„Tudom, hogy a cseh miért eretnek” – egy diplomáciai akció a XV. századból

„Tudom, Róma mit alkotott,
Tudom, hogy a cseh miért eretnek”
François Villon

A résztvevő felek egyenrangúságán alapuló államszövetség, ahol a vitás kérdésekről szavazással döntenek. Nemzetközi konfliktusokban játszott békeközvetítő szerep. A szövetségi rendszeren belül működő nemzetközi bíróság. Az államszövetségnek nincs állandó székhelye, hanem meghatározott időközönként költözik egy másik városba.  Persze – mondhatnánk: ezek az 1945 utáni nemzetközi kapcsolatrendszer elemei. De hogyan kerülhettek egy értekezésbe, amely a cseh király megbízásából készült 1464-ben?  Milyen problémák késztették az uralkodót arra, hogy előálljon egy ilyen ötlettel és mire jutott vele?

25a1.jpg

V. László magyar és cseh király

1457. november 23-án meghalt V. László magyar és cseh király. A trónra többen is benyújtották az igényt, de hosszas viták után a választás 1458. március 2-án az országot  kormányzó Podjebrád Györgyre esett. György király (Mátyásunk apósa, talán ez is nyomott egy kicsit a latban) nem volt irigylésre méltó helyzetben. A katolikus cseh főurak nem bíztak benne, mert szerintük túlságosan a kelyhesekhez húzott, a Szentszék pedig egyre-másra küldözgette a legátusait a nyakára, hogy térítse meg az alattvalóit (pedig a kelyhesek szabad vallásgyakorlását még a bázeli zsinat engedélyezte). Megfordult az országban  Enea Silvio Piccolomini a későbbi II. Pius pápa) is, aki remek tárgyalópartnernek bizonyult, egy másik legátus, Carvajal bíboros viszont a szócsatákat megelégelve megpróbálta ellopni a kelyhes vallást engedélyező zsinati dokumentumok prágai példányát. Kapisztrán János is megpróbálkozott a térítőmunkával, de a makacs csehek csak nem akartak megvilágosodni, Podjebrádnak pedig nem akaródzott erőszakot alkalmazni. Nagy valószínűséggel neki volt igaza, egy ilyen lépés polgárháborúhoz vezetett volna. A legátusok csak ígéreteket és újabb ígéreteket kaptak tőle (viszont ebből nem azt a következtetést vonták le, hogy ne erőltessék a dolgot, hanem az ellenkezőjét). A pápa (először V. Miklós, aztán az első Borgia-pápa, III. Callixtus) egyre türelmetlenebb lett. 

Podjebrád nehéz helyzete abból is látszott, hogy a koronázásához egész egyszerűen  nem talált egyetlen főpapot sem Csehországban. A katolikusok nem akarták beszennyezni a kezüket az „eretnekkel”, a kelyhes prágai püspök viszont örömest koronázott volna, de azt meg nem ismeri el a pápa (és senki más se). A kínos helyzetet Mátyás oldotta meg, ugyanis kölcsönadta az apósnak Ágoston győri püspököt és Vince váci püspököt, akik 1458. május 7-én koronázási misét celebráltak a Szent Vitus-székesegyházban és a csillagjósok által kedvezőnek ítélt időpontban, két katolikus főúr segédletével a király megkoronáztatott. Ehhez persze előtte meg kellett ígérnie a püspököknek (és általuk a pápának) hogy megtéríti az eretnek alattvalóit. Ezenkívül szövetségre kellett lépnie Mátyással Frigyes német-római császár ellen (mindezt úgy, hogy Frigyes volt a hűbérura). Frigyesnek viszont a koronázás után megígérte, hogy teljesíti választófejedelmi és egyéb kötelességeit és hadba lép a magyarok ellen. A kínos helyzetben csak az volt az egyetlen jó hír, hogy III. Callixtus halála után Podjebrád egykori tárgyalópartnere, Piccolomini lett az egyházfő.

pintoricchio_014.jpg

Enea Silvio Piccolomini, itt már II. Piusz pápaként

Vele annak idején eljutottak a kompromisszumig és a király azt remélte, nem fogja feszegetni a dolgot. A pápa várt egy darabig, aztán egyre határozottabban kezdte emlegetni a koronázáskor tett ígéretet. Podjebrád megint csak ígérgetett (igazából nem is tehetett volna mást, ha meg akarja őrizni az  ország egységét), amit Őszentsége rossz néven vett (és annak sem örült, hogy Podjebrád nem akar részt venni a keresztes hadjáratban, ami a pápa szívügye volt). Ráadásul ott volt az a bizonyos kettős szövetségi kötelezettség. Csupa olyan probléma, amitől megkeseredik az ember szájában a fokhagymás sertéssült és rosszabbul csúszik a knédli, a sörről nem is beszélve.

