“Az alagút most előtte ásít” – a 22 éves terv

Bár Budapest a 19. század végén élen járt a földalatti vasutak építésében, a lendület hamar elveszett. A 20. század első felének eseményei – a Monarchia felbomlása, a gazdasági válság, majd a második világháború hatalmas pusztításai – nem kedveztek az amúgy is igen költséges metróépítésnek. Bár tervek készültek a két háború közötti időszakban is – a mai hálózat leginkább egy 1942-es elképzeléshez hasonlít – a gyakorlati megvalósítás késett. A helyzet 1950-ben változott meg, amikor a Minisztertanács, a gazdasági szempontokat részben figyelmen kívül hagyva kiadta az ukázt: Metrót a népnek! És így is lett; rövidesen megkezdődtek a kelet-nyugati (M2) földalatti építési munkálatai, amelyek a tervezett öt év helyett végül két évtizeden keresztül húzódtak. Mai – popkulturális utalásoktól sem mentes – posztunkban a “piros metró” építésének történetéből szemezgetünk.

“Fekete lyukban húz a vonat.
A föld alatt metróhuzat van.
Végigmérnek szemsugár-fények.
Elkapok egyet, pont a tiédet,
Visszanézek, úgy érzem,
Itt ér véget az eddigi élet.”

Magashegyi Underground

A második világháborút követő újjáéledés, és Budapest lakosságának jelentős növekedése hatalmas terhet rótt a tömegközlekedésre. Emiatt született meg 1950. szeptember 17-én a 2018/1950. számú minisztertanácsi határozat, amelynek értelmében a Déli pályaudvar és a Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) közötti 7,8 kilométeres szakaszon mélyvezetésű pályát kellett létesíteni, amelyhez a stadionnál kapcsolódott volna a gödöllői HÉV is. Ez utóbbi végül a mai napig sem valósult meg, bár a szükséges vágányt kiépítették, ez látható ma is.

Apa, kezdődik! Talajkutató hajó a Parlament előtt 1950-ben (UVATERV/FORTEPAN)
Apa, kezdődik! Talajkutató hajó a Parlament előtt 1950-ben (UVATERV/FORTEPAN)

A létesítmény emellett óvóhelyként is funkcionált – a Kossuth tér környékén ma is látható az úgynevezett Rákosi-bunker, vagyis a VIP óvóhely több nyoma is. Egyes vélekedések szerint azért is építették “indokolatlanul mélyre” az alagutat, hogy annak több állomása kibírjon egy esetleges atomcsapást is.

"Szétvisz az alagútban egy álmot..." 1951. (UVATERV/FORTEPAN)
“Szétvisz az alagútban egy álmot…” 1951. (UVATERV/FORTEPAN)

Mivel Magyarországon hiányzott a szükséges szakértelem, a munkálatok megkezdése előtt a Szovjetunióban képeztek ki mérnököket. A munkamódszert és a berendezéseket is a “nagy testvértől” vették át, a mozgólépcsőktől kezdve a később beérkező, és ma is működő metrókocsikig.

Akár a kisföldalatti építésén is készülhetett volna ez a kép. Pedig ez a Kerepesi út 1950-ben, a majdani Népstadionnál. (UVATERV/FORTEPAN)
Akár a kisföldalatti építésén is készülhetett volna ez a kép. Pedig ez a Kerepesi út 1950-ben, a majdani Népstadionnál. (UVATERV/FORTEPAN)

Az eredeti tervek szerint 1954-re a Deák térig tartó szakasznak, egy évre rá pedig a teljes vonalnak el kellett volna készülnie. Ez, figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét, a nehézipar erőltetett fejlesztését és az irreális méretű hadsereg finanszírozását, szinte esélytelen volt. Ezt tetézte, hogy a szovjetektől rendelt fúrópajzsok nem érkeztek meg időben, így nagy számú hídépítő és vájár bevetésével, kézi erővel dolgoztak a járatokon. A kézi fejtés következtében az alagutat egyszerre több helyen is mélyítették.

