Piramisok New Yorkban

Az első világháború elején a német hadsereg még tradicionális, porosz gyökerekkel rendelkező csúcsos, ún. Pickelhaube sisakban indult harcba. Már a háború elején kiderült, hogy a bőrből készült fejfedők semmiféle védelmet nem nyújtanak a modern, iparosított hadviselés által a harctérre „acélvihart” zúdító géppuskák, lövegek és aknavetők lövedékei ellen. A sisak 1916-ig maradt használatban, amikor az év elején felváltotta a már acélból készült, sokkal jobb védelmet nyújtó Stahlhelm (acélsisak). 24 ezer darab Pickelhaube sisakra azonban a leselejtezésnél különlegesebb sors várt, kalandos úton 1919-ben végül Amerikában kötöttek ki, ahol háborús trófeaként állították ki őket.

Az egyik sisakpiramis a Grand Central Terminál előtt, előtérben a zsákmányolt német lövegekkel, New York, 1919. április 22. Forrás: sirismm.si.edu
Az egyik sisakpiramis a Grand Central Terminál előtt, előtérben a zsákmányolt német lövegekkel, New York, 1919. április 22. Forrás: sirismm.si.edu

 Az Amerikai Egyesült Államokban az első világháborús kiadások fedezésére 1917 júniusától 1918 szeptemberéig négy Liberty Bondot („szabadságkölcsönt”, tulajdonképpen hadikölcsönt) bocsájtottak ki. 1919. április 21-én, a háború után egy ötödik is forgalomba került, de ezt már Victory Loan („győzelmi kölcsön”) néven lehetett jegyezni. Népszerűsítésére New Yorkban, a Park Avenue-n, a Grand Central Terminál előtt két nem akármilyen piramist építettek. A John Pershing amerikai tábornok által németországi raktárakból hadizsákmányként hazaküldött, csaknem 24 ezer Pickelhaube felhasználásával két, egyenként 12 ezer sisakot magában foglaló piramist emeltek a Terminál előtti útszakaszon. Mindkét építmény tetejére feltehetőleg Nikét (a győzelem görög istennőjét) ábrázoló szobrot helyeztek el.

Az egyik piramis közelről. Forrás: www.warrelics.eu
Az egyik piramis közelről. Forrás: warrelics.eu

Az amerikaiak „a győzelem szabadtéri templomként” aposztrofálták a mesterségesen létrehozott sétálóutcát, amit már 1918-ban elkezdtek építeni, de csak 1919. április 21-én vehette birtokba a nagyközönség. A közterület ezen szakasza Victory Way („Győzelem Útja”) néven vált ismertté, ahol további háborús eszközöket (pl. német lövegeket, aknavetőket, géppuskákat stb.) is közszemlére tettek. Az ellenségtől zsákmányolt háborús trófeák kiállítása a korban bevett szokás volt, hiszen az ilyen hazafias eseményekkel és installációkkal a tömegeket könnyen hadikötvény váltására lehetett buzdítani. A nagyobb adományt felajánlók mindegyike kapott egyet a 24 ezer német sisak közül.

A Grand Central Terminállal átellenes oldalon található piramis. Forrás: earlyradiohistory.us
A Grand Central Terminállal átellenes oldalon található piramis. Forrás: earlyradiohistory.us
Német 7,7 cm-es Feldkanone 96 mintájú ágyúval pózoló amerikai férfi, háttérben az egyik Pickelhaube-piramis. Forrás: usmilitariaforum.com
Német 7,7 cm-es Feldkanone 96 mintájú ágyúval pózoló amerikai férfi, háttérben az egyik Pickelhaube-piramis. Forrás: usmilitariaforum.com

A The New York Times 1919. április 22-i száma így tudósított az eseményről:

„A tegnapi nap folyamán avatták fel az Egyesült Államok kormánya által kibocsátott utolsó nagy háborús kölcsön tiszteletére létrehozott Győzelem Útját, Amerika szabadtéri győzelmi templomát. […] 

Csaknem 10 ezer ember gyűlt össze az ünnepségen, és a visszajelzések alapján a győzelmi kölcsön sikerének előmozdítóiban kétség sem maradhat afelől, hogy New York is kiveszi részét a háborús költségek végső elszámolásában, mint ahogy az eddigiekben is készségesen megtette kötelességét a háborús erőfeszítések érdekében – emberéletben és pénzben egyaránt. […] 

A két nagyszerű piramis dekorációját tetejükön a győzelem szárnyas aranyszobrai, oldalaikba tűzdelve pedig a csillogó csúcsos német sisakok – amiket amerikai doughboy-ok [az első világháborúban szolgáló amerikai katonákat hívták így]zsákmányoltak egy ellenséges raktárból – alkották. A piramisok lábainál és az egész sétálóutca hosszában kerültek kiállításra a zsákmányolt német ágyúk, aknavetők és géppuskák, rozsdásan, sárosan, ahogy a csatatéren is voltak.”

Felhasznált irodalom és források:

Rankin, Robert H.: Helmets and Headdress of the Imperial German Army 1870–1918. N. Flayderman, New Milford, 1965.

The New York Times, 1919. április 22.

Electrical Review, 1919. május 31.

Hajdrik Sándor: Az államkölcsönök és a háborús pénzügyek. In: Magyar Statisztikai Szemle. 6. sz. (1928) 616. o.

 

 

Facebook Kommentek

További írásaink