A szovjet szörnyeteg és a berlini győzelmi parádé

1945. szeptember 7-én került sor Berlinben a második világháború győztes hatalmainak közös felvonulására, amin részt vettek brit, amerikai, francia és szovjet csapatok. A nyugati hatalmak számára nem volt kiváltképpen fontos az esemény, inkább a hazai parádékat részesítették előnyben, ezért nem is vonultattak fel különösebb haditechnikát. Ellenben a szovjet fél, itt mutatta be a nyilvánosság előtt az akkor rendszerben lévő legmodernebb harckocsiját az ISZ-3-as (Ioszif Sztálin 3-as, emlegetik JSZ-3-ként is) nehéz páncélost, amitől nem hiába kezdtek el tartani a nyugati szövetségesek. A harckocsi komoly benyomást tett mindenkire, és egyik elindítója lett a hidegháborúra annyira jellemző fegyverkezési versenynek.

14257445263879.jpg

ISZ-3-asok a berlini győzelmi parádén 1945. szeptember 7-én.

1945-ben Berlinben két győzelmi parádéra is sort került. Az elsőt a britek rendezték maguknak, július 21-én, amin Winston Churhill is részt vett. A második, szovjetek által kezdeményezett parádén, szeptember 7-én, viszont már a többi ekkor még szövetséges hatalom is jelen volt. A szovjet oldalt Georgij Zsukov tábornok, az amerikaiakat és a briteket Eisenhower és Montgomery képviselte volna, de ők ketten az utolsó pillanatban lemondták a részvételt, így mondhatni Patton és Brian Robertson tábornokok ugrottak be helyettük.

large.jpg

Szintén a parádén. Imperial War Museum

is3_9.jpg

Háttérben a Sieggesäule.

Maga a rendezvény egy klasszikus katonai felvonulás volt. Először a gyalogos csapatok, majd a páncélosok vonultak végig a Brandenburgi kapu és a Sieggesäule közötti útvonalon, az eseményen résztvevő 5000 katonából 2000 szovjet volt. A parádé legjelentősebb része az utoljára felvonuló 52 db ISZ-3-as nehéz harckocsi volt, amelyek ekkor kerültek először a nyilvánosság elé. A rendezvényen a szovjetek nehezményezték az amerikai, brit személycseréket és azt is, hogy a parádé nem kapott kellő sajtófigyelmet nyugaton. Mindezeket később a szovjet-szövetséges viszony elhidegüléseként értelmezték. A szövetségesek ugyanakkor az ISZ-3-asokat fenyegetésnek vélték, ugyanis ekkoriban még nem volt hasonló képességekkel rendelkező harckocsijuk. Ebből kifolyólag a következő években, a hidegháború eszkalálódásával egyre fontosabbnak tartották kompetens tankok kifejlesztését, ami a más területeken is megindult fegyverkezési versenyt csak tovább szította. A parádé így egy háború befejezését és egy másik kezdetét jelezte.

Egy orosz dokumentumfilm a győzelmi parádéról. Az eseményről készült felvételek 13:00-tól láthatóak. Érdemes megfigyelni szovjetek előtt felvonuló brit A34 Comet és amerikai M24 Chaffee harckocsikat is. Ezek mellett az ISZ-3-as valóban nagy fenyegetésnek tűnt. (Megjegyzés: a videó borítóképe nem a parádén készült.)

De hogy miért is tartottak az ISZ-3-astól a szövetségesek? Első sorban azért, mert nem rendelkeztek hasonló paraméterekkel bíró tankkal, továbbá az ISZ harckocsikat nagy számban is gyártották. A nehéz páncélos elődje az ISZ-2-es volt, amely 1944 második felében mutatkozott be a keleti fronton és hamar népszerű lett a szovjet csapatok körében, mivel 122 mm-es ágyúja megfelelő átütő- és rombolóerővel bírt a német Tiger I és Panther harckocsik leküzdésére. A szintén ekkor megjelenő Tiger II-vel már jóval nehezebben vette fel a küzdelmet, de ez utóbbi csak nagyon kis számban állt rendelkezésére, ezért a Tiger II vagy más néven Königstiger nem tudta érdemben befolyásolni a harcok menetét.

is-2-brandenburggateberlin45.jpg

Az előd; ISZ-2-es nehéz harckocsik Berlinben a háború végén.

