’56-os üzenőfalak

Az 1956-os forradalom képéhez ugyanúgy hozzátartoznak a falfeliratok, firkák, mint a T-34-es harckocsi, a mésszel leszórt elesett szovjet katona holtteste vagy a levert vörös csillag nyoma. A rengeteg röplap, újság, felhívás mellett ezekkel is üzenni akart a forradalom népe. A legáltalánosabb követelések a „Ruszkik haza!” vagy a „Halál az ávóra!” voltak, de emellett olvasható volt néhány humorosabbnak szánt szöveg is. Jelen írásomban ezekből szemezgetek a teljesség igénye nélkül.

fortepan_23684_erzsebet_lenin_krt.jpg

Budapesti kirakat a forradalom idején (Fortepan 23684)

A forradalom alatt Budapesten szinte nem maradt üres falfelület, ahova ne került volna fel valamilyen követelés, üzenet a plakátok mellé. Sokszor a kirakatokat sem kímélték. De erre sorsa jutott a legtöbb roncs villamos, vagon és a kilőtt katonai jármű is. Sík felületeiket festékkel vagy krétával firkálták tele.

40027.jpg

“Ruszkik haza!” Üzenet a Kálvin tér tűzfalán, ahol egykor vörös csillag díszelgett (Fortepan 40027)

A szovjet hadsereg Magyarországon való tartózkodása az elnyomás egyik legfőbb bélyege volt, így a kivonásuk követelése a forradalom elsőként megfogalmazott igénye lett. Közvetlenül az eseményeket megelőző napokban Szegeden hangzott el a javaslat a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) október 16-án megtartott alakuló ülésén. Ekkor az egyetemet és az oktatást érintő kérdések mellett politikai követelések is elhangzottak, köztük az oroszok távozásának követelése is. Ezután kiegészítésként bekerült az október 20-i gyűlésen megfogalmazott MEFESZ programba, majd október 22-én a MEFESZ küldötteinek révén a műegyetemisták 16 pontjába is. Másnap már nagy tömegek skandálták a „Ruszkik haza!” jelszót, s a következő napok harcai után szövegként fölkerültek a harckocsi roncsok még ép páncélzatára is.

056479.jpg

“HALÁL az ÁVÓRA!” Móricz Zsigmond körtér, 1956 (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény, Azonosító: 056479)

Habár az Államvédelmi Hatóság 1953-ban részben szovjet mintára mint önálló szerv megszűnt és beolvadt a Belügyminisztériumba, mégis a forradalomban a Rákosi-rendszer leggyűlöltebb szerveként jelent meg. A „nem létező” szervezet feloszlatása szintén az egyik legfontosabb követelése volt a társadalomnak. Ez a pillanat 1956. október 28-án jött el, amikor Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédében kijelentette: “a rend helyreállítása után egységes, új államrendőrséget szervezünk és az Államvédelmi Hatóságot megszüntetjük.” A szervezet iránt táplált ellenszenv azonban ezután sem csillapodott, amit a Köztársaság téren két nappal később elkövetett ÁVH-sok elleni lincselések is jól mutatnak.

40185.jpg

A Bástya mozi műsora: “Szökevény, az ávó” (Fortepan 40185)

Nagy Imre rádióbeszéde után a szervezet testületileg szétesett, tagjai illegalitásba vonultak, rendőr-egyenruhába bújva illetve a szovjet alakulatok mellett működtek tovább. Akikben azonban az emberek felfedezni vélték az ávóst, és megtalálták nála igazolványát, azt szintén meglincselhették. Ezért a nemzetőrség feladata volt az államvédelmisek begyűjtése illetve lefegyverzése, de több százan közülük védőőrizetet kértek. Az ÁVH-sok aztán a november 4-i a szovjet támadást követően léptek színre ismét, részt vettek a forradalom leverésében és a résztvevőinek felkutatásában, később a magalakuló karhatalmi egységekben kaptak újabb szerepet.

fortepan_13709.jpg

Mintapéldány” – Kiégett BTR-152-es páncélozott harcjármű az Üllői úton (Fortepan 13709)