"Tizenhat tonnát raksz..." - vájárok munka közben, 1951. (UVATERV/FORTEPAN)
“Tizenhat tonnát raksz…” – vájárok munka közben, 1951. (UVATERV/FORTEPAN)

Hogy az anyagmozgatást lehetővé tegyék, több helyen aknákat ástak, amelyek körül palánkkal körbevett telephelyek létesültek. Ezek a 60-as években is hozzátartoztak még a városképhez. Az 50-es évek elején közel 5000 ember építette a metrót, többségük fizikai munkásként dolgozott.

"Munkaversenyben vagyunk!" Telephely a Vérmezőn, a Déli pályaudvar mellett 1953-ban.
“Munkaversenyben vagyunk!” Telephely a Vérmezőn, a Déli pályaudvar mellett 1953-ban.

1954-re az állami vezetés belátta, nem csak azt, hogy tarthatatlanok a határidők, hanem azt is, hogy az ország gazdasága nem bírja el a metróépítés terheit, így még abban az évben leállították az építkezéseket.

"Az alagút most énelőttem ásít" 1953. (UVATERV/FORTEPAN)
“Az alagút most énelőttem ásít” 1953. (UVATERV/FORTEPAN)

A munkálatokhoz felhalmozott anyag, amelyet nem szállítottak el, az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt több esetben tett jó szolgálatot a tüntetőknek és forradalmároknak.

Az építési terület a Parlament mögött.
Az építési terület a Parlament mögött.

Október 25-én, a Kossuth téri sortűznél többen a metró építési területén találtak menedéket a golyózápor elől, a Széna téri csoport pedig, a Déli pályaudvar vasúti kocsijai mellett a metró építési anyagait is felhasználta fedezékek és barikádok elkészítéséhez.

Lövőház utca - Margit körút sarok 1952. Háttérben a fegyház épülete, amely ma már nem látható. A forradalom napjaiban is körülbelül így nézett ki a környék. (UVATERV/FORTEPAN)
Lövőház utca – Margit körút sarok 1952. Háttérben a fegyház épülete, amely ma már nem látható. A forradalom napjaiban is körülbelül így nézett ki a környék. (UVATERV/FORTEPAN)

A telephelyek – főleg a viszonylag magas és jellegzetes aknák – emellett több fényképen is szerepeltek, igaz, legtöbbször csak “statisztaként”.

1956 október utolsó napjai: élelmiszer-szállítmány érkezik a Rákóczi útra. Háttérben a metró aknája (Pesti Srác2/FORTEPAN)
1956 október utolsó napjai: élelmiszer-szállítmány érkezik a Rákóczi útra. Háttérben a metró aknája (Pesti Srác2/FORTEPAN)

Az ideiglenes, de hosszú évekig látható építmények emellett kiváló üzenőfalként is szolgáltak, ahol békében megfért egymás mellett munkavédelem és politika. Ennek szép példája látható az alábbi képen, amely a Blaha Lujza téren készült, a biztonságos munkavégzés mellett a korban talán nagyobb szerepet tulajdonítottak a másik feliratnak, amely szerint aki békét, akar, az a Népfrontra szavaz.

Üzenőfal 1956 (UVATERV/FORTEPAN)
Üzenőfal 1956 (UVATERV/FORTEPAN)

A forradalom után még évekig állt az építkezés, amelyet 1959-ben kezdtek újra; ekkor állagmegóvási munkákat végeztek, illetve hogy megelőzzék az időközben befutott fúrópajzsok korrodálódását, a Deák téren és a Keleti pályaudvarnál folytatódott az állomások építése. Végső döntés 1963-ban született, ezután újra teljes (most már nem kézi) erővel folytatódtak az alagutak és felszíni épületek munkálatai. Ekkor került át a végállomás az Örs vezér terére, és döntöttek arról, hogy az Astoriánál is beiktatnak egy megállót.