1944 októberére viszont már elkészült az ISZ-2-t leváltó új nehéz harckocsi, az ISZ-3-as prototípusa. Fő fegyverzetének megmaradt az előd 122 mm-es D25T harckocsiágyúja, ami ekkor még megfelelő paraméterekkel rendelkezett. Lőszerkészlete a nem igazán sok 28 db-os maradt, ami az egyik legnagyobb hátránya volt a tanknak, de a leglényegesebb újítás a páncéltest újraformálása volt. A típust tervező mérnökök kutatásokat végeztek az ellenséges tűz miatt elszenvedett harckocsiveszteségekről. Ezekből megtudták, hogy egy páncélos elvesztését elsősorban a harckocsi torony front páncélzatának átütése okozta, másodsorban pedig a törzs frontpáncélzatát érő találatok. Ennek tükrében tervezték meg az ISZ-3 kialakítását, amely teljesen eltért a korábban megszokott tankoktól. A harckocsi tornya egy félgömb szerű formát kapott, amely leginkább egy felfordított tálra hasonlított. A kialakítás célja a becsapódó lövedékek eltérítése volt. A torony öntéses technológiával készült, amit ekkorra már magas fokon űztek a szovjet harckocsigyárakban. Ezt jól szemlélteti az is, hogy a torony páncélvastagsága elöl 250 mm volt, oldalai pedig 200 mm vastagok lettek, felfelé haladva a torony falának dőlésével maga a páncélvastagság is csökken, a torony formája így optimalizálja a páncélvédelmet és annak súlyát. A harckocsi törzse hegesztéses technológiával készült és itt is igyekeztek maximalizálni a 110 mm-es frontpáncél és a 90 mm-es oldallemezek dőlésszögét, a becsapódó lövedékeket eltérítésének céljából. A páncélos elejének ék szerű kialakítása egyedi megjelenést adott annak, a szovjet katonákat a csuka fejére emlékeztette, ezért a halról nevezték el a páncélost.

phoca_thumb_l_is2_15.jpg

Az ISZ-2-es páncélkialakítása. Vesük össze a lenti képpel! Battlefield.ru

phoca_thumb_l_is3_9.jpg

Az ISZ-3-as páncélkialakítása. Érdemes megfigyelni a döntött oldallemezeket és a torony páncélzat dinamikus vastagságát, ahogy a torony vonala közelít a függőlegeshez, úgy vastagodik annak fala is, ezzel fokozva a védelmet. Battlefield.ru

Az új páncéltest kialakítás kiváló védelmet nyújtott az ISZ-3 számára úgy, hogy az elődhöz képest nem változott a súlya (45 tonna) és a végsebessége (38 km/h). Mindezen jellemzők a szovjet mérnököket dicsérik, akik többletsúly nélkül tudták növelni a tank védelmét, elkerülve, hogy annak egyéb paraméterei ne romoljanak. Az is figyelemre méltó, hogy a szovjet harckocsi hasonló, adott esetben pedig jobb páncélvédettséggel rendelkezett, mint a német Tiger II, 45 tonnája pedig még lehetővé tette a legtöbb hídon való átkelésre, ellenben a német nehéz harckocsi 68 tonnás súlyával. Esetleges offenzív hadműveletekben ezért sokkal inkább használható lett volna.

A videó látványosan bemutatja az ISZ-3-as főbb jellegzetességeit, valamint a parádéról is láthatunk felvételeket. (A videó angol nyelvű!)

Összességében a szovjet mérnököknek egy valóban elrettentő páncélost sikerült létrehozni, a szövetségesek nem alaptalanul tartottak tőle. Az 1945-ben rendszeresített nyugati harckocsik nem voltak egy súlycsoportban az ISZ-3-mal. Amerikai oldalon ekkor még éppen csak rendszeresítették az M26 Pershing nehéz harckocsit, amely maximum 110 mm-es páncélzattal és 90 mm-es löveggel rendelkezett, de paramétereit tekintve lényegében eltörpült a szovjet tank mellett, páncélkialakítása pedig nem volt annyira kifinomult.

is3_14.jpg

M26 Pershing és az ISZ-3 egymás mellett. Érdemes megfigyelni, hogy a szovjet harckocsi még vastagabb páncélja ellenére is kisebb célpontot nyújtott, továbbá az amerikai páncélos oldallemezeinek kialakítása sehol sem döntött.

A britek legmodernebb páncélosa 1945 végén az A34 Comet volt, ami a háború előtt megkezdett Cruiser (cirkáló) sorozat utolsó képviselőjének számított. A Comet lényegében nem lett volna ellenfél az ISZ-3 számára, mivel maximum 100 mm-es páncélzata abszolút mellőzte a döntött kialakítást, ami nagyon rontotta a tank páncélvédelmét. Fő fegyverzete egy 77 mm-es löveg, a korábbi cikkünkben már megemlített 17 fontos páncéltörő ágyú rövidített változata volt. A britek 1945-ben rendszeresítették az A41 Centurion-t, de megjelenésekor ez a harckocsi sem volt említhető egy lapon  a szovjet nehéz páncélossal. Megjegyezném viszont, hogy a Centurion későbbi modernizált változata, amely a 105 mm-es L7-es löveggel volt felszerelve, sikerrel vette fel a harcot a szovjet harckocsival az arab-izraeli háborúkban!

