Marsall fehér lovon: Zsukov a moszkvai győzelmi parádén

Alig több, mint 120 éve, 1896. december 1-jén Sztrelkovkában született Georgij Konsztantyinovics Zsukov, aki pár évtizeddel később a Szovjetunió ha nem is legtehetségesebb, de legismertebb tábornoka, majd marsallja lett. Kulcsszerepe volt a sztálingrádi csatában, majd az 1944-es lengyelországi és kelet-németországi hadműveletekben, és ő vezette a Berlin elleni offenzívát is. 1942 augusztusától a Vörös Hadsereg élén Sztálin helyettese lett, és jelent volt a második világháborút lezáró fegyverszünet (hivatalos) aláírásánál 1945. május 9-én. Ezt követően 1946-ig a Németországban állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka volt, majd miután összekülönbözött Sztálinnal, az odesszai, majd az ukrán katonai körzet élére került. 1955 februárjától 1957 októberéig a Szovjetunió védelmi minisztere volt. 1974-ben, köztiszteletben álló hősként hunyt el.

Sokan vádolják azzal, hogy szívfájdalom nélkül hajtotta embereit a vágóhídra; azt tény, hogy a szovjet stratégia nem idegenkedett a tömegtámadásoktól, és ez rengeteg áldozattal járt (akárcsak mondjuk a németek vagy japánok “egy lépést sem hátra” módszere, vagy az, hogy a britek, a harckocsizók tiltakozása ellenére szakmányban hajtották közepes tankjaikat a német 88-asok ellen), de Zsukov mégsem volt szívtelen. Több olyan parancsa is fennmaradt, amelyekben lehordja tábornokait, mert azok a gyalogsági támadásokat erőltették tüzérség és páncélosok helyett.

Zsukov (középen) Eisenhower tábornokkal és Arthur Tedder légimarsall-al kulturált poharazgatás közben

Kétségtelen, hogy Zsukov 1945 tavaszán, mint Berlin elfoglalója (ebben csak Hadik András előzte meg jó kétszáz évvel) és Németország egyik legyőzője jutott a csúcsra. Ezt jól mutatja, hogy az 1945. június 24-én Moszkvában megtartott győzelmi parádén – ez azóta is a legnagyobb díszszemle, 40 000 katona és 1850 jármű vett rajta részt – fehér lovon fogadta a Konsztantyin Rokosszovszkij (fekete lovon) vezette csapatok tisztelgését. A parádén részt vett a lengyel hadsereg egy kisebb egysége is, de persze a fő szerep a Vörös Hadsereg különféle haderő- fegyver- és csapatnemeivé volt, és a teljes politikai és katonai vezetés is megjelent a szemlén, mások mellett látható Sztálin, Molotov (külügyi népbiztos) és a polgárháborúban hírnevet szerzett Bugyonnij tábornagy is. Érdemes megfigyelni a németektől zsákmányolt zászlókat (ezek kísértetiesen hasonlítanak a római legiók jelvényeire), amelyeket szimbolikus gesztusként a Lenin-mauzóleum oldalához dobáltak le. A felvonultatott technika is elég lenne egy kisebb ország felfegyverzéséhez; jól látható, hogy a lovasság, illetve lovasított csapatok még nem szorultak ki a hadrendből, de a fő szerep már a gyalogságé és a páncélosoké. Azért az imperialisták keze csak betette a lábát a díszszemlére is, ha máshogy nem, a tüzérségi vontatók felvezetőjeként futó amerikai Willy Jeep-ek képében, amelyekből ezres nagyságrendben jutott a szovjeteknek is. Az is érdekes, hogy a pár hónappal korábbi berlini parádéval ellentétben ide nem jutott a vadonatúj JSz-3-as nehézharckocsikból – lehet azokkal a nyugati szövetségeseket akarták csak riogatni – vagy legalább is kimaradtak az összefoglalóból.

Zsukov politikusként nem aratott olyan sikereket, mint katonaként: szókimondó stílusával nem mindig nyerte el Sztálin tetszését, és túlzott népszerűsége is sok politikus aggasztott. A rettegett Berijával is összekülönbözött. A belügyi népbiztos azzal vádolta, hogy különféle javakat hozott el Németországból (ékszereket, és 7 vagon bútort), ami annak fényében különösen ironikus, hogy a Vörös Hadseregben erre hivatalosan is volt lehetőség; meg volt szabva, hogy milyen rendfokozatú tiszt mennyi zsákmányt küldhet haza havonta államköltségen. Emiatt előbb Odesszába, majd az uráli katonai körzet élére száműzték. Sztálin halála után végül Zsukov vehette őrizetbe Beriját, majd védelmi miniszter lett, de miután Hruscsovval is sikerült összekülönböznie, végleg visszavonult. Visszaemlékezéseit 1958-ban írta meg, de azok csak 1969-ben jelentek meg; az Emlékek, gondolatok azonnal bestseller lett, bár érdemes (és most már lehet is) forráskritikával kezelni. A marsall utolsó éveiben sokat betegeskedett, végül 1974-ben hunyt el. Népszerűsége a mai napig töretlen, olyannyira, hogy még sört is elneveztek róla, de szerepelt több regényben, sőt egy róla elnevezett űrhajó a Star Trek-be is bekerült, sőt a történelmi témák iránt igen fogékony svéd Sabaton együttes Berlin ostromát feldolgozó Attero Dominatus című számában is kapott egy sort.

Zsukov marsall söre

A nyitóképen: Zsukov kilovagol, hogy fogadja a szemlén megjelent csapatokat

 

További írásaink