A mentőötlet vélhetően a király fejéből pattant ki, de a kidolgozás a császárságból érkezett, francia származású vállalkozó és diplomata, Antoine Marini eszét dicséri. Nehéz megállapítani, hogy a tervezet egyes részeit pontosan melyikük találta ki, de Marini aligha agyalt volna olyan lelkesen, ha nem érzi maga mögött az uralkodó támogatását, ugyanis az országot minden oldalról biztosító, általános béke pont megfelelt a királynak. Podjebrád (még kormányzóként) sokat hadakozott a katolikus főurakkal, akik eretneknek tartották, a táboritákkal, akiknek túl katolikus volt és a szász választófejedelemmel. A béketerv előtt néhány évvel pedig segített Frigyesnek egy Habsburg testvérviszályban (a cseh segédcsapatokat ezúttal nem ő, hanem Frigyes egyik zsoldosvezére, Andreas Baumkircher vezette), de azért alapvetően békeszerető ember volt. Ez a felfogás nem jelentette azt, hogy híján lett volna a bátorságnak: néhány évvel a béketerv után, amikor a csehek épp rosszul álltak a magyarokkal vívott háborúban, párbajra hívta Mátyást és csak azt a feltételt szabta, egy szoros helyen vívjanak meg, hogy egyikük se tudjon megfutni.

matyas_kiraly_page_098_nagykep.jpg

Podjebrád György cseh uralkodó

No de miért van szükség az általános békére? Leginkább azért, mert sajnos már a keresztény világ sem a régi.

… a régi történetírók írásait tanulmányozván úgy találtuk, hogy a kereszténység egykor virágzott, emberekben és kincsekben bővelkedett. Széltében és hosszában oly nagy kiterjedésű volt, hogy területe 117 hatalmas országot foglalt magába, s oly sok nép támadt belőle, hogy a pogány népek területeinek nagy részét – köztük az Úr sírját – hosszú ideig uralták. Az egész földkerekségen nem akadt olyan nép, amely a keresztények uralmát zaklatni merészelte volna. De azt mindnyájan tudjuk, hogy most mennyire szétzilált, megtört, kétségek közt hányódó, és hogy minden korábbi fényét és ragyogását elvesztette. A kereszténység állapota rövid idő alatt olyannyira megváltozott, hogy ha valamelyik régi király, fejedelem vagy előkelő feltámadna, és a keresztények országait bejárná, nem ismerne rá saját földjére.

 

zonaro_gatesofconst.jpg

A törökök már a spájzban, illetve Bizáncban vannak; II. Mehmed bevonul Konstantinápolyba

Ez persze a törökök miatt van, akik ellen jó keresztényhez illően keresztes hadjáratot kell szervezni. Erre valószínűleg II. Pius is lelkesen bólogatott volna, csakhogy a tervezet a pápával csak tagként, nem pedig vezetőként számol (olyan az egész, mintha Podjebrád el akarta volna lopni a pápa ötletét). A keresztes hadjárat előfeltétele persze az, hogy az uralkodók ne egymással viszálykodjanak, de ezt a terv nem a pápa szavának erejével érné el, hanem máshogyan.

Ezért [ti. hogy a török ellen mehessenek] azt kívánván, hogy a mostani háborúk, rablások, összecsapások, fosztogatások és gyilkosságok […] szűnjenek meg, hogy a kölcsönös szeretet és testvériség állapota valósuljon meg kívánatos egyetértéssel, […] Isten dicsőségére és a béke megőrzése érdekében a béke, a testvériség és a megrendíthetetlen egyetértés szövetségére lépünk, amely nekünk, utódainknak és örököseinknek szól az eljövendő örök időkre.

A szövetségen belül érthető módon nem fegyverrel fogják rendezni a konfliktusokat, ami pedig egy kívülről jövő támadásra vonatkozik,ott is csak végső esetben ragadnak fegyvert a tagok (leszámítva a keresztes hadjáratot, amikor is a gyűlés dönt a katonai és logisztikai kérdésekről). Igazából a diplomáciai megoldás sikertelensége esetén is pénzzel támogatják egymást, nem fegyverrel. Két semleges (vagyis a szövetségen kívüli) fél konfliktusa esetén ugyanúgy a békéltetés az első lépés (a szövetség közvetíteni próbál a felek között).