Az ISZ-3-as jól lehet a második világháborús szovjet harckocsifejlesztés csúcsának tekinthető, de a háborúban már nem tudott részt venni, mivel felgyorsított gyártás következtében az első példányok műszaki problémákkal küszködtek és ezek kijavítása miatt azok már nem érkeztek meg a német kapitulációig. Első “bevetésük” ezért lett a már említett 1945. szeptember 7-i győzelmi parádé. A háborút követően több hadszíntéren is megfordult az ISZ-3, hazai szempontból a legjelentősebb az 1956-os forradalom, ugyanis a budapesti harcokat követően több megsemmisített ISZ-3-as hevert fővárosunk utcáin.

fortepan_40293.jpg

1956. Budapest, ISZ-3 harckocsi roncsa a Kilián laktanya előtt. A képen jól látható a homlokpáncél hegesztéssel készült ékes kialakítása. Fortepan.

fortepan_39843.jpg

Egy távolabbi kép az előző harckocsiról. a kép közepén látható a szétrobban torony darabjai. Fortepan.

Az ISZ-3-as legjelentősebb harci bevetéseire az arab-izraeli háborúkban került sor, többnyire vegyes eredményekkel, mivel legtöbbször az arab kezelőszemélyzet tapasztalatlansága miatt súlyos veszteségeket szenvedtek az izraeli harckocsizóktól. Az izraeliek emellett zsákmányoltak is a tankokból, és szolgálatba is állították hadseregükben.

captured_js3_idf.jpg

ISZ-3-as az izraeli hadsereg kötelékében.

A háborút követően folytatódott az ISZ-3-as gyártása, majd 1948-ban átesett egy modernizációs programon is. Továbbá a szovjet nehéz harckocsi fejlesztés sem állt le, amely során további nehéz páncélosok jöttek létre (ISZ-4, ISZ-7). Az ISZ nehéz harckocsi család utolsó sorozatban gyártott típusa a T-10 (ISZ-8-as és ISZ-10-es ként is jelölték, de Sztálin halála után T-10 lett) volt, amely alapvetően egy korszerűsített ISZ-3-nak tekinthető.

t-10_kiyv_2.jpg

T-10, az ISZ-3 utódja és az utolsó szovjet nehéz harckocsi. Wikipedia

Az ISZ-3-as mondhatni öröksége nem harci eredményein követhető nyomon, hanem abban, amilyen hatással volt az azt követő harckocsikra és azok tervezésére. A jellegzetes toronyforma szabvánnyá vált a későbbi hidegháborús szovjet tankoknál. Persze folyamatosan tovább fejlesztették, de a félgömbszerű kialakítás mindig megmaradt.

fortepan_32791.jpg

T-54-es 1956-ban Budpesten, a már jól ismert toronyformával. Fortepan

Végezetül az ISZ-3-as nem csak a szovjet, hanem a NATO harckocsik tervezésére is nagy hatást gyakorolt, mivel a harckocsitest formáját és a dinamikusan elrendezett, öntéses technológiával készült páncélzatot az amerikai tervezők is átvették. Az M47/48/60 Patton közepes harckocsicsalád és az M103 nehéz harckocsik (ez utóbbi az amerikaiak válasza volt a szovjet nehéz harckocsikra) formáján kivehető az ISZ-3-as hatása.

729px-m48-patton-latrun-3.jpg

Izraeli M48 Patton

m103a2_museum.jpg

Az M103-as egy kiállított példánya. Wikipedia

Felhasznált irodalom:

Geoffrey Roberts: Stalin’s General: The Life of Georgy Zhukov. New York, 2012.

russiapedia.rt.com

Steven J. Zaloga, James Grandsen: Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two. Hampstead, 1984.

Steven J Zaloga, Jim Kinnear: Stalin’s Heavy Tanks 1941-1945 The KV & IS Heavy Tanks. Hong Kong, 1997.

Steven Zaloga, Peter Sarson: IS-2 Heavy Tank 1944-73. Oxford, 1994.

Turcsányi Károly: Nehéz harckocsik. Puedlo kiadó, 2008.

Facebook Kommentek

További írásaink