Mátyás király és a nagyszebeni cigányok

Az észak-indiai eredetű cigányok a XV. században érték el nagyobb számban a Magyar Királyság területét. A Kis-Ázsiából majd a Balkán-félszigetről induló vándorlásukban nagy szerepet játszott az Oszmán Török Birodalom felemelkedése. Bár számtalan népszerű elmélet van arról, hogy mikor és miként kerültek Magyarországra, így például egy állítólagos Zsigmond-féle 1417. évi menlevél, a valóságban ezek nagyrészt nem létező forrásokra, illetve toposzokra alapulnak.

Az első biztos említésük 1416-ból való egy brassói számadáskönyvben, ahol egy bizonyos “egyiptomi” Emaus nevű úrnak pénzt, terményeket és szárnyasokat adott a város. A középkori magyar források eleinte egyiptomiaknak nevezték őket, és csak később terjedt el a cigány kifejezés.

gypsies_inthemarket
Cigányok a piactéren. Ábrázolás 1510-ből.

 

494px-spiezer_schilling_749.jpg
Megérkeznek az első cigány családok Bern városának falai alá. 1485. (wikipedia)

A cigányságról szóló, nemrég indított sorozatunkhoz kapcsolódva, most egy középkori oklevelet idézünk fel, amelyet Hunyadi Mátyás adott ki. Nagyszeben ugyanis cigányokat fogadott fel a város erődítési munkálatainak elvégzésére, Mátyás király pedig a város joghatósága alá rendelte őket, hogy így védje meg a cigányokat az erdélyi vajda és tisztségviselői adóztatási törekvésétől.

“Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya, és Ausztria hercege híveinknek, nagyságos Báthory István ispánnak, országbírónknak és országunk erdélyi részei vajdájának, valamint az ő alvajdáinak üdvöt és kegyet.

Mivel a dolog úgy van, hogy a szebeni székben lakozó cigányok, vagyis egyiptomiak – akik tudniillik Szeben városunk védelmének az érdekében bizonyos munkák elvégzésére vannak kötelezve – régtól fogva és mindig, mint tudjuk, a szabadság azon előjogának örvendtek, hogy senki a mondott részek vajdái és alvajdái közül, de az ő familiárisaik közül sem háborgathatta és zaklathatta semmilyen módon ama cigányokat, és semmilyen fizetéseket vagy adókat nem csikarhattak ki belőlük. Ennél fogva mi azon cigányokat ilyesfajta régi szabadságaikban és előjogaikban sértetlenül megőrizni kívánván és nem akarván, hogy a dolog másképpen legyen, hűségteknek az ezen levelünkben foglaltak által a leghatározottabban elrendeljük és megparancsoljuk, hogy az előbb mondott cigányokat, vagyis egyiptomiakat ezután se merészeljétek soha, semmikor és semmilyen módon sem zaklatni, háborgatni és terhelni, vagy tőlük más adókat vagy behajtásokat kicsikarni vagy kikövetelni és  kicsikartatni vagy kiköveteltetni, hanem tartozzatok és legyetek kötelesek megengedni és megengedtetni, hogy békességben és háborítatlanul megmaradjanak szabadságaikban és szokásaikban.

Máskülönben megengedtük és teljes hatalmunkat is adtuk – és jelen oklevelünk által adjuk is – híveinknek, a mondott Szeben városunk polgármesterének és bírájának, valamint esküdt polgárainak, hogy semmilyen okkal se engedjék meg nektek, hogy háborgassátok és terheljétek az ilyesfajta cigányokat a reájuk a jelen oklevél által teljességgel átruházott akaratnyilvánításunknak megfelelően. Mást tehát semmiképpen se merészeljetek cselekedni.

A jelen oklevelünket pedig, amelyet – miután nagyobb titkospecsétünk nincs a kezünk ügyében – titkos gyűrűspecsétünkkel pecsételtettük meg, azt akarjuk, hogy elolvasása után mindig adjátok vissza azoknak, akik majd bemutatják.

Kelt Bécsújhely városának ostroma alatt, Virágvasárnapon [április 8.], az Úr 1487. esztendejében.”

(Fordította: Tóth Péter. In: Blazovics László – Érszegi Géza – Turbuly Éva (szerk.): Levéltárak – kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Budapest-Szeged, 1998. Magyar Levéltárosok Egyesülete. 388-389. o.)

hermanstatt_sibiu_17th_century_engraving.jpg
Nagyszeben a 17. században (wikipedia)

Az oklevél csak részben árulkodik arról, hogy komoly érdekellentét volt a tekintetben, hogy a cigányok kinek a joghatósága alá tartoznak. A király, az erdélyi városok, az erdélyi vajda és a földbirtokosok mind szerették volna, ha a cigányok nekik dolgoznak és adóznak. Hunyadi Mátyás 1476-ban, 1486-ban, illetve II: Ulászló 1492-ben  megerősíti a cigányok szabadságát azért, hogy a cigányok erősítsék a város hatalmát, és a munkaerejüket a király és a városok a saját céljaik érdekében használhassák fel. A későbbi szebeni városi számadáskönyvek arról árulkodtak, hogy a cigányok fémműves és más kézműipari munkákért, hóhéri feladatokért, valamint a vöröstoronyi szorosban végzett erődítési feladatokért kaptak fizetséget.

800px-a_gipsy_family_fac_simile_of_a_woodcut_in_the_cosmographie_universelle_of_munster_in_folio_basle_1552.png
Cigány család ábrázolása 1552-ből (wikipedia)

 

Felhasznált irodalom:

Blazovics László – Érszegi Géza – Turbuly Éva (szerk.). Levéltárak – kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Budapest-Szeged, 1998. Magyar Levéltárosok Egyesülete

Nagy Pál: A magyarországi cigányok korai története. (14-17. század). Pécs, 2004.

Facebook Kommentek

További írásaink