… ha egy e szövetségen és megállapodáson kívül álló, általunk nem provokált fél bármelyikünknek hadat üzenne [..] küldje el [a szövetség, a tagok közös hozzájárulásával] békeköveteit egy mindkét félnek megfelelő helyre a viszály elsimítása és a béke helyreállítása érdekében, és ott a szembenálló felek a teljes mandátummal felruházott követeik útján minden munkával és igyekezettel [azon legyenek, hogy] térjenek vissza a béke és egyetértés útjára, ha ez barátilag lehetséges, vagy győzzék meg őket, döntőbírákat válasszanak, vagy egy szakértő bíró és testület vagy tanács előtt tárgyaljanak. És ha [..] a béke a fent leírt módok egyikén sem jönne létre, akkor mi mindnyájan egyhangúlag és egyetértve segítsük meg megtámadott vagy védekezésben álló társunkat királyságunk tizedjövedelméből és alattvalóink nyereségeiből és bevételeiből, amelyet lakóhelyük és háztartásuk három napi ellátására költenek átlagosan egy évben.

 

holy-grail-round-table-bnf-ms_fr-116f-f610v-15th-detail.jpg

Talán innen jött az ötlet? Artúr király és a kerekasztal lovagjai (Francia Nemzeti Könyvtár BNF Fr 116)

Ez eseti jelleggel működik, békeidőben pedig a szövetségen belüli vitákat kötelező érvénnyel egy állandóan működő bíróság dönti el.

… helyesnek látjuk, hogy az új időknek és tartományaink, királyságaink és fejedelemségeink szokásainak és körülményeinek megfelelően a természet elvei szerint új törvényeket hozzunk. […] És hogy minden egyes ügyben a megfelelő módon hozzunk döntést, először is elrendeltük, hogy egy általános bíróság állíttassék fel, amely mindannyiunk és egész gyűlésünk nevében  azon a helyen gyűljön össze, ahol az adott időben a gyűlés helyszíne lesz. […] Az alább leírt gyűlésünk, illetve annak többsége fog dönteni és határozatot hozni a felállítandó bíróság tagjainak számáról és minőségéről, valamint eljárásának módjáról.

Hogyan is működik az a bizonyos gyűlés, a szövetség legfontosabb szerve?
Nincsen állandó székhelye, hanem ötévenként vándorol Bázel, egy meg nem nevezett francia és egy ugyancsak névtelen olasz város között (Frigyes császár valószínűleg zokon vehette, hogy a császárságot kihagyják). A tagállamokat „nemzetekre” osztják  (mostani terminológia szerint ez nagyjából a régió) és minden „nemzetnek” nagyságtól függetlenül egyetlenegy szavazata van. Egy jár a franciáknak (ők szerepelnek először a felsorolásban), egy „Németország királyainak és fejedelmeinek” (a császárt nem említi a szöveg), egy az olasz államoknak (itt Velencét külön is megnevezi, a pápát viszont nem). Ha az ibériai államok kedvet kapnának a csatlakozásra, nekik is be kell érniük egy szavazattal. Az, hogy egy adott „nemzet” milyen álláspontot képvisel egy bizonyos kérdésben, az oda tartozó küldöttek többségi szavazatán múlik (itt minden uralkodónak egyetlen szavazata van, akárhány követet küld is). Az ilyen eljárás nem számított szokatlannak a korban, így működött a prágai egyetem, de ilyen procedúra végén hozta a határozatait a csehek számára vélhetően nem annyira kedves emlékű konstanzi zsinat is.

1024px-nuremberg_chronicles_basilea.png

Bázel 1493-ban a Nürnbergi Krónika képén. Svájcot már akkor is szimpatikusnak találták a nemzetközi szervezetek

Magyarországról és Lengyelországról nem esik szó, vélhetően azért, mert amúgy is a csehek szövetségesei voltak. A Jagellók ugyan igényt tartottak a cseh trónra (Kázmér király V. László sógora volt), de lekötötte őket a Német Lovagrenddel vívott háború és egyébként is szükségük volt a csehek támogatására a császár ellen. A béketervben Angliáról, Skóciáról és a Kalmari Unió államairól (Dánia, Norvégia, Svédország) sincs említés, valószínűleg úgy gondolta a király, túlságosan a térkép szélén helyezkednek el ahhoz, hogy érdekelje őket a török terjeszkedés. A gyűlésen kívül a tervezet említ egy „tanácsot” is, amely a tagállamok uralkodóiból áll és teljhatalommal rendelkezik az összes alattvaló felett. Pontosan nem részletezi, mi a funkciója és hogyan is működne, de valószínűleg ez felelt érte, hogy a gyűlés határozatait végrehajtsák. A tanácsnak (vagy a gyűlésnek – a szöveg nem egyértelmű) saját kancelláriája és kincstára van. A gyűlés költségeit a hadisegélynél említett módon közösen fedezik és ha egy uralkodó esetleg nem fizet, először bíróság elé viszik az ügyet, ha pedig ezután is makacskodik, erőszakkal hajtják be a hátralékot és az „eljárás” költségeit.

hans_burgkmair_d_005.jpg

III. Frigyes, a kifelejtett császár

A béketervben említett Franciaországon és Velencén kívül a király követeket küldött Burgundiához is. A legnagyobb reményeket vélhetően Franciaországhoz fűzte, amely potenciális szövetséges volt a császár ellen. Ezért helyezte a gyűlés egyik ülésszakát Franciaországba és  adott egy egész „nemzetet” a franciáknak. Ráadásul XI. Lajossal még az egyéniségük is passzolt. A francia király is „többet ésszel mint erővel” típusú, óvatos és ravasz uralkodó volt, aki bármilyen külpolitikai helyzetet képes a saját hasznára fordítani (a cseheket például valószínűleg eszközül használta volna valahogy Burgundia ellen, amely a százéves háború alatt aggasztóan megerősödött). Az ellenfelei csak Nagy Póknak vagy Pókkirálynak nevezték az állandó intrikálása miatt. Az óvatossága ebben az esetben azt jelentette, hogy nem szeretett volna nyílt szövetségre lépni egy olyan uralkodóval, akit a pápa kvázi eretnekként kezel. Velence sem válaszolt egyértelműen, azt mondták, csak akkor szállnak be, ha Podjebrád megnyeri magának a pápát is.  A burgundi herceg is a pápát hiányolta, valójában viszont az nem tetszhetett neki, hogy Podjebrád megkereste a franciákat is.

louis_xi_14231483_roi_de_f94703.jpg

XI. Lajos francia uralkodó: kalapos király 1.0

A pápa elutasította a tervet (nem tetszett, hogy kihagyják az egészből) és azon nyomban beszervezte Burgundiát és Velencét a saját keresztes hadjáratába.  Frigyes császár nem érezte magát lekötelezve a korábbi segítségnyújtás miatt (ezt tapasztalhatta Baumkircher is, aki kevesellte a díjazást és emiatt Mátyással szövetkezett a császár ellen, de Frigyes 1471-ben elfogatta és bírósági ítélet nélkül lefejeztette). Sértette, hogy a cseh király másodhegedűst csinál belőle, ráadásul a háta mögött tárgyal a franciákkal. Podjebrádnak be kellett érnie a franciák, a lengyelek és a magyarok szövetségével (amiről néhány éven belül kiderült, hogy nem ér semmit). Ráadásul II. Pius 1464 augusztusában meghalt (a keresztes hadjáratból persze nem lett semmi, ezzel végződik Runciman híres monográfiája), az utóda, II. Pál pedig még bizalmatlanabb volt. Végül megunta a huzavonát és megpróbálkozott a Jagellók trónra ültetésével, 1466-ban pedig kiközösítette Podjebrádot és keresztes hadjáratot hirdetett Csehország ellen, amit pont Mátyás vezetett.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Forrás:

Tervezet a kereszténység leendő békéjéről (Podjebrád-béketerv, 1464). Documenta Historica (a JATE Történész Diákkör kiadványsorozata) 39., 1998. Fordította és a bevezető tanulmányt írta Karáth Tamás

Felhasznált irodalom

ENGEL Pál – KRISTÓ Gyula – KUBINYI András: Magyarország története 1301-1526. Osiris Kiadó, Budapest, 2005

SZARKA László: A béke apostola. In Szvák Gyula (szerk.): Koronás portrék (Kozmosz Könyvek, Budapest, 1987) 81-102. oldal

ZÖLLNER, Erich: Ausztria története. Osiris Kiadó, Budapest 1998.

 

Facebook Kommentek