Batthyány tér, 1960. Balra a Szent Anna templom, a háttérben a Vásárcsarnok, előtérben pedig a Kossuth híd maradványai. (Nagy Gyula/FORTEPAN)
Batthyány tér, 1960. Balra a Szent Anna templom, a háttérben a Vásárcsarnok, előtérben pedig a Kossuth híd maradványai. (Nagy Gyula/FORTEPAN)

A metróval párhuzamosan gyalogos aluljárókat is építettek, 1963-ban készült el az első az Astoriánál, 1966-ban a Blahán, három évvel később pedig a Keleti pályaudvarnál készültek el az átjárók. Nehézséget okoztak a talajviszonyok is, a Puskin mozinál például egy 200 m³-es üreg keletkezett, de a Rókus Kórház és az Uránia mozinál is történtek omlások.

Légifelvétel 1963-ból: középen a Fény utcai piac, jobbra fent a Széna tér, a mai Mammut II. helyén pedig a metró aknája. (UVATERV/FORTEPAN)
Légifelvétel 1963-ból: középen a Fény utcai piac, jobbra fent a Széna tér, a mai Mammut II. helyén pedig a metró aknája. (UVATERV/FORTEPAN)

1966-ban született döntés a Pillangó utcai állomás megépítéséről, így a vonal hossza 10,5 kilométerre, az állomások száma tizenegyre nőtt. Ugyanekkor kezdődött meg a Fehér úti járműtároló és karbantartó bázis kialakítása is, amely praktikus okokból a felszín felett került elhelyezésre. Két évvel később érkeztek meg az első szerelvények, a Mityiscsi Gépgyár E típusú kocsijai. A “szovjet csodák” 2013-ig szolgálták az M2 utazóközönségét, és az M3-as vonalon még ma is futnak. A mozgólépcsők tesztelése és beépítése 1969-ben vette kezdetét, először a Keletinél.

Blaha Lujza tér 1965. A metróépítés miatt bontották el a régi Nemzeti Színházat; az új csak évtizedekkel később készült el. (FORTEPAN)
Blaha Lujza tér 1965. A metróépítés miatt bontották el a régi Nemzeti Színházat; az új csak évtizedekkel később készült el. (FORTEPAN)

A vágy villamosa metrója végül 22 év alatt készült el. 1970. április 2-án adták át a Deák tér – Fehér út közötti szakaszt (két nappal a határidő előtt),a melyet két évvel később, 1972. december 22-én követett, mintegy karácsonyi ajándékként, a Deák tér – Déli pályaudvar szakasz. A földalatti vasút jelentőségét mutatta, hogy bár hossza a tömegközlekedési vonalak 1%-át tette csak ki, de a tömegközlekedők 12%-át szállította.

A Blaha Lujza tér 1971-ben. A képen láthatóhoz hasonló beléptető kapuk visszaállítása azóta is viták tárgyát képezi. (Lovas Gábor/FORTEPAN)
A Blaha Lujza tér 1971-ben. A képen láthatóhoz hasonló beléptető kapuk visszaállítása azóta is viták tárgyát képezi. (Lovas Gábor/FORTEPAN)

Az M2-es metró azóta is vígan üzemel; 2004 és 2007 között nagy felújításon is átesett, amely során megszabadították jellegzetes “szocreál” küllemétől. Közben a hálózat is bővült, 1990-re elkészült a 3-as, majd 2014-ben a 4-es vonal is.

Elégedett utasok, és a Napi Történelmi Forrás első macskás képe, egyenesen 1982-ből. (Semmelweis Egyetem Levéltára/FORTEPAN)
Elégedett utasok, és a Napi Történelmi Forrás első macskás képe, egyenesen 1982-ből. (Semmelweis Egyetem Levéltára/FORTEPAN)

A metró, illetve sajátos hangulata több művészt is megihletett, elég csak a méltán híres Kontroll című filmre gondolnunk, még úgy is, hogy annak helyszíne a 3-as vonal volt.  Ide vehető a mai poszt “mottóját” is biztosító Metróhuzat című szám is, amelyet a Magashegyi Underground (ez jelenthet földalatti vasutat is) jegyez. A költők sem maradtak le, a korábban idézett versek mellett az interneten egész gyűjteménytalálható metrós tematikájú versekből.


Források:

Fejes Balázs: A metróépítés iparvágányai

Konrád Gergő Máté: A budapesti 2-es metróvonal építésének története és biztonságtechnikája 1950-2012.

FORTEPAN

www.zeneszoveg.hu

 

 

 

További írásaink