60341.jpg

“Az élenjáró szovjet ipar terméke” (Fortepan 60341)

A forradalomban bevetett BTR-152-esek valóban a szovjet hadsereg legkorszerűbb páncélozott szállító harcjárműinek számítottak. Az 1950-ben rendszeresített gumikerekes jármű 17 fő lövész szállítására volt alkalmas. Személyzete 2 fő volt, egy vezető és egy parancsnok alkotta. A 6-13 mm-es páncélvastagság a kézifegyverek lövedékei illetve a tüzérségi repeszek ellen nyújtott védelmet. A jármű fegyverzete egy tetőre rögzített 7,62 mm-es géppuska volt, emellett a jármű oldalain kialakított 3-3 lőrés segítségével a szállított gyalogság is képes volt tüzelni.

fortepan_13719_iparmuveszeti.jpg

BTR-152 – “Javítás alatt” (Fortepan 13719)

A fenti felirat alkotója sem tévedett sokat, mert a BTR-152-es tényleg átalakításra szorult. A páncélozott szállítójármű küzdőtere ugyanis felülről nyitott volt, ami így a fentről érkező támadás esetén nem nyújtott védelmet a benne ülő gyalogság számára. Az emiatt „nyitott koporsónak” is nevezett harcjármű rendkívül jó célpontot nyújtott a magasabb épületekről támadó fegyveres forradalmároknak. A nyitott küzdőtérbe dobott egy-két benzines palack elég volt ahhoz, hogy a jármű pillanatok alatt kiégjen és a személyzet többsége bent égve pusztuljon el. A forradalom alatt szerzett keserű tapasztalatok alapján a szovjetek a későbbi verziókat már felülről is páncélozott küzdőtérrel gyártották. 1956 után a Magyar Néphadsereg is a felülről védett BTR-152K járműveket rendszeresítette.

26889.jpg

Tankkal behajtani tilos! – Figyelmeztető tábla a Szentkirályi utcánál (Fortepan 26889)

Bár a szovjet hadsereg óriási tapasztalatokat szerzett a második világháború során a városharcokban, ostromokban, mintha 1956-ban elfelejtették volna mindezt (és a fenti táblát sem vették figyelembe). A páncélosalakulataik súlyos veszteségeket szenvedtek a forradalom harcai során. Az 1953-as kelet-berlini felkelés során alkalmazott taktikát akarták Budapesten is megvalósítani, azaz demonstrációs céllal harckocsikat és tüzérségi eszközöket vonultattak fel, a megrettenés helyett azonban itt Molotov-koktélokkal fogatták a jármű oszlopokat. Hiba volt továbbá, hogy a harckocsikat és rohamlövegeket megfelelő gyalogsági támogatás nélkül küldték a magas házak közé ahol a megsemmisülés várta őket. Ezenkívül nem biztosították a fő útvonalakra merőlegesen nyíló utcákat, ahonnan jelentős oldalazó tüzet is kaptak. A november 4-én indított Forgószél hadművelet során már igyekeztek ezeket a hibákat elkerülni, ennek ellenére több tucat szovjet harckocsit sikerült megsemmisíteni az utóvédharcokban is.

fortepan_6715.jpg

Kilőtt T-34-es a Móricz Zsigmond körtéren, mint a „szovjet-magyar barátság” jelképe (Fortepan 6715)

46754.jpg

„Generálozva” – „Minőségi áru” – „MEO” (Minőség Ellenőrzési Osztály) (Fortepan 46754)

40277.jpg

’56-os street art – “madárijesztő” a József körúton (Fortepan 40277)


Felhasznált irodalom:

Horváth Miklós: A változások őrei. In: Regiment 2006/3.

Kiszely Gábor: ÁVH. Egy terrorszervezet története. Korona, Budapest, 2000

Kovács Vilmos: Acélkoporsók. In: Regiment 2006/3.

Újszászi Ilona: A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen. Belvedere, Szeged, 2006.

Facebook Kommentek

További írásaink