetőségekkel. Azonban a jobb és agresszívabb német jelenlét ezt meghiúsította. Sok esetben a németek felvásárolták a Monarchia termékét, majd azt Latin-Amerika egyes országaiban saját termékként gyártatni kezdték, ezzel falat emelve a Monarchia új piaci lehetőségei elé.

A napló véleményem szerint azért számít érdekes és egyben hasznos forrásnak, mivel önállóan és egyéb más forrásokkal társítva, segítségével – mint a korábban említett közel 300 fotógráfia vagy az út során 6 latin-amerikai országról készített hivatalos jelentés – egy komplex kép rajzolható ki a korabeli Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikájának latin-amerikai törekvéseiről.

A napló

A napló jellegéből fakadóan jóval személyesebb hangvételű, így elférnek benne olyan sorok is a protokolláris események lejegyzésén, a táj jellegén vagy a politikai, gazdasági valamint társadalmi sajátosságok mellett, amik például a karácsony megünnepléséről szólnak.

Több ezer kilométer távolságból Rakovszky és útitársai számára a nyílt vízen, a Donau jelentette az otthont. Minden értelemben. A hajón ünnepelték meg december 24-t úgy, ahogy a családjaikkal is szokták: közösen, mint egy család elfogyasztották az ünnepi ebédet a fedélzeten szépen megterített asztalnál, ahová a tiszti kar meghívta a kapitányt és a vendéget; feldíszítették a hajót a különleges alkalomra, és ami elmaradhatatlan része a Karácsonynak, megajándékozták egymást. Fenyőfa híján papírból készítettek karácsonyfákat díszítés gyanánt. Az ünnepi hangulatot a legénység végül szórakozással zárta le. A meghitt légkör ellenére a hajó mégis csak a Monarchia hadihajója volt, így az ünneplésben csak az éppen szolgálatot nem teljesítő tisztek és kadétok vehettek részt. A forrás beszámol december 24-éről, az ünneplés menetéről, az ajándékozásról és magukról az ajándékokról is, amit részletesen el lehet olvasni a közölt részletben.

 […] Ms. Martinak december 24-én ismét vadászatra megy egykrokodilust és egy leguánt hozott magával. Mind a kettőt nekem adta. D.u. a kormányzó hozzám jön a hajóra. Látogatását még aznap adtam vissza. A kormányzói épület földszintje tele van mindenféle piszkos boltokkal, az egész nagyon szegényes fából való épület. A kormányzó nagyon barátságos, de meglehetősen idomtalan ember. Don Pedro Plaza y Iglésias azonban az ecuadori haciendero typusa, nagyon barátságos vendégszerető, de amellett formáiban nagyon egyszerű ember.

December 24 fél hatkor a Donau tiszti kara a karácsonyi ebédre meghíja a capitányt, engem és a szolgálat általi igénybe nem vett cadéteket. Az asztal a fedélzeten van terítve. A hajó lobogókkal nagyon szépen volt díszítve, a kormány közelében pálmák voltak elhelyezve. A kapitány poharát a jelenlévők rokonainak egészségére emeli, én a capitány családja egészségére ürítem poharamat, stb. stb.

Azután a karácsonyi ajándékokat szétosztották. Nekem Martinak által készített fényképek, és egy a hajón ecuadori pénzekből készített ezüst servietta perec jut. A capitány számára egy faragás. Egy matróz a patagóniai csatorna valamely fájából készített faragot casettet, és egy kis étagéret csinált. Mindenkinek jut valami kis emlék. Az asztalokon papírból készített karácsonyfák voltak. Az ajándékok szétosztása után tombolajátékot rendeztek. A játék után azok, akik nem nyertek semmit kis ajándékokat kapnak. Én nem nyertem, tehát szintén valamit kaptam. Az ajándékot azonban egy kosárból, amelyben benpapírba csavarva el voltak az ajándékozandó tárgyak rejtve, húzni kellet. Én a húzást a legfiatalabb cadétra, mint ártatlan kézre bíztam. A cadét egy kis csomagot húz, én azt felbontom, két skatyula gyufát találok, kinyitom az egyiket, és egy nagyon obscön ábrát találok benne, a másik ehhez hasonló tartalmú volt. – Ezt húzta nekem az ártatlan kéz-.

Azután a cadétek mindenféle humorisztikus előadásokat tartottak, énekeltek stb. stb. Az estélyen nagyon kedélyes volt a hangulat. Délután és este a legénység számára volt tombola. Stieglitz gépész ugyanaz nap délután a krokodilus bőrét lehúzta és valami mérgezett szappannal bekente. Elutazásom előtt a kormányzó 3 kötet statisztikai könyvet küldött nekem. Reggeli 5-kor elindultunk, dec. 27-én hatodszor megyek át az egyenlítőn.[…]

[adinserter block=’3′]


[1] Tolmein, 1851. június 13. – Pola, 1917. február 8. Szlovén származású osztrák-magyar tengerésztiszt. 1869-től haláláig szolgált a monarchia haditengerészeténél. Az 1899-ben kirobbant bokszerlázadás során Haus vezetésével indult útnak az a hajóraj, amelyet az osztrák-magyar kormány indított Kínába, hogy részt vegyen a felkelés leverésében. A felkelést követően az osztrák-magyar csapatok szereztek egy kisebb gyarmatot, a Tiencsini osztrák-magyar koncessziós zónát. 1913 februárjától a Császári és Királyi Haditengerészet főparancsnoka egészen 1917-ben bekövetkezett haláláig, IV. Károly egyik legbizalmasabb tanácsadójának számított.

[2] Seiner Majestät Schiff – Őfelsége hajója

 

 

Facebook Kommentek

További